Lélekerősítő levelek 53

Szorult helyzetben
Marybeth Whalen

„Hallgass meg, ha hozzád kiáltok, igazságos Istenem! Szorult helyzetemből adj nekem kiutat, könyörülj rajtam, hallgasd meg imámat!” Zsolt 4,2

Külsőleg minden rendben volt, de belül sikítoztam s kapálóztam.
Stresszes voltam, feszült, szorongó, kimerült. Úgy éreztem, valami rám nehezedik, lefelé nyom, nem bírok szabadulni alóla. Minél erősebb volt ez az érzés, annál inkább akartam volna szabadulni, kitörni, nekifeszülni a tehernek.
Kívülről jól néztem ki, belül minden zavaros volt.
Érezted már így magad? Stressz minden nap ér minket ezerféle formában. Szülői stressz, munkahelyi, anyagi, otthoni stressz, egészségügyi és kapcsolati stressz, a lista soha nem ér véget. Bárhogy próbálkozunk, nem szabadulunk tőle ebben a romlott világban. Csapdában, fogságban tartanak ezek a dolgok, amiken nem változtathatunk, amik súlyosan ránk nehezednek.
Mikor ma a fenti igét olvastam a Bibliámban, megkapott a „kiút” szó eredeti jelentése. Szó szerint azt jelenti, hogy kitágítja a szoros helyet. Hát pontosan erre van szükségem ilyenkor.
Tudom, milyen érzés, mikor arra vágyunk, jöjjön valaki, aki leemeli a terhet, kitágítja a helyet, ahol nem tudok lélegezni sem. Egyre feszültebb vagyok, úgy érzem, lüktet a vér az agyamban, tehetetlen vagyok, és nem látok kiutat. Lehet szó egy mindennapi helyzetről, mikor üvöltő gyerekkel a kocsiban állok a dugóban, vagy hatalmas teherről, mint amikor nincs esély rá, hogy férjem új munkát találjon. Jól ismerem a szorult helyzeteket.
Ismerjük valamennyien.
Úgy szeretem a 4. zsoltárt, ami eszünkbe juttatja, hogy van Valaki, aki odajön hozzánk, és könnyít a terhen. Hányszor próbálunk a magunk erejéből szabadulni, egyedül, önállóan próbáljuk megoldani a helyzeteket, ahelyett, hogy hívnánk Azt, aki ért hozzá, hogyan tágítsa ki a teret körülöttünk.
Számíthatunk Istenre, ha egy lélegzetvételnyi szünetre vágyunk, könnyít a terhen, megajándékoz bölcsességével. Megmutatja irgalmát, ha Hozzá fordulunk, meghallja könyörgésünket, és kiszabadít a szorult helyzetekből.
Legközelebb, ha stresszes leszel, feszült, szorongó vagy kimerült, ne feledd el Őt szólítani, hívni, találjon rád a szorult helyzetben, s mutassa meg, hogy van hely ott is, ahol azt hitted, mozdulni sem tudsz már.
Uram, köszönöm, hogy közel lévő Isten vagy. Amikor úgy érzem, agyonnyomnak a gondok, Rád van szükségem. Köszönöm, hogy minden helyzetben megkönnyebbülést adsz. Segíts, hogy mindig jusson eszembe Hozzád kiáltani. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.04.26.
www.proverbs31.org

Bocsáss meg
T. Suzanne Eller

„Istenem te tudod, milyen balga voltam, vétkeim nincsenek elrejtve előtted.” Zsolt 69,6

Szereted Krisztust, de megint elszúrtál valamit. Talán már azt is megkérdőjelezed, hogy ez a „hitben élés” egyáltalán lehetséges. Vagy csak a tökéletesek kiváltsága, akiknél ehhez minden összejön?
A bűn néha tabutémának tűnik, de nem egészen értem, miért. Összezavarja az életünket, és letérít az útról. Nézzünk szembe vele őszintén, és gondoljuk át, mi a teendő, ha megtörténik.
A fenti vers szerint Dávid király tisztában van a bűnével. Azt is tudja, hogy mások is tisztában vannak vele. Ez bizony nehéz helyzet. Kedved lenne elszaladni és elbújni valahová. Kedved lenne elfordulni Megváltód szeretetétől, mert úgy érzed, méltatlan vagy rá.
Függetlenül attól, hogy mások mit hisznek vagy gondolnak róla, Dávid szenvedélyesen szereti Istent. Szolgálni akarja, és közel akar maradni Hozzá. Talán leginkább ezért a vonásáért tartjuk „Isten emberének”.
Figyeld meg, Dávid egyenesen a Forráshoz fordul. Saját erejének végéhez érkezett, de tudatában van Isten erejének. Nem beszél mellé, nem próbál elrejtőzni Isten elől, hanem kiáll a pusztaságba, és Hozzá kiált, Ahhoz, aki meggyógyítja, aki megmenti, aki megbocsátja a bűnét.
Hányszor fosztjuk meg magunkat Isten irgalmától, mert méltatlannak hisszük magunkat? Pedig az imádásnak semmi köze a mi értékeinkhez, az mindenestül az Ő értékéről szól. Ha Hozzá fordulunk, belép szennyezett lelkünkbe, és áldozatának köszönhetően, tisztaságot hagy maga után. Lehet, hogy másoknak még be kell bizonyítanod, hogy megváltoztál (ez része lehet előrehaladásodnak), de Isten megígérte, hogy bűneinket oly messzire helyezi tőlünk, amilyen messze van kelet nyugattól. Neki semmit sem kell bizonyítanod azután, hogy bocsánatot kértél Tőle. Csak kövesd naponta lépésről lépésre, ahogy megmutatja neked. Dávid így kiált: „Húzz ki a sárból, hogy el ne süllyedjek!”(Zsolt 69,15a). Egyre lejjebb süllyedünk, ha elfordulunk Istentől zavarunkban, szégyenünkben.
Ha Hozzá kiáltunk, megkapjuk Megváltónk bocsánatát, aki utánunk nyúl a mocsárba. Helyre akarja hozni életünket, és mindent megad, hogy életünkben szabadság, remény, megbocsátás, cél és irány legyen.
Uram, vétkeztem, és hagytam, hogy ez eltávolítson Tőled. Hitem nem az én erőmre vonatkozik, hanem arra, hogy a Te szeretetedben és erődben élhetek. Szítsd fel újra a megváltásért érzett örömömet. Tölts fel újra szereteteddel. Tisztítsd meg a szívemet, s vonj közelebb magadhoz, ahogy feléd nyúlok. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.04.27.
www.proverbs31.org

Keres téged
Lynn Cowell

„De most így szól az Úr, a te teremtőd, Jákob, a te formálód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! … Mivel drágának tartalak és becsesnek, mivel szeretlek, azért embereket adok helyetted, életedért nemzeteket.” Iz 43,1,4

Ülök a sötét teremben, a szívem vadul ver. „Gyorsabban! Gyorsabban!” – kiáltanék. „Későn érsz oda!”
Azt hihetnétek, hogy még nem láttam a filmet, pedig dehogynem. Többször megnéztem már. Tudom, hogy a főhős épp időben érkezik. Az utolsó pillanatban ér oda, s rákiált a kapitányra meg a legénységre: „Engedjétek szabadon!” Tudom, hogy az életét fogja kockáztatni, hogy a lányét megmentse.
Nem számít, hogy tudom, mi következik. Az üldözés izgalma, a hősies szabadítás mindig megdobogtatja a szívemet. Lehet, furán viselkedem, de tudom, nem vagyok egyedül. Sok-sok nő kuporodik fel a kanapéra, hogy újra meg újra végignézzen egy romantikus jelenetet, főleg olyat, amikor a főhős mindent kész feláldozni, hogy megmentse a lányt. Mint a hősnő, mi is arra vágyunk, hogy kívánjanak, küzdjenek értünk, hogy valaki fusson utánunk. És van ilyen valaki.
Valaki keres minket, és mennyivel nagyobb dolog ez, mint amit a filmekben látunk. Teremtőnk, Királyunk keres, hogy szerethessen. Életét adta, hatalmas árat fizetett, hogy elérjen, és megmentsen minket.
Voltak olyan szakaszai az életemnek, amikor Jézust megmentőmnek, pásztoromnak, barátomnak tartottam. De csak mikor a fenti versekben elmélyedtem, fogtam fel szeretetének mértékét és mélységét, ekkor láttam meg mennyire értékes vagyok Számára.
Ne félj, mert megváltottalak. Neveden szólítottalak. Enyém vagy. Ha elborít a gond, ott leszek veled. A hömpölygő árban nem süllyedsz el. A satu nem fog halálra nyomni. Mert én vagyok Isten, a te személyes Istened, Izrael Szentje, a Megváltód. Hatalmas árat fizettem érted: Egyiptomot, Etiópiát, Szebát tettem fel érted. Ilyen sokat jelentesz nekem! Ennyire szeretlek! Az egész világot adnám azért, hogy visszaszerezzelek, vásárra vinném a teremtett világot érted. (Iz 43, 1b-4 – Az Üzenet)
Odaadna mindent értem? Ez őrület! De ez a radikális szeretet forradalmasította az életemet.
Mikor megtanultam ezeket a verseket, Jézusnak egy új oldalát kezdtem megismerni. Ő keres engem. Mindennél jobban szeret. És a mindenem akar lenni.
Ez a felismerés egy régi vágyat elégített ki lelkemben, aminek nem is voltam a tudatában addig. Erre a felismerésre volt és van szükségem azóta is minden nap. Ez a szeretet tölti be sóvárgó lelkemben az űrt, és válaszolja meg a fel-felbukkanó kérdést: „Számítok én egyáltalán valakinek?”
Igen, számítok. És te is számítasz, testvérem. Nagyon értékes vagy valaki számára.
Uram, van bennem valami, ami vágyik arra, hogy megkeressék és kiszabadítsák. Te alkottál ilyenre. Te alkottad bennem az űrt, amit csak a Te feltétel nélküli szereteted tud kitölteni. Jézus, köszönöm, hogy sosem unsz meg engem, és nem hagyod abba a keresésemet. Akarod, hogy a tied legyek. Köszönöm, Uram. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.04.28.
www.proverbs31.org

Ismerni akarom az igazságot
Ginny L. Yttrup

„akkor megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket.” Jn 8,32

Nem számítottam erre a diagnózisra. Kizökkentett. Aztán jöttek a könnyek – a megkönnyebbüléstől. Beszálltam a kocsiba, bekapcsoltam a biztonsági övet, és letöröltem a könnyeimet. Miért könnyebbültem meg a rossz hírtől? – kérdeztem magamtól. Felidéztem az orvos szavait, s ezzel együtt megfogalmazódott bennem egy gondolat: mégsem bolondultam meg. A megkönnyebbülés ebből a felismerésből eredt.
Mitől képzeltem, hogy kezdek megkattanni? Két éve állandóan visszatérő fájdalmat éreztem. A szokásos vádakra gondoltam: Csak képzelődsz. Nincs semmi bajod. Kezdesz megbolondulni. S már el is érkeztem a hazugsághoz, ami lassan befészkelte magát a gondolataimba.
Felnőtt éveim egy része azzal telt, hogy próbáltam lefejteni a tudatomról az önmagamról képzelt hazugságokat. A gyermekkori bántalmazások hatására e hazug gondolatok mérge beivódott az agyamba: Értéktelen vagy. Senki sem fog szeretni. S ami a legfájóbb volt: Isten nem törődik veled.
Tudom, nem vagyok egyedül, sokan elhiszik magukról ezeket a hazug vádakat. Talán hozzátartozik embervoltunkhoz. A nők különösen fogékonyak rájuk. Ez a fogékonyság talán még Éva bűnbeesésének a következménye, aki elhitte az első hazugságot, amit a kígyó sziszegett neki az Édenkertben.
De örömhír is érkezik az igazsággal. Nem a mi igazságunkkal. Az Igazsággal, aki Jézus Krisztus.
„Nincs tehát már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak” – olvassuk a Római levélben (Róm 8,1). Más szavakkal, amikor tehát az agyamban ott kavarognak a kárhoztató gondolatok, tudhatom – teljes bizonyossággal -, hogy ezek nem Istentől valók. Ha pedig nem Istentől származnak, nem méltók arra, hogy higgyek nekik.
Úgy próbálom legyőzni a hazugságokat, hogy szembesítem őket Jézussal, az Igazsággal.
„Értéktelen vagy” – nyilatkozik az ellenség.
„Drágagyöngy vagy” – szól Jézus.
„Senki sem fog szeretni” – mondja az ellenség.
„Nagyon szeretlek” – biztosít Jézus.
„Isten nem törődik veled” – közli az ellenség.
„Az életemet adtam, hogy neked örök életed legyen” – mondja Jézus.
Az orvossal való találkozás után, mikor rájöttem, hogy megint a hazugságok csapdájába estem, már meg is jelent egy újabb gondolat: úgyis mindig visszaesel. Na ne! Nevetnem kellett. Szinte hallottam a sziszegést, nem voltam hajlandó újra megadni neki magam. Jézushoz fordultam inkább, és megköszöntem Neki a szabadságot, amit Benne, az Igazságban találtam.
Bár az ellenség továbbra is próbálkozni fog, hogy elferdítse Isten igazságát, tudhatjuk, hogy már elvesztette a harcot. Ez már egy befejezett történet. A Teremtés Könyvében olvashatjuk, hogy Jézus sarkával eltapossa a kígyó fejét, örökre legyőzve őt. Nincs már valóságos hatalma rajtunk.
Minél tovább járunk Jézussal, minél inkább keressük az Ő igazságát, annál könnyebben felismerjük az Ő hangját, és annál inkább örülünk a Benne megtalált szabadságnak. Krisztus szabadságra szabadított meg minket (Gal 5,1).
Uram, azért imádkozom, hogy mindig felismerjem a Te hangodat a többi hang között. Adj nekem Téged meghalló fület. Taníts meg a te szabadságodban élni, és köszönöm irgalmad ajándékát. Jézus nevében, Ámen.

Encouragemetn for today, 2011.05.02.
www.proverbs31.org

Indulataink hálójában
Rachel Olsen

„Ne nyugtalankodjék szívetek! Higgyetek az Istenben, és bennem is higgyetek!” Jn 14,1

Hajnali öt volt, éreztem, hogy szétárad bennem a féltés, a nyugtalanság. Arra ébredtem, hogy a gyermekem újra rosszul van. A férjem távol járt üzleti utakon, nekem kellett segítenem az ágyam mellett álló kisfiún, akinek köhögési rohama volt.
Már egy hónapja kínlódott, egyik megfázás a másik után. Tegnap még abban bíztam, hogy kezd helyrejönni, hogy leállhatunk a légzéskönnyítőkkel, csíraölőkkel, fertőtlenítőkkel. Legalábbis aznap reggelig úgy tűnt.
Frusztrációt éreztem, reményvesztettséget.
Ha a gyermekem kibillen az egyensúlyából, én is. Már el volt maradva a tanulással, én is elmaradtam egy csomó tennivalómmal. Éreztem, hogy egyre idegesebb leszek, mialatt kitöltöttem a köhögést csillapító szirupot a mérőkanálba. Eszembe jutott, mi mindent terveztem – elmaradnak a találkozások, a határidős munkák, a megbízások. Rosszallást éreztem. A szükségesnél jóval nagyobb lendülettel csaptam be a gyógyszeres szekrény ajtaját.
Sajnáltam szegény gyermekemet. Csalódást éreztem a hiábavaló imádkozásért, ami nem állította le a betegség kiújulását. Dühös voltam, hogy újra a vírusok alakítják egy nap menetrendjét. És rosszul éreztem magam, mert tudtam, hogy nem így kéne reagálnom.
Ezt éreztem, azt éreztem…. Mást se tettem, csak éreztem, hagytam, hogy indulataim eluralkodjanak rajtam és mindazon, ami aznap várt rám.
A tudatom azt súgta, hogy felnőtt keresztényként nem így kéne hozzáállnom. Nem az lenne az igazi, ha a lelki élet olyan szintjén lennék, ahol nem borítanak ki ezek a dolgok?
Miután elláttam a fiamat, leültem, és átlapoztam az evangéliumokat, keresve, hogy Jézus érzett-e valaha érzelmi feszültséget. Természetesen találtam is ilyen helyeket: „egyszerre csak remegni és gyötrődni kezdett” (Mk14,33); „Jézus mélyen megrendült lelkében” (Jn 13,21); „most mélyen megrendült a lelkem” (Jn 12,27).
Ha Jézus maga is megrendült, hogyan várhatom el magamtól vagy mástól, hogy nyugtalanság nélkül élje le az életét? Nem az érzelmeimmel van baj, hanem a rá adott reakcióimmal. Amikor hagyom, hogy eluralkodjanak a szívemen, az eszemen.
Ilyenkor elveszítem az egyensúlyomat.
Isten kikerül a látómezőmből.
Olyasmiket teszek vagy mondok, amit később megbánok.
Amikor Jézus a cím alatt idézett szavakat mondta tanítványainak, tudta, mi előtt állnak. Tudta, hogy rövidesen meghal, s ez félelmet, szomorúságot, kételkedést kelt majd a tanítványok szívében. Nem akarván, hogy ezek az érzelmek eluralkodjanak rajtuk, figyelmeztette őket, hogy tekintetüket Istenre szegezzék, és arra, amit Ő maga tanított nekik.
Jézus tudja, mi vár ránk, szavai nekünk is szólnak. Kéri, hogy ne engedjük ide-oda csapongani érzelmeinket, ne hagyjuk, hogy kibillentsenek egyensúlyunkból. Hűséges Urunk azt kéri, szögezzük tekintetünket Őreá.
Aznap reggel elhatároztam, hogy bizalmamat Istenbe vetve imádkozni fogok, és nem arra figyelek, hogyan alakul a napom, nem dagonyázom az érzelmeimben. Ő elcsendesítette háborgásomat, s a fiam is jobban érezte magát egy idő után.
Mikor összezavarnak az érzelmek, az indulatok, jó, ha olyan forráshoz futunk, ahonnan erőt kapunk elviselésükhöz, napjaink levezetéséhez. Úgy gondolom, Jézusnak is tetszik, ha a Belé vetett bizalomban dagonyázunk.
Uram, azt akarom, hogy a Te Lelked uralkodjék rajtam, nem az érzelmeim. Segíts, hogy ma is Rád fókuszáljak, és ne a gondjaimra, bajaimra. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.05.03.
www.proverbs31.org

Néha kiszállnék
Renee Swope

„Oltalmazó pajzsodat adtad nekem, jobbod támogat engem, sokszor lehajoltál hozzám.”
Zsolt 18,36

Nagyon szeretem a gyermekeimet, de nem mindig szerettem anya lenni.
Mikor totyogóvá növekedtek a kisbabáim, és nem hallgattak rám, nem csinálták azt, amit mondtam nekik, néha már-már bepánikoltam. Csodáltam a többi anyukát, akik mintha mindent tudtak volna, s azt kérdeztem magamtól. „Mit csinálok rosszul?”
Az ő gyermekeik hallgattak a nem-re. Az én gyermekem miért nyúl hozzá mindenhez, miért nem marad a bevásárló kocsiban, amikor boltba megyünk? Miért nem érti meg, hogy nem vehetek meg mindent, amit aprócska kezével elér? És miért nem mondta nekem senki, hogy ilyen nehéz anyának lenni?
Vesztesnek éreztem magam.
Minden nap összehasonlítottam azt, amilyennek érzem magam, azzal a kiválósággal, amilyennek más anyukák látszottak. Tápláltam magamban elesettségem, sikertelenségem tudatát, ami annyira ellentétben állt más anyukákkal, akik összeillő ruhákba öltöztették a gyermekeiket, és sugárzott róluk a kellem és a bölcsesség. Hogy a manóban tudják megőrizni a mosolyukat? Én örültem, ha le tudtam zuhanyozni, ha valamit ráhúztam a gyerekekre, és még ebéd előtt sikerült kijönnünk a lakásból.
Túlságosan nehéz volt, belefáradtam a kudarcba, hogy sosem lehetek „jó anyuka”.
Pedig csak máshonnan kellett volna kiindulnom.
Mindaddig, míg odáig nem jutottam, hogy kiszállok az egészből, nem próbáltam meg olyan anya lenni, amilyennek Isten teremtett engem. Aznap délután térdre borultam Isten előtt, s kimondtam: „Nem bírom tovább. Képtelen vagyok rá.”
És akkor, abban a teljes feladásban, eláradt bennem a béke. Az Ő békéje. Gyöngédsége lecsillapított. Úgy éreztem, mintha Isten fölém hajolna, és így szólna hozzám: Igazad van, Renee. A saját erődből, a saját perspektíváddal képtelen vagy folytatni. De az én ígéretemre, az én jelenlétemre, az én erőmre támaszkodva minden lehetséges. Segítségemmel nagyszerű anya leszel.
Ahogy visszaemlékszem arra a napra, a fenti zsoltáridézet jut eszembe: Nekem adod győzelmi pajzsodat, jobbot megtart, lehajolsz hozzám, és naggyá teszel.
Ha felismerjük, hogy önmagunkban semmire se jutunk, Isten azonnal ott terem, hogy segítsen nekünk. Lehajol hozzánk. És megmutatja, hogy az Ő kegyelmének, bölcsességének, irányításának segítségével azzá az anyává válhatunk, amilyennek Ő kigondolt minket, amilyenre a gyermekeinknek szükségük van, amilyenné mi magunk válni szeretnénk!

Uram, szükségem volt oltalmazó pajzsodra, hogy megvédjen a csüggedéstől. Kérlek, nyújtsd ki jobbodat, hogy belé kapaszkodjam, kegyelmedet, hogy erőt kapjak, bölcsességedet, hogy irányítson az úton. Köszönöm Neked Jézust, aki alászállt, hogy felemeljen a Te irántam való nagy szereteteddel. Újra akarok mindent kezdeni, mostmár Veled, Uram. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.05.04.
www.proverbs31.org