Lélekerősítő levelek 100

Kényszerű irányváltás
Van Walton

„Elkísérem útjukon a vakokat, és vezetem őket ösvényükön; világosságra változtatom előttük a sötétet, és a göröngyös utat elegyengetem. Ezt teszem majd velük, és nem hagyom el őket.” Iz 42,16

Újonnan felállított tábla jelezte, hogy nem fordulhatok be balra, nem juthatok ki a megszokott útvonalon a városrészből, ahol lakom. Fehér-narancssárga csíkos új korlát kígyózott végig az út mentén. Útépítés zavarta meg és terelte el megszokott útvonalamat.
Mikor szembesültem az akadállyal, ami akár heteken át hosszabb utazásra kárhoztat, olyan ideges lettem, hogy rácsaptam a kormánykerékre. Újra kell terveznem az útvonalat, kerülnöm kell, hogy eljussak a munkahelyemre, s ez nagyon kiborított.
Úgy egy hónap múlva, mikor már annyira haladtak a munkálatokkal, hogy néha átengedték a forgalmat, befordultam balra, hogy lássam, mire jutottak. Nem hittem a szememnek. Nyoma sem volt a kis erdőnek. Nem voltak már hívogató ösvények. Eltűntek a régi fakorlátos hidak.
Mintha hurrikán söpört volna végig a tájon.
Nem sokkal ezután az életem szokott rendje is megszakadt, mert valaki, akit nagyon szerettem, szörnyű traumát élt át. Egy telefonhívás minden tervemet megakasztotta. Bombaként robbant a rossz hír, testem, lelkem belerendült.
Azzal, hogy a körülmények megváltoztatták egyik szerettem életét, az enyém is irányt váltott. Hónapokon át zavart volt a lelkem. Meg se tudom számolni, hányszor borultam ki ez idő alatt. A szörnyű trauma elterelt az útról, amin menni szerettem volna.
„Meddig tart még, hogy nem járhatok az utamon?” – kérdeztem dühösen az Úrtól.
Visszavágytam az irányváltást megelőző időszakba. Lassacskán aztán látni kezdtem, hogy a terveim elterelése valójában lelki építkezés, épp mint az útépítés a környékünkön.
Mikor a fehér-narancssárga korlátok eltűntek, elégedett voltam az eredménnyel. Sima aszfalt terült elém, két sávban zavartalanul haladt a forgalom. A „hurrikán sújtotta” részt parkosították. Fákkal szegélyezett járdák vezették a gyalogosforgalmat a baseballstadion illetve a közeli templom felé. Míg csodáltam a tájat, arra gondoltam, hogy bár egy ideig kényelmetlenséggel járt, megérte a változás.
Mai alapigénk arra emlékeztet, hogy Isten velünk van, vezet minket, utat készít nekünk az ismeretlenben. „Elkísérem útjukon a vakokat, és vezetem őket ösvényükön; világosságra változtatom előttük a sötétet, és a göröngyös utat elegyengetem. Ezt teszem majd velük, és nem hagyom el őket.” Iz 42,16
Utamat továbbra is keresztezik előre nem látott körülmények, terveim cikkcakkossá váltak. De már tudom, hogy Isten felhasználja a fehér-narancssárga irányváltókat, hogy rávezessen egy igazságra: Ő ott van elől, dolgozik életem tájának átépítésén. Lehet, nem látom előre, milyen lesz az eredmény, de hiszem, hogy Ő vezetni fog, elsimítja a göröngyös utat, és végig velem lesz. Kezem a kezébe teszem, segítségével haladok tovább akkor is, ha le kell térnem a megszokott, jól bevált utamról.

