Lélekerősítő levelek 21.

Csak egy a szükséges
Zoe Elmore


„Sok mindenre gondod van és sok mindennel törődsz, pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta, és nem is veszíti el soha.” Lk 10:41-42

A főiskolán az egészségtan tanárunk azt tanította, figyeljünk oda, hogy minden nap aludjunk nyolc órát, