2011. augusztus 31., szerda
Lélekerősítő levelek 55
Meg akarsz gyógyulni?
Wendy Blight
„Jézus erre így szólt: ’Kelj föl, fogd az ágyadat és járj!’” Jn 5,8
Előfordul, hogy úgy érzed, lebénít a félelem, a kétségbeesés, az elszigetelődés, az önsajnálat? Együtt élsz valamilyen testi vagy lelki fájdalommal, amely olyan mélyen van, hogy semmi sem tudja enyhíteni?
Ha e kérdéseket olvasva a szíved felkiáltott: „Igen, ez én vagyok!”, gyere, találkozzunk azzal az emberrel, aki az ágyán feküdt a Beteszda fürdőnél János evangéliuma 5. fejezetében.
A történet elején Jézus megérkezik Jeruzsálembe, s egy koszos, bűzös fürdő felé tart. Bénák, elesettek, betegek gyűltek össze mindennap a medence partján, mert hittek abban, hogy egy angyal naponta leszáll a vízre, megérinti, és feltölti gyógyító erővel. Aki elsőként lép a fölkavarodott vízbe, megszabadul betegségétől. Ahogy Jézus a tömegben sétált, figyelmét az Atya egy ágyon fekvő béna ember felé fordította. Jézus mélyen az ember lelkébe nézett, és megkérdezte: „Meg akarsz gyógyulni?” (Jn 5,6b)
„Uram, felelte a beteg, nincs emberem, aki levinne a fürdőbe, mikor fölkavarodik a víz. Mire odaérek, már más lép be előttem.” (Jn 5,7)
Figyeled, hogyan hárít? Azért marad a gyékényen, mert nincs senki, aki segítsen neki.
Barátaim, én is bénaként éltem több mint egy évtizeden át. 1986 júniusában, 21 évesen, pár nappal a főiskolai ballagásom után megerőszakolt egy fegyveres, álarcos idegen, aki a lakásomban rejtőzködött.
Négy csodálatos évet töltöttem a Baylor University-n, ahol elkötelezetten munkálkodtam a nőhallgatók szövetségében, barátra találtam, és eljegyeztem magam egy csodálatos férfival, megválasztottak a Baylor Szépének és a végzett diákok hercegnőjének, kitüntetéssel diplomáztam, és egy izgalmas munkahely várományosa voltam. Az után a nap után mindezek a világi áldások elvesztették jelentőségüket. Támadóm gonosz, kegyetlen cselekedete megfosztott emberi méltóságomtól, értékeimtől, biztonságomtól – az életemtől. Egyszer s mindenkorra szétzúzta reményeimet, álmaimat. Félelemtől és kétségbeeséstől bénán feküdtem az ágyamon. Éveken át képtelen voltam egyedül maradni. Pánikrohamaim voltak, gyakran kerültem a sürgősségi osztályra.
Aztán találkoztam Krisztussal ebben a történetben. Szavai, amiket a béna embernek mondott, felszálltak a lapról, s egyenesen a szívembe hatoltak. Szó szerint szívembe fúródtak. Én voltam az az ember a gyékényen. Élveztem az áldozat szerepét. Hozzászoktam a szomorkodáshoz. Sőt, jól éreztem magam benne.
Olvasd csak Jézus szavait, amit ennek az embernek mondott: „Kelj fel! Fogd az ágyadat és járj.” (Jn 5,8)
Ez a történet bizonyította be nekem a Zsidókhoz írt levél egyik igazságát (4,12): „Isten szava ugyanis eleven, átható és élesebb minden kétélű kardnál. Behatol, s szétválaszt lelket meg szellemet, ízet és velőt. Ítél a szív gondolatairól és érzületéről.”
Szívemet és mindazt, ami fogva tartotta, átadtam Istennek. Ezt súgta a fülembe: „Wendy, csodálatos, bőséges életem van a számodra, de nem fogod megismerni mindaddig, míg fel nem kelsz, fogod az ágyadat, és jársz.” Isten szava életre kelt. Személyesen hozzám szólt, és abban a percben megtettem az első mozdulatot, hogy leszálljak az ágyamról.
Te is egy gyékényen heversz? Édes barátnőm, gyere, csatlakozz hozzám, kezdjünk leszállni róla, jó?
Drága Mennyei Atyám! Alázattal járulok Eléd, Teremtőm és Megváltóm elé. Szeretlek, és köszönöm, hogy Te örökké tartó, feltétel nélküli szeretettel szeretsz engem. Átadom Neked magam, testileg, lelkileg, érzelmileg. Mélyen vágyom rá, hogy a szívembe jöjj, meggyógyítsd benne a sebet, és megszűntesd a fájdalmat. Szedj ki mindent az életemből, ami a Veled való kapcsolatom útjában áll, és gátolja, hogy azt a bőséges életet éljem, amit nekem szántál. Tölts el Lelked teljességével. Tedd lehetővé, hogy megtegyem az első lépést, amivel lekerülök az ágyamról. Mutasd meg nagyszerű terveidet az életemmel. Mindezt Fiad, Jézus, hatalommal teli nevében kérem, Ámen.
Encouragement for today, 2011.05.16.
www.proverbs31.org
Mire neveljük őket
T. Suzanne Eller
„Haragotokban ne vétkezzetek.” (Ef 4,26a)
„Semmirekellő vagy!”, kiáltotta a férfi. „Miért nem nézted meg az ülés alatt?”
„Bocsáss meg, apa,” mondta a fiú csendesen, zavarában elpirulva. „Azt mondtad, lekéssük a következő gépet. Azért maradt ott, mert siettem. Bocsánatot kértem, de ennél többet nem tehetek. Mit akarsz, mit mondjak?”
„Ne feleselj!”, üvöltött rá az apja.
Úgy éreztem, csapdába zárt a villamos. Ott állt egy tinédzser fiú dühösen, és hallgatott, mialatt az apja őrjöngött. Vajon mi húzhatta fel ennyire a férfit?
Akik tanúi voltunk a jelenetnek, úgy tettünk, mintha ott se lennénk, elfordultunk, s ha nyitva vannak az ajtók, leszálltunk volna. Szólni akartam, s talán szólnom is kellett volna. De attól féltem, csak olajat öntök a tűzre, hallgattam, és a szívem sajgott a jelenettől.
A fiú az ülés alatt hagyott egy sapkát és egy napszemüveget. Lehet, hogy értékesek voltak. Lehet, hogy az apa idegei pattanásig feszültek egy elmaradt találkozó vagy valami más miatt, nem tudhatom. Amit viszont láttam, egy kapcsolat volt, valami nagyon értékes, ami bomlani kezdett egy sapka és egy napszemüveg miatt.
Nem öröm, ha egy gyermek felelőtlen, ha csak azért költöd a pénzed valamire, hogy aztán a fiad elveszítse. De vajon nem szalasztott-e el a reakciójával az apa egy fontos alkalmat, hogy tanítson valamit a fiának. Nem azt, hogy rápirítson lustasága, figyelmetlensége miatt, hanem azt, hogyan kell viselkedned, ha hibáztál.
A fiú pótolhatta volna az elveszett tárgyakat saját zsebpénzéből, vagy kaphatott volna valamilyen plusz feladatot, amikor hazaérnek. Ehelyett a személyét értékelték azzal, hogy semmirekellőnek, haszontalannak hívták, ez pedig beleég egy serdülő lelkébe.
És mi az, amit tanulhatott a jelenetből? Hogyan kell elveszíteni az önuralmadat. Hogyan kell bántó szavakat kiabálni. Egyet mondasz, mást teszel. Megtanulhatta, hogy ha hibázol, és bocsánatot kérsz, az nem elég. Hogy haszontalanabb, értéktelenebb vagy az elveszített tárgyaknál.
Nehéz dolog szülőnek lenni, főleg a feszült helyzetekben. Megtapasztaltuk valamennyien, hogy mélyen megbántuk, ha elveszítettük önuralmunkat. Velem legalábbis többször megtörtént. De mit tanulhatnánk belőle? Nagyot nyelünk, átgondoljuk reakciónkat és válaszunkat ahelyett, hogy hirtelen indulatból olyat mondunk vagy teszünk a gyermekünkkel, amit már nem tudunk visszavonni? Haragból neveljük őket, vagy megállunk egy pillanatra, s kérjük Istent, mutassa meg, hogyan kezeljük a helyzetet higgadtan és következetesen?
