Lélekerősítő levelek 102

A házastársad – a legjobb barátod?
Melanie Chitwood

„Jobban boldogul kettő, mint egy: fáradozásuknak szép eredménye van.Mert ha elesnek, az egyik ember fölemeli a társát. De jaj az egyedülállónak, mert ha elesik, nem emeli föl senki.” Préd 4,9-10

Bár most kijelenthetem, hogy a férjem, Scott, a legjobb barátom, nem mindig volt így. Mikor összeházasodtunk, annyira közel álltam ikertestvéremhez, hogy Scott kirekesztettnek érezte magát, mikor hárman voltunk. Fokozatosan aztán mindkettőnknek sikerült mélyítenünk a barátságunkat.
A nagy fordulat akkor kezdődött, mikor elköltöztünk Atlantából, ahol felnőttem, majd férjhez mentem. Összepakoltunk, s Floridába mentünk, ahol Scott repülős karrierje folytatódott. Az új környezet, ahol senkit sem ismertünk, rákényszerített, hogy egymás felé forduljunk, egymás barátságára alapozzunk, amire addig nem volt alkalmunk.
Ma már Scotthoz fordulok először, ha barátra van szükségem. Nem olyan barát, amilyenek a lánykori barátnők, hanem olyan, amilyen csak egy férj lehet. A Prédikátor könyvében olvashatunk arról, mekkora támaszt jelent ez a fajta barátság: „Jobban boldogul kettő, mint egy”.
Az elmúlt évek alatt felismertem néhány lehetőséget, hogyan építhetjük barátságunkat a házastársunkkal. Először is, érdekeljen minket, hogyan zajlik az élete ott, ahol ébrenléte jó részét tölti: a munkahelyén. Említette, hogy van egy különösebb, erőfeszítést igénylő feladata, esete? Beszélt arról, hogy fellelkesítette egy dicséret? Figyeljünk oda, tegyünk fel kérdéseket, és imádkozzunk érte ezekben a helyzetekben. Ha elismered a munkája nehézségét, fontosságát, érezteted vele, milyen nagyra becsülöd!
Másodszor, nagyon sokat lendít egy barátságon, ha közös elfoglaltságot, érdeklődést találtok. Mi az, amit mindketten szívesen végeztek? Jusson eszetekbe, mit csináltatok együtt az udvarlás idején.
Barátaink, Tracey és Ron például szeretnek hegyet mászni. Főleg Tracey hobbyja volt, de mellette Ron is megszerette. A szüleim mindketten szeretnek főzni, együtt hihetetlen dolgokat tudnak kitalálni. Mi Scottal számtalan baseball meccset néztünk már meg. Ha még nincs közös hobbytok, próbálkozzatok ezzel-azzal, míg rátaláltok az igazira. A mindennapok tennivalói könnyen kiszorítják napirendünkből a lazítást és a nevetést, ezért céltudatosan kell a közös szórakozásra törekedni.
Végül, tegyük fel magunknak a kérdést, mennyire tartjuk fontosnak a házastársunkkal való barátság ápolását? Tartalékoljuk rá az energiánkat, vagy túl elfoglaltak és fáradtak vagyunk hozzá? Néha nemet kell mondanunk más terveinkre, hogy legyen időnk ápolni, védelmezni a barátság ajándékát házasságunkban.
A barátság ma elvetett magvai házasságunk későbbi szakaszában fognak virágba szökkenni. Mindnyájan láttunk már idős házaspárokat, akik úgy fogyasztották el az ebédjüket az étteremben, hogy közben egy szót sem szóltak egymáshoz. Én nem szeretném, ha mi is ilyen néma párrá válnánk, és gondolom, ti sem szeretnétek azzá válni. A férjemmel való barátságban szeretnék megöregedni: a hosszú évek alatti közös érdeklődés, egymás előtérbe helyezése által táplált barátságban.

Uram, kérlek, mutasd meg, hogyan táplálhatnám a házastársammal való barátságomat, hogy az évek múltával is örömmel tudjunk együtt lenni. Szeretném mától a legfontosabb céljaim közé helyezni barátságunk ápolását. Mutass rá majd, kérlek, ha valamilyen tevékenységről, valamilyen tervemről le kell mondanom, hogy időm legyen a férjemmel való barátság ápolására. Köszönöm az életre szóló barátságot, amivel megajándékoztál! Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2012.07.20.
www.proverbs31.org

A „Meddig még?” időszakban
Wendy Pope

„Meddig tart ez, Uram? Végképp megfeledkeztél rólam? Meddig rejted el orcád előlem?” Zsolt 13,1

Néhány évvel ezelőtt a férjem az életkorához képest szélsőségesen nehéz, váratlan egészségi problémákkal szembesült. Fogalmunk sem volt róla, mikor jut túl rajtuk. Hetek, hónapok vonszolták magukat előre. A „Meddig még?” kérdés eluralkodott az életünkön.
A bizonytalan jövővel szembesülve hitem gyengének bizonyult, úgy éreztem, Isten talán megfeledkezett rólam. Kétségbeesett voltam, fáradt és magányos, s szerettem volna már túllenni az egészen.
Mint alapigénkben látjuk, Dávid király is került olyan helyzetbe, amikor kérdőre vonta Istent. „Meddig tart ez, Uram? Végképp megfeledkeztél rólam? Meddig rejted el orcád előlem?” (Zsolt 13,1). Az ígéretes jövő bizonytalanba fordult.
Amikor Dávid megírta a 13. zsoltárt, Saul király elől menekült éppen, és kezdte elveszíteni a reményt. Biztatásra, erőre volt szüksége. Kétségbeesésében kérdezte meg Istent: „Meddig tart még ez?” Ami a szívét betöltötte, ajkaira került, és odakiáltotta az Úrnak.
A „Meddig tart még ez?” elviselhetetlen napjait éled? Meddig tart még, hogy nem kapok munkát? Meddig tart még, hogy tékozló fiú/leány a gyermekem? Meddig áll még fenn az életet fenyegető diagnózis? Meddig tart még a magányosságom?
Néha nem látszik a „Meddig még?” időszak vége. Elcsüggedünk, már nem reménykedünk a feloldódásban.
Biztatást kaphatunk látva, hogy Dávid király is eljutott oda, hogy kérdőre vonja Istent: „Meddig tart még?” Isten ezt az igét használta fel, hogy erősítse a hitünket. A 13. zsoltár szavait imádkozva javult a kommunikációnk Istennel, segített rájönnünk, hogy nem csak szép szavakkal, „helyes” módon lehet imádkozni. Hagyjuk, hogy a szívünket betöltő szavak az ajkunkra jussanak, és kiáltsuk őket Isten felé segítségért. Szilárdabb hittel könnyebben lépkedtünk a diagnózis-kezelési terv útvonalán, és bízni tudtunk Isten hűségében a „Meddig tart még ez?” időszakon át.

Uram, hálát adok neked Dávid király esendőségéért. Szavai erőt adnak, remélni tudom, hogy egyszer vége lesz a „Meddig még?” időszaknak. Segíts, hogy ne felejtsem el, amit ma tanítottál. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2012.07.23.
www.proverbs31.org

Furdal a lelkiismeret?
Lysa TerKeurst

„Az ő alkotása vagyunk: Krisztus Jézusban jótettekre teremtett minket; ezeket az Isten előre elrendelte, hogy bennük éljünk.” Ef 2,10

Összeszedtem az éttermi zacskókat, s egy sóhajtással belegyűrtem őket a szemetesbe. Egyik barátnőmtől kaptam aznap emailben egy receptet, ami egy csomó hámozással, szeleteléssel, párolással járt volna. Elképzeltem az ő szemetesét, ami papírzacskók helyett friss zöldséghulladékkal s egyéb olyan szeméttel van tele, ami bizonyítja, hogy az ő asztalán sokkal több otthon készült finomság fordul elő, mint az enyémen.
S ettől egy picit furdalni kezdett a lelkiismeret.
Előfordul bizony, hogy inkább érzek lelkiismeret-furdalást attól, ami nem vagyok, mint örömöt attól, ami vagyok.
De lélekmelegítő kegyelem várt rám aznap este egy tejcsárdában. Nemrég a lányom megkért, tartsak előadást egyik este a bibliakörben, aminek egyik szervezője volt. „Anyu, biztos sokan eljönnek akkor.”
Ezért hát akkor este vacsorafőzés helyett rendelkezésre álltam. Megint. Elkocsikáztam a tejcsárdához oldalamon kislányommal, akinek a szíve tele volt izgalommal, reménységgel. Sokan voltak. Fiatalok, meghívottak, szülők. Legalább kétszázan összegyűltek a boltban és az előtérben. Kislányom boldogan mosolygott.
Aztán vettem a mikrofont, és beszélni kezdtem. Szívből. Elmondtam a történetemet. Közvetítettem az igazságot. Meghívtam a jelenlévőket, fogadják be Jézust a szívükbe.
Sokan mondtak igent aznap este Istenre, olyanok, akik azelőtt nem tették. Egy tinédzser lány, aki egy éve öngyilkosságot kísérelt meg. Előrejött, hogy befogadja Jézust. Egy fiatalember könnyekkel a szemében. Egy anyuka és apuka. Előrejöttek Jézusért. És még sokan mások.
A tejcsárdában.
Egy olyan asszony segítségével, akinek a szemetese éttermi zacskókkal van tele.
Aki nem kiváló szakács. De aki meg akarja tanulni, hogy azért legyen hálás, amilyen ő, és ne azon keseregjen, amilyen nem.
Talán te olyan vagy, mint a barátnőm a sok zöldséghulladékkal a szemetesében, az ínycsiklandó illattal a konyhájában.
Örülj neki.
Vagy olyan vagy, mint én. A mi adományaink kevésbé illatoznak.
Örülj neki.
És a kegyelem ollójával vágd el a lelkiismeret-furdalás fonalát, ami a szívedre akar tekeredni.

Uram, Te a képmásodra alkottál, és erről hajlamos vagyok megfeledkezni. Segíts, kérlek, hogy abban leljem örömömet, amilyennek Te alkottál, és ne azon keseregjek, hogy nem vagyok olyan, amilyen lenni szeretnék. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2012.07.25.
www.proverbs31.org

