Lélekerősítő levelek 181

Legyen a hitem olyan, mint a pókháló
Wendy Pope

„Végül: erősödjetek meg az Úrban, az ő mindenható erejéből.” Ef 6,10

Egy erdő mélyén van a házunk. Aki erdőben lakik, gyakran kerül szembe Isten változatos teremtményeivel. Sok aranyos van közöttük: „Anyu, nézd, milyen cuki!”-félék. Mások undorítóak ez a „Pfuj, taposd el!” – kategória. Számomra a pókok ez utóbbiba tartoznak…
Nem igazán díjazom, ha valami mászik. Szeretnek megtelepedni az ablakok sarkában, hálót szőnek az autószárnyék oszlopai közé. Ha nem figyelek, átmegyek a hálón, és magammal viszem a ragacsos fonalakat a pókkal együtt. Brrr.
Alig vártam, hogy eljöjjön az ablakmosás napja, és eltüntessem őket az otthonukkal együtt. Fogtam egy hosszú nyelű kefét, beszappanoztam az ablakot, majd a slag szórófejét a pókhálóra irányítottam. Megnyomtam a nyelet – a vízsugár meg se kottyant a hálónak. Állt szilárdan. Nagyobb nyomásra van szükség – gondoltam. Maximumra állítottam a víz nyomását, és újra próbálkoztam. Megint semmi.
Közelebbről kell. Meg kell próbálnom közelebbről. Kihoztam egy fellépő létrát, hogy közelebb kerüljek a hálóhoz. Ezzel a taktikával sikerült csuromvizessé lennem, de a háló a helyén maradt. Erős volt, szilárd és ellenálló, nem akarta megadni magát a nyomásnak, amit rá gyakoroltam. Szárítkozás közben megvilágosodtam: ilyen hit kell nekem, mint a pókháló. Mely ellenáll a nyomásnak, legyen az alacsony vagy magas, jöjjön bármilyen közelről.
A háló ereje és rugalmassága kíváncsivá tett, kicsit utánanéztem, és három dolgot tanultam meg a pókhálókról.
1. A pókháló összetett szó, egybeírjuk. Ez mondjuk nem sokat számít a lelki életem szempontjából, de jó tudni.
2. TS – ez egy mutató, ami a nyúlékonyságát, a szakításnak való ellenállását mutatja egy anyagnak. Nos, a pókfonál TS-e nagyobb, mint az azonos tömegű acélszálé, és legalább annyira rugalmas.
Kísérletek folynak, hogy a pókfonalat felhasználhassák lövésálló mellények és műinak készítéséhez. Hogyan? Nos ez meghaladja az én kompetenciámat. De áttérve a spiritualitás területére: olyan hitet szeretnék, ami ellenáll az élet nyomásának.
3. A pókháló, ha összetömörítenék, gyakran akár a hússzorosa is lehet az őt készítő pók tömegének. Szeretném, ha a hitem sokszorosan nagyobb lenne nálam, és biztonságban tartana viharok közben is.
Az erős szél meghajlítana, de nem repítene el.
Michele barátnőm hite jut eszembe, ami sok próbát kibírt. Michele kétszer is felülkerekedett a rákon, utána az édesapjánál diagnosztizálták a betegséget. Barátnőm hite tántorítatlan maradt, mialatt végignézte édesapja bátor küzdelmét, és végül vereségét a bajjal szemben. Mi jöhet még?
Tavaly ősszel váratlan hírt kapott. Négy éven belül harmadszor támad a rák. Hogy hogyan reagált? „Béke vesz körül. Mély, mindent átható, félelem nélküli béke. Miért? Mert már ismerem ezt. Már voltam kilátástalan helyzetben. És Isten mindig – MINDEN EGYES ALKALOMMAL – megmutatkozott. A félelem hiábavaló energiapazarlás egy ilyen Szabadító jelenlétében.”
A te hited mennyire áll ellen az élet nyomásainak? A Szentírás megígéri, hogy megerősödhetünk az Úrban az Ő mindenható erejéből (Ef 6,10). Hitünk túlnőhet rajtunk, rezzenetlenül állhatja az élet kemény viharait. Mit tanulhatunk a nyolclábú takácstól?
A pók teljesen átadja magát a célnak. Annak, hogy erős hálót épít. Erre koncentrál, hosszú órákon át sző körkörösen, vigyázva, hogy belülről kifelé feszesen tartsa a selyemszálat. Mi úgy építhetünk erős hitet, ha célként Isten megismerését tűzzük magunk elé. Tanulmányozzuk az Igét, összpontosítunk Isten üzeneteire, és hagyjuk, hogy az igazság belülről kifelé megerősítsen minket. Ha Isten Igéje áll a középpontban, biztosítja hitünk szilárdságát a minket érő nyomással szemben.
Nem mondanám, hogy megkedveltem a pókokat, de csodálom kitartásukat, céltudatos munkájukat, hogy erős otthont építsenek. Én is erős otthont akarok építeni magamban az Úr számára. Tényleg azt akarom, hogy olyan legyen a hitem, mint a pókháló.

Uram, apró teremtményeidet használtad fel, hogy valami fontosat taníts nekem. Segíts, hogy úgy építsem föl a hitemet, ahogy a pók a hálóját. Legyen erős és rugalmas, mégis tántoríthatatlan. Jézus nevében, Ámen.

Wendy Pope: Faith Like a Spider Web
Encouragement for today, 2015.01.16.
www.proverbs31.org


Mitől jutok a mennybe?
Sharon Glasgow

„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Jn 3,16

Magányos volt, haldoklott, fájdalmai voltak. Családtagjai, barátai mind elmentek már. Megkérte a szeretetotthon alkalmazottait, hívjanak el hozzá valakit, aki imádkozna vele.
Ebédidő volt, mikor megszólalt a mobilom. Aki hívott, azt mondta, sürgős, menjek máris.
Nem ismertem személyesen az ágyon fekvő idős hölgyet. Még sosem találkoztunk, de ahogy ránéztem, felbugyogott a szívemben a szeretet. A szemébe néztem, de ő nem tudott visszanézni – vak volt. Megfogtam elgyengült kezét, és feltettem néhány kérdést. Aztán ő így szólt: „Haldoklom. Szeretném, ha imádkozna értem.”
„Mit szeretne, mit imádkozzam?” – kérdeztem. Vártam. Homályos kék szeme könnybe lábadt. Hallgatott. Én is hallgattam.
Miután egy darabig vártam, hogy a Szentlélek irányt mutasson, így szóltam hozzá: „Meséljen arról a napról, amikor elfogadta Jézust.” Nem mondott semmit. Tudtam, hogy csendben kell lennem, amíg átgondolja a kérdésemet. Végül így válaszolt: „Nem tudok mondani semmit. Kicsi koromban jártam templomba. Egész életemben jó ember voltam. De igazából nem ismertem Jézust.”
Világos volt, merre vezet Isten. Bertha tudta, hogy az, hogy valaki jó, nem ugyanaz, mint ha az Úrért él, és Neki engedelmeskedik. Meg kellett tennünk még egy lépést.
„Hiszi, hogy Jézus az Isten Fia?” – kérdeztem.
Bólintott, és ahogy kimondtam mai alapigénk szavait, a könnyek újra peregni kezdtek lefelé az arcán. „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Jn 3,16).
Így folytattam: „Meghalt a kereszten a maga bűnei miatt, és feltámadt, hogy maga örökké Vele élhessen. Az örök élet ajándék; ingyen kapjuk. Isten nagyon szereti magát, Bertha! Azt akarja, hogy az egész örökkévalóságot együtt töltsék.”
Elmondtunk együtt egy egyszerű imádságot. Ő elfogadta Jézust Megváltójának, és kérte, hogy bocsássa meg a bűneit. Nem sokkal beszélgetésünk után Bertha meghalt. Nem volt alkalma több jócselekedetre. De nem is volt erre szüksége. Nem kellett ahhoz, hogy övé legyen Jézus ingyen ajándéka: a Vele töltött örök élet.
Nagyon sok alkalom adódik a jótettekre az év folyamán: meleg télikabátot adhatunk fázó gyermekeknek, takarókat vihetünk hajléktalanszállókra, tartós élelmiszert adományozhatunk. Mi el szoktunk hívni magunkhoz az ünnepekre olyanokat, akiknek nincs hol tölteniük az ünnepet. De tudom, hogy azzal, hogy betegeket látogatok, vagy időseket a szeretetotthonban, vagy asztalhoz ültetem a magányosokat (vagy bármilyen más jócselekedettel), nem biztosítom a helyemet a Mennyországban.
Mitől jutok a Mennybe? Isten egyszülött Fia, Jézus juttat el oda.
A legnagyobb ajándék a földön az, hogy hihetem, hogy születése, halála és feltámadása valóban megtörtént. Olyan drága ez az ajándék, hogy sosem tudnánk megvásárolni. Nem arról van szó, hogy mennyi jót tettünk, vagy mennyi rossznak álltunk ellen, hanem arról, hogy mit tett Jézus. Kétezer évvel ezelőtt feláldozta életét a kereszten, hogy mi élhessünk a halál után. Ez a legnagyobb ajándék az életünk folyamán, amit elfogadhatunk, mint Bertha!