Mire neveljük gyermekeinket?
Uram, te annyira türelmes vagy hozzám. Gyakran hibázom. Elbukom. És te továbbra is szeretsz, türelmesen tanítasz, megmutatod, hogyan növekedhetem. Segíts, hogy én is így neveljem a gyermekeimet. Jézus nevében, Ámen.
Encouragement for today, 2011.05.17.
www.proverbs31.org
Igazi önmagammá válni
Renee Swope
„Te alkottad veséimet, te formáltál anyám méhében.” Zsolt 139,13
Mivel szeretsz foglalkozni? Ha elég pénzed volna, és biztos lenne a siker, mihez kezdenél?
Csapatépítő tréningünk vezetője tette fel ezeket a kérdéseket kiscsoportunknak. Nem tudtam válaszolni. Elhatároztam, hogy inkább imádkozom, fussunk ki az időből, és ne kerüljön rám a sor. De ha esetleg mégis válaszolnom kell, gondoltam, addig is figyelem a többieket, ahogy álmaikról mesélnek, hátha kapok valami ötletet.
Egyikük az Egyesült Államok első női elnöke szeretne lenni. Egy másik arról beszélt, hogy mindig egy keresztény rockzenekarban szeretett volna énekelni. Bajban voltam.
Itt állok 32 évesen, és fogalmam sincs, ki vagyok, és mik az álmaim. Mindenki engem nézett, én következtem a válaszadással. Kerestem a szavakat. Végül beismertem, hogy nem tudom, mit szeretnék csinálni.
Nem volt egyetlen álmom sem. Sosem töltöttem az időt azzal, hogy hasonló kérdésekkel foglalkozzam. Mindig igyekeztem az lenni, amit mások elvártak tőlem, vagy amire szükségük volt. De igazából ez sem sikerült tökéletesen. Gyakran volt valami kellemetlen érzés bennem, szívem mélyén éreztem, nem vagyok boldog. Állandóan a kiégés szélén álltam.
Nem éltem meg a fent idézett ige igazságát: Isten megalkotta legbelső lényemet, ő állított össze anyám méhében.
Nem azért alkotott, hogy az legyek, aminek mások akarnak, vagy amire másoknak szükségük van. Azért alkotott Isten, hogy az legyek, aminek megtervezett. Eltévedtem önmagam kialakulásának folyamatában.
Mialatt ott ügyetlenkedtem, hogy valami választ találjak, csapatépítő tréningvezetőnk azt tanácsolta, kérdezzem meg Istent, mik az Ő álmai az életemről.
Megfogadtam a tanácsot, és elkezdtem „valódi énem” megtalálásának folyamatát, igazi valómét, ami elveszett az élet forgatagában, és a másoknak való megfelelésben.
Mialatt egyik könyvet a másik után olvastam érdeklődésünk, adományaink, személyiségünk megtalálásáról, kezdtem rájönni, mi az, amit szeretek. Felismertem olyan erősségeimet, amik az idők folyamán természetessé váltak, megtanultam, mire van szükségem érzelmileg a csüggedés ellen.
Most először gondolkoztam el azon, milyen fontos oka van, hogy az vagyok, aki vagyok – a magam lelkesedési irányaival, érzelmi vegyületével. Isten nem azt akarja, hogy utánozzam az ismerős nőket, akiket csodálok, Ő engem egyedinek alkotott, s azt akarja, hogy éljem egyediségemet.
Könnyen elhanyagoljuk önmagunkat, hogy mások szükségleteit kielégítsük, és ezt önfeláldozásnak nevezzük. Olyan kegyesen hangzik. De ezzel azt kockáztatjuk, hogy lezárunk lelkünkben egy kamrát, amiben Isten álmai és ajándékai arra várnak, hogy megnyilvánulhassanak életünkben.
