A munkánál több
Zoe Elmore
„Hívjatok engem, jöjjetek és imádkozzatok hozzám, akkor meghallgatlak titeket! Keressetek engem, és megtaláltok, ha teljes szívetekkel fordultok hozzám!” Jer. 29:12-13
A mostani gazdasági helyzet talán hazaköltözésre kényszerítette a te gyermekedet is, mert nem sikerült munkát találnia. Legfiatalabb fiúnk, Joseph, majd fél éve hazatért, s míg örömmel tölt el minket a férjemmel, hogy újra itt tudjuk magunk mellett, küszködve keressük a bölcs választ, amikor megkérdezi: „Miért tart ilyen sokáig? Elfeledkezett rólam Isten? Fogok-e valaha is pilótaként állást találni?”
Tom is, én is, próbálnánk bátorítani anélkül, hogy prédikációnak hasson a szavunk. És ez bizony gyakran nehéz. Eszembe jut, hogyan könyörgött Salamon bölcsességért a Királyok első Könyvében (3:7-9):
„Igen, Uram és Istenem, királlyá tetted szolgádat apám, Dávid helyett; de én kicsiny gyermek vagyok, s nem tudom, miként kell uralkodni. Ráadásul kiválasztott néped élén áll szolgád, egy nagy nép élén, amelyet sokasága miatt megszámlálni, s megolvasni sem lehet. Adj hát szolgádnak értelmes szívet, hogy ítélni tudja népedet, s megkülönböztethesse a jót és a rosszat. Hisz ki tudná kormányozni e népet, a te hatalmas népedet?”
Isten válaszolt Salamon kérésére, gazdagsággal és hatalommal ruházta fel. A világ összes királyai látni akarták bölcsességét. Mindmáig az Ószövetség legbölcsebb emberének tartjuk.
Bár én nem közelíthetem meg bölcsességben Salamont, lehetőségem van kapcsolatba lépni minden bölcsesség forrásával, Jézus Krisztussal.
Fiamnak munkára van szüksége, de biztos vagyok benne, hogy legalább annyira szüksége van arra, hogy elmélyítse kapcsolatát Azzal, aki a bölcsességet nyújtja. Amikor Joseph rájön, hogy Krisztussal való kapcsolata fontosabb, mint hogy munkát találjon, meg fogja tapasztalni a bölcsesség áldásait épp úgy, mint Salamon.
Nehéz dolog látni gyermekünk küzdelmét a hittel. Nehéz imádkozni anélkül, hogy prédikálnánk neki. Tudom, hogy a Krisztussal való mély, élő kapcsolatot én nem tudom átadni a fiamnak. Josephnek magának kell dönteni a kapcsolat mélyítése mellett. Tudom, hogy Isten közelebb húzódik hozzánk a megpróbáltatás és reményvesztés idején, és nagyon szeretném, ha a gyermekem ezt megtapasztalná. Úgy vágyom rá, hogy Joseph bízzon Isten tökéletes időzítésében, ahogy a színfalak mögött mindent az ő javára rendez el.
Mialatt várom, hogy növekedjen a fiam Krisztusba vetett hite és tudása, Isten ígéretébe kapaszkodom: „Mert én ismerem a gondolatokat, amelyeket gondolok rólatok - mondja az Úr -, békességre és nem veszedelemre vonatkozó gondolatokat, hogy jövőt és reményt adjak nektek” (Jer. 29:11).
Istenem, minden erőmmel kérlek, adj szeretteimnek tudást, tisztánlátást, biztos ítélőképességet és kitartást, amivel követik. Segítsd őket, hogy a várakozás közben is bízzanak Benned. Segítsd őket, hogy meghallják suttogásodat. Engedd, hogy megérezzék jelenlétedet, és lássák, hogy célod van mindennel, ami történik velük. Jézus nevében, Ámen.
Encouragement for today, 2010.06.18.
www.proverbs31.org
Hívhatlak Apukámnak?
Glynnis Whitwer
„Nem a szolgaság lelkét kaptátok ugyanis, hogy ismét csak féljetek, hanem a gyermekké fogadottság lelkét, amelyben azt kiáltjuk, ’Abba! Atyánk!’” Róm 8:15
Victoria megragadta a telefont, és veszettül tárcsázni kezdett. „Vedd fel, vedd fel, vedd fel…”- mormolta. Aztán megszólalt egy mély férfihang a vonal végén.