Uram, köszönöm Neked ingyen ajándékodat, az örök életet. Születésed, halálod és feltámadásod minden idők legnagyobb ajándéka. Annyira hálás vagyok azért, hogy bárki, aki elfogad Téged, egykor Veled lesz a Mennyben. Jézus nevében, Ámen.

Sharon Glasgow: What Gets Me into Heaven?
Encouragement for today, 2015.01.28.
www.proverbs31.org


Hogy lehetek úrrá az aggódáson
Abby McDonald

„Ne aggódjatok semmi miatt, hanem minden imádságotokban és könyörgésetekben terjesszétek kéréseteket az Úr elé, hálaadástokkal együtt. Akkor Isten békéje, amely minden értelmet meghalad, megőrzi szíveteket és értelmeteket Krisztus Jézusban.” Fil 4,6-7

Mikor reggel Isten igéjét imádkoztam, még nem sejtettem a hírt, ami késő délután érkezett. Nem tudtam, hogy nemsokára mennyire szükségem lesz arra, hogy belekapaszkodjam a Fil 4,6-7 igazságába. Isten viszont tudta.
Mikor először elolvastam ezeket a sorokat, értettem a szavakat, de igazából nem nagyon hatottak békés szívemre. Tudtam, hogy igaz mindez, de akkor épp semmi miatt nem szorongtam, nem aggódtam. Imádkozó lélekkel olvastam újra őket, és nekiindultam a napi tennivalóknak.
Délután felhívott apukám. Szokásos kedveskedő megjegyzései az időjárásról, kérdezősködése az unokákról most nagyon rövid volt. Édesanyám kórházba került. A tünetek alapján agyvérzésre gyanakodtak az orvosok, de még nem voltak biztosak benne. Órák fognak eltelni, mire megjön a vizsgálatok eredménye. Csakhogy én nem vagyok az a várakozó típus. Én cselekedni szoktam. Ha valami probléma adódik, összekuszálódik az élet, minden erőmmel azon igyekszem, hogy helyreállítsam a dolgokat. Ha meg nem sikerül, akkor aggódom. Tudat alatt azt hiszem, hogy irányítani tudom a körülményeket, amiken pedig nem tudok változtatni. Szüleim úgy 400 km-re laktak tőlünk. Még azt sem tehettem, hogy beugrom az autóba, és elkocsikázom hozzájuk.
Mialatt próbáltam értelmet keresni az érthetetlenben, beugrott az ige, amit aznap reggel imádkoztam: „Ne aggódjatok semmi miatt, hanem minden imádságotokban és könyörgésetekben terjesszétek kéréseteket az Úr elé, hálaadástokkal együtt. Akkor Isten békéje, amely minden értelmet meghalad, megőrzi szíveteket és értelmeteket Krisztus Jézusban” (Fil 4,6-7).
Tisztán láttam, hogy Isten fel akart készíteni arra, ami következett. Ez az ige világosan megmondja, mit tegyek az aggódásommal. Adjam oda Istennek.