Nos tehát, te mennyire ismered valódi önmagadat? Elgondolkoztál-e már azon, mi az, amit tenni szeretnél? Mi az, ami életre keltené a szívedet, ha biztos lehetnél a sikerben, és meglennének az anyagi forrásaid?
Önmagunk keresésének tűnhet, pedig valójában Isten keresése, ha meg akarod ismerni azt az embert, akivé teremtett téged. Ne felejtsd, Istennek kész terve volt rólad, amikor létrehozott. Ha átadod Neki egyedi lelkesedésed és valódi személyiséged, Isten elvezet az életedről alkotott álmaihoz.
Uram, ismerni szeretném azt az embert, akit magad előtt láttál, mikor teremtettél engem. Nem szeretnék úgy megöregedni, hogy sose tudjam meg, mi volt a célod az életemmel. Mutasd meg velem kapcsolatos álmaidat, hogy azt ajánlhassam fel a körülöttem élőknek, amit Te akarsz adni nekik általam. Jézus nevében, Ámen.
Encouragement for today, 2011.05.18.
www.proverbs31.org
Istenakarta késések
Zoe Elmore
„Közel van az Úr mindenkihez, aki hívja, mindenkihez, aki igazán hívja. Teljesíti az istenfélők kívánságát, meghallja kívánságukat, és megsegíti őket.” Zsolt 145 18,19
Késésben voltam, és elfogyott az arckrémem. Gondoltam, beugrom a közeli áruházba, ami útba esik, megveszem a kedvenc alapozómat, és még időben odaérek barátnőm hagyományos karácsonyi teadélutánjára. Amikor kiléptem az ajtón, éreztem, hogy az Úr így szól hozzám: Ne az áruházba menj, hanem a sarkon túli szépségápolási boltba.
De Uram, sietnem kell, hogy el ne késsek. Az áruház útba esik. Amit kérsz, akadályoz. A bolt az ellenkező irányban van, és el fogok késni. Tudod, mennyire szeretem a pontosságot!
Egy darabig még próbálkoztam, de aztán engedelmeskedtem, s elmentem a sarki üzletbe.
Ismertem a fiatal nőt a pultnál. Nemcsak barátságos, de mindig igyekszik gyorsan, hatékonyan kiszolgálni a vásárlókat. Jól van, Uram, talán mégsem hátráltat nagyon ez a kerülő. Beléptem, az ismerős hölgy köszönt, és megkérdezte, miben segíthet. Elmondtam, mit szeretnék, s hozzátettem, hogy nagyon sietek, mert szeretnék pontosan érkezni a barátnőm karácsonyi teadélutánjára.
Hamar megtalálta a kívánt terméket, s odalépett a kasszához.
Könnyebben ment, mint gondoltam, mondtam magamban, amikor átvettem a csomagot. És ekkor következett az, amiből megértettem, miért kellett ide betérnem.
„Tudom, hogy siet, csak egy percig tartanám fel, mondta a fiatalasszony. Szeretném megkérni, hogy imádkozzon értem és a férjemmel való kapcsolatomért útközben a teadélutánra. Úgy érzem, nem lehet megmenteni a házasságunkat.”
Éreztem az Úr jelzését: Látod, ezért kellett megváltoztatnod eredeti tervedet.
Letettem a dobozt a pultra, megfogtam a nő kezét, és imádkoztam vele. Mialatt mondtam a szavakat, amiket az Úr sugallt, a fiatalasszony sírni kezdett. Mikor kimondtam az Áment, szorosan megölelt, és halkan ezt mondta: Ön ez egyetlen, azok közül, akiket megkértem, hogy imádkozzanak értem, aki itt maradt, és azonnal teljesítette kérésemet. Köszönöm. Nagyon el voltam keseredve, úgy éreztem, hiába szóltam a többieknek, úgyis elfelejtik. Igazából már abban sem reménykedtem, hogy Isten meghallja könyörgésemet.
Emlékeztettem mai igénkre: „Közel van az Úr mindenkihez, aki hívja, mindenkihez, aki igazán hívja. Teljesíti az istenfélők kívánságát, meghallja kívánságukat, és megsegíti őket.” (Zsolt 145 18,19)
Megköszönte, hogy időt szakítottam rá, s hozzátette, hogy ha hazamegy, előveszi a Bibliáját, és keres még benne bátorító, erőt adó igéket. Az üzlet kezdett megtelni vásárlókkal. Még egy ölelés, telefonszám-csere, és elindultam a teadélutánra. Azóta többször imádkoztunk együtt, és folytatni is akarjuk. Minden beszélgetésünk eszembe juttatja, hogy ha odafigyelek, meghallom és teljesítem az Úr ösztönzéseit, erőteljesen átélhetem jelenvalóságának örömét.
Az Isten-akarta elkésés a teadélutánról arra is megtanított, hogy sokkal többet nyom a latban, ha Isten felhasznál saját dicsőségére mások életében, mint az, hogy pontosan érkezzem meg valahova.
Uram, köszönöm szeretetedet, hogy felhasználsz céljaidra és dicsőségedre. Taníts meg, hogy meghalljam és teljesítsem akaratodat kételkedés és tétovázás nélkül. Jézus nevében, Ámen.
Emcouragement for today, 2011.05.23.
www.proverbs31.org
Ha félsz az Ítélettől
Képzeld el magad anyaként/apaként. Van egy csodálatos gyermeked, aki napfényt hozott az otthonodba. Értelmet adott az életednek. Isten legnagyobb ajándékának tekinted. Ám ahogy megnőtt, egyik gond jött a másik után. Problémás gyermek lett. Sebeket ejtett rajtad, rengeteg fájdalmat okozott. Nem fogad szót, nem tisztel téged. Kimaradt az iskolából. Hasztalanságokra fecsérli az idődet, a pénzedet, minden forrásodat. A drog, az alkohol, a szex, az erőszak rabságában él. Ám mindezen bűnei ellenére, te továbbra is szereted őt, látod benne a szépet, látod benne a jót. Továbbra is törődsz vele. Még mindig képes vagy mindent feláldozni érte, akár az életedet is.
Eljött az ítélet napja! Isten téged kér fel, hogy mondj ítéletet a gyermekedről. További sorsa a te kezedben van. Te döntöd el, hogy felemelik a mennyországba vagy levetik a pokolba.
Képzeld el szeretett, drága gyermekedet, akit 9 hónapig a szíved alatt hordtál, akiért mindent feladtál, akit éveken át gondoztál, akiért olyan keményen dolgoztál – most ott térdel előtted, irgalmadért könyörög, és várja az ítéletedet.
Anyaként/apaként hogy döntenél? Képzeld el a jelenetet, gondolkozz el rajta két percig, mielőtt tovább olvasnál.
Nos, miután lelked mélyét is megvizsgáltad, mit gondolsz, hogy döntenél? Mit tennél abban a percben? Megfognád a kezét, felsegítenéd, és átölelnéd? Újra befogadnád és elfogadnád? Megbocsátanál neki? Tudnád szeretni?
Ha képes vagy rá, hogy mindezt megtedd, mennyivel inkább megteszi Isten, aki maga a szeretet, az irgalom, a megbocsátás. Ha az ember, aki többnyire tudattalanul is feltételekhez köti szeretetét, meg tudja ezt tenni, mennyivel inkább a feltétel nélküli, végtelen Szeretet!
Ide másoltam neked, Isten szeretetlevelét, amit neked írt. Ízlelgesd a szavait. Nyisd meg előtte a szívedet. Engedd, hogy hozzád szóljon! Hagyd, hogy megbocsásson, engedd, hogy szeressen téged! Fogadd el gyógyító szeretetét és irgalmát!
Gyermekem!
Te talán nem ismersz engem, de én ismerlek téged.
Tudom, mikor ülsz le vagy mikor állsz fel,
Ismerem minden szándékodat.
Zsolt 139,2
Szemmel tartom járásodat, pihenésedet,
Gondom van minden utadra.
Zsolt 139,3
Még a hajad szálait is számon tartom.
Mt10,29-31
Saját képmásomra alkottalak,
Ter 1,27
Bennem élsz, mozogsz és létezel.
Apcsel 17,28
Az én nemzetségemhez tartozol.
Apcsel 17,28
Fogantatásod előtt ismertelek,
Jer 1,4-5
Kiválasztottalak, amikor a teremtést megterveztem.
Ef 1,11-12
Nem véletlenül születtél,
Napjaid fel vannak írva a könyvemben.
Zsolt 139, 15-16.
Én határoztam meg születésed helyét és idejét.
ApCsel 17,26
Csodálatosra alkottalak.
Zsolt 139,14
Én formáltalak anyád méhében.
Zsolt 139,13
Én hoztalak ki anyád méhéből.
Zsolt 71,6
Akik nem ismernek, tévesen mutatnak be engem.
Jn 8,41-44.
Nem távoli, dühöngő Isten vagyok,
én magam vagyok a szeretet.
1Jn 4,16
Azt akarom, hogy lásd, mennyire szeretlek.
1Jn 3,1.
Atyád vagyok, és te az én gyermekem vagy.
1Jn 3,1
Többet nyújtok neked, mint amire földi édesapád valaha is képes lenne.
Mt 7,11
Én vagyok a tökéletes édesapa.
Mt 5,48
Minden jó, ami ér téged, tőlem származik.
Jak 1,17
Mindennel ellátlak, amire szükséged van
Mt 6,31-33
Reményteljes jövőt adok neked.
Jer 29,11
Mert örök szeretettel szeretlek.
Jer 31,3
Hozzád kötődő gondolataim száma több a föveny homokszemeinél.
Zsolt 139,17-18
Ujjongva örülök neked.
Szof 3,17
Sosem fogok elfordulni tőled.
Jer 32,40
A tulajdonom vagy.
Kiv 19,5
Örömmel teszek jót veled teljes szívemmel és lelkemmel.
Jer 32,41
Csodálatos dolgokat jelentek ki és mutatok meg neked.
Jer 33,3
Ha teljes szívvel, lélekkel keresel, megtalálsz.
5Móz 4,29
Gyönyörködj bennem és megadom szíved kéréseit.
Zsolt 37,4
A kéréseket is én sugallom neked.
Fil2,13
Többet tehetek érted, mint amit kérsz, vagy amit elgondolsz.
Ef 3,20
Örökké bátorságot öntök beléd.
2 Tessz 2,16
Megvigasztallak minden nyomorúságodban.
2Kor 1,4
Ha hozzám kiáltasz, kimentelek minden bajból.
Zsolt 34,18
Mint a pásztor a kisbárányt, karomban hordalak.
Ézs 40,11
Egy napon minden könnyet kitörlök a szemedből.
Jel 21,3-4
Eltörlök minden fájdalmat, amit éreztél a földön.
Jel 21,3-4
Atyád vagyok, és szeretlek, ahogy a fiamat, Jézust szeretem.
Jn 17,23
Mert Jézusban nyilvánítottam ki irántad való szeretetemet.
Jn 17,26
Ő az én lényem pontos megtestesítője.
Zsid 1,3
Azért jött, hogy megmutassa, érted vagyok, nem ellened.
Róm 8,31
És hogy elmondja, nem tartom számon a bűneidet.
2 Kor 5,18-19
Jézus életét adta azért, hogy mi kiengesztelődjünk egymással.
2Kor 5,18-19
Az ő halála az én szeretetem megnyilvánulása érted.
1 Jn 4,10
Odaadtam érted egyszülött fiamat, és vele együtt mindent, amit szeretek.
Róm 8,31-32
Ha elfogadod Jézust, engem fogadsz el.
1 Jn 2,23
És semmi nem választhat el többé a szeretetemtől.
Róm8,38-39
Térj haza, és sosem látott vendégséget tartok a mennyben hazatérésed örömére.
Lk 15,7
Minden nép és nemzetség atyja vagyok.
Ef 3,14-15
Befogadsz engem, hogy a gyermekem légy?
Jn 1,12
Várok rád.
Lk 15,11-32
Szeretettel
Édesapád, a Mindenható Isten
http://istheendoftheworldnear.blogspot.com
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése