Lélekerősítő levelek 23.

Nincs harag
Susanne Scheppmann

„Minden keserűség, düh, harag, szóváltás és istenkáromlás pusztuljon ki közületek minden gonoszsággal együtt. Inkább legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasok, bocsássatok meg egymásnak, amint Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban.” Eféz 4:31-32

Egyszercsak azt hallottuk, hogy hároméves unokám felvisít. Majd egy újszülött borjú bőgéséhez hasonló hang következett. Menyemmel együtt odarohantunk. Emily karján bíborszínű ovális folt éktelenkedett. Kiderült, hogy kishúga megharapta, miközben egy játék megszerzésén hadakoztak egymással.

Ez a gyermekek életében gyakori helyzet elgondolkoztatott. Isten nézi, hogyan viselkedünk egymással, és dorgálva szól: „Ne dühöngjetek, ne bántsátok egymást, az fáj a másiknak. Ne okozzatok fájdalmat ilyen apróságok miatt.”

Sajnos, a másik bántása – főleg szavakkal – nagyon könnyen megy. Felhúz egy munkatársunk, egy szomszéd, vagy akár egy hittársunk, és máris szapulni kezdjük. A szemébe vagy a háta mögött. A nyelvünk mérge kifakad, és megsebzi a másikat, gyakran épp azokat, akiket legjobban szeretünk. A szavak néha egész életen át tartó sebeket okozhatnak.

Miért tesszük meg mégis? Azért bántjuk egymást, mert szavainkon tudunk a legkevésbé uralkodni. Jakab apostol írja: „Mert sok mindenben vétünk mindnyájan. Ha valaki a szavában nem hibázik, az tökéletes ember, s az ilyen féken tudja tartani egész testét is” (Jak 3:2). Kérnünk kell a Szentlelket, hogy bökjön belénk mindig, mikor valami becsmérlő szó készül elhagyni az ajkunkat.

Másik oldalról viszont, ha megbántanak, legyünk kész a megbocsátásra. A mai igénk is ezt tanácsolja: „bocsássatok meg egymásnak, amint Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban”. Nem olyan nehéz, mint gondolnánk. Jusson eszünkbe, hogy a szavakat mindenki másképpen érti, s talán a szándék nem is volt olyan bántó, mint ahogy mi hisszük. Értsd meg, hogy a keserűség, amit magadban a csúnya szavak miatt ápolsz, neked árt, nem annak, aki megbántott.

Unokáim megmutatták, hogyan kell megbocsátani. A kisebbik, aki harapott, teljesen lesújtva állt, megijedt, majd nagyon elszomorodott. „Ne haladudd”, mondta, és a lányok megölelték egymást.

Később, Emily, akit megharaptak, kijelentette: „nagyon fájt, de most már nem fáj”. Hát igen, két dolgot megtanulhatunk a fenti igéből és ettől a két kis tündérkétől: ne bántsuk egymást, és bocsássunk meg.

Drága Szentlélek, kérlek, legközelebb bökj meg, ha bántó szót készülök kimondani. Add, hogy ne borítsa el a harag az értelmemet, s uralkodjak a nyelvemen. Abban is segíts, kérlek, hogy meg tudjak bocsátani annak, aki megbántott a szavaival. Alakíts a Te képmásodra, mely szelíd és irgalmas. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2010.06.02.
www.proverbs31.org

Megnyerni a főnyereményt – vagy inkább ne!
Wendy Blight

„…s a szeretetben meggyökerezve és megalapozva fel tudjátok fogni az összes szentekkel együtt, mi a szélessége és a hosszúsága, a magassága és a mélysége, és megismerhessétek krisztus szeretetét, amely minden ismeretet meghalad, s beteljetek Isten egész teljességével.” Eféz 3:17b-19

Mire vágysz mindennél jobban az életben? Egészségre? Boldogságra? Jólétre? Sikerre? Békességre? Jó házasságra? Engedelmes gyermekekre?

1997-ben, joggyakornok koromban, a texasi cégnél, ahol dolgoztam, néhányan úgy döntöttek, összedobják a pénzt, és vesznek néhány lottószelvényt. Én is társulhattam, meg is tettem volna, de nem volt nálam készpénz. Kérjek kölcsön valamelyiküktől, hogy beszálljak a lottóvásárlásba?

A tervek szerint ezentúl minden héten meg fogják ismételni, úgyhogy azzal biztattak, lesz még alkalmam részt venni a játékukban. Úgyhogy aznap kimaradtam. És nyertek. Tizenhárman osztozhattak 33 millió dolláron!!!