Mint aki újra rátalált a helyes irányra, imádkozni kezdtem anyukámért és a családomért. Imádkoztam az orvosokért, akik a teszteken dolgoztak, hogy megalkossák a diagnózist, a személyzetért, akik édesanyámat gondozták. Megköszöntem Istennek, hogy időben kórházba került anyukám, és hogy lehetőség van az ilyen betegek ellátására. Megköszöntem Neki az élő igét, amit átnyújtott szükségemben.
Imádkozás közben tenni akaró énem felfedezte, hogy tesz valamit. Igaz, hogy nem voltam ura a helyzetnek, de átadtam a Mindenhatónak, aki viszont Ura volt. És ez volt a lehető legjobb „cselekvés”.
Kimondhatatlan békesség áradt el bennem, ami ahogy az ige is írja, érthetetlen volt. De nagyon hálás voltam érte. Isten útmutatása, ígérete velem volt, míg hírt nem kaptam.
Órák múlva telefonált apu, mondva, hogy úgy néz ki, anyukám helyre fog jönni. Jól sejtették, agyvérzése volt, de megfelelő terápiával az orvosok szerint vissza fogja nyerni régi képességei jó részét.
Hetekkel később hazamentem karácsonyra. Hallgattam, ahogy anyukám karácsonyi dalokat játszik a zongorán. El voltam ragadtatva. Istentől nemcsak békességet kaptam, mikor nagy szükségem volt rá, hanem meghallgatta kéréseinket oly mértékig, amire nem is számítottunk. Ha Isten igéjét a szívünkben hordozzuk, megvan a fegyverünk az aggódás, a szorongás ellen.
Mindennapi életünkben újra és újra történni fognak előre nem látható, irányíthatatlan események, de felvértezhetjük magunkat az Igazsággal, mely megóvja szívünket és elménket. Ha ezt tesszük, az ige gyógyító balzsamként fog hatni szorongó lelkünkre.
A bizalom átveszi a kételkedés helyét, a béke az aggódásét. Nyugalmat találunk, mert ahelyett, hogy saját erőnkre számítanánk, az ígéretekre támaszkodunk Jézus Krisztusban.

Köszönöm, Uram, az erőt, amit igédben találok, és az ima ajándékát. Ha túlságosan nyomaszt az élet, add, hogy jussanak eszembe ígéreteid a Szentírásból. Segíts felismernem, hogy amikor imádkozom, gondjaimat Arra bízom, akinek a gondoskodása tökéletes. Jézus nevében, Ámen.

Abby McDonald: How Do I Stop Worrying
Encouragement for today, 2015.01.30.
www.proverbs31.org


Dalolj csak, kislány
Nicki Koziarz

„Hogy egy szívvel, egy szájjal/hanggal magasztaljátok az Istent, Urunk, Jézus Krisztus Atyját.” Róm 15,6

