Lélekerősítő levelek 62

Miért jó a szivárgás?
Lysa TerKeurst

„Mert ahogyan az eső és a hó lehull az égből, és nem tér oda vissza, hanem megöntözi a földet, termővé és gyümölcsözővé teszi, magot ad a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek”
Iz 55,10

A hátsó teraszon van két cserép virágom. Egyszerre ültettem őket. Ugyanolyan fajta virágokat tettem ugyanolyan virágföldbe. Ugyanannyi víz, árnyék és napfény éri őket. Minden szempontból egyformák, és mégis nagyon különböznek egymástól.
Az egyik tündököl.
A másik nem.
Az egyik cserép falán vízesésként omlanak alá a bimbókkal, virágokkal teli hajtások - minden kertész vágyálma.
A másiknak egy-két virágja van a zöldes-barnás levelek között. Néhány hajtáscsoport elszórtan itt-ott – semmiképpen nem nevezhető vágyálomnak.
Egyik este megkérdeztem a férjemet, mi okozza a különbséget a két tő virág között. „Egyszerű – válaszolta -, az egyik cserép alján vannak vízáteresztő lyukak, a másikon meg nincsenek.”
Izgalmas.
Amelyik át tudja ereszteni a vizet, abban tündököl a virág.
Amelyik visszatartja a vizet, abban szenved a növény.
Ma reggel az Izaiás 55,10-13-at olvastam, s közben eszembe jutottak a virágcserepeim.
Mert ahogyan az eső és a hó lehull az égből, és nem tér oda vissza, hanem megöntözi a földet, termővé és gyümölcsözővé teszi, magot ad a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek,
ilyen lesz az én igém is, amely számból kijön: nem tér vissza hozzám üresen, hanem véghezviszi, amit akarok, eléri célját, amiért küldtem.
Bizony, örömmel jöttök ki, és békességben vezetnek benneteket. A hegyek és a halmok vígan ujjonganak előttetek, és a mező fái mind tapsolnak.
A tövis helyén ciprus nő, a csalán helyén mirtusz nő.
A víz ráhull a földre, növekedést fakaszt, elszivárog, hogy páraként visszatérjen a magasba, ezzel bevégezvén a hivatását.
Nem az a dolga, hogy lehullva a cserépben maradjon, megposhadjon, s lassítsa a belőle sarjadó növekedést.
Így van ez Isten Igéjével is.
Az Ige ráhull életünkre, növekedést gerjeszt, és ha megfelelően élünk, rajtunk keresztül kiszivárog. Az emberek látni fogják rajtunk, az életünkön, hogy hat ránk Isten Igéje. Látni fogják örömünket, békességünket. Nem leszünk szúrósak, mint a csalán vagy a tövis, szépek leszünk, mint a ciprus, illatunk édes, mint a mirtuszé.
Isten Igéje fog szivárogni belőlünk.
Eszembe jutott, hogyan reagálok a kritikára, a nyers hangú emailekre. Ez bizony kihívás.
Nem elég higgadtan válaszolni, amikor kritizálnak. A kritikák emlékeztessenek arra, mennyire vágyik mindenki a biztatásra.
Szivárogtatnom kellene a pozitív hangú emaileket és megjegyzéseket, a köszönömöket üzletfeleknek, testvéreknek, a gyülekezet vezetőinek, akiktől hétről hétre áldást kapok.
Nem szoktam kritizálni. De az se jó, ha semleges és passzív vagyok.
Ahhoz, hogy úgy tündököljek, ahogy Isten szeretné, sokkal több szeretet kéne átszivárogjon rajtam.
Drága barátnőm, próbáljunk ezen a héten lyukacsosabbak lenni. Az virágzik, amelyik szivárogni tud.

Uram, bocsásd meg nekem, ha passzív voltam. Ha befogadtam és magamnál tartottam Igédet, és nem szivárgott belőlem öröm és béke. Használj, kérlek úgy, ahogy szeretnél, reagáljak úgy az emberekre, ahogy Te akarod. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.07.21.
www.proverbs31.org

Tevékeny barátok
Marybeth Whalen

„Senkinek sincs nagyobb szeretete annál, aki életét adja barátaiért.” Jn 15,13

Ki a jóbarát? Aki intézkedik helyetted, mikor beteg vagy? Aki vigyáz a gyermekeidre, ha egy kis szabadságra van szükséged? Aki leül veled egy kávéra és meghallgat? Akire számíthatsz, ha meg akarsz nézni egy jó kis filmet? Valaki, aki tükröt tart eléd, hogy jobb feleség, jobb anya, Isten jobb gyermeke legyél?
Ezeket nevezem baráti akcióknak. A Bibliát tanulmányozva három példát találtam tevékeny barátokra. A Jób 2,11-13-ban olvassuk, hogy Jób barátai eljöttek hozzá, amikor bajba került. Mindent odahagytak, hogy barátjuk segítségére siessenek – még ha ez csak annyit jelentett is, hogy csendben ültek mellette. Tudták, hogy a jelenlétük, készségük a meghallgatására jól esik a barátjuknak.
Az ApCsel 12,12-19 rámutat, hogy már jóbarátaink látványa is mennyire biztató tud lenni. A barátok értesültek róla, hogy Pál eljön hozzájuk, hosszú utat megtettek, hogy eléje menjenek. Pálnak ez óriási áldás volt. Néha elég a tudat, hogy van valaki, aki segíteni akar, s vitorláink kifeszülnek, szelet kapnak. Tetszik, hogy Pál mindenekelőtt Istennek ad hálát a barátaiért. Emlékeztet rá, mekkora ajándéka Istennek a jóbarát.
Az ApCsel 12,12-19-ben azt látjuk, hogy Péterrel nem tudnak együtt lenni a barátai, mert börtönben van. De ez nem akadályozza meg őket abban, hogy megtegyenek minden tőlük telhetőt. Összegyűlnek imádkozni. Az ApCsel 12,5 szerint szünet nélkül imádkoztak, amíg börtönben volt. Tudták, hogy a közös ima olyan lehetőség, amivel távol lévő barátjukon is segíthetnek.
Akár el tudunk menni barátunkhoz, akár csak lélekben állunk mellé imádságban, ezek a példák megmutatják, hogyan léphetnek akcióba a barátok.
Mai világunkban, ahol egyre inkább teret hódít a közösségi média, a rövid szöveges üzenetek, az emailek, ne feledkezzünk meg a tényleges tevékenység erejéről. Tehetünk hitben, tehetünk szeretetben, örvendezésben, együttérzésben. Tenni akarunk, mert megértjük, hogy tagjai – keze, lába - vagyunk azoknak, akiket Isten az életünkbe rendelt. Lehet, hogy erőfeszítést igényel, időt, néha pénzt is, hogy tevékeny barátok legyünk. De a belőle fakadó áldás messze meghaladja az erőfeszítést, ha követjük a példákat, amiket Isten elénk állított.

Uram, segíts, hogy tevékeny barát tudjak lenni. Mikor elém hozol valakit, érezzek sürgős késztetést a megsegítésére. Segíts, hogy kövessem a bibliai példákat, és ne csak gondolatban, hanem valóságosan is jóbarát legyek. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.07.28.
www.proverbs31.org

Mikor nem omlanak le a falak
T. Suzanne Eller

„Mert a fügefák nem fognak virágozni, a szőlőtőkéken nem lesz gyümölcs. Hiányozni fog az olajfák termése, a kertek sem teremnek ennivalót. Kivész a juh az akolból, és nem lesz marha az istállókban. De én vigadozni fogok az Úr előtt, örvendezek szabadító Istenem előtt.”
Hab 3,17-18
V
ádként tornyosultak a számlák. Okosabban kellett volna. Kisebb falattal kellett volna kezdeni. Mit képzeltél?
Nem tudom, mit szólt volna valaki, ha látja, hogy hétszer körbejárom a pajtát. Kétségbe voltam esve. Ifjú férjem heti 80-100 órát dolgozott, hogy ne kelljen bezárni a gazdaságot. Eszembe jutott Józsué az Ószövetségből, aki körbejárta Jerikó falait. Isten látta Józsué hitét, és Jerikó falai leomlottak. Gondoltam, ha körbejárom az istállót, megtörténik a csoda, amiért imádkoztam, Isten ledönti a fenyegető csőd falait.
Vegyes érzelmekkel gondolok vissza arra az időre. A férjem álma a gazdálkodás volt. Én, bár városi lány voltam, betársultam, mert szerettem a jóképű fiatal farmeremet.
Tíz év kemény, áldozatos munkája után válság tört a mezőgazdaságra. Jövedelmünk egyre zsugorodott. Barátaink sorra adták el a farmjaikat, s beadták derekukat a 40 órás munkahét, a havi kétszeri fizetés idegen világának. Mi még kitartottunk.
Aztán eljött a pillanat, amikor beláttuk, hogy Jerikónk falai nem fognak leomlani. Ott álltam férjem mellett, ahogy álmai maradványait szekerekre pakolták, és elindultak velük a poros úton, kifelé az életünkből.
Nem találtam vigasztaló szavakat, amiket a férjemnek mondhatnék. Isten hűsége volt az egyetlen igazság, amibe kapaszkodhattunk. Ez volt a vitorlánk abban a bizonytalan esztendőben.
Nagy szerencsétlenség sújtotta Habakuk prófétát is, és ő is Isten előző években megtapasztalt hűségébe kapaszkodott. Az élet bizonytalan volt, de Isten szeretete és gondoskodása nem.
Évekkel később visszatekintve látom, hogy Isten velünk volt a göröngyös úton, amin jártunk, de akkor ezt nehezen érzékeltük. Pályát módosítottunk. Eladtuk a farmot. Évekbe telt, míg kimásztunk az adósságok csapdájából. De Isten karjaiban tartotta a küszködő fiatal párt.
Mint Habakukot, minket is megáldott megmagyarázhatatlan örömpercekkel. Sokat nevettünk egymásba kapaszkodva. Értékes családi együttléteink voltak az olcsó kirándulások, piknikek a közeli erdőben, csobbanások az ingyen strandokon. Együtt bízni Istenben, ez vált életünk új alapelvévé.
Ha nehéz időket élsz át, íme néhány bátorító ötlet, miközben erősen Belé kapaszkodsz.
Tedd meg, ami a te dolgod. Akár anyagi, akár más gondjaid vannak, nézz szembe velük. Átgondoltuk bevételeinket, számlát nyitottunk, meghatároztuk mi az a maximum, amit költhetünk, ami elég a megélhetésünkhöz. Számbavettük az okokat, amik idevezettek, s ha találtunk olyat, ami rajtunk múlt, megoldást kerestünk a változtatásra.
Bízd Istenre, ami az ő dolga. Imádkozz, hogy megoldódjon a helyzet. Adj hálát a kapott kegyelmekért, és figyelmedet összpontosítsd rájuk. Tedd meg, amit meg kell tenned, a többit bízd Rá.
A nehéz helyzetek leküzdése csapatmunkát igényel, Istennel együtt kell végrehajtanotok. A legnagyobb csodák akkor érnek, mikor Isten megváltoztat, és örömöt ad akkor is, ha nem úgy oldja meg gondjainkat, ahogy kértük, ahogy elképzeltük.

Istenem, nehéz ez az időszak, szükségem van Rád. Bizalmamat Beléd helyezem. Amikor látszólag semmi sem változik, boldog szeretnék lenni Benned. Adj, kérlek, örömöt a nehézségek között is. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.07.25.
www.proverbs31.org

A tökéletes gyöngeség
Micca Monda Campbell

„’Elég neked az én kegyelmem, mert az erő a gyöngeségben nyilvánul meg teljesen.’”
2Kor 12,9a

Úgy indult, mint bármelyik otthon töltött este. Donny vacsorát főzött, míg Annie aerobic edzésen volt munka után. Jó volt ez így. Donny gyakorolhatta főzési tudományát, Annie-nek meg szüksége volt a testmozgásra. Mire Annie hazaért, készen volt a vacsora.
Abban a pillanatban nem tudhatták, hogy életük rövidesen gyökeresen megváltozik. Vacsora közben Annie jobb keze hirtelen lebénult. A villa kiesett belőle.
„Jól vagy?” – kérdezte Donny. Annie nem érezte jól magát. A feje úgy lüktetett, mint még soha. Valami nagyon nem volt rendben.
Másnap az MRI agyi aneurizmát mutatott ki Annie koponyájában. Jó hír volt, hogy az elváltozás műthető. Az orvos részletesen elmondta, mi következik, ettől Annie teljesen összeomlott. Le fogják borotválni a fejét a beavatkozás helyén. Majd egy agysebész leemeli koponyája bal oldalát. Egy pillanatra meg fogják állítani a szívét, hogy egy vékony fémkapcsot helyezzenek az agyi artéria köré. Ez egy időre tönkreteszi a beszédkészségét. Az orvos nem tudta garantálni a műtét kimenetelét, de reménykedett. Annie és Donny fájdalma nem ismert határokat.
Miután a rokonokkal és barátokkal is közölték a hírt, Annie mély depresszióba esett. Megbénította a félelem mindattól, ami előtte állt. Napokig nem kelt ki az ágyból, nem is tisztálkodott. Aztán elment a lelkészéhez. Ő talán megadja neki azt a békét, amire szüksége van. De a beszélgetés nem hozta meg a várt eredményt.
„Ez nem elég”- vallotta be Annie a lelkésznek.
„Ő az, akire szükséged van” – mutatott a pap a templom homlokzatán függő nagy keresztre. Annie lassan odament a kereszthez, letérdelt előtte, és az Úrhoz kiáltott. Nem könyörgött gyógyulásért. Még azt sem kérte, hogy élje túl a műtétet. „Csak adj erőt, hogy teljesíteni tudjam akaratodat”- könyörgött.
Ott a kereszt tövében Annie életét Isten kezébe helyezte, s eltöltötte az Ő békéje és ereje. Nem sírt többé. Abban a percben tudta, hogy bármi történjék, akár meghal, akár tovább él, minden rendben lesz.
Annie műtéte sikeres volt. Hónapokba telt ugyan, míg újra beszélni tudott, s majd egy év eltelt, mire teljesen meggyógyult, de többet kapott, mintha megpróbáltatások, betegségek nélkül élt volna. Társa lett Krisztus, és bizonyságot kapott az Ő erejéről és gyógyító kegyelméről.
A világ így gondolkozik: „Amit nem tudnak meggyógyítani, azt tűrnöd kell”. Mai igénk ennek ellenkezőjét állítja. Amit nem tudnak meggyógyítani, az Isten erejétől tesz függővé. Ebben a függésben megkapod az Ő hatalmát, és erős leszel. Én is megtanultam ezt az igazságot. Isten nem mindig húz ki a fájdalomból, de támogat benne. Ez több erőt ad, mint bármi más.
Valami csodálatos dolog zajlik le bennünk, ha hittel az Úrhoz kiáltunk gyengeségünkben, és hiszünk az Ő tökéletes gondviselésében. Megtapasztaljuk természetfölötti hatalmát és békéjét. Hitünk hirtelen erősebbé válik félelmünknél, és bizalmunk mások számára is hatékony tanúságtétel lesz. Legyél nyugodtan gyenge, ha megtörténik a baj. Elég neked az Ő ereje és kegyelme.

Uram, köszönöm kegyelmedet, amivel elárasztasz, mikor a helyzetem meginog. Gyengeségemben teljesen Tőled függök, és Hozzád kiáltok. Mutasd meg nekem hatalmadat. Légy a reménységem, a békém és az erőm. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.07.26.
www.proverbs31.org

Megütöd a mércét
Renee Swope

„Mi természetesen nem merjük magunkat azokhoz számítani vagy hasonlítani, akik magukat ajánlgatják.” (2Kor 10,12)

Szoktad magad másokhoz hasonlítgatni, és ilyenkor úgy érzed, nem ütöd meg a mércét? Úgy látod, kevésbé vagy csinos, okos, vonzó, vagy mondjuk kevésbé mély a hited?
Olyan könnyen esünk abba tévedésbe, hogy ha tudásunk vagy ingóságunk több lenne, nagyobb biztonságban élhetnénk. Pedig az igazság az, hogy a hiány érzésével azok is küzdenek, akiknek „mindenük megvan”. A biblia egy olyan nő történetével kezdődik, akinek mindene megvolt, de ez nem volt elég neki.
Éva mindent megkapott azzal, hogy Isten gyermeke, a Teremtés úrnője lehetett. Megadta neki Isten minden nő vágyát: gyöngédséget, szépséget, biztonságot, fontosnak tudhatta magát, életének értelme volt. A Sátánnak mégis sikerült elbizonytalanítania Évát azzal, hogy tekintetét elfordítva arról, amije volt, arra irányította, ami nem volt az övé.
Ugye, ismerjük ezt a jelenséget? Hányszor hallottam én is a Sátán suttogását: nem elég, amid van, nem elég, amilyen vagy… Olvasás közben (Ter/1Móz2) megértettem, hogy a Sátán kérdései el akarták bizonytalanítani Évát, a kételkedés magjait akarták elültetni a szívébe. A Sátán azt akarta, hogy ne bízzon Istenben, és ne bízzon önmagában.
Az ellenség suttogása arra irányult, hogy Éva többet akarjon, önbizalmát Isten gondoskodásán kívüli forrásból növelje. A Sátán meggyőzte, hogy valami hiányzik az életéből, és hogy a tiltott gyümölcs Istenhez tenné hasonlóvá.
Oktalan összehasonlítás, de minden összehasonlítás az. Mégis mindig ezt tesszük. Bárcsak olyan lennék, mint ő… Olyan házam, olyan férjem, olyan munkám lenne. Bárcsak úgy viselkednének a gyermekeim, mint az övéi. Bárcsak… és akkor fontosnak érezhetném magam, elégedett lennék.
Pál apostol figyelmeztet, hogy oktalan dolog önmagunk méricskélése. Az összehasonlítgatás miatt mindig úgy érezzük, nem ütjük meg a mércét. Egyre többet akarunk, és sosem leszünk elégedettek.
Bárcsak Éva arra figyelt volna, ami volt és amije volt Isten gyermekeként. Bárcsak mi is ezt tennénk.
A Sátán arra ösztökél, hogy hibáinkra figyeljünk, hogy ettől úgy érezzük, nem vagyunk elég jók, aztán abban éljük fel energiánkat, hogy leplezni próbáljuk azt, amiben úgy érezzük, alulmaradtunk. De nem törvényszerű, hogy kövessük sugalmazásait. Vegyük észre hazugságait, győzzük le a kísértőt igazsággal, koncentráljunk Istenre, aki elfogad, biztonságot ad és fontosnak tart. Majd köszönjük meg Neki a törődését, az ígéreteit, amikből megtanulhatjuk, mik vagyunk Benne:
Elfogad
Ef 1,3-8: Isten kiválasztott engem, és gyermekévé fogadott.
Kol 1,13-14: Megváltott, minden bűnömet megbocsátotta.
Kol 2,9-10: Krisztusban teljes vagyok.
Biztonságban vagyok
Róm 8,28: Isten minden körülményt a javamra fordít.
Róm 8,31-39: Megszabadultam az ítélettől, semmi nem választhat el Isten szeretetétől.
Fil 1,6: Biztosra vehetem, hogy Isten véghezviszi bennem a jót, amit elkezdett.
Fontos vagyok
Ef 2,10: Isten alkotása vagyok.
Ef 3,12: Bátran és teljes bizalommal közeledhetek Istenhez.
Filippi 4,13: Mindent megtehetek Krisztus által, aki megerősít engem.

Uram, köszönöm Neked, hogy Krisztusban elfogadsz, biztonságban tartasz, és fontos vagyok. Mikor kísértést érzek, hogy gondviseléseden és ígéreteiden kívül keressem az önbizalmat, a biztonságomat, mutass rá a Sátán hazugságaira, segíts ellenállnom a kísértésnek, és szilárdan kitartanom a hitemben. Emlékeztess rá, hogy önbizalmam Krisztusból ered, semmit sem tulajdoníthatok magamnak, ami vagyok, Általa vagyok. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.07.27.
www.proverbs31.org

Ezt kívánom
Lysa TerKeurst

„Mert ahol a kincsed, ott a szíved is.” Lk 12,34

Az én lányaimnak, a ti lányaitoknak. Az én fiaimnak, a ti fiaitoknak. Ezt kívánom.
Fiatalok vagytok, szemetekben ártatlanság csillog. Ne vigyétek vásárra. Ne cseréljétek le a tiszta békét, amivel reggel ébredtek, valamivel, ami csak később való nektek. Később, amikor valakinek, akit Isten kiszemelt erre a feladatra, minden vágya az lesz, hogy mellétek álljon. Nem fog akarni semmit tőletek. Mindent értetek akar majd.
Értetek és nektek.
Ezt kívánom.
Amikor fiatal voltam, és szememben ártatlanság csillogott, hagytam, hogy elcsábítson a vágy. Egy vágy, ami mélyről, egy kétségbeesett lány szíve mélyéből fakadt. Hogy szeressék. Hogy becéző szavakat mondjanak neki. Hogy érezze, észreveszik, kívánják, tetszik valakinek.
Békességemet a zsebembe gyömöszöltem, biztos voltam benne, hogy ott marad akkor is, ha én közben megmártom a lábujjamat a vágyam patakjában.
Veszélyes vizekbe gázoltam. Amíg bokáig ért, izgalmat okozott a sodrás. Mikor már térdig jártam benne, elég idősnek, erősnek éreztem magam, és bosszantott, hogy olyan emberek, akiket tisztelek, nem bíznak bennem. Tudom, mit csinálok. Nem tűnt veszélyesnek, ezért úgy döntöttem, nem veszélyes.
Pedig az volt.
Tévedtem.
Ezt kívánom.
Bárcsak hallgattam volna másokra.
Hallgattam volna az igazság hangjára, ami azt kiáltotta, forduljak vissza, fussak vissza, lépjek ki a patakból. Álljak ellen a vonzásnak. Utasítsam vissza a hazug szólamot: kövesd az érzéseidet. Az érzéseknek be kell előbb érniük az igazság szilárd talaján. Az igazságén, ami nem röppen el. Az igazságén, ami nem csap be.
De én mentem tovább, egyre beljebb. Egyre mélyebbre. Olyan erős volt a sodrás, hogy észre sem vettem, milyen messzire jutottam. Mígnem késő volt. A bűntudat, a szorongás, a félelem hullámai átcsaptak rajtam. Aki azt mondta, tetszem neki, elhagyott.
És elhagyott valami más is. Beletúrtam a zsebembe, de üresen találtam. Pedig olyan biztos voltam benne, hogy a békesség ott marad. Tévedtem. Kicsúszott, és eltűnt.
Bár megfordultam volna ott és akkor, és visszafutottam volna az igazsághoz, a biztos talajra. Láthattam volna, hogy a békességem is odaúszott. Amikor a békesség kicsúszik a kezedből, mindig visszatalál az igazsághoz, és kézenfogva várnak rád. Ahogy végül nekem is sikerült visszatalálnom. De többévnyi szenvedést, tengernyi könnyet megspóroltam volna, ha soha el sem hagyom őket.
Ezt kívánom.

Uram, segíts rátalálnom az igazságra, a szilárd talajra. Úgy szeretném, ha minden döntésem Hozzád vezetne. Csak Hozzád. Itt és most. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.07.28.
www.proverbs31.org