Uram, Te tudod, mennyire nehéz. Úgy érzem, összeroppant a megakasztás, a rázós útszakasz, amire terelődött az életem. Add, hogy tudjak bízni Benned, és hálásan kövessem az utat, amit kijelölsz és megépítesz számomra. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2012.07.03.
www.proverbs31.org


A morális tekintély alapja
Glynnis Whitwer

„Ha tehát én, az Úr és Mester megmostam lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Példát adtam, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg.” Jn 13,14.15

Egyik nap a fiammal beszélgetve megjegyeztem, hogy jó ügyvéd lehetett volna belőlem. Szeretek kideríteni dolgokat, igazolni az állításaimat, kiállni az igazság mellett. Nem vágyként említettem, csak egy futó megjegyzés volt egy kellemes, spontán délutáni beszélgetés közben.
Fiam nem késett a határozott válasszal: „Csapnivaló ügyvéd lettél volna”.
Kíváncsian és meglepetten néztem rá. Ő folytatta: „Te sosem szoktál hazudni. Bezsebelhetted volna a legsikertelenebben védőügyvéd címet. Látlak magam előtt, ahogy odaállsz a bíró elé, és közlöd: A védencem bűnös!” Jót nevettünk, s egyet kellett értenem ügyvédi képességeimről alkotott véleményével. Azt hiszem, jó választás volt, hogy inkább írásra adtam a fejem.
A fiam sarkítva ugyan, de véleményt mondott a jellememről. Mindketten tudjuk, hogy vannak nagyon tisztességes ügyvédek. Itt nem erről van szó. A lényeg az volt, hogy az ő anyja nem hazudik.
Szavai a szívemig férkőztek, és megültek benne. Sok hibát követek el szülőként, de úgy látszik, valamit mégis jól csináltam. A fiam olyannak ismer, amilyen vagyok – ismeri a jót, a rosszat, a csúnyát. És levont egy fontos következtetést: szavaim összhangban vannak a jellememmel.
Észrevettem, hogy főleg azok az emberek tudnak hatni rám, akiknek a tettei egyeznek a szavaikkal. Ezek az emberek többnyire Isten dicsőségére teszik azt, ami helyes, a világ legtermészetesebb módján. Rám gyakorolt hatásuk ebből a természetes Istendicsőítésből fakad, meg tudok változni szavaik és tetteik látható összhangjának hatására.
Jézus tekintélye és hatása abból fakadt, hogy jelleme és tettei tökéletesen egyeztek a szavaival. Tizenkét tanítvány leste minden mozdulatát. Mivel nem tapasztaltak következetlenséget, bízni kezdtek Jézusban. Ez adott Jézusnak olyan morális tekintélyt, ami jóval meghaladta kora vallásos vezetőinek tekintélyét.
Ilyen anya, feleség és barát szeretnék lenni. Egész szívemmel Isten akaratát kutatva szeretném megalapozni morális tekintélyemet azok között, akik közel állnak hozzám. Tudom azt is, hogy hiába van tekintélyem, ha nincs az életemben következetesség, nem tudok hatással lenni rájuk.
Egyik legnagyobb vágyam az életben, hogy a szavaim és a tetteim összhangban legyenek. Biztos vannak még következetlenségek az életemben, amik gyöngítik a hatásomat. Előfordul, hogy kapunk egy esélyt, hogy befolyásoljunk valakit a környezetünkből. Sajnos, az elveszített morális tekintélyt nagyon nehéz visszaszerezni.
Nincs mindig igazam. Sokszor előfordul, hogy egy-egy tettem nincs összhangban a szavaimmal. De fiam megjegyzése arra sarkall, hogy megvizsgáljam az életemet, s megkeressem a következetlenségeket. Mikor találok valamit, beismerem, és kérem Isten segítségét a változtatáshoz. Ez az egyetlen módja, hogy azzá az emberré legyek, akivé Isten akarata szerint válnom kéne: akinek nem kell felemelnie a hangját, hogy hallgassanak rá, akinek a tettei hangosabban beszélnek minden kimondott szónál.

Drága Mennyei Atyám, a segítségedre van szükségem. Olyan ember szeretnék lenni, akinek a tettei tökéletes összhangban vannak a szavaival. Te tudod, hogy vannak területek az életemben, ahol ez nem teljesen működik. Átadom neked ezeket a területeket, és erőt kérek ahhoz, hogy azzá váljak, akinek látni szeretnél engem. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2012.07.04.
www.proverbs31.org

Nevem Isten tenyerén
Shaunti Feldhahn

„Íme, tenyerembe véstelek.” Ézs 49,16

Honnan tudhatom, hogy Isten foglalkozik velem? Annyi ember él a földön, miért érdekelném éppen én?
Nem olyan rég nagyon megérintett valami, amit egy lelkész házaspár osztott meg velem, mialatt kocsival körbejártuk a lepukkadt belvárosi környéket, ahol szolgálatukat végezték. Autóroncsok az utcákon, betört ablakú raktárépületek, falaikon obszcén graffitikkal, itt-ott munkanélküli, hajléktalan férfiak és asszonyok az élet minden jele nélkül. A reménytelenségtől súlyos volt a levegő.
A lelkész itteni élményeiről mesélt. Hajléktalanokkal és értelmi sérültekkel foglalkozott. Egyik nap, amikor a parkban egy rövid prédikációt mondott Isten szeretetéről, az istentisztelet után odajött hozzá egy asszony, akit Mae-nek hívtak. A drogok kiölték a fényt a szeméből, de nem fedték el a gyötrelmet, ami tükröződött benne. Abból, amit elmesélt, egyértelmű volt, hogy örök életében a szeretetet kereste, és soha nem találta meg.
Az apja kiskorában elhagyta, szegénységben élt, kora gyermekkorától drog és alkohol vette körül. Az iskolából kitették, miután több gyermeket fogant különböző apáktól. Harmincas éveinek elején járhatott, az élhető élet minden reménye nélkül.
„Nem tudom, hogy szerethet engem az Isten”, mondta a lelkésznek. Kicsinek érezte magát, elveszettnek a kétségbeesés tengerén. Hogyan vehetné észre, hogyan ismerhetné és szerethetné őt az Isten?
Beszélgetés közben a lelkész észrevette, hogy a nő bal tenyere tele van firkálva. „Ezt miért csinálod?”, kérdezte tőle.
„Hogy eszembe jussanak a dolgok. Nagyon nehéz észben tartani őket.”
„És ez segít?”
„Igen. Ha papírra írnám, biztos elveszne, vagy elfelejtenék ránézni. De az igazán fontos dolgok, ha ide felírom, mindig a szemem előtt vannak. Látom, és eszembe jut. Nem tudom elveszíteni és elfelejteni.”
A lelkész együttérzéssel nézett rá. „Testvérem, épp ezt mondja neked Isten a Bibliában: ’Nézd, a tenyerembe írtam a nevedet.’ Mae, ez azt jelenti, hogy a te nevedet az Ő tenyerébe. Érted, mennyire fontos vagy Neki?”
Kezébe vette Mae tenyerét, és a feljegyzésekre mutatott. „Ahogy ezek mindig előtted vannak, ugyanúgy van a neved mindig Isten előtt. Mindig az eszében tart. Mindig maga előtt lát téged. Ennyire szeret.”
Mae sírni kezdett, zokognia kellett megsejtve, hogy Isten valóban nagyon szereti őt. Nem azért, mintha különösen jó dolgokat tett volna, hanem mindannak ellenére, ami rosszat elkövetett. Isten a tenyerébe véste a nevét.
Mi is reményt kaphatunk ebből az ígéretből.
Milyen érzés rájönni, hogy neved ott van Isten tenyerébe vésve? Csodálatos, ugye? Felszabadító. Ő valóban lát minket, törődik velünk, nevünkön szólít!

Uram, olyan csodálatos arra gondolnom, milyen hatalmas vagy, és mégis számon tartasz engem. És nem csak számon tartasz, de belevéstél a tenyeredbe. Köszönöm, Uram, ezt a biztonságot. Segíts, hogy majd jusson eszembe ez az igazság, amikor úgy érzem, senki sem gondol rám, senki sem szeret. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2012.07.05.
www.proverbs31.org

Maradandó nyom
Lynn Cowell

„Hogy megvigasztaljam mind a gyászolókat, és koszorút adjak a hamu helyébe, örömnek olaját a gyászruha helyett, a szomorúság helyett meg ünnepi öröméneket.” Iz 61,3