Egyik első munkahelyem egy szeretetotthon volt, ahol az Alzheimer kórban szenvedő betegek gondozásában segítettem. Sokszor próbára teszi az embert a bajlódás azokkal, akik ezzel a nehéz kórral küszködnek, de gyakran csendült fel nevetés is az osztályon.
Ennek forrása többnyire egy Bunny nevű apró kis hölgy volt. Bunny a járókeretével tötyögött végig a folyosón, és közben mindenféle dalokat énekelt. A régebbi gondozóktól azt hallottam, hogy Bunny hajdanán egyike volt az Óz a nagy varázsló filmben szereplő mumpicoknak. Elhiszem, mert valami hihetetlen volt!
Amikor Bunny végigvonszolta mulatós kedvét a folyosókon, az előcsarnokon, dalai visszhangra találtak a többi betegnél, és mókás hangok töltötték be a teret. Ha ilyenkor elmentem mellette, ránéztem, és mosolyogva odaszóltam neki: „Dalolj csak, kislány!” Olyankor ő cifrázott rajta egyet, és néha a hasunkat fogtuk a nevetéstől.
Bunny hangja mindenki számára kellemesebbé tette az otthon légkörét.
Vegyük tudomásul: bár nem mindenki tud énekelni (néztetek már X-faktor válogatót?), mindenkinek az élete sugároz valamilyen hangot.
De milyen ez a hang – harmonikus dallam, vagy csak zaj? Nem mindegy.
Az Értelmező szótár szerint a zaj „harmónia nélküli, disszonáns hangok csoportja”. Ha tovább bányászunk, és az angol zaj – noise – szó eredetét keressük, kiderül, hogy a latin „nausea”, azaz „hányinger” szóból származik. Ebből is egyértelmű, hogy a zaj kellemetlen, senki sem szereti. Gondoljunk csak egy mindnyájunknak ismerős példára, mikor az anyuka felkiált: Nem bírom már ezt a zajt, hagyjátok abba!
Jó esetben csak nem lehet figyelni a zajban, de okozhat akár komoly fejfájást is.
Bunny dalolása nem volt tökéletes, néha túlságosan erős is volt, de mindig sugárzott valamit, amiért szerettük: örömöt.
Erre a hangra szükségünk volt.
Azért is szeretem mai alapigénket, mert világosan leírja, mit jelent Isten hangjának lenni: „Hogy egy szívvel, egy szájjal/hanggal magasztaljátok az Istent, Urunk, Jézus Krisztus Atyját” (Róm 15,6).
Egy hang, mely magasztalja Istent.
Nem szeretném, ha az én életem zaj lenne. Olyan hangot szeretnék sugározni, amire ennek a nemzedéknek nagy szüksége van, hogy ők is közelebb kerüljenek Istenhez.
Isten hangja béke, öröm, gyengédség, harmónia. Olyan hang, mely nem elválaszt, hanem egyesít. A zaj szerintem mindennek az ellenkezője: gyűlölet, szembenállás, durvaság.
Naponta feltehetem magamnak a kérdést: most épp hang árad belőlem, vagy zajt keltek?
Tudom, nem sikerül mindig elkapni a szólamot, de a szándékom az, hogy hangjaim magasztalják Istent, buzdítsák a többieket, és örömöt vigyenek oda, ahol a ború uralkodik. Harmóniát a disszonanciába.
Kedves barátnőm, a te hangod is készen áll, hogy áradjon belőled. „Dalolj csak, kislány!”

Istenem, köszönöm Neked a tökéletes hangot, mely a mennyből érkezett: Jézust. Segíts, kérlek, hogy életünk olyan legyen, mely egyre örömtelibb hangot áraszt maga köré. Jézus nevében, Ámen.

Nicki Koziarz: Sing It, Girl
Encouragement for today, 2015 február 4.
www.proverbs31.org


Ha a férjed már feladta
Lysa TerKeurst

„Te alkottad veséimet, te formáltál anyám méhében. Áldalak, amiért félelmetesen és csodálatosan megalkottál, és amiért csodálatos minden műved. Lelkem jól tudja ezt.” Zsolt 139,13-14