Victoria már mondta is: „Apu, bajban vagyok. Szükségem van rád.”
Jelenet egyik kedvenc sorozatomból. Nem mondom, hogy a legintellektuálisabb műsor, amit valaha láttam, de nagyon szeretem a szereplőit. Egyiket különösen. A fenti bepánikolt nő édesapját. Nem tökéletes apa, legtöbb esetben még jó apának sem mondanám. Ám a gyermekei tudják, hogy ha bajban lennének, felbérelne egy kisebb hadsereget, elköltene bármilyen összeget, beülne azonnal a magánrepülőgépébe, hogy a segítségükre siessen, és kiszabadítsa őket a bajból.
Az apa készsége gyermekei megvédésére valamit mélyen megmozgat bennem. Nekem jó édesapám volt, de sosem kértem tőle segítséget. Tudós típus volt. Tanárember, aki imádta a könyveit, a klasszikus zenét és a pipáját. Tudtam, hogy szeret – de nem erről van szó. Egyszerűen nem volt aktív résztvevője az életemnek. Édesanyámhoz fordultam gondjaimmal, ő volt a segítőm, a megmentőm.
Nem volt köztünk konfliktus édesapámmal. Legalábbis én nem tudtam róla. Mindaddig, míg valaki észre nem vette, hogy földi apámmal való kapcsolatom befolyásolta mennyei Atyámmal való kapcsolatomat. Igazán? Azt hittem az olyan, amilyennek lennie kell. Elkezdtem imádkozni és gondolkozni róla.
Bár mélyen szerettem Istent, rájöttem, hogy nem úgy tekintek rá, mint egy közeli édesapára. Talán, mint egy távolira. De nem olyanra, akihez odafutok, ha bajban vagyok. Nem olyanra, aki ölbe vesz és megsimogat, ha sírok. Aki megmozgatja az eget és a földet, vagy beindítja a magánrepülőgépét, hogy a megmentésemre siessen.
Nem volt ilyen apaképem. A szívem mélyén tudtam, hogy Isten meg tudna szabadítani, de vajon meg is akar? Ugyanazzal a szenvedéllyel akar segíteni, ahogy én a gyermekeimen? Szomorúan vettem tudomásul, hogy nem igazi gondoskodó édesapaként tekintek Istenre. Pedig szeretnék.
Ezért elkezdtem másként imádkozni. Jézus megmutatta, milyen szoros kapcsolatban él Mennyei Atyjával. Abbának, azaz apámnak, apukámnak szólította (Mk 14:36). Megpróbáltam így imádkozni. Furcsa volt, és néha még mindig az. De közelebb kerültem Istenhez ezzel a gyöngéd megszólítással, és rájöttem, hogy Ő már régóta ezt várta tőlem.
Kezdem érteni, hogy Isten szeretete irántam olyan, mint amit én érzek a gyermekeim iránt. 18 éves fiam túl nagy már ahhoz, hogy anyucira lenne szüksége, de bennem még mindig ott a vágy, hogy védelmező, gondoskodó szeretettel vegyem körül. És ahogy én szeretném, hogy felnövekvő gyermekeim odajöjjenek, az ölembe bújjanak, és fejüket a vállamra hajtsák, így vágyik Isten arra, hogy hozzá menjek.
Még tanulom ezt a kapcsolatot. Azt viszont biztosan tudom, hogy a vele való értékes, szoros kapcsolatra hív mennyei Édesapám. Azt várja, hogy „Apukámnak” szólítsam.
Drága Apukám, úgy szeretném felfogni irántam való szeretetedet. Eszemmel tudom, hogy gyengéd édesapa vagy, de a szívemmel még nem értem teljesen. Kérlek, mutasd meg gyöngédségedet. Segíts, hogy le tudjam bontani a korlátokat, amik megakadályozzák, hogy a te drága kislányodnak érezzem magam, és akként is éljek. Szeretnélek jobban megismerni. Jézus nevében, Ámen.
Encouragement for today, 2010.06.21.
www.proverbs31.org
Tiszteletadás
Micca Monda Campbell
„Bosszúálló ne légy és haragot ne tarts a te néped fiai ellen, hanem szeresd felebarátodat, mint magadat. Én vagyok az Úr.” Lev 19:18
Szégyellem, de mikor harmadik gyermekünket vártam, egy alkalommal tiszteletlenül viselkedtem egy rendőrrel. Szerda délután volt, késve igyekeztem a templomba. Útközben le kellett tennem legnagyobb fiamat, akinek baseball edzése volt. Ingerült voltam már amiatt is, hogy a gyülekezeti napon van az edzése, a szemerkélő esőről nem is beszélve.
Hogy behozzam az elvesztegetett időt, teljes gőzzel hajtottam át a parkon, amikor megállított egy rendőr. Gyorshajtás! Micsoda ember az, aki egy esős napon sebességmérőt rak a parkba, hogy elkapjon egy állapotos asszonyt, aki a templomba siet! A mindenit! – mondtam magamban.
Elegem volt. Mielőtt odaért volna a rendőr, kiszálltam az autóból, elindultam felé az esőben. „Meg akar büntetni?” – kérdeztem, egyik kezemmel rámutatva, másikkal a csípőmön. Nem szólt, arcizma se rándult, úgyhogy folytattam. „Azt hittem elég nagy csapás, hogy a fiam edzését szerdára tették, amikor templomba kéne jönnie, most még ez is! Sebességcsapdába esni a parkban, ez már mindennek a teteje!”
„Sajnálom, asszonyom”- válaszolta.
„Sajnálhatja is”- dünnyögtem az orrom alatt.
„Nem tehetek semmit a fia edzése ügyében, de biztosíthatom, hogy a maga gyorshajtásának lesz következménye”, mondta, mialatt előszedte a csekkfüzetét a kabátzsebéből. „Nem beszélve arról, hogy ha így folytatja, a hatósággal szembeni tiszteletlen magatartása sem marad következmény nélkül.”
Hatósággal szembeni tiszteletlenség? Ezt tettem volna? Sajnos, pontosan ez történt. A hormonjaimra foghatnám, de nem tehetem. Egyértelműen hibás voltam. Ahogy visszaoldalogtam a kocsihoz, láttam, hogy a gyerekek a hátsó ablakra tapasztott képpel figyelik a történteket. Hát leckét kaptak a hatóság elleni fellépésről – az anyjuktól.
Hagytam, hogy a feltételezett jogaim elvakítsanak. Kötelességem lett volna engedni a rendőrnek. Sajnálatos módon ez a magatartás jellemző a mindennapokban munkahelyeken, otthon, és még a gyülekezetekben is. Miért? Talán mert mai társadalmunkban nem érték már az egymás iránti tisztelet.
Isten azt parancsolja, bocsássunk meg, ne tápláljunk haragot magunkban egymás iránt, szeressük a másik embert, mint önmagunkat. Úgy mutathatjuk ki Isten iránti tiszteletünket, hogy egymást tiszteljük. Az Isten iránti tisztelet arra kéne, hogy sarkalljon, hogy szitkozódás helyett bátorító szavakat mondjunk egymásnak. Általában azok, akik leordítják a másikat, magukat sem tisztelik. Durvaságukkal próbálják leplezni saját vélt vagy valós gyengeségeiket. Nem tudják, hogy magatartásukkal csak még jobban megvilágítják azt, amit takarni szeretnének.
El tudod képzelni, milyen lenne a világunk, ha Isten parancsát követnénk? Képzeld magad elé, hogy a házastársak mind tisztelik egymást, gyerekek a szülőket, szülők a gyerekeket; a polgárok tisztelik Isten és az állam törvényeit. Mennyire más világ lenne! Biztonságban éreznénk magunkat, szabadon adnánk és fogadnánk a szeretet jelzéseit. A dicséret, a kedvesség feltámadna halottaiból. Próbálnánk megismerni egymást, segítő kezet nyújtanánk az idegennek. A „félelem” és „szorongás” szavak kivesznének a szótárunkból. A létezés mellkasában a béke és a jóakarat szíve lüktetne.
Ne csak álmodozzunk arról a világról, ahol az emberek Isten szándéka szerint egységben, szeretetben, egymás és önmaguk iránti tiszteletben élnek. Meg is valósíthatjuk, ha ezt az egy szócskát használni kezdjük: tisztelet.
Uram, bevallom, nem mindig tisztelem mások jogait, érzéseit, tulajdonát, terét és idejét. Segíts, hogy Szentlelked ereje által jobb legyek. Jézus nevében kérlek, Ámen.
Encouragement for today, 2010.06.22.
www.proverbs31.org
Életöröm
Rachel Olsen
„Ki az, aki örül az életnek? Aki szereti a napokat, hogy jót láthasson?” Zsolt 34:13
Milyen a mai napod?
Vajon szép idő van-e nálatok, vagy felhős égre ébredtél, kicsit borús kedvvel? Vajon felbosszantott-e ma valaki – családtagod, munkatársad, a főnököd? Elrontották a kedved? Rágódsz valami kellemetlen incidensen, szorongsz egy feladattól, nem hagy nyugodni ma reggel valami?
Nemrég olvastam, hogy az amerikaiak 80 %-a nem leli örömét a munkájában. Te tudsz lelkesedni a munkádért? Látsz benne valami szépet? Legyen bár irodai munka, magánvállalkozás vagy kisbabák, betegek tisztába tétele, konyhatakarítás – tudsz boldogan dolgozni? Tudnál? Mi kéne hozzá?
A körülötted élőkhöz hogy viszonyulsz? Családod, barátaid, közösségi társak, szomszédok – találkoztál ma valakivel? Vagy mostanában? Szereted azokat, akikkel együtt vagy?
Vajon észrevettél-e ma valami szépséget magad körül? Kerested? Egyáltalán felnéztél? Körülnéztél?
Isten a szépségiparban dolgozik. Nézz ki az ablakon, hogy lásd, mire gondolok. Még ha borús az idő, vagy esik, akkor is lehet valami szépet találni. És érezni. Megtapasztalni. Mikor sétáltál utoljára egy parkban vagy erdőben csak a séta, a környezet szépségének kedvéért? Hogy belélegezd a friss levegőt.
Isten szépségét leginkább a természetben csodálhatjuk meg, de benne van abban is, ahogy egy anya ringatja csecsemőjét, ahogy egy lány rajongva néz a vőlegényére, vagy ahogy egy gumicsizmás lurkó tapicskol a pocsolyában.
Hallani is lehet – a madarak énekében, a „Szeretlek” halk suttogásában, az Istent dicsőítő kórus összhangjában. Hallottad már ma?
Szerte a Bibliában, főleg a Zsoltárokban összekapcsolódik az öröm és Isten imádása. Parancsban kaptuk az örömöt, az áldást. Hiszem, hogy a Biblia életörömre szólít fel minket, „örömös életre”, mely naponta keresi Isten szépségét, és hálát ad érte. „Ki az, akiben életöröm van? Aki szereti a napokat, hogy jót láthasson?”
Azzal a vágyakozással ébredtél ma reggel, hogy találkozz valamiben Isten nagyszerűségével? Azzal az örömteli várakozással lógattad a lábadat az ágy szélén, hogy felfedezd, milyen szépséget rendelt neked Isten a mai napra? Örülsz az életnek, vagy duzzogva teszed a dolgod, s gépiesen kipipálod a tennivalókat?
Ha nem örülsz, ha gépiesen élsz, sosincs késő változtatni. Kérd Istent, hogy nyissa meg szívedet, hogy lásd és ízleld az Ő szépségét a csodában és a mindennapiban egyaránt.
Uram, köszönöm a szépséget, amivel mindennap mindnyájunkat körülveszel. A füvek és levelek zöldjét, a paradicsom és az eper pirosát, a levegő illatát eső után. Csodálatos, Istenem, szépséged és jóságod! Áldalak áldásaidért. Nyisd fel a szemem, hogy észrevegyem őket. Jézus nevében, Ámen.
Encouragement for today, 2010.06.23.
www.proverbs31.org
Ételhulladék-kincs
Lysa TerKeurst
„De hála Istennek, aki megadta nekünk a győzelmet a mi Urunk Jézus Krisztus által.” 1Kor 15:57
Ha van valami, ami lehetővé teszi, hogy egy szituációban Isten békéje szétáradjon bennünk, akkor az az őszinte hálaadó lelkület, amit kifejleszthetünk magunkban. Jackson fiam tudja, hogy így van. Akkor értettem ezt meg, mikor nemrég elolvastam egy dolgozatát, amit ideadott javításra. Jackson nem töltötte egész eddigi életét a mi otthonunk biztonságában. Első 13 évét egy Isten háta mögötti árvaházban élte a harmadik világban, Libériában, Afrikában.