Ahogy a bőröm ég hosszabb napozás után, ugyanazt éreztem a kezeimen is órákig. Hogy kedvezzek a családnak, elkészítettem a Carol néni-féle Jalapeno paprikát. Egy éles késsel tizennyolc méregzöld paprikából ízletes csónakocskákat alkottam a vágódeszkán. Nem vettem számításba, hogy a tíz percnyi érintkezés a maró paprikaolajjal több órán át fennálló égető érzést fog eredményezni a száraz bőrömön.
Ahogy néztem kipirosodott, repedezett bőrű kezemet, eszembe jutott, hogy néhány hónapja hasonlóan kiszáradt, alultáplált volt bennem valami más is.
Rossz állapotban volt a lelkem. Mint egy kő. Elmentem a templomba, énekeltem, végeztem a mozdulatokat. De a szívem nem dicsőítette Jézust.
Úgy gondoltam, az istentisztelettel van a baj. Változtatni kell. Új énekekre van szükség, valamire, ami felfrissíti a megszokottat. De kiderült, nem a dicsőítést kell megváltoztatni – nekem kell megújulnom.
Tudtam, hogy ez nem megy magától. Újra meg kell találnom az öröm olaját, amit alapigénk említ. Elhatároztam, hogy mindennap az Úr jelenlétébe helyezem magam, s kérem, cserélje le a gyászruhámat az Ő örömére, szomorúságomat az Ő öröménekére.
Előtte is olvastam a Bibliát, imádkoztam is naponta, de nem töltöttem időt Isten jelenlétében, nem kértem, hogy újítsa meg a szívemet.
Így hát ettől kezdve minden napomat az Úrral indítottam, dicsőítettem Őt. A lelki kalauz, amit használok, különböző ötletekkel szolgált: ismételgessem az Úrra vonatkozó jelzőket (hűséges, szerető, jóságos stb.), szólongassam különböző nevein (Gyógyító, Gondviselő, Őriző stb.), énekeljek himnuszokat és dicsőítő énekeket, s ami a kedvencem: hangosan olvassam a zsoltárokat.
Az, hogy Királyom dicséretével indítottam minden napot, átalakította a szívemet. Minden reggelt egy énekkel kezdek, ami segít elterelni gondolataimat önmagamról Őrá. Azután elmélkedem Jézus személyéről. Öröm oson a szívembe, ahogy kimondom, ki Ő nekem: a reménységem, a biztonságom, az erőm. Aztán felidézem, hogy bár az élet tele van megpróbáltatásokkal – akár megszokottsággal is– Ő állandóan működik bennem és általam. Minden nap ki tudja cserélni szívem törődöttségét új perspektívákkal.
Miután hetek óta gyakoroltam ezt az új formáját Jézus megtapasztalásának és imádásának, észrevettem, hogy másként kezdem látni az előttem álló napot. Jelenlétének parazsa maradandó nyomot hagyott a szívemen, épp mint bőrömön a csípős paprika olajának égetése.

Uram, segíts, hogy minden nap örömmel lépjek be kapudon, dicsőítéssel Jelenléted udvarába. Jóságos vagy, Uram, méltó mindennapi szívből jövő imádásomra. Szeretlek! Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2012.07.06.
www.proverbs31.org

Lelki tisztesség
Lysa TerKeurst

„A felülről származó bölcsesség először is tiszta, aztán békeszerető, méltányos, engedékeny, irgalom tölti el, és gazdag termést hoz, nem részrehajló, nem képmutató.” Jak 3,17

Ha valaki mond vagy tesz valamit, amivel megbánt, mi a helyes, a keresztényhez méltó reagálás? Ha úgy teszek, mintha mi sem történt volna, csak hogy megmaradjon a békesség? Vagy az, hogy szembeszállok, és bizonygatom a magam igazát?
Egyik sem.
Ha bármikor azon kapom magam, hogy alakoskodom vagy veszekedek, tudhatom, hogy nem a megfelelő módon reagáltam a bántásra.
A helyes út a lelki tisztességé: úgy válaszolok, hogy egyszerre legyek becsületes és békeszerető. Mit mond Jakab apostol? „A felülről származó bölcsesség először is tiszta (becsületes), aztán békeszerető…” Igen, ez az a bölcsesség, amire vágyom – ez a lelki tisztesség. Egyszerre akarok becsületes és békeszerető lenni. De hogyan?
Mindenekelőtt fontos szem előtt tartanom, hogy a valódi becsületességet kell a valódi békességszerzéssel összekapcsolnom.
Valódi becsületesség
Érzelmeim őszinte kifejezése nem mindig számít valódi becsületességnek. Az én őszinte érzelmeim nem biztos, hogy a helyzet helyes megítéléséből fakadnak. Lehet, hogy őszinte vagyok azzal kapcsolatban, amit érzek, ugyanakkor eltúlozhatom, félreértelmezhetem a tényszerű igazságot. Igazolva érzem meztelen érzelmeimet, hogy nem takarok el semmit, és büszke vagyok az őszinteségemre, pedig ezzel csak elkerülöm a helyzet valódi tisztességes megítélését.
Pedig az a becsületesség, ami nem az igazságból fakad, nem is becsületesség. Talán csak egy érzelmi kitörés. Ezért van szükségünk a békeszerető becsületességre – olyan becsületességre, amit a Szentlélek vezet -, ha autentikus lelki tisztességre vágyunk.
Ha tehát valódi becsületességre vágyom, kérjem meg a Szentlelket, mutassa meg nekem a valódi igazságot. Látnom kell a dolgokat a másik ember szemével is. Kérdéseket kell feltennem, nem azért, hogy megvádolhassam, hanem hogy jobban megérthessem. A végső célom az legyen, hogy becsületességemet békeszeretővé tegyem.
Valódi békességszerzés
Mennyire fájhat Istennek a békeszerzés sok bóvli változata, amiket nem a becsületesség ösztönöz. Amikor duzzogunk, de eljátsszuk, hogy minden rendben van. Kívülről békességszerzőnek tűnünk. De ha a békességgel elfedjük a valóságot, olyan keserűséget gyűjtögetünk magunkban, ami belülről rothasztja a békénket, s adott pillanatban ki is robbanhat a felszínre. Kikezdheti az egészségünket, és később lelki vagy - szorongás okozta - testi betegségekben nyilvánulhat meg, esetleg lassan felgyűlhet, s a békességszerző egyszercsak azzal lepi meg környezetét, hogy indokolatlan erővel robban ki belőle az indulat. Azt mondani, hogy jól vagyunk, miközben távolról sem vagyunk jól, nem becsületes dolog.
Többnyire azt tartjuk tisztességtelen dolognak, ha valaki olyasmit mond, ami nem igaz. De tisztességtelen az is, ha elhallgatjuk azt, ami igaz.
Pillanatnyilag kegyesnek is tűnhet a hallgatás. De ez hamis kegyesség. Az igazság és a kegyesség kéz a kézben járnak. Ha szétválasztjuk őket egymástól, elfordulunk a lelki tisztességtől, megrendül az alap, bizonytalanná válik minden, és ez óhatatlanul kiboruláshoz vezet.
Igen, törekedjünk a lelki tisztességre – a becsületességre, ami egyben békességszerző, és amiből ilyenformán valódi jámborság származik. Az igazi lelki tisztesség egyensúlyt eredményez, ami gátolja a kiborulást. Valódi békességszerzők leszünk, akik nem a maguk igazát szajkózzák, nem játsszák meg magukat, hanem szelíden – kegyesen -, őszintén számolnak be az érzéseikről.
A valódi békességszerzés nem akármilyen termést hoz majd az életünkbe: igazságot, kegyességet, egészséget.

Uram, Általad képes vagyok kirobbanó vagy duzzogó önmagamat a Te irányításod, a Te igazságod alá helyezni. Köszönöm Szentlelkedet, aki bölcsességével segít túllépnem kezdetleges reakcióimon. Segíts, hogy teljesen Rád támaszkodjam. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2012.07.10.
www.proverbs31.org


Mi az, ami bosszantja Jézust
Lysa TerKeurst

„Emlékezem az Úr tetteire, gondolkodom a hajdani csodákról” Zsolt 77,12

Jól esik arra gondolni, hogy ha Jézus korában éltem volna, csodáit látva-hallva megrendültem volna. Megváltoztam volna. Annak hatására, amit tettei bizonyítottak, bűnbánatra indulva elhatároztam volna, hogy másként élek ezentúl. Ő Isten Fia – a Csodatevő.
De biztos, hogy így reagáltam volna?
Ami azt illeti, gyakran úgy cselekszem, mintha Jézus képes lenne csodát tenni mások életében, de nem az enyémben. Nem az én ügyeimben.
Tavaly ráébredtem, hogy egyik dolog, amit le kéne küzdenem, a közvetlen környezetemmel szemben gyakorolt gyors, csípős reakcióim. Nyers érzelmeim újra meg újra kiborítottak engem is, a családomat is. A stresszre fogtam, a kimerültségre, a havi hormonális hullámzásra. Újra meg újra mentegetőztem, s ígérgettem, hogy holnaptól másként lesz. Aztán a holnap kihívásai és konfliktusai ugyanazokat a reakciókat váltották ki belőlem, s megint jöhetett a lelkiismeret-furdalás.
Rögtön tapsoltam, ha azt láttam, hogy valaki bűnbánatot tart, s megnyitja szívét Jézus csodáinak. De úgy éltem, mintha azok a csodák velem nem történhetnének meg.
És ez a fajta hozzáállás bosszantja Jézust. „Akkor korholni kezdte a városokat, amelyekben a legtöbb csodát tette, mert nem tartottak bűnbánatot.” Mt 11,20.
Néha jót tesz, ha kilépek megszokott környezetemből, mert ez segít tudatosítani azokat a dolgokat, amiket meg kell változtatnom magamban. Tavaly elmentem egy hétre segíteni a Dream Centernek - Álomközpontnak - nevezett menedékhelyre. Ezt a Los Angeles-i központot Matthew Barnett lelkész és a gyülekezete működteti. 120 különböző program indul ki innen, havonta több mint 40000 emberrel foglalkoznak valamilyen formában. Egy régi kórházépületből alakították ki a 700 ágyas komplexumot, egy részében hagyományos hajléktalanszálló működik családoknak, van egy drogrehabilitációs részlegük és egy menedék a szex-kereskedelem áldozatainak.
Azért mentem, hogy segítsek. De hamar rájöttem, hogy én szűkölködöm. Én vagyok az, akinek szüksége van Isten valóságának új, súlyos, közeli, valós, és igen, letagadhatatlan megtapasztalására.
Láttam Isten csodás gyógyító erejét megnyilvánulni az Álomközpont sok lakójának életében. Láttam. És akartam.
Isten csodás ereje a nyolc golyónyomot testében hordó bandatagot Jézus szerető szolgájává alakította.
A volt prostituáltat az utcáról kimenekített fiatal lányok tanácsadójává formálta.
Isten csodatevő ereje változtatta a drogfüggő férfit szerető édesapává, aki igyekezett megtanítani fiának, hogyan vezethet másokat Jézus követésére.
Mi gátolt abban, hogy elfogadjam, Isten engem is meg tud változtatni?
Valamiért már nem vártam el Istentől, hogy csodákat tegyen velem.
A menedékhelyen tapasztalt életátalakulások hatására lelkem felfogta a meztelen valóságot: megváltozhatok. Valóban kezelhetem másként is nyers indulataimat. Tudtam, nem fog egyből tökéletesen menni, de a csoda bekövetkezhet. Új reménység töltött el.
Természetem szerint nem vagyok szelíd, de az lehetek engedelmességből. Természetem szerint nem vagyok türelmes, de türelmessé válhatok engedelmességből. Alaptermészetem nem békés, de az lehetek engedelmességből.
Képes leszek rá. És be fog következni.
Hisztis természetem kedvessé, türelmessé, békéssé változik. Segíts, Istenem. Bocsáss meg nekem. A felismerés és a bűnbánat árnyékában ki tud bontakozni a csoda.

Uram, segíts észrevennem azokat a vonásaimat, amiket a Te segítségeddel meg kéne változtatnom. Tudom, sok mindennel beburkoltam egyéniségemet, amik mind nem Tőled származtak. Akarom, hogy ezek a durva, tökéletlen vonások megváltozzanak, kérlek, alakítsd át őket. Segíts, hogy azzá váljak, akinek teremtettél. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2012.07.11.
www.proverbs31.org