Nem is tudom szavakba foglalni, mit éreztem, hogy ilyen közel kerültem ekkora összeg megnyeréséhez, pontosabban szólva, ekkora összeg elvesztéséhez. Napról napra, ahogy bementem az irodába hallgathattam a tervezgetéseket, ki mire fogja költeni a nyereményt. Elöntött az irigység. Irigyeltem tőlük, amijük van, s az érzést, ami bennük volt. Egyre nehezebb volt munkába járni. Miért nem volt nálam készpénz azon a napon? Miért nem kértem kölcsön azt a fránya 5 dollárt?

Arra koncentráltam, amit elvesztettem, ami az enyém lehetne. Ami az enyém kellene, hogy legyen. Visszatekintve, tisztán látom, mire vágytam.

Istennek hála, úgy alakult, hogy elköltöztünk Dallasból Charlotte-ba, Észak-Karolinába. Feladtam a jogi pályát, hogy otthon maradjak a gyermekeinkkel. Azokban az években Ő megfosztott minket egy csomó lehetőségtől, amivel Dallasban rendelkeztünk. Mindenre kevesebb jutott. Aztán elvezetett az első Bibliatanfolyamra. Belém csepegtette a Biblia tanulmányozásának és tanításának szenvedélyét. Végül meghívott a Proverbs 31 Szolgálatba.

Férjemmel együtt biztosak vagyunk abban, hogy ha megnyertük volna azt a pénzt, és Dallasban maradunk, ezek mind nem történtek volna meg. Sosem vált volna alkalmassá a szívem arra, hogy meghalljam a hívást. Isten elköltöztetett, hogy új irányt szabjon a vágyainknak.

Még egyszer megkérdem. Mi az, amire mindennél jobban vágysz?

Figyeld csak a dicsőítő ének szavait:

Adj, Uram, egyetlen tiszta, szent szenvedélyt.

Adj egyetlen csodálatos megszállottságot.

Adj egyetlen dicső célt az életemben,

Hogy megismerjelek, és a nyomodban járjak.

Pár éve egyik konferenciánkon elénekeltük ezt a dalt. Olyan volt, mintha először hallanám. Sosem gondoltam, hogy Isten megismerése lehetne a legnagyobb vágyam. Igen, vágytam sokmindenre Istentől – de nem magára Istenre.

A konferencia után Isten arra indított, hogy elkezdjem olvasni Pál apostol efézusiaknak írt levelét. Huhh, micsoda utazásra indultam! A következő hetekben, hónapokban Isten csodálatos gazdagságot tárt elém, ami mind az enyém lehet Krisztus Jézusban. Megszakadt a szívem arra gondolva, mennyi ideig éltem úgy, hogy fogalmam sem volt arról a mesés kincsről, ami az enyém – ami a mienk – Krisztusban!

Mennyei Atyám, a mennyei seregek Istene, királyok Királya, uraknak Ura, adj nekem egyetlen tiszta és szent szenvedélyt, egyetlen csodálatos megszállottságot, egyetlen dicső célt az életemnek, hogy megismerjelek, és a nyomodban járhassak. Alakítsd át a szívemet, hogy Te legyél a legnagyobb vágyam az életben. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2010.06.03.
www.proverbs31.org


Miért akasszam fel a köntösömet
Glynnis Whitwer

„De semmivel sem gondolok, sőt még az életem sem olyan drága, mint az, hogy elvégezhessem futásomat, azt a szolgálatot, amit az Úr Jézustól kaptam…” ApCsel 20:24

Először csak le akartam tenni a vasalt ruhát a komód tetejére. Elvégre tele volt a karom a frissen vasalt holmival, nehéz lett volna fél kézzel egyensúlyozva a másikkal kihúzni a fiókot. Volt tehát mentségem arra, hogy a szekrény tetején hagyom a ruhát. Mégis, legyőztem ezt az indíttatást, és alig egy perc alatt szép rendben beraktam mindent a helyére.

Sajnos, sokszor előfordul, hogy félig-meddig végzek el valamit. A köntösömet ledobom az ágyra, a farmert a kád szélére, a távirányítót lerakom a legközelebbi vízszintes felületre. Néha azért veszem a fáradságot, és megteszem azt a pár többletmozdulatot, ami a rendhez szükséges.

Évekkel ezelőtt fedeztem fel, hogy leállok a tennivalókkal röviddel a befejezésük előtt. Ez állandó felfordulást eredményezett otthon és munkahelyemen egyaránt. Rengeteg félbehagyott feladattal éltem együtt. Nem csak ilyen egyszerű dolgokra gondolok, mint a ruhák elpakolása, hanem látványosabbakra is– például egy félig lefestett falra a kamrában.

