Lélekerősítő levelek 54

Jó feleség egyszerűen
Lysa TerKeurst

„A házasságot mindenki tartsa tiszteletben…” Zsid 13,4a

Érezted már, mennyire kimerít a sok elvárás, amit másoktól feltételezel önmagad felé?
Mikor férjhez mentem, eldöntöttem, hogy kidolgozom magamnak, hogyan kell feleségnek lenni. Őszintén tiszteletben akartam tartani házasságomat, ahogy a Zsidókhoz írt levél 13,4 javasolja. Ezért feljegyeztem, amit a „jó feleségeknél” tapasztaltam.
- Jól tud pörköltet főzni.
- Minden nap kiporszívózza a lakást, amit a szőnyegen lévő csíkok is jeleznek.
- Szerelmes üzeneteket ragaszt a férje íróasztalára.
- Szép fehérneműt vásárol és visel.
- Figyelmét azonnal a férje felé fordítja, ahogy az hazaérkezik.
- Leteszi a kagylót, ahogy a férje belép az ajtón.
- Tisztában van a focival, együtt nézi a meccseket a férjével.
- Minden nap imádkozik a férjéért.
A lista egyre növekedett.
Végül annyira megterhelt, mi mindenre kell figyelnie a jó feleségnek, hogy sírni kezdtem. Alkalmatlannak éreztem magam. Lehangolt lettem. Biztos voltam benne, hogy a listám minden egyes pontja ott van a férjem tudatában elvárásként. Megkeseredtem. Aztán eljött a feszültségnek egy olyan pillanata, amikor kitörtem: „Nevetségesek az elvárásaid!”
„Milyen elvárásaim?”- kérdezte.
„A listád. A százegy dolog, amit teljesítenem kell, hogy jó feleség legyek” – szipogtam.
Értetlen tekintete zavarba ejtett. Neki nem volt semmilyen listája.
Mialatt egyre jobban koncentráltam a tennivalókra, elfelejtettem, hogy csak egyszerűen szeretnem kell.
Rájöttem, hogy kevesebbet kell tennem, hogy több lehessek. Igen ám, de hogy választom ki, mi az, amit meg kell tartanom, mi az, amit szélnek ereszthetek az elvárások közül? Megkérdezem.
„Édesem - kezdtem, s közben éreztem, ahogy lazul az elvárások szorítása –, képtelen vagyok mindazt megtenni, amit a jó feleségek csinálnak. De három dologra biztosan képes leszek. Kérlek, mondd meg, mi számodra a legfontosabb három terület, és azokban ígérem, jó leszek.”
Végigkínlódhatom a házasságomat úgy, hogy tessék-lássék elvégzek százféle dolgot keserű szájízzel és kimerült lélekkel – vagy kitűnően teljesítek három dologban mosollyal az arcomon, szeretettel a szívemben.
Egyszerű dolgokat kért. Érzelmileg és lelkileg gondoskodó édesanyjuk legyek a gyermekeinknek, törődjek saját testemmel-lelkemmel, tartsam rendben a házat. (Figyeled? Rendben – nem patyolat tisztán.) Ennyi.
Ő maga is igyekezett kevésbé foglalkozni egy csomó mindennel, amit gyötrődve próbáltam megadni neki, és boldogan vállalt át sok mindent, ami nekem nehezemre esik: például a háztartási mérlegkészítést, a kocsik szervízbe vitelét. Huhh – mekkora megkönnyebbülés.
Persze nem csak három dolgot teszek meg naponta. De amikor nem érek rá vacsorát főzni vagy kiporszívózni, nem érzem azt, hogy becsaptam, hogy elhanyagolom. Ezek nem tartoznak a legfontosabb dolgok közé az ő szemében.
A fehérneműről nem beszélt. De ez is hozzátartozhat a „törődjek a testemmel” elváráshoz. Erről a területről egy másik alkalommal fogunk még beszélgetni.
Mára elég annyi, hogy elvárásaim listáját leszűkítettem három területre, ahol valóban jól helyt tudok állni, s ezzel a jó házasságról alkotott képem is megvilágosodott.
Három területen jól teljesítő feleség leszek, aki tiszteletben akarja tartani a házasságát. Ilyen egyszerű. És ami egyszerű, az jó.
Uram, szeretnék jó feleség lenni. Segíts meglátnom a Te elképzelésedet a házasságomról, hogy ahhoz tartván magam megtiszteljelek Téged és jól szerethessem a férjemet minden nap. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.05.05.
www.proverbs31.org

Sorrendváltás
Karen Ehman

„Ne nyugtalankodjatok tehát, és ne kérdezzétek: mit együnk? Vagy: mit igyunk? Vagy mibe öltözzünk? Mindezt a pogányok keresik. Hiszen tudja mennyei Atyátok, hogy minderre szükségetek van. Ti keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és ezeket is mind megkapjátok.” Mt 6,31-33

Nőként ugye sokféle szereped van? Egy hét leforgása alatta váltakozva vagy feleség, anya, főnök vagy beosztott, leánygyermek, nővér, nagynéni, nagymama, szakács, mosogatólány, sofőr, ápolónő, takarító, tanácsadó, bizottsági tag, egyházi segítő, végrehajtó, és még sorolhatnám – na meg Isten leánya.
Néha a szerepek úgy a fejünkre tornyosulnak, hogy csak ide-oda hajlongva, botladozva tudjuk egyensúlyban tartani magunkat. Ha egyáltalán.
És a sok szerep közül sajnos többnyire csak utoljára jut eszünkbe, hogy királylányok vagyunk. A Király leányai.
Nagyon szeretem Urunk egyszerű, világos, szívenütő szavait a Máté 6-ban. Célba veszi rohanó életmódunkat, s szétpukkasztja, mint egy buborékot. Gyengéden, de határozottan megmondja, mit kell tennünk, hogy rendbe jöjjön az életünk. „Keressétek először Isten országát és az Ő igazságát, és ezeket is mind megkapjátok.”
Bármennyire egyszerűek ezek a szavak, nem tudjuk egykönnyen alkalmazni őket az életünkre. Főleg mai társadalmunkban, ahol a rohanás, az állandó tevékenység létszükségletnek látszik.
Évekkel ezelőtt helyünket a társadalomban az mutatta, hol lakunk és milyen kocsit vezetünk. Ma mintha mással mérnénk a sikert: azzal, hogy mennyire vagyunk elfoglaltak.
Határidőnaplónkban nincsenek üres sorok, gyermekeink egyik programról a másikra rohannak, már a családi vacsorákra se gyűlünk egy asztal köré. Valami arra sarkall, hogy még többet tegyünk, hogy életünket az állandó tevékenység harsogó színeivel fessük tele.
Bár egészen más világban élünk, mint Jézus szavainak első hallgatói, mégis sokat tanulhatunk abból, amit Jézus mond nekik. Azokat az embereket is a megélhetés, az ennivaló és a ruházkodás gondja aggasztotta. Ezek a mi gondjaink is lehetnek, de emellé még egy csomó más aggódnivalót is odaakasztunk. Hogyan fogjuk kitakarítani a házat, kimosni a szennyest, megfürdetni, felöltöztetni a gyerekeket, elvinni őket az iskolába s a különórákra, időt szakítani házasságunkra, rokonlátogatásra, helyt állni a munkahelyen, időre elvégezni ottani, határidős feladatainkat stb, stb.
Tennivalónk minden sarkon üvöltve ugrik elénk, Jézus meg áll, és halkan azt súgja: Keresd az én országomat, az én igazságomat, és ezeket mind megkapod hozzá.
Szavai hatására talán sikerül sorrendbe rakni tennivalóinkat, kiszórni közülük a kevésbé fontosakat, amik csak arra jók, hogy elvonják figyelmünket, és akadályozzák, hogy Vele töltsük az időnk egy részét.
Bármilyen szerepeket adott neked az Isten, ne feledd el sorba rendezni őket. Csak akkor tudsz megbirkózni velük, ha mindenekelőtt időt szánsz arra, hogy fejedre rakd a koronát, és a Király leányaként éld a napjaidat.
Uram, nagyon sajnálom, hogy összegabalyítom a sok-sok szerepemet. Segíts, hogy minden napot azzal kezdjek, hogy a Te országodat és a Te igazságodat keresem, s utána lássam el azokat a feladatokat, amiket Isten bízott rám. Jézus nevében, Ámen.
Encouragement for today, 2011.05.06.
www.proverbs31.org.
Hozzátok ide
Marybeth Whalen
„Hozzátok ide.” Mt 14,18
„Anyúúú,” kiáltotta kisfiam a dolgozószobából, ahol a matekleckéjén dolgozott, „nem tudom megcsinálniii!”
Épp mosogattam a konyhában. „Ha nem megy,” kiáltottam vissza, „hozd ide!”
Ahogy kimondtam, Isten suttogását hallottam a szavaim nyomában: „Hát nem ezt szoktam én is mondani neked?”
Amikor kimerült vagy: „Ha nem megy, hozd ide.”
Amikor dühös vagy: „Ha nem megy, hozd ide.”
Amikor szenvedsz: „Ha nem megy, hozd ide.”
Amikor nem tudsz dönteni: „Ha nem megy, hozd ide.”
Kétezer évvel ezelőtt olyan helyzetbe kerültek a tanítványok, amit nem tudtak megoldani. Nem adhattak vacsorát 5000 éhes férfinak és ezek családjának. Ha elengedik őket, lemaradnak valami fontos tanításról. De nem volt pénzük, hogy ennivalót vegyenek ennyi embernek.
Egy fiatal fiú jelentkezett, és felajánlotta, amije volt. Jézus odaszólt a tanítványoknak: „Hozzátok ide.” Vette a hitben felajánlott csekély kis ennivalót, és minden képzeletet felülmúlóan megsokszorozta.
Erre van nekem is szükségem nap, mint nap. Amikor úgy tűnik, valamit nem tudok megoldani, veszem azt a kevéskét, amim van, és leteszem az Ő kezébe. Utána már csak félre kell állnom, és lesnem a csodát, ahogy alázatos felajánlásomat megsokszorozza.
Ma épp mi nem megy?
Neki kéne lendülni valaminek, amire Isten hív?
Elkezdeni egy szolgálatot, amitől rettegsz?
Kitartani a hiteltörlesztésben?
Megbocsátani valakinek, aki megbántott?
Egyet biztosan tudhatsz: nem tudod megcsinálni. Fogd hát, ami kis erőd van, és vidd oda Hozzá. Képzeld el, ahogy átnyújtod, mint a fiú a kenyeret és a halat. Aztán vonulj vissza, és figyelj. Készülj rá, hogy meg fogsz lepődni.
Uram, dicsőítelek, mert mindig segítesz cipelni a terheket. Köszönöm, hogy mindig átveszed azt, ami nekem nem megy, s hatalmaddal, áldásoddal megoldasz mindent. Juttasd eszembe, amikor újra meg újra aggódom vagy félek, hogy fogjam meg, és vigyem hozzád a gondjaimat. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.05.09.
www.proverbs31.org

Az enyém, enyém, enyém!
Lysa terKeurst

„Senki se keresse csak a maga javát, hanem a másét is.” Fil 2,4

Mágnesként vonzom a furcsa helyzeteket.
Komolyan.
Nemrég kint jártam a kutyáimmal a szabadban, hogy magamba szívjam a napfényt. Az előző hétvégét a havas Pennsylvaniában töltöttem, szükségem volt rá, hogy a csontjaim mélyéig átjárjon California melege. Nekünk, déli lányoknak, nem jön be a tavaszi hó.
De térjünk vissza a napsütésre és a kutyákra. Karácsonyra kaptunk egy Willow nevű kiskutyát. Másik két kutyánk, Champ és Chelsea nem tudnak mit kezdeni a másfél kilós kis jószággal. Bosszantja őket, annyi bizonyos. Minden téren.
Arra gondoltam, jót tenne a házunkbeli kutyakapcsolatoknak, ha egy kicsit a szabadban lennénk, s éreztetném velük a szeretetemet.
Leültem tehát a fűre, és végigszeretgettem mindegyiket.
Elborítottak nyálas csókjaikkal, bundájukkal, büdös kutyaleheletükkel. Vittem magammal egy labdát. Nagyon jól éreztük magunkat. Paradicsomi állapotok.
Legalábbis addig, míg Willow be nem kuporodott az ölembe. A lehető legbensőségesebb együttlétet jelentő, értékes helyre való igényével, gondolom, nem sejtette, milyen jelzést küld a többieknek. Champ hátán felborzolódott a szőr, és morogni kezdett. Abbahagyta a farkcsóválást. Már nem látszott boldognak.
„Ó Champ,” – próbáltam meggyőzni, „Willow még kölyök, ne bántsd.”
A morgás erősödött.
„Nem, Champ! Rendes kutya! Gyere ide. Téged is tudlak szeretgetni, míg Willow az ölemben van,” vakargattam a fületövét, hogy megnyugtassam.
Úgy tűnt, sikerült is újra boldoggá tennem, végignyalta az arcomat.
Újra a Paradicsomban.
Ám ekkor, derült égből villámcsapás, Champ mellém húzódott, Willow szemébe nézett, felemelte a lábát – és lepisilt.
Ez nem lehet igaz! Nem hittem, hogy ilyen lehetséges.
Miután magamhoz tértem a döbbenetből, és sikerült otthon átöltöznöm, nekiestem a Google-nak.
Legtöbb vélemény szerint Champ a területét jelölte ki. „Ez az ÉN mamám!”
Az erőteljesen kinyilvánított ENYÉM! megmutatta, milyen undorító tud lenni a csak önmagára koncentráló személyiség. Champ nem tudta élvezni mindazt, amit az együtt töltött idő adott neki, mert csak arra a kis területre koncentrált, ahol háttérbe szorult.
ÖNzés! ÉN! Az ENYÉM! ENYÉM! ENYÉM!
Évekkel ezelőtt Isten azzal, hogy látnom engedte - ténylegesen látnom - mindazt, amit kaptam Tőle, rávezetett, hogy felismerjem és megtagadjam az önzést. És hogy sose tekintsek úgy arra, amit kaptam, hogy az csak engem illet. Tudatosan szem előtt tartok két dolgot azóta:
1. Hálát adok Istennek, hogy rám bízta az ajándékot. Tudom, hogy az ajándék Tőle érkezik.
2. Elgondolkodom, hogyan tudnék a kapott ajándékkal áldást vinni valakinek az életébe? Megsokszorozódik az ajándék értéke, ha nem csak rólam szól.
Magától jön ez a hozzáálllás? Eleinte nem. Legalábbis nem egy ilyen - én vagyok az első-Enyém! Enyém-a többieket lepisiljük – világban.
De mi nem arra vagyunk hivatva, hogy a világ normái vagy az ösztöneink szerint éljünk.
Minket arra hívtak, hogy ezek fölé emelkedjünk. Legyünk mások. Legyünk különbözőek-különbek. Legyünk tiszták, szentek minden téren. „Mindaz, akit ez a reménység tölt el iránta, megszenteli magát, amint ő is szent” (1 Jn 3,3).
Milyen áldás ért, amit meg kéne osztanod?
Milyen áldás ért, amit meg kéne osztanom?
Hogyan tudnánk tisztán, világosan képviselni Krisztust mindennapi tevékenységeink közben azzal, hogy továbbajándékozzuk Őt mindenfelé, amerre járunk?
Jó elmélkedési témát adtak a bűzös ruháim, mialatt kibújtam belőlük.
Uram, hálát adok minden jó és tökéletes ajándékért, amit adtál nekem. Segíts, hogy másokat önmagam elé helyezzek, adj olyan szívet, amivel olyannak látom őket, amilyennek te látod. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.05.11.
www.proverbs31.org

Edzés holtszezonban
Glynnis Whitwer

„Minden Istentől sugalmazott írás hasznos a tanításra, az intésre, a feddésre, az igaz életre való nevelésre, hogy Isten embere tökéletes és minden jócselekedetre kész legyen.” 2Tim 3,16-17

A hőmérséklet 38 fok körül járt azon a forró nyári estén. Aranyló napsugarak játszottak a faleveleken, az árnyékok már megnyúltak, mikor észrevettem a magányos futót. Mintha fiam gimnáziumi birkózó csapatának egyik tagja lenne. De miért fut ilyenkor?
A birkózószezon csak hónapok múlva kezdődik, imponáló volt igyekezete, hogy edzésben tartsa magát. A szezonban tartott edzések természetesek, de a holtszezonban ritkák. Pedig akik a holtszezont is kihasználják, hogy állandóan legjobb formájukban legyenek, bizonyára felülmúlják teljesítményben azokat, akik csak a szezon elején kezdenek edzeni.
Az állandó készenlét jellemzi ezeket a mindig edzésben lévő atlétákat. Bármelyik pillanatban készen állnak megmérkőzni az ellenféllel. Ritkán éri őket meglepetés, mozgásuk sima, határozott. Önfegyelmük gyümölcse akkor érik majd be, amikor legnagyobb szükség lesz rá.
Ugyanezt az elvet tapasztaltam olyanok életében, akik állhatatosan járnak Isten útján. Lelki edzésnek vetik alá magukat, tanulmányozzák az Igét, igyekeznek hitben élni. Éjjel-nappal edzik tudatukat és szívüket, hogy állandóan összhangban maradjon az igazsággal. Minden körülmények között erősítik Krisztus iránti odaadásukat. Rajtakapják és elkergetik a hamis gondolatokat.
Aztán, váratlanul, élesben kell küzdeniük. Többnyire nincs semmi előjel. Csak jön egy telefonhívás. Egy orvosi lelet. Egy email. S az „ellenfél” egy pillanat alatt dühös támadásba kezd. Félelem, fájdalom, kétségbeesés fenyeget. De nem sújtja porba őket.
Érzik a megrázkódtatást? Valószínűleg. De nem zuhannak össze.
Az elmúlt években történtek velem megrázó események. Megtakarításunk elolvadt a válságban, gyermekeim olyan döntéseket hoztak, amelyek nagyon távol álltak attól, amire nevelni akartuk őket, stb. Olyasmikkel szembesültem, amikre sosem számítottam, és senkitől nem kaptam térképet, ami segített volna eligazodni az útvesztőkben.
Ezekben a sötét időkben abba kapaszkodtam, amiről tudtam, hogy fénylő igazság. A testem pánikba akart esni, és üvöltve elmenekülni, Isten igazsága így szólt: gondodat viselem. Mikor a kétségbeesés szélére kerültem, mert azt hittem, végleg elveszítem a gyermekemet, Isten bölcsessége figyelmeztetett, hogy mindenki követ el bűnt. Ha nem lettem volna edzésben, belezuhantam volna a rémület mocsarába. Könnyű kegyesnek lenni, mikor simán mennek a dolgok. Könnyű szeretni másokat, könnyű jó intézőnek lenni, bölcs döntéseket hozni, amikor minden nagyszerűnek látszik. Akkor vesszük hasznát a kitartó edzésnek, amikor derült égből villámcsapásként támad a baj.
Senki sem fogja ezt megtenni helyettünk. Nekünk kell tanulmányoznunk Isten Igéjét. Nekünk kell átverekednünk magunkat a lelki szárazság idején, és kitartanunk az imádságban. Biztos, hogy megtesszük, amikor „szezon” van (amikor kemény időket élünk), de tennünk kell a holtszezonban is, amikor minden rendezettnek látszik, hogy készen álljunk, ha váratlanul kitör életünkben a háború.
Jó hír, hogy bármikor elkezdheted az edzést. Már ma. Igazából, ha olvasod ezt az elmélkedést, már benne is vagy. Olvasd az Igét (most pl. Jn 8,31-32; 1 Tim 4,7). Imádkozz, kérd Istent, mutassa meg, mire akar ma tanítani. Töprengj el az igazságokon, amikre rátalálsz, engedd, hogy átjárják szívedet. Minden ilyen alkalommal erősebb leszel. És ha szembesülsz az ellenféllel, ha harcolnod kell, fegyelmezettséged és kitartásod gyümölcseként békesség, bizalom és öröm lesz benned a körülmények ellenére is.
Uram, áldalak Téged, minden igazság Forrását. Segíts, hogy fegyelmezetten, rendszeresen olvassam és tanulmányozzam a Bibliát, és minden nap szánjak időt a Veled való találkozásra. Így készen fogok állni a küzdelemre. Adj, kérlek, bölcsességet és tisztánlátást, hogy szilárd alapra építsem az életemet. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.05.11.
www.proverbs31.org

Rejtett kincs
Amy Carroll

„Ezt a kincset cserépedényben őrizzük, hogy az erő túláradó nagyságát ne magunknak, hanem Istennek tulajdonítsuk.” 2Kor 4,7