Ismerem a szívszorító reménytelenséget, amit egy felbomló kapcsolat jelent. A csendet. A megvetést. Kemény szavakat. A gyengédség hiányát. Kérdéseket. Hogy nincsenek válaszok. A fájdalmat.
Házasságunk első öt éve nagyon nehéz volt. Két bűnös lélek összekerült, egy csomó lim-lommal, valószerűtlen reményekkel, és túlságosan erős akarattal.
Fáj a szívem mindazokért, akik küzdenek a házasságukért. Sokan átéltük ezt.
De szerintem a legfájdalmasabb az, amikor te még próbálkozol, de látod, hogy a társad már feladta. Pánikszerűen próbálnád felébreszteni, hogy ne hagyja abba, segítsen, hogy mentsétek meg a kapcsolatotokat.
Egy ilyen helyzet bonyolultabb annál, semhogy pár jó tanáccsal elintézhetném. Mégis szeretném valamire felhívni a figyelmedet, egy támaszra, aminek nekidőlhetsz, hogy visszanyerd egyensúlyodat, és abbahagyd a rettegést.
Tudatosítsd magadban, hogy fontos és értékes vagy.
Mert így van. Fontos és értékes. Talán nem így érzed. De pillants bele a 139. zsoltárba, és látni fogod. Csodálatosnak alkotott a téged szerető Isten, aki törődik veled. Aki szeret. És inkább kéne Isten biztos igazságára támaszkodni, mint tünékeny érzelmeink hullámvasútjára.
Szépséges vagy, elragadó, vonzó, okos és ügyes. Ha viszont egy túlzott elvárásokkal, teljesítetlen vágyakkal, akadozó kommunikációval jellemezhető kapcsolatban élsz, nem biztos, hogy ilyennek látod magadat.
Az összetört kapcsolat minket is összetör. Ha hasonlítunk egymáshoz, akkor mikor le vagy törve, környezeted valóban a legrosszabbik oldaladat tapasztalhatja meg. Így aztán a fájdalom és aggódás tetejébe még lelkiismeret-furdalás és szégyen is rakódik, meg az az érzés, hogy már nem vagy önmagad. Kiveszett belőled az a pozitív szemléletű, boldog lány, aki készen állt meghódítani a világot.
Hadd súgjam meg neked, mi a megoldás. Csak úgy tudod visszaszerezni ezt az énedet, ha kitörsz a mélyből a felszínre, nagy levegőt veszel, és tudatosítod magadban: fontos és értékes vagy, mert a Világegyetem Teremtője annak tart.
És ez után tudsz úgy élni, hogy amit teszel, az is értékes legyen.
Lépj ki a szentimentális pocsolyából, hogy tudj döntéseket hozni. Gondolj ki egy tervet. Keress fel bölcs embereket, akiket ismersz, kérj tanácsot istenfélő tanácsadóktól vagy barátoktól, akik aztán végigkísérnek az úton.
Ha kell, húzd meg a határokat a férjed és közötted.
Imádkozz eszeveszetten jó ítélőképességért. Mert Jézus a legjobb forrás, ha segítségre van szükséged.
A Hozzá intézett őszinte segélykiáltások nem tévesztenek célt. Ő lát. Ismer. Szeret. És vezetni fog, amíg Belé kapaszkodsz.
Ne feledd, az nem rajtad áll, hogy férjed mit tesz, hogyan reagál, de az igen, hogy te mit teszel és hogyan reagálsz.
Ragaszkodj ahhoz, aki vagy.
Imádkozom, hogy kapcsolatotok túlélje a krízist. Lényem minden porcikájával ezért imádkozom. De ha ez mégsem következik be, akkor azért imádkozom mindenekelőtt, hogy az a szépséges nő, aki vagy, emelkedjen ki a pocsolyából, belekapaszkodva az egyetlen véleménybe, amelyik számít – Annak a véleményébe, aki szerint fontos és értékes vagy.

Uram, küzdelmes a házasságunk. Harcolok érte. Segíts, kérlek. Bele akarok kapaszkodni igazságaidba, abba, hogy értékes vagyok. Mutasd meg, Istenem, mit tegyek, hogy megmentsem a házasságomat. Jézus nevében, Ámen.

Lysa TerKeurst: When Your Husband Has Given Up
Encouragement for today, 2015.02.05.
www.proverbs31.org


Elegem van
Leah DiPascal

„A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk.” Gal 6,9

Megfordultam az ágyban, fülemre húztam a takarót, és odapillantottam az ébresztőóra világító számlapjára. Nagyon fáradt voltam, de nem tudtam elaludni.
Véget nem érő száguldozást rendeztek a gondolatok az agyamban, egyik kérdés törtetett a másik után. Észre se vettem, megint eltelt egy óra, és az álom messze volt.
Nem akarok holnap dolgozni. Beteget jelentek. Biztos beugrik valaki helyettem. Nehéz a munkám, és nem értékeli senki.
Sajnos a „beteget jelentek” nem valós lehetőség az anyaságban, klienseim, akik már hajnalban igényt tartanak rám, egy 4 és egy 6 éves kisfiú.
Kilenc évi házasság után született az első gyermekünk. Sokáig vártam, hogy bekerüljek az Anyukák Klubjába. De végre teljesült az álmom, és tudtam, hogy én leszek a legjobb anya a világon!
Legnagyobb örömöm az volt, mikor reggelente megláttam mosolyukat, kócos üstöküket. De lehetek őszinte? Nagyon sok próbatétellel járt a két kisfiú nevelése.
Elolvastam minden fellelhető gyermeknevelési magazint, mégis nap mint nap küzdöttem a kihívásokkal. Úgy tűnt, hogy az én valós anyai képességeim nem érték el a magazinok cikkeit író anyukák szintjét.
Hamar megtanultam, hogy az anyaság nem a nyafkáknak való.
Napi 24 órában. Heti 7 napon át. Évente 52 héten keresztül. Szolgálatban. És nem várt havonta fizetés a bankszámlámon.
Szakács voltam, orvos, mesélő, és ha összekaptak, még a bírói talárt is felvehettem.
Kakis pelenkákat cseréltem le, nyálas ivópoharakat töltöttem fel, koszos ruhákat mostam. Ál-lan-dó-an. Mikor már alig bírtam, kimondtam: elegem van. Erre aztán anyai bűntudat kerített hatalmába, és még jobban elcsüggedtem.
Miért nem érzek örömöt, mikor olyasmivel foglalkozom, amiről hosszú évekig álmodoztam?
Talán te is átélted már, hogy a gyermeknevelés követelményei összecsaptak túlfeszített idegzeteddel, törékeny érzéseiddel, és a lelked teljesen kimerült.
Ha hasonlóak vagyunk, te is magasztos hivatásnak gondolod az anyaságot. Gyermekeidet Isten értékes ajándékainak tartod, otthonodat olyan helynek, ahol együtt vannak, akik szeretik egymást, és ahol árad az áldás és kegyelem.
Igen, de vannak napok, amikor túlzottá válnak a követelmények, a türelem szövete elvékonyodik, és beszivárog rajta a kimerültség. Ilyenkor kell belekapaszkodnunk alapigénk reménységébe: „A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk” (Gal 6,9).
A gyermeknevelés olyan, mint a lelki veteményezés. Esély van a bőséges, minden várakozást felülmúlóan gazdag termésre. Mindig tudhatjuk, hogy nem vagyunk egyedül az anyaság kihívásaiban. Az Úr ott van velünk, és ha elfáradunk, Hozzá kiálthatunk. Mindig készen áll rá, hogy felénk nyúljon kegyelemmel, iránymutatással, erőt adva.
Mialatt megpróbálunk talpon maradni, gondoljunk a gazdag termésre, amit Isten készít elő, ha sikerül kitartanunk. Lehet, nem látjuk azonnal az eredményt, de ha tovább tesszük a jót, és bízunk Istenben, a megfelelő időben gazdag áldást fogunk learatni.

Atyám, Istenem, köszönöm megfizethetetlen ajándékodat, a gyermekemet/gyermekeimet. Segíts, hogy ne a saját akaratom, hanem a Tied szerint neveljem őket. Ha elfáradok, tölts fel erőddel, hogy ki tudjak tartani, és cselekedjem a jót. Köszönöm a gazdag termés ígéretét, ha nem lankadok el. Jézus nevében, Ámen.

Leah DiPascal: I Want to Quit
Encouragement for today, 2015.02.09.
www.proverbs31.org