Valamit elkezdeni izgalmas dolog, teli vagyok energiával. Aztán a kezdeti energia elszáll, mielőtt a végére érnék a feladatnak. Ahelyett, hogy a tökéletességre törekednék a munkavégzésben, megelégszem az elfogadhatóval. Sajnos az „elfogadható” melletti tartós lecövekelés a középszerűséggel való együttéléshez vezet. A középszerűség elfogadása távolról sem az, amit Isten vár tőlem. Annak a befejezése, amit elkezdtünk, nemcsak jó szervezési, háztartásvezetési képességet tükröz. Lelki fegyelem kérdése is.

Mikor felismertem a leállási hajlamomat, rájöttem, hogy az életem sok területét érinti. Régebben megelégedtem az Istenhez kötődő távoli kapcsolattal, nem vágyódtam szoros együttlétre. Elégedett voltam, hogy felszínesen ismerem a Bibliát. Másokkal való kapcsolatom sem vált mélyebbé a „Szia! Hogy vagy?” köszönés-szerű rutinjánál. Ahelyett, hogy arra törekednék, hogy kiaknázzam az élet Isten adta lehetőségeit, amint lehet, leállok. Talán biztonságosabbnak érzem. Egyszerűbbnek. Kevesebb bajlódással és személyes odaadással jár.

Érdekes, hogy nem esett nehezemre ehhez a témához nyúlni. Elismerem a bennem lévő hajlamot a leállásra, a „megülésre”, és szigorú elhatározást teszek. Mostantól, ha le szeretnék állni félúton, ha ott hagynám a megszáradt ruhát a szárítón, a félig kész e-mailt a gépemen, azt mondom magamnak: „Fejezd be, amit elkezdtél”. Tudatos döntéssel befejezek minden feladatot, mielőtt újba kezdenék. Biztos, hogy egyes dolgok ennél több energiát igényelnek, de így is sok mindenben működni fog ez a terv.

Nem tudom az összes okát annak, miért hagyom félbe a megkezdett munkát, de tudom az eredményét. Ott állok egy csomó be nem tartott ígérettel, félig kész tárgyakkal, felszínes kapcsolatokkal. Milyen messze van ez attól a teljes és bőséges élettől, amit Jézus adni akar nekünk! Ő nem a félig élt élet lehetőségét nyújtja, hanem a végsőkig kiaknázott, a lehetőségek határáig nyúló, teljes életet.

Úgy tűnhet, ez mélyebb tanulság, mint amit a szekrényen hagyott ruhákból vagy a mosogatóban lévő koszos edényekből le lehet vonni. De a jól végzett munka fegyelme átitatja - vagy épp nem itatja át - az egész életünket.

Azt hiszem, veszem a fáradságot, és felakasztom a köntösömet. Egy öltés a jól végzett munka terítőjén, amit Isten próbál az életemben kihímezni.

Istenem, köszönöm, hogy Jézus élete által megmutattad a jól végzett munka eredményességét. Tudom, Jézus is megállhatott volna, mielőtt befejezte a megváltás művét. De nem tette. Ezért végtelenül hálásak lehetünk. Segíts, kérlek, hogy túljussak a középszerűségen az életem alakításában, és létrehozzam azt a teljességet, amit Te elterveztél, amire szántál. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2010.06.04.
www.proverbs31.org


Most már nekem is van kövem
Jennifer Rotschild

„Olaj és tömjénillat gyönyörűség a szívnek, a barát jótanácsa pedig édesség a léleknek.” Péld.27:9

„Most már nekem is van kövem” – jelentettem ki egy ebéden néhány hónappal ezelőtt. Patty néha összehívja régi barátnőit, hogy valamit együtt megünnepeljenek – most épp Billie születésnapja volt soron. Úgy alakult, hogy én voltam a legfiatalabb a társaságban. Élvezem hallgatni ezeket a tapasztalt, bölcs hölgyeket, sokat lehet tanulni tőlük. Beszélgettünk lelki dolgokról, lakásdíszítésről és persze az unokákról.

Aztán eljött a pillanat, amikor megosztottam velük az újságot: „Most már nekem is van kövem.”

Kínos csend következett

Nem értettem, miért nem reagálnak. Talán nem ismerik a sütőkövet, pedig mennyivel jobb a szokásos tepsiknél. Biztos nem tudják, mennyivel finomabb, ropogósabb a kövön sütött pizza.

Töprengéseimet elvágta a legbátrabb idős hölgy kérdése: „Kedvesem, és hol van a kő, a vesédben vagy az epédben?”

Elnevettem magam. „Én sütőkőre gondoltam!” Meglepődtek, de végülis érthető, hogy az ő korukban a kövekről nem a sütés jut először eszükbe. A tündéri öreg hölgyek nem sokáig voltak zavarban, sorban adták a jó tanácsokat a sütőkő használatához.

„Nehogy mosószerrel tisztítsd!”- oktatott az egyik. „Szörnyű hangja van, ha elpattan a sütőben, ne ijedj meg tőle” – figyelmeztetett a másik.

Azóta másként gondolok a sütőkövemre. Mindig eszembe jut a beszélgetés, és hálát adok Istennek: „Köszönöm, Uram, hogy vannak asszonyok, akik összejárnak, beszélgetnek, részt vesznek egymás életében, együtt sírnak, együtt nevetnek, együtt növekednek.”

A te életedben van valaki, aki virágba borítja a lelkedet? A Szentírás is megjegyzi, hogy „Olaj és tömjénillat gyönyörűség a szívnek, a barát jótanácsa pedig édesség a léleknek.” Növekedni fog a hited, ha olyan hűséges barátokhoz kötődsz, akik ellátnak jótanáccsal. Akár a sütőkőről mondanak valami okosat, akár felvezetnek „a megközelíthetetlen kősziklára” (Zsolt 61:2), gazdagabbá teszik az életedet. S ha úgy érzed, nincs ilyen barátod, válj te azzá. Valaki alig várja, hogy egy kedves kertész gondozásba vegye szétzilált lelkét. Ha van olyan barátod, aki közelebb áll hozzád egy testvérnél, hajtsd a vállára a fejed, soha nem fog elhagyni vagy megtagadni téged.

„Óvj meg engem Uram, mert tebenned van reményem. Azt mondom Istennek: ’Légy az én Uram!’ Nélküled minden értelmetlen. És ezek a csodálatos emberek körülöttem – mennyi gyönyörűség van a barátságukban!” (a Zsolt 16:1-3 alapján).

Édes Istenem, segíts, hogy olyan barát legyek, amilyen barátot én szeretnék magamnak. Jézus barátsága tegyen szilárddá és bölccsé, hogy olyan barát legyek, és olyan barátot kapjak, aki dicsőségedre szolgál. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2010.06.07.
www.proverbs31.org

A megbocsátás áldásai
Marybeth Whalen

„Mert ha megbocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, nektek is megbocsát a ti mennyei Atyátok.” Mt 6:14

Ültem, s hallgattam a bibliatanárunkat, ahogy a Teremtés könyvéről magyarázott. Figyelnem kellett volna, de a gondolataim mindegyre visszakanyarodtak a fájó szavakhoz, rossz emlékekhez. Hetek múltak el azóta, hogy az illetővel utoljára beszéltem, de a fájdalom még mindig friss volt.

Szerettem volna túljutni rajta, de nem ment. Csapdába estem, és nem tudtam szabadulni. A fájdalmas jelenet végeérhetetlen vetítésként újra meg újra lejátszódott az agyamban.

Aznap József történetéről beszélgettünk a bibliaórán. Döbbenetes az a pillanat, mikor a testvérei leomlanak előtte, mert rájöttek, kicsoda ő – és ők mit tettek ellene (Ter. 50:18). Emberi indulataim, megvallom, azt kívánták, hogy József viszonozza nekik azt a fájdalmat, amit ők okoztak neki. Legalább küldje el őket, ahogy megérdemelnék. Bár jól ismertem a történetet, reménykedtem, hogy másképp folytatódik.

De hát ugyanaz történt, mint amire emlékeztem. József felajánlotta testvéreinek – azoknak, akik rabszolgának adták el – a megbocsátást. Utánuk nyúlt, és olyan helyzetbe hozta őket, amit nem érdemeltek meg. Nem értük - Istenért tette. Tudta, milyen az, ha megbocsátanak nekünk, és ismerte a megbocsátás továbbadásának erejét. Sosem felejtem el azt a pillanatot, mikor meghallottam Isten szavát: „Bocsáss meg, ahogy József megbocsátott”.

Bevallom, nem akartam megbocsátani. Isten rámutatott, hogy úgy kapaszkodom a haragomba, mint egy mentőövbe. Ideje volt felajánlanom a megbocsátást – nem azért, mert az illető megérdemelte, hanem mert Isten kérte, hogy bocsássak meg Iránta való engedelmességből. Ahogy Ő is megbocsátott nekem. Ez a legkevesebb, amit megtehetek.

Mailbox (Postaláda) című regényem főszereplője a történet folyamán sokszor kell, hogy megbocsásson. Megtanulja, hogy a megbocsátás pillanatában szabadság és béke árad szét a lelkében, ami arra készteti, hogy máskor is megbocsásson. Velem is ez történt. Azt mondta valaki, hogy az engesztelhetetlenség olyan, mint mikor magadat mérgezed, s közben várod, hogy a másik haljon bele. Mennyivel jobb szabadon eleget tenni Isten kérésének, s hagyni, hogy a többire Neki legyen gondja. Isten a büszkeségem feladását kérte, cserébe békességet kaptam. Százszorosan megérte, és máskor is meg fogja érni.

Uram, segíts megbocsátanom azoknak is, akik szerintem nem érdemlik meg. Az igazság az, hogy én nem érdemeltem meg a Te megbocsátásodat. Köszönöm, hogy megbocsátottál, és kérlek, segíts, hogy én is olyan szabadon tudjak megbocsátani, mint Te. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2010.06.08.
www.proverbs31.org

Ne feledd!
Luann Prater

„Egy másik tanítványa pedig ezt mondta: Uram, engedd meg nekem, hogy előbb elmenjek, és temessem el atyámat.” Mt 8:21

A Bolt című filmben egy öntelt hollywoodi ügynök mindegyre ezt mondja a gyermeksztárnak: „Ezt majd felszögezzük”. Ilyenkor úgy tesz, mintha egy rajzszöget tartana a két ujja között, és feltűzne valamit egy képzeletbeli fali parafatáblára. Azt akarja jelezni ezzel, hogy az adott gondolatot/kérést/kérdést megjegyzi, és majd később visszatér rá. De valójában az az üzenete ezzel, hogy „Menj a csudába a kéréseddel! Hagyj békén vele!”

A mai igénkben említett tanítvány lényegében ugyanezt üzeni Jézusnak: „Ó, mester, szavad ne feledd. Kedvelem, amit csinálsz, szeretnék is részt venni benne, komolyan. Csak előbb elmegyek, elvégzem, amit elterveztem. Megértesz, ugye?”

Persze, nagyon sok dolgunk van. Ha elmondanám neked, mi mindent kell megtennem, nem hiszem, hogy kérnél tőlem valami újat. Talán azt gondolod, nagyon lelkes vagyok, hogy ennyi mindennel foglalkozom. Ne hidd.

Amikor legtevékenyebbnek látszom, valójában nagyon szétszórt vagyok. Őszintén akarok most beszélni. Amikor nagyon sok a tennivaló, gyakran a legfontosabb dolgokat félresöpröm, vagy meg is feledkezem róluk.

Gondoltál már ilyet: „Csak ezen legyek túl, s helyreáll az életritmusom”? Nem vagy egyedül. Könnyen beleesünk a túl sok vállalás csapdájába, és nehezen kecmergünk ki belőle.

Szia, engem Luann-nek hívnak, és munkamániás vagyok. Zavartan ismerem el, de ez most az őszinteség pillanata veled. Isten egyszerű kérése az én életemben és a tiédben is: „Kövess engem”. Ám az az öt szó: „engedd meg nekem, hogy előbb …” gyakran hagyja el az én ajkamat is. Folytathatod a mondatot bármivel, amit az elé helyezel, amire Jézus épp hív téged. Ahelyett, hogy azt mondaná: „hagyd a holtakat, hogy eltemessék halottaikat”, talán így szól:

„Kövess engem, majd várnak egy percet a gyermekek.”

„Kövess engem, hadd csengjen az a telefon.”

„Kövess engem, a főzés megvár.”

„Kövess engem, tedd át máskorra a találkozót.”

„Kövess engem, hagyd, hogy a facebookos és twitteres barátaid csodálkozzanak, hova lettél.”

„Kövess engem, és minden mást tegyél emögé a tennivalóid listáján.”

Ideje lenne, hogy ne szögezzük Istent az emlékeztető parafatáblára. Ideje lenne, hogy ne bújjunk különböző „kötelességeink” mögé ahelyett, hogy először a legfontosabbal törődnénk.

Ne feledd… , hogy boruljunk térdre, és kérjük Istent, ajándékozzon meg azzal a vággyal, hogy mindig Őt tegyük az első helyre.

Istenem, nagyon sajnálom, hogy néha valami más átveszi Tőled az első helyet az életemben. Bocsáss meg, és taníts, hogyan kezdjek mindig mindent Veled. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2010.06.09.
www.proverbs31.org