„Hova tűnt az a kecske?”- motyogta értetlenül a fiatal beduin pásztor. Felkapaszkodott a sziklákon, hogy folytassa a keresést. Hőség volt, ő pedig egyre jobban idegeskedett.
Egy sötét barlang szájához érkezvén, nem akarta tölteni az időt azzal, hogy bemegy hiába, inkább behajított egy követ. Ám a remélt, fájdalmas mekegés helyett csörömpölést hallott. A feléledt kíváncsiság abban a pillanatban elfelejtette vele a kecskét.
Belépett a barlangba, és felfedezte a valaha volt legjelentősebb vallásos régészeti leletet: a holttengeri tekercseket.
A Holttengeri Tekercsek Kiállításán járva indult be a képzeletem, s varázsolta elém a fent leírt jelenetet. A történet folytatásában ez a nomád pásztor a cserépedénybe rejtett, vászonba göngyölt papírtekercset elvitte egy kereskedőnek Betlehembe. Tőle indulva kézről kézre járt a kincs, míg végül elérkezett a Hebrew University speciális múzeumába, a Könyv Szentélyébe.
Az, hogy Isten Igéjének ezek az ősi dokumentumai hosszú évszázadokon át ott foszladoztak elrejtve egy barlangban, míg az elveszett kecskéjét kereső pásztor rájuk nem talált, megragadta a szívemet, az elmémet. Pál apostol mondja, hogy minden hívő egy kincset rejtő agyagedény. Mi van bennünk az Írások szerint? Békesség (Filippi 4,7), bűnbocsánat, megváltás, Isten kegyelmének gazdagsága (Ef 1,7), öröm (Jn 5,11) és Krisztus feltámadásának ereje (Filippi 3,10).
A holttengeri tekercsek megtalálása erőteljes biblikus képet nyújt arról, hogyan árad szét egy eltört cserépedényből Isten ereje az életünkben és onnan körénk. Az összetörés, bármilyen fájdalmas is, egyike Isten eszközeinek, amivel megmutatja mindent felülmúló erejét az életünkben. Bár összetörésünk oka lehet egyszerűen az, hogy ebben az elesett, bűnnel teli világban élünk, Isten képes Megváltóként bemutatkozni azáltal, hogy kincseit árasztja szét rajtunk keresztül.
Összetört vagy megrepedt edénynek érzed magad? Szenvedsz, mert elvesztetted az állásod, vagy anyagi helyzetetek megrendült? Érzelmi világodat egy barát vagy a férjed elpártolása zúzta össze? Semmivé tett a magány egy szeretett lény eltávozása miatt? Elfacsarodik és vérzik a szíved gyermeked miatt, aki más utakon jár?
Ha hiszel Jézus Krisztusban, az Úrban, tudnod kell, hogy Ő azt ígéri, nem csak veled lesz a katasztrófák idején, hanem arra vágyik, hogy kegyelme széttört önmagadból áradjon mások felé.
Isten Igéje, amit a Vele töltött békés időszakokban magadba raktároztál, kisugározhat belőled, amikor összetörsz. Ő látja a fájdalmadat, szíve szakad a szenvedésed láttán. Nagyon, de nagyon szeret. Kapaszkodj ígéretébe, hogy összeomlásod nem lesz hiábavaló, hanem az Ő Lelke árad szét belőle, állhatatosságot, erőt, megigazulást, reményt sugározva szét.
Volt idő, amikor érintetlen edény voltam egy barlang mélyére rejtve, mialatt körülöttem a világ egyre mélyebbre süllyedt az Ige hiányának szakadékában. Azért könyörgök ma Istenhez összetört nővéreimmel együtt, hogy sérüléseinket használja Önmaga dicsőségére, és mindnyájunk javára. Kérem, hogy mialatt velünk jár szenvedéseink idején, Igéjének fénye egyre erőteljesebben világítson egy elveszett, haldokló világban.
Uram, összetörten járulok ma eléd. Sérülékeny, gyenge önmagamat átadom Neked. Akár a bűn, akár a körülmények törtek össze, azt kérem, kegyelmeddel tölts fel, hogy szétáradhasson belőlem. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.05.13.
www.proverbs31.org