A Kereszt misztériuma minden keresztény életére árnyékot vet. A békességet az erős hit jelének tarthatjuk bár, és megkísérthet a gondolat, hogy ez a békesség érzéketlenné tesz majd a szerencse forgandóságával szemben, a Passióban való valamilyen fokú részesedés mindenkinek kijut, aki követni akarja Krisztust. “Ha valaki utánam akar jönni – mondja Jézus -, vegye föl keresztjét, és kövessen engem” (Mt 16,24). Természetes, ha ezek a kilátások megtántorítanak. Péter, aki megvallotta hitét Jézusban, maga is megdöbbent hallván, hogy Jézus újra meg újra jövendő, jeruzsálemi szenvedéséről beszélt. De ha kitartunk valaki mellett, ha vele vagyunk a bajban is, az a szeretet jele. A szenvedések, amik érnek minket életünk során, amik gyötörnek és sötétséggel vesznek körül, nem hiábavalóak, ha rajtuk keresztül az Úr Keresztjében osztozunk. Mert a Kereszt az isteni szeretet misztériuma is, mely a végső időkig áradni fog a világ üdvözüléséért. Szenvedéseink által, legyenek bár kicsik vagy nagyobbak, misztikus módon egyesülünk ezzel a nagy szeretettel, és részt veszünk az emberiség gyógyításában és felemelésében. A Keresztben van a mi saját megváltásunk és örökkévaló reménységünk, és Benne van az egész világé is. Semmilyen szenvedésünk nem hiábavaló tehát, hanem gyümölcsözővé válik Krisztus áldozatának és örök szeretetének gazdagságában.
sacredspace.ie
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése