Lélekerősítő levelek 61

Mikor az aggódás elbizonytalanít
Renee Swope

„Egyszercsak megállt: ’Uram, méltatlankodott, nem törődöl vele, hogy nővérem egyedül enged szolgálni? Szólj neki, hogy segítsen!’” Lk 10,40b

Mikor elárasztanak az élethozta feladatok, eszedbe jut, hogy Isten vajon látja-e egyáltalán, mi mindenben kell helyt állnod – például hogy mennyire igyekszel mindenről és mindenkiről gondoskodni? Éjszakáig dolgozol, hogy kifizethesd a számlákat, majd szétszakadsz, hogy eleget tehess otthon és a szolgálatban, s közben ápolod idős szüleidet, robotolsz a munkahelyeden és fuvarozod a gyerekeket?
Néhány éve képtelen voltam mindenütt helyt állni. Úgy éreztem megfulladok a kötelességek súlya alatt. Hagytam, hogy az örökös aggódás átszője a gondolataimat, állandóan az foglalkoztatott, hogy fogok majd mindent elvégezni. Tudtam, hogy bíznom kéne Istenben, de úgy éreztem, ha abbahagyom az aggódást mindenért és mindenkiért, Ő se fog törődni velük.
Aztán eljutottam a kimerülésig, s már-már feladtam mindent. Kifogyott az üzemanyag. Nem volt már energiám, hogy minden szerepemnek, minden kapcsolatomnak és felelősségemnek eleget tegyek.
Elfogyott a hitem is. Kételkedni kezdtem saját képességeimben, abban, hogy alkalmas vagyok az életem irányítására, hogy tisztán halljam Istent, és megtegyek mindent, amit szerintem elvár tőlem. A sok aggódás, ami kimerített, el is gondolkoztatott. Miért nem tesz Isten semmit, hogy könnyebb legyen az életem? Egyáltalán látja, törődik vele, hogy mi mindent igyekszem megtenni Érte és másokért?
Egy nap a Bibliát olvasva, felfigyeltem Mártára, aki kimerülve a szolgálatban rákérdez Jézusra, látja-e, hogy a testvére magára hagyta a konyhai feladatokkal, s mindent egyedül kell elvégeznie. Figyeld meg, mit válaszol neki az Úr: „Márta, Márta! Sokmindennel törődöl, sokminden nyugtalanít. Pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta. Nem is veszti el soha.”
Hogyan kell a jobbik részt választani? Hogyan engedhetjük el az aggódást, és találhatunk rá a békés bizonyosságra, hogy Isten figyel és törődik velünk?
Lám, mit mond Péter apostol (1Pét 5,7): „Minden gondotokat őreá vessétek, mert ő gondot visel rátok.”
Pál apostol is ugyanezt mondja, s rámutat a hogyanra is: „Az Úr közel van. Ne aggódjatok semmiért. Mindazt, amit kértek, hálaadással párosult imádsággal és könyörgéssel terjesszétek Isten színe elé. Akkor Isten békéje, mely minden értelmet meghalad, megőrzi szíveteket és elméteket Krisztus Jézusban.” (Filippi 4,6-7)
Olyan egyszerűnek tűnik, akkor mégis miért olyan nehéz? Szerintem azért, mert a Sátán szüntelenül az ellenkezőjét sugallja. Ilyeneket suttog a fülünkbe: „Meg ne nyugodj semmiben. Izgulj és aggódj. Mondd meg Istennek, mit kell tennie. Aztán vedd át az irányítást, ha nem hallgat rád.” A többit már magában teszi hozzá: „A gondok, amiket nem engedsz el, savként marják szét a szívedet, a szorongás és kétkedés kikezdi a bizalmadat!”
Ne hagyjuk, hogy az ellenség suttogása hasson ránk, figyeljünk inkább Isten békesség-ígéretére. Határozzuk el, hogy legközelebb, ha túl soknak tűnik a feladatunk, a tennivalónk:
- Abbahagyjuk az aggódást – megnyomjuk a Stop gombot, mielőtt kikészülnénk.
- Elkezdünk imádkozni – mondjuk el Istennek mindazt, ami nyomaszt. Kérdezzük meg, mit kell félretennünk, hogy Őt megtaláljuk szolgálat közben.
- Adjunk hálát szüntelenül – köszönjük meg Istennek, amit tett a múltban, s amit tenni fog a jövőben. Ez segíteni fog, hogy visszanyerjük vagy megőrizzük bizalmunkat.

Uram, amikor kiszívják a feladatok az energiámat, jusson eszembe, hogy Te nem hagytál el, mellettem vagy, fogod a kezem, és vezetsz, ha hagyom. Meg akarlak találni, ez legalább olyan fontos, mint az, hogy szolgáljalak Téged és másokat. Segíts, hogy kialakíthassam az egyensúlyt az életemben, és aggódásaimat átengedjem Neked, bízva abban, hogy törődsz velem és ebben is tökéletes vagy! Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.07.13.
www.proverbs31.org

Csak egy aprócska bűn?
Lysa TerKeurst

„Elment tehát József a testvérei után, és megtalálta őket Dótánban. Amikor távolról meglátták, még mielőtt a közelükbe ért, összebeszéltek, hogy megölik.” 1Móz 37,17b-18

Ma is lesz olyan pillanat. Senki sem fog vázlatot rajzolni róla. Akik naplót vezetnek, nem jegyzik le. Nem jut eszünkbe, mikor számbavesszük napunkat elalvás előtt.
Mégis eljön.
Aztán elmúlik.
Látszólag észrevétlenül. De a hatása nem tűnik a semmibe. Megmarad. És ha táplálják, hatalmassá dagad.
Az a pillanat, amikor valami beférkőzik a tudatunkba, és a jóról a rosszra irányítja figyelmünket. Csak egy aprócska hiba. Egészen picike. De a ferde gondolat legkisebb mennyiségben is, bármilyen jelentéktelennek látszik is, gyökeret tud verni.
És nőni kezd.
Minden elképzelésünket meghaladó méretűvé.
Egyik kedvenc történetem a Bibliából, amikor Mózes elmegy a fáraóhoz, és kikéri a népét. Miért is? Milyen eseménysorozat vezetett idáig? Miért volt fogságban Izrael népe? Miért volt egész Izrael – Isten teljes népe – mind a tizenkét törzs – az egyiptomiak szolgaságában?
Ha visszapörgeted az eseményeket, a kezdet egy viszonylag jelentéktelen momentum volt. Az emberiség történelme fordulatot vett, mert egy család néhány tagja, néhány fiatal férfi bosszús és féltékeny lett Józsefre, az öccsükre. Irigység és düh szivárgott a szívükbe. Csak ennyi. De ez elég volt.
Nem egy világrengető esemény történt.
Egy fiatal fiút belöktek egy gödörbe, majd eladták rabszolgának.
Múltak az évek.
Fájdalmakkal teli, zűrzavaros évek teltek el.
Úgy adódott, hogy József Egyiptom egyik legjelentősebb pozíciójába került, lehetősége volt élelemmel ellátni a családtagjait. Ezért mind a 11 testvére Egyiptomba költözött családostul. József és 11 testvérének leszármazottai Izrael tizenkét törzse. A megnövekedett törzsek alkotják Izrael népét.
A testvérek szándéka rossz volt, de Isten jóra fordította. Megmentette Izraelt az éhhaláltól. De nem ez volt az utolsó hatása a fiúk hibás döntésének.
József halála után „Új király került Egyiptom élére, aki már nem ismerte Józsefet. Az pedig ezt mondta népének: Lám, az izraeli nép nagyobb és erősebb, mint mi. Bánjunk okosan vele, hogy még többen ne legyenek, mert ha háború támad, ő is ellenségeinkhez csatlakozik, ellenünk harcol, és kivonul az országból. Ezért munkafelügyelőket rendeltek föléjük, hogy kényszermunkával sanyargassák őket. Raktárvárosokat kellett építeniük a fáraó számára: Pitómot és Ramszeszt.” (2Móz 1,8-11)
Ezért hát az egész népet elnyomták és rabszolgává tették. Miért? Mert egy napon néhány fiatal férfi féltékeny lett, és engedték, hogy a düh és az irigység beférkőzzék a szívükbe.
Abban a percben, mikor ezt megengedték, a világtörténelem folyamata megváltozott.
Abban a percben.
Sose higgyük, hogy nem számítanak a perceink. Bármely nap, bármely pillanatában meghozott döntésünknek súlya van.
Nincsenek jelentéktelen percek, nincsenek aprócska bűnök.
A dominó effektus mindig működésre kész.
Hálás vagyok Istennek, hogy erre rávilágított. Kérem, hogy tegye lelkemet érzékenyebbé, figyelmesebbé, tudatosabbá. Állandóan szükségem van a bűnbocsánatra.
Gyenge vagyok, de a teljes függőség erejében élek.
Nem fogom korbácsolni magam a tegnap elkövetett hibákért. Ma új nap virradt. Új lehetőségek napja, amikor megfordíthatom a rossz irányt vett folyamatokat.
József testvéreinek évek adattak, hogy kijavítsák hibájukat, s megpróbálják kiszabadítani Józsefet – megkeressék, segítsenek rajta, és ezzel helyrehozzák, amit tettek.
Éveket kaptak. Hosszú éveket. De sosem fogtak hozzá, hogy megfordítsák a történések menetét.
Drága barátnőm, ígérjük meg egymásnak, hogy nem fogunk elsiklani az aprócska bűnök felett.
Igenis számítanak a pillanatok. Figyelj, és vedd észre, ha a düh, az irigység vagy valami más negatív gondolat be akar csúszni a többi közé. Vedd észre. Űzd el. Helyettesítsd Isten Lelkének szeretetével.

Uram, Te alkottál, ismersz engem. Szükségem van Rád a gyengeségeim ellen. Mutasd meg, hol tértem vagy térek le a csapásról. Add, hogy vágyjam azt tenni, ami tetszik Neked. Azt akarom tenni, ami a Te akaratod is. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.07.14.
www.proverbs31.org

Békességgyűjtés
T. Suzanne Eller

„Akkor Isten békéje, amely minden értelmet meghalad, megőrzi szíveteket és elméteket Krisztus Jézusban.” Filippi 4,7

Vidéken autóztunk éppen, mikor a férjem dúdolni kezdte egy régi ének refrénjét, amit már évek óta nem hallottam.
„Békesség, békesség, csodálatos békesség…”
Eszünkbe jutott a folytatás is, együtt énekeltük tovább. Ez jól hangzik, ugye? Azt nem mondanám, hogy akkor ott jól hangzott. Egyikünk se nagy énekes, de lelkesen fújtuk a régi dallamot, ahogy autónk követte az út kanyarjait. Idétlenek lehettünk, nem örültem volna, ha valaki lát (vagy hall!) minket, mégis, így visszagondolva is úgy érzem, azok a szavak hatottak ránk.
A közös éneklés a békességről túlmutatott az ének szövegén. Volt egy időszak az életünkben, amikor nem kaptunk választ a kérdéseinkre, de békesség töltötte el a lelkünket, és megtanított hinni az ígéret igazságában: Isten elég. Mikor rákot diagnosztizáltak nálam, a békesség átölelt minket, ahogy együtt sírtunk és imádkoztunk.
Békesség. Békesség. Csodálatos békesség. Feléled a vágy utána, ahogy hallgatjuk ezeket a szavakat kaotikus világunkban. Milyen lenne, ha békesség, békesség, csodálatos békesség burkolná be házasságomat, gyermekeimmel való kapcsolatomat, belső életemet?
De hol találom meg azt a békességet?
Ahogy egy egész napi utazás során többször megállunk az út menti pihenőknél enni- és innivalóért, Isten úgy alkotott, hogy ugyanígy legyen Rá is szükségünk folyamatosan. A nap folyamán begyűjthetjük a békességet. Kérhetjük Tőle, mikor útkereszteződéshez érünk, és ösztöneink a rossz irányba vezetnének. Kérhetjük, amikor érezzük, hogy belső életünkben káros érzelmek kezdenek gyökeret verni.
Az Ő békéje stabilitást jelent akkor is, ha körülöttünk felfordul a világ.
Ő a békesség Forrása. Lesznek olyan időszakok, amikor békességszinted lecsökken. Talán a mai is egy ilyen nap. Aggódás helyett lassíts, és állj meg a Forrásnál. Mondd el Neki, mi történt, mire van szükséged, ne akarj egyedül, egyre szomjasabban hajtani tovább.
Köszönj meg Neki mindent, amit tett veled, ha ezekre gondolsz, az áldásokat is látni fogod az életedben, nemcsak a nehézségeket. Kérj Tőle annyi békességet, amennyire pillanatnyilag szükséged van. Amennyi elég, hogy átvigyen érzelmeiden az Igazság felé.
Felajánlja békességét, csodálatos békességét, Hozzá fordulhatsz bármikor, a Forrás sosem fog kiapadni. Elegendő békességet kapsz a mai napra, és holnap még többet kérhetsz.

Uram, köszönöm neked hogy nem csak egy cseppnyi békességet adsz, nem kell egy csészényivel kihúznom holnapig. A békesség forrásához vezetsz, abból adsz ma, holnap és mindig, folyamatosan. Áldalak érte Uram, juttasd eszembe, hogy mindig forduljak hozzá, ha megszomjazom. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011. 07. 15.
www.proverbs31.org

Én mit ajánlhatok fel?
Glynnis Whitwer

„Akkor ezt mondta Mózes az Úrnak: Kérlek, Uram, nem vagyok én ékesen szóló. Ezelőtt sem voltam az, de azóta sem vagyok, hogy szolgáddal beszélsz. Sőt nehéz ajkú és nehéz nyelvű vagyok én.” 2Móz 4,10

Mikor úgy alakult, hogy családommal az ország egyik végéből a másikba kellett költöznünk, meglepődtem, mennyire elbizonytalanodtam. Általában magabiztos voltam életem legtöbb területén, és most hirtelen nem találtam a helyemet, megkérdőjeleztem a képességeimet.
Félre ne értsetek. Az emberek aranyosak, barátságosak voltak. Csak valahogy nagyon másnak éreztem magam. Az asszonyok mind csinosak, elegánsak voltak, dallamosan beszéltek. Én közönségesen öltözködtem, s hirtelen úgy tűnt, unalmas, monoton a beszédstílusom.
És ez még nem minden. Isten olyan munkahelyre irányított, ahol minden más nőnek jelentős elemekkel volt tele az életrajza, elismert teljesítmény volt mögöttük. Évek óta együtt dolgoztak. Tudták, mit akarnak, magabiztosaknak látszottak. Új jövevényként az önbizalmam megingott, mikor összevetettem saját tapasztalataimat és képességeimet az övékkel.
Idővel ezek a különbségek tovább növekedtek, ahogy munkatársaim egyre több sikert könyvelhettek el. Az én adottságaim jelentékteleneknek látszottak. Ugyan mire használna Isten egy olyan egyszerű, közönséges nőt, mint én, mikor annyi csodálatos, aranyos asszony van körülöttem?
A tudatom kételkedett, de a szívemben Isten világosságot gyújtott. Arra tanított, hogy az Ő szeretete nem függ a teljesítménytől. Nem számít, mi van a szakmai előtörténetemben, vagy hogy milyen sikerekről számolhatok be. Annyit vár el tőlem, hogy elfogadjam a szeretetét, én, a magam egyszerű valójában. Mekkora szabadságot rejt ez a felismerés egy olyan teljesítménykényszeres emberkének, amilyen én vagyok!
Nem ment egyik napról a másikra, de ahogy egyre inkább felfogtam, hogy az értékemet Isten szeretete adja, rá kellett jönnöm, hogy Ő sohasem hasonlít össze másokkal. Nem számlálja a sikereimet, nem méricskéli a teljesítményemet. Csak azzal törődik, mihez kezdek a tálentumokkal, amiket rám bízott.
Hosszú évek önbecsmérlése után végre elfogadtam, hogy Isten olyanná alkotott, amilyen vagyok. A gondolkodásom, a személyiségem, a képességeim mind eszközök Isten tervének megvalósításához. Abban, amit én hibának hittem, Ő lehetőséget lát. Minél tovább foglalkoztam azzal, milyennek alkotott engem Isten, annál inkább felragyogott az Ő dicsősége, s annál jobban tudtam teljesíteni a munkámban, a hivatásomban.
Ez mindenkire érvényes igazság. Isten nem véletlenül tervezett olyanná, amilyen vagy. Oka van annak, hogy nem olyan vagy, mint a szüleid, mint a testvéreid vagy a barátaid. Életed és munkád sosem lesz olyan, mint a főnöködé, akit csodálsz, vagy a közösségvezetődé, vagy a szomszédodban lakóké. És ez így van jól, mert Isten nem akarja, hogy olyan légy, mint ők. Ő azt akarja, hogy te TE legyél.
A mai házi feladat az legyen, hogy elengeded az elvárásokat, amiket magad elé állítottál, s igyekszel megismerni Isten csodálatos tervét rólad. Rá fogsz jönni, amire én is rájöttem: mindenkinek van mit felajánlani.

Uram, köszönöm a lehetőségeket, amiket belém tápláltál. Bocsásd meg, hogy semmibe vettem az ajándékaidat, a tálentumokat, amiket nekem adtál, s mások képességeire, tapasztalataira vágytam. Segíts, hogy elfogadjam magam olyannak, amilyennek alkottál, s felfedezzem csodálatos tervedet, ami rólam szól. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.07.18.
www.proverbs31.org

Isten tervrajza szerint
Tracie Miles

„Majd odaállt a király az oszlop mellé, és szövetséget kötött az Úr színe előtt arra nézve, hogy az Urat követik, parancsolatait, intelmeit és rendelkezéseit teljes szívvel és lélekkel megtartják, és teljesítik a szövetség igéit, amelyek meg vannak írva abban a könyvben.”
2Kir 23,3a

Tucatjával halmozódtak az óriási lapok az íróasztalon, mint papír-vízesés omlottak alá az asztal szélein. Építési szerződések ellenőrzésével foglalkozó férjem szorgalmasan dolgozott legújabb munkáján, átfésült minden részletet a legutolsó adatig.
Mindig csodáltam egy-egy tervrajztömb méretét. Rengeteg lap, mindeniken számtalan aprólékos utasítás az épület felépítéséhez az alapozástól az utolsó tetőcserépig. Ha csak egyetlen számot elnéznek, az épület teljes szerkezete összeomolhat.
Ma reggel Isten tervrajzaira gondoltam, amiket a Bibliában fektetett le. Minden bölcs szó, ami benne van, arra szolgál, hogy felépítse bűntelen életünket, és mélyen megalapozzon minket Krisztusban.
Jósiás király története a Királyok könyve 2. részének 21-23. fejezetében rámutat mindennek a fontosságára. Jósiás király szerette az Urat, és követni akarta az utasításait. Mégis eltért a tervtől, és engedte, hogy a bűn beférkőzzék az országába.
Egy nap elküldte Sáfán kancellárt a főpaphoz, hogy megbeszélje vele a templom restaurálását. Sáfán megtudta a főpaptól, hogy a templomban megtalálták Mózes eredetinek hitt könyvét (amit ma Deuteronómiumnak, Második Törvénynek vagy Mózes 5. könyvének mondunk). Valószínű a korábbi gonosz királyok uralkodása alatt rejtették el.
Ebben a könyvben súlyos figyelmeztetéseket olvashatunk, mi fog történni, ha Isten népe nem engedelmeskedik a Törvénynek. Mivel a dokumentumok szerint utoljára 250 éve olvasták eredetiben Isten Igéjét, valószínűleg sem Jósiás király, sem a nép nem látta még a Törvény Könyvét. Most viszont Jósiás megtudhatta feketén-fehéren leírva, hogy a nép azt tette, amit az Úr megtiltott neki.
Mialatt Sáfán felolvasta neki Isten „tervrajzát”, Jósiás rádöbbent, hogy a nép élete alapjaiban romlott. Nekifogott hát, hogy saját és népe életét új, szilárd lelki alapokra helyezze Isten eredeti tervrajza alapján, amit az Könyvben talált. Azonnal eltávolíttatta és elégettette a bálványok imádására használt eszközöket, oltárokat a templomból. Eltávolította a bálványimádó papokat. Leromboltatta a paráznák házait és még sok mindent.
Néha én is azon kapom magam, hogy mint Jósiás, nem az Isten tervrajza, hanem a magam tervei szerint építem az életemet. A bűn meggyengíti lelkem alapjait, nehezebben állok ellen olyasminek, amiről pedig tudom, hogy nem kedves Isten előtt.
Talán téged is eltérített a bűn Isten eredeti tervétől, amit az életed építéséhez készített. Egy ártalmatlan flörtölés közös vacsorához vezethet, ami a házasságtörés előszobája, és romba döntheti a házasságodat. Pletykálásod arcul ütheti barátod lelkét, és többéves barátság hull a porba. Vagy…
Könnyű e világhoz alkalmazkodni, és semmibe venni Isten utasításait mindennapi életünkhöz. Hálás vagyok Istennek, mert Igéjében megmutatta, hogyan építsük fel magunkat úgy, hogy ellen tudjunk állni a bűn támadásának. Azzal, hogy naponta olvasom a Bibliámat, tartani tudom magam az Ő tervrajzához, és neki tetsző életet építhetek fel. Isten szelíd és alázatos szívet kér tőlünk tervei megvalósításához, olyat, amilyen Jósiásnak volt. Ha ehhez tartjuk magunkat, lelkünk alapjai erősek lesznek, a Sziklára és a fekete-fehéren lefektetett Igazságra épülünk fel.

Uram, bocsásd meg, hogy megpróbáltam saját terveim szerint élni, és elfeledkeztem utasításaidról, amiket Igédben lefektettél. Add, hogy vágyjak eligazításodra, s arra, hogy életem a te dicsőségedet szolgálja. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.07.19.
www.proverbs31.org

Ingerlési pontok
Renee Swope

„Kérlek, Uram- mondta neki Gedeon -, hogyan szabadítsam meg Izráelt? Hiszen az én nemzetségem a legszegényebb Manasséban, és én a legkisebb vagyok atyám házában.”
Bírák 6,15

Milyen nagyszerű lenne, ha azzal, hogy keresztényekké válunk, elszállna minden félelmünk és kételkedésünk! Vajon miért küzdünk még mindig bizonytalansággal, miért kételkedünk magunkban, ha tudjuk, hogy Isten gyermekei vagyunk?
Isten egy közösség vezetését akarja rád bízni, de te meggyőzöd magad, hogy alkalmatlan vagy erre a szerepre. Gyermekekre vágytál, most van egy szép családod, s úgy érzed, nem tudsz jó anya lenni. Szerettél volna más munkát keresni, most itt az alkalom, s mégsem lépsz, mert félsz, hogy nem tudsz helytállni az új helyen.
Emlékszem, mennyire gúzsba kötött a félelem, mikor elköteleztem magam egy közösségi feladat mellett. Könyörögtem Istenhez, adjon önbizalmat, de szembesülnöm kellett azzal, hogy nem teszi meg. Akkor azt kértem, mutassa meg, mi az oka a bizonytalanságérzésnek, hadd láthassam az egészet az Ő szemszögéből.
Gedeon jutott eszembe, akit elhívott Isten, de akit megbénított az alkalmatlanság érzése. Gedeon történetéből a Bírák 6-ban azt látjuk, hogy akkor sikerült felülkerekednie félelmein, amikor ahelyett, hogy arra koncentrált volna, milyennek tartja ő saját magát, azt kezdte figyelni, milyennek tartja őt Isten. Mindenekelőtt nagyon őszintén átgondolta a folyamatot Isten jelenlétében. Az utóbbi idők konfliktusai és vereségei arra indították, hogy kételkedni kezdjen Isten gondoskodásában, ígéreteiben. Mikor az Úr angyala megjelent előtte, és közölte, hogy Isten őt küldi, hogy győzze le a midianitákat, Gedeon odafordult hozzá, és megkérdezte: „hogyan szabadítsam meg Izráelt? Hiszen az én nemzetségem a legszegényebb Manasséban, és én a legkisebb vagyok atyám házában” (Bírák 6,15).
Attól, amilyennek ő látta saját magát, úgy érezte, alkalmatlan a feladatra.
Régi sérelmeink, múltbeli kudarcaink nagyban befolyásolják önértékelésünket.
Tudtam, hogy nekem is nagyon őszintén el kell beszélgetnem Istennel. Nem pillanatnyi gyors segítségre van szükségem. Meg kell találnom, mi váltotta ki kételkedésemet, mi tart ebben a bizonytalanság-trutyiban.
Azon a héten konfliktusba kerültem egyik barátommal, s ez megkérdőjelezte alkalmasságomat a közösségvezetésre. Ha nem tudok mindig és mindenütt stabilan működő kapcsolatokat fenntartani, hogyan tudnék segíteni másoknak?
Ugyancsak pár napja egyik munkámról negatív visszajelzés érkezett. Egyetlen nyers, kritikus hozzászólás elhomályosította a sok pozitív véleményt, s figyelmemet magához láncolta.
Harmadszor, összevetettem magam egy közeledő konferencia többi előadójával, és úgy éreztem, én vagyok köztük a legtehetségtelenebb.
Gondold át te is. Ha konfliktusba kerülsz valakivel otthon vagy a munkahelyeden, úgy érzed, alkalmatlan vagy a közösségi feladatokra, a vezetésre? Téged is megtántorít a kritika, s már nem hiszed, hogy eleget tudsz tenni egy feladatnak? Össze szoktad hasonlítani magadat másokkal, s gyakran alulmaradsz saját szemedben, úgy érzed, mások kompetensebbek nálad?
Régebben azt gondoltam, ez a bizonytalanság csak egy negatív érzés, egy rés az önbizalmamon, a hitem megingása. Azt akartam, hogy Isten szüntesse meg, de Ő nem ezt tette, hanem a Tőle való függésemet mélyítette el.
Megtanultam, hogy Isten erejére támaszkodva győzzem le saját kételkedésemet, és így váljak alkalmassá hívásai teljesítésére. Ez neked is segíteni fog. Amikor úgy érzed, elbizonytalanodsz, kételkedsz saját magadban, próbáld azonosítani az ingerlési pontokat gondolataidban és érzelmi életedben. Utána tisztítsd meg ezeket, mosd át őket Isten gondolataival és ígéreteivel.
Kérd, hogy mutassa meg a hibás hozzáállást, cserélje ki a hazug következtetéseket az Ő igazságával. Aztán kérd segítségét, hogy saját önmagaddal kapcsolatos gondolataid helyett figyelj mindig arra, amit Ő gondol rólad.
Ha megváltoztatjuk gondolkodásmódunkat, átalakulnak érzelmeink, s megváltozhat az életünk is.
Egy biztos: Isten nem akarja, hogy az önbizalomhiány árnyékában éljünk! De nem mindig az a fontos számára, hogy mi mit teszünk, hanem inkább az, hogy Ő mit akar tenni bennünk, mialatt megtanuljuk mindenben teljesen Rá bízni magunkat.

Uram, belefáradtam, hogy mindig kételkedem magamban, hogy állandó bizonytalanságban élek. Mutasd meg, kérlek, melyek azok az ingerlési pontok a gondolkodásomban, ahol az önbizalomhiány feléled bennem, és segíts, hogy figyelmemet önmagamról alkotott véleményemről a Te velem kapcsolatos gondolataidra fordítsam. A Te ígéreteid erejére támaszkodva szeretnék élni. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.07.20.
www.proverbs31.org