2010. augusztus 2.

A Viskóban van egy jelenet, ami másodszori olvasásra fogott meg.
Mack és Jézus át kell, hogy jusson a tó túlsó partjára. Mikor a móló végére érnek anélkül, hogy beszállnának a csónakokba, Mack rádöbben, hogy a vízen járva fognak átkelni. Előbb kétkedve, de aztán – látva, hogy működik – egyre merészebben lépked Jézus mellett, van ideje arra is, hogy tekintetével halakat keresgéljen a lába alatt.
Visszafelé jövet már nem tétovázik, a parthoz érve, leveszi a cipőjét, zokniját, s elindul. Csodálkozva tapasztalja, hogy a tó fenekén lépdel, előbb bokáig, majd lábszárközépig, térdig ér a víz. Hátranéz. Jézus a parton áll, és nézi. Nem történhet semmi baj, hisz Jézus látja őt. Meg tudja csinálni. A következő lépésnél már nem éri a talpa a homokot, majd egészen kiemelkedik a vízből. Ekkor ér mellé Jézus, és csak ennyit jegyez meg Mack próbálkozására: "Mindig jobban megy, ha együtt csináljuk, nem gondolod?"
Nem elég tudni, hogy Jézus nézi, látja. Akkor sikerül, ha "együtt csináljuk".
Őseink tudták ezt. A parasztember nem fogta meg az ekeszarvát, míg keresztet nem vetett, vagy azt nem mondta kalapját levéve: Isten nevében.
De így volt ez minden olyan nagy horderejű tevékenységnél, amin a család élete függött.
Kialakult az étkezés előtti kapcsolatba lépés Jézussal: Jöjj el, Jézus – az étkezés előtt, ami az életet jelentette.
Kialakult a lefekvés előtti ima, nagyobb nyugalommal hajtotta álomra a fejét az ember, ha előtte elmondott egy fohászt vagy a Miatyánkot.
Jézussal együtt dolgozni, étkezni, aludni.
Azóta, amikor ezek a hagyományok kialakultak, változott a kapcsolatunk Jézussal, Istennel. Ma már nem kell, hogy a kötött szavak kapcsoljanak össze, sőt úgy érezzük néha, azok mintha közénk állnának. Ma már úgy tudunk Jézushoz fordulni, mint Mack a Viskóban: csodálattal, tisztelettel, mélységes szeretettel, hálával és nagyon közvetlenül. Ezek egyszerre és váltakozó intenzitással vannak bennünk, hol egyik, hol másik kerül előtérbe aszerint, hogy hol, milyen körülmények között találkozunk.
De jó lenne, ha nemcsak a nagyhorderejű döntéseknél, nem csak kétségbeesésünkben, nemcsak vizsgák vagy valami kockázatos műtét előtt kapaszkodnánk Jézusba, hanem ébren tudnánk tartani a vele való kapcsolatot életünk minden mozzanatában.
Vele könnyebb.
A mosogatás, a fűnyírás, a takarítás, a gyermekfelügyelet, a zenélés. Az ő szavai biztosan célba találnak, ha vele vagyunk levélírás, tanítás, tanácsadás, beszélgetés közben.
Az „Ő előbb szeretett minket” ezt is jelenti. Ott van mindig karnyújtásnyira, csak meg kell szólítanom, meg kell érintenem, rá kell tekintenem.
Segíts Uram, hogy mindig érezzem jelenlétedet, hogy mindent, amit teszek vagy mondok, Veled tegyem vagy mondjam. Ámen.