Téves identitás
Karen Ehman

„Aki az Istentől van, hallja az Isten beszédeit.” Jn 8,47

Kitöltöttem a kávémat, s bekapcsoltam a laptopot, hogy megnézzem egy barátnőm Facebook oldalát.
Szerettem volna látni a legújabb képeit, de mikor beírtam a nevét a keresőbe, nem jelent meg. Nem értettem a dolgot. Eddig mindig működött. Aztán mikor a képernyő tetejére pillantottam, megértettem, mi történt. Nem voltam bejelentkezve. A fiam elfelejtett kilépni, ezért az ő nevében léptem be a Facebookra.
Nem jutottam el oda, ahova akartam, mert nem én voltam én. Egy-két egérkattintással váltottam, és elkezdhettem facebookozni saját nevemben. Amikor önmagam voltam, már hozzáfértem a képekhez, megjegyzéseket küldhettem, s bárhova eljutottam, ahova akartam.
Néha a valós életben is így járunk. Nem vesszük észre, hogy nem vagyunk önmagunk. Bejelentkezünk a mai napunkba, és téves ösvényen indulunk el, ami elfeledteti velünk, ki is vagyunk valójában. Olyankor történik ez meg, ha egy emlék vagy a negatív hangvételű belső párbeszédünk eltérít attól a valóságunktól, aki Krisztusban vagyunk. Ha ez megtörténik, különféle kételyek meggátolják, hogy eljussunk oda, ahova Isten hív: az Ő gondolataiban gyökerezetten átélt biztonságunkba, értékes életünkbe.
Ehelyett mit hallunk:
„Úgysem tudom megcsinálni. Alkalmatlan vagyok.”
„Képtelen vagyok megváltozni.”
„Bár olyan lennék, mint…”
„Nem vagyok elég okos/ügyes/szép/bölcs…, sőt.”
Ha belesüvít lelkünkbe a kishitűség önmagunkkal szembe, ha kezdünk elcsüggedni, gyorsan jelentkezzünk ki a hazugságokból, s lépjünk be Isten igazságába. Csak itt élhetünk igazi önmagunkként, csak itt lépkedhetünk szabadon az Isten Igéje által kijelölt utunkon.
Itt ezt halljuk:
„A Magasságos Isten szeretett gyermeke vagyok.”
„Meg vagyok váltva, újjá születtem.”
„Kiválasztott vagyok, tisztára mosott, szent.”
„Nagy árat fizettek értem.”
„Isten tökéletesen ismer, mégis tökéletesen szeret.”
„Terve van számomra, ami a javamra szolgál, nem a romlásomra, reménységre, nem kárhozatra.”
„Hozzá tartozom.”
Ezt olvassuk a Jn 8,47-ben: „Aki az Istentől van, hallja az Isten beszédeit.” Csak oda kell figyelnem Igéjére, hagynom kell, hogy gyökeret verjen bennem, s elfoglalja a hamis, destruktív gondolkodási minták helyét. Ha bátorító szentírási részletekkel helyettesítem a negatív belső párbeszédet, azok szelíden, de határozottan beléptetnek az istengyermekség valóságába.
Igen, ha Istenhez tartozunk, ha „Tőle vagyunk”, meghalljuk, amit mond. Ha naponta bejelentkezünk az Ő igazságába, nem fogjuk összekeverni az identitásokat. Magabiztosságot kapunk, ha azt a valónkat éljük, aki Krisztusban vagyunk.

Kérlek, Uram, emlékeztess mindig, hogy ki vagyok, és Kihez tartozom, amikor megkísértenek az önmagammal kapcsolatos hamis, ártó gondolatok. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2012.07.26.
www.proverbs31.org

Választhatunk
Rachel Olsen

„Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki nagy irgalmából újjá szült minket Jézus Krisztusnak a halottak közül való feltámadása által élő reménységre.” 1Pét 1,3

Nézem, ahogy Samantha Brown, a Travel Channel háziasszonya, végigvezet Ecuador fővárosának, Quitónak óvárosi részén. Meseszép szállodákat, ínycsiklandó ételeket mutat be, trópusi kalandokban vesz részt –kicsit irigykedem. De ahogy továbbhalad a kamera e dél-amerikai város látnivalóin, gondolataim elkalandoznak. Vissza az időben.
Én is jártam Quitóban. Igaz, nem azért, hogy az ételekben s az épületekben gyönyörködjem, hanem hogy olyan embereket látogassak meg, akiket Jézus különösen szeret.
Ahogy a kamera pásztázza az utcákat, keresem azt a helyet, ahol meglátogattam Mariát, az egyedülálló édesanyát. A szoba, amiben pici gyermekével élt, kisebb volt az irodámnál. Volt benne egy duplaágy, egy fiókos szekrény és egy villanyrezsó.
Banánt sütött nekem. Nem is akartam elfogadni, mert tudtam, hogy kevés tartalékából áldozott fel értem. Ahogy boldogan tüsténkedett, eltöprengtem, vajon tudnék ilyen jó szívvel másnak adni, ha olyan kevesem volna, mint neki.
Maria elbeszélte, hogy befogadta Jézust, és most épp csecsemő- és gyermekgondozást tanul a Compassion International támogatásával. A banánt is tőlük kapta. Mariából sugárzott a remény, hogy az ő és a gyermeke élete most már sínen van.
A házuktól nem messze, a sarkon túl lakik egy kisfiú, akit szintén megérintett Jézus. Ő egy szponzorált gyermek a Compassion keretében. Mikor találkoztunk, elmesélte, hogy lelkész szeretne lenni. Emlékezetből idézett szentírási részleteket – nyolcévesen.
Nem terveztem a vele való találkozást, csak épp befutott Mariához, mialatt ott voltam. Rövid beszélgetésünk végén benyúlt a hátsó zsebébe, előhúzott egy apró Újszövetséget, és odanyújtotta nekem. Kérte, fogadjam el. És olvassam is.
Azt mondta, reméli, hogy mindig eszembe jut majd, mikor előveszem a bibliát, és imádkozni fogok azért, hogy lelkész legyen belőle.
Nem árultam el neki, hogy van otthon egy csomó, különböző formátumú bibliám. Azt sem, hogy aligha tudom majd olvasni ezt, hisz spanyolul van. Ehelyett átvettem tőle a kicsi piros könyvet, „gracias”, mondtam, és imádkoztam érte meg jövendő hivatásáért. Boldogan mosolygott, majd kiszaladt az ajtón.
Tudom, hogy még nagyon sok fiatal édesanya és cseperedő kisfiú él a környéken, akiknek a mosolya nem tükröz ennyi reménykedést. Csapdában érzik magukat, szomorúak és tehetetlenek, talán éhesek és koszosak is.
Azért imádkozom, hogy ők is szülessenek újjá „Jézus Krisztusnak a halottak közül való feltámadása által élő reménységre”.
Samantha Brown felfedezte Ecuador zamatos gyümölcseit, hírneves kalapkészítő iparát, romantikus gyarmati építkezését. Én is felfedeztem valamit:
- Mindig választhatunk remény és kétségbeesés között, bármilyen körülmények között élünk.
- Mindig választhatunk félelem és hit között, bármilyen sivárnak látszik a jövő.
- Mindig választhatjuk, hogy adunk és szolgálunk, bármilyen kevés az, amiből ezt tehetjük.
Jézus – és a Földön munkálkodó egyháza – teszi számunkra lehetővé ezt a választást.
Őszintén mondom, nem cserélném fel ecuadori utazásomat Samantha Brown akárhány luxusélményével sem. Akkor sem, ha ő láthatta az elbűvölő felhőerdőt is. Lesznek nekünk felhőerdőink a mennyországban, amiket majd élvezhetünk – reményeim szerint sok-sok ecuadori emberrel együtt.
Azt hiszem, hogy nyolcéves kis barátom is ezt szeretné. Biztos vagyok benne, hogy ő megteszi a magáét ezért – vajon mi is megtesszük a magunkét? Rajtunk áll.

Uram, köszönöm az élő reménységet. Köszönöm az élő vizet, amivel csillapítod örök szomjúságunkat. Kend fel az ifjú Eduardót, hogy másokkal is megoszthassa reménységét Ecuadorban. Mutasd meg, hogyan oszthatom meg én is. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2012.07.27.
www.proverbs31.org

Láthatatlan küzdelem
Tracie Miles

„Tegyétek fel az üdvösség sisakját, és ragadjátok meg a lélek kardját, vagyis az Isten szavát.” Ef 6,17

Egy mezőn voltam, éjszaka. Nem voltam egyedül, de nem tudtam kivenni az arcokat, csak a hold halvány sugarai törték át a sötétséget.
Hirtelen a semmiből valami ellenséges erő a földre döntött, nem tudtam védekezni. Gyűlölet áradt a tarkómra. Félelem szorította össze a szívemet. Meghallottam Isten suttogását, azt mondta, hogy az Ige az egyetlen reménységem. Annak ereje megvéd a gonoszságtól.
Ahogy az csak egy álomban történhet meg, hirtelen ceruzányira zsugorodtam. Rávetődtem egy nyitott bibliára, összefogtam néhány lapját, és minden erőmmel tépni kezdtem. Ahogy szakadtak ki, a lapok rám hajoltak, s körém tekeredtek. Ott voltam, tetőtől talpig Isten szavába göngyölve. Abban a pillanatban, az arctalan ellenség eltűnt.
Vadult vert a szívem, ahogy felébredtem, s ránéztem a világító számlapra a sötétben, 3 óra volt. Egymást kergették a gondolataim, próbáltam felfogni, mi történt. Tudtam, hogy biztonságban fekszem az ágyamban, de még mindig az előző jelenet hatása alatt remegtem.
Ellenállhatatlan vágyat éreztem az imádkozásra, s a következő órát Jézussal töltöttem. Félelmek, fájdalom, vágyakozás csordult ki a szívemen. Egy idő múlva felszabadulás és béke mosta át a lelkemet, olyan, amilyet már nagyon régen nem éreztem.
Egy ideje lelki csatározásokat vívtam a családommal. Az elmúlt évben egyik csapás jött a másik után. Ahelyett, hogy a valódi okokat kerestem volna, az egészet az „életre” fogtam.
Isten rávezetett, mintegy álmomban, hogy elnyomás alá kerültünk. Megláttatta velem, hogy anélkül, hogy tudomásom lett volna róla, a csalódások, neheztelések, a stressz súlya alatt vergődve próbáltam előre haladni.
Valaki megbántott, akit szerettem, s az ebből adódó negatív érzelmek, az idegesség, az életem eseményei miatti csüggedés mind-mind falat építettek közém és Isten közé. Belefáradtam a látszólag hiábavaló imádkozásba. Érzelmeim beárnyékolták hitemet, és saját fegyvereimmel próbáltam harcolni, ahelyett, hogy Isten bölcsességét kerestem volna.
Ezzel aztán lehetőséget adtam az ördögnek, hogy megvesse lábát a lelkemben. Annyi időt fordítottam az életemre és az érzelmeimre, hogy észre sem vettem, mennyire elhanyagolom Isten Igéjét és igazságát, ami szabadulást hozhatott volna.
Magányosnak éreztem magam, pedig Isten nem mozdult mellőlem. A tudatom mélyén továbbra is tudtam, hogy csak Neki van ereje kiszabadítani engem az elnyomásból.
Ezzel az álommal Isten felnyitotta a szememet, rámutatott, hogy nem a megfelelő fegyverzethez nyúltam a hadakozásban. Az Ő Kardjára (Igéjére) volt szükségem, hogy kitörhessek a stressz és elnyomás alól, ahogy mai igénk is rámutat.
A győzelemhez az kell, hogy Jézussal töltsem az időt, az Ő Szavát válasszam fegyveremül – nemcsak az élettel szemben, hanem az ellenséggel szemben is, aki el akarja rabolni a lelkemet.
Isten sosem hagy minket magunkra a küzdelemben. Igéje gyakran emlékeztet, hogy a harcot Ő vívja, de mi odaállhatunk mellé, magunkra öltve ígéreteit, tudva, bízva, hogy Ő a Védelmezőnk, aki halálig küzd a gyermekeiért.
Ami azt illeti, ezt már meg is tette.

Uram, szabadíts meg, az ellenségtől, aki fogva tartja a szívemet. Bocsásd meg oktalanságomat, hogy azt hittem, magam is megvívhatom ezt a harcot, segíts magamra öltenem a fegyverzetet, amit Igédben kínálsz. Lépj közbe, ha az élet és a körülményeim szorongatnak, és vezess győzelemre, kérlek. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2012.07.30.
www.proverbs31.org