A dolgozat a korrupcióról és haszonlesésről szólt, ami a szülőföldjén dúló polgárháborúhoz vezetett. Alapos munkát végzett a tények feltárásával, felidézésével. A különbség Jackson és más fiatalok múltbeli eseményekről írt dolgozata között az előéletében volt: mielőtt hozzánk került , ennek a háborús környezetnek a borzalmai között élt.
A dolgozat egy pontján beszámol arról, milyen érzés volt gyermekként meztelenül ásni a hordalékban ételhulladék-kincs után.
Ételhulladék-kincs.
Nehezen tudom sírás nélkül leírni ezeket a szavakat. Ő az én fiam.
Gyermekkora szörnyűségei ellenére a történet felidézéséből megmagyarázhatatlan békesség árad. Isten jelenlétének megtapasztalásából eredő hatalmas béke.
Az igazán hálás emberben béke van. Minden körülmények között. Kialakítottak magukban egy szokássort, amit, bármi történik velük, követni tudnak. Ennek lépései: körülnézés, megállás, döntés.
Akármilyen helyzetbe kerülnek, körülnéznek, és észreveszik azokat a dolgokat, amelyekért hálát adhatnak.
Megállnak, hogy Isten jelenlétét tudatosítsák ezeken a dolgokon keresztül.
Eldöntik, hogy Isten felfedezett jelenlétére figyelnek mindaddig, míg a béke szét nem árad a lelkükben.
Kétlem, hogy bármelyikünk kincsként gondolna az ételhulladékra. De tudunk-e figyelő, megálló és döntést hozó emberek lenni – olyanok, akik bármilyen helyzetben hálát tudnak adni?
A hálaadás erejének igazsága újra meg újra szembe tűnik a Szentírásban. Mi volt Dániel imádsága közvetlenül azelőtt, hogy az oroszlánok ketrecébe dobták, ahol az oroszlánok békén hagyták, és ezzel tett tanúságot Istenről? Hálaadás.
A cet gyomrában töltött három nap végén, közvetlenül szabadulása előtt mi volt Jónás kiáltása? Hálaadás.
Hogyan tanít a Filippiekhez írt levél 4:6, hogyan imádkozzunk, ha aggódunk? Adjunk hálát.
És mi következik mindezen helyzetekben, ahol megszólal a hálaadás? Béke. Hatalmas, megmagyarázhatatlan, visszatarthatatlan béke.
„Isten békéje pedig, amely meghalad minden értelmet, megőrzi szíveteket és elméteket Krisztus Jézusban,” (Fil 4:7).
A Webster szótár meghatározása szerint a hálaadás: „az isteni jóság nyílt elismerése és ünneplése”.
Vajon ma hogyan ünnepelhetnénk Isten isteni jóságát?
Mi lenne, ha elhatároznánk, hogy bármilyen körülmények között vagyunk, körülnézünk, észrevesszük, amiért hálát adhatunk, megállunk és őszinte hálaadással szemléljük Isten jóságát?
Uram, segítenél, hogy megtaláljam azokat a dolgokat, amikért ma hálát adhatok? Segíts, kérlek, hogy jusson eszembe ezekről a dolgokról a Te jelenléted. És segíts, hogy a te felfedezett jelenlétedre összpontosítsak mindaddig, míg a béke szétárad a lelkemben, és ezáltal mindent tisztábban látok. Köszönöm Neked, hogy a hála hatására valóban minden átalakul. Jézus nevében, Ámen.
Encouragement for today, 2010.06.24.
www.proverbs31.org
Kezed érintése
Glynnis Whitwer
„Jézus megkönyörült rajta, kinyújtotta kezét, megérintette, s közben azt mondta neki: ’Akarom, tisztulj meg!’” Mk 1:41
Második gyermekem gyorsan jött a világra. Az első fájás után három órával a szülőszobában voltam, készen a szülésre. Bár a férjem ott állt az oldalamnál, az erős fájdalom meglepett és kimerített. Az első vajúdásom 13 órát tartott, egy csomó fájdalommentes szünettel. Most viszont, a gyorsaság miatt, nem volt közben megkönnyebbülés.
Sosem felejtem el a fiatal szülésznő arcát, aki mellettem állva vezette a szülést. Egyik nagyon erős összehúzódás után megkérdeztem: „Ideadná a kezét?” Elmosolyodott, és megfogta a kezem, mialatt egy újabb összehúzódás rángott át a testemen.
Tudtam, hogy szánalomra méltó megkérni egy vadidegent, hogy fogja meg a kezemet, de abban a pillanatban szükségem volt az ő erejére.
Máskor is előfordult, hogy meg kellett fognom valakinek a kezét. Mikor életemben először búvárkodtam, azt hittem végem van, annyira gyorsan vettem a levegőt. Egyik kezemmel a férjem, másikkal a fiam kezét fogtam, amíg helyreállt a lélegzésem üteme, és élvezhettem a csodálatos környezetet. Mikor az Angyalok Útján másztunk felfelé a Sion Nemzeti Parkban, fognom kellett valakinek a kezét, ha nem kapaszkodhattam a sziklákba. Amikor valakit, akit szerettünk elvesztettünk, fájdalmamban édesanyám és a húgom kezét fogtam.
A fizikai érintésnek van valami megnyugtató, biztonságot adó hatása szétesett világunkban. Az Újszövetség tele van olyan történetekkel, amikor Jézus megérintett valakit a körülötte lévők közül. Rátette kezét megvetett asszonyokra, a lába előtt játszó gyermekekre, külsejük miatt szégyenkező leprásokra. Úgy látom magam előtt, mint aki mindig kinyújtja a kezét valaki felé.
Virtuális kapcsolatokkal, elektronikusan zajló beszélgetésekkel teli, helytelen érintésektől félő világunkban vajon elveszítjük a testi érintés ajándékát? Isten úgy tervezett minket, hogy igényeljük a testi kapcsolatot. Valójában az egészségünknek is fontos, érzelmileg és fizikailag egyaránt. A csecsemők agya fejlődik a testi érintéstől, a gyermekek gyakori érintéstől tudnak egészségesen fejlődni érzelmileg. A kutatók szerint a helyes érintésnek komoly hatása van az agy programozására és újraprogramozására.
Talán itt az ideje, hogy tudatosabban közeledjünk szeretettel, helyes érintéssel egymáshoz. Mindnyájunknak szükségünk van rá, s mégis gyakran idegenkedünk attól is, hogy adjuk, attól is, hogy kapjuk. Gyermekeimnek nem okoz gondot a testi érintés, sokat kaptak belőle, amíg felnőttek. De nekem tudatosan kell rávennem magam, hogy megérintsek másokat gyöngéd, szeretetteljes érintéssel.
Az Újszövetséget olvasva észrevettem, hogy az első keresztények nagyon gyengédek voltak egymáshoz. Az Apostolok cselekedetei 20. fejezetének végén az egész közösség ölelgeti, csókolgatja Pált, aki hosszú útra indul. Pál arra bátorította őket, hogy egymást szent csókkal köszöntsék.
Tudom, hogy nem mindenki áll készen ilyen intimitásra, mégis megpróbálok nagyobb mértékben élni a gyengéd érintés eszközével kapcsolataimban. Legyen bár egy ölelés, egy simogatás a fejen vagy a karon, egy szent csók, az embereknek szükségük van az érintésre. Talán ha nagyobb teret kapna kapcsolatainkban a helyes érintés, kevésbé fordulnának az emberek a helytelen testi kapcsolatok felé.
Miért-miért nem, Isten úgy alkotott minket, hogy igényeljük egymástól a testi érintést. Ha legközelebb szükséged van valakire, aki megfogja a kezed, szólj, készen állok.
Istenem, tudom, hogy úgy alkottál minket, hogy szükségünk legyen egymás érintésére. Nem mindig könnyű elismerni, hogy kell valaki, aki megfogja a kezünket, aki átöleljen. Segíts, hogy éberebben figyeljem a körülöttem élők igényeit, és tudjam természetes módon, szeretettel megérinteni őket, ha szükségük van rá. Jézus nevében, Ámen.
Encouragement for today, 2010.06.28.
www.proverbs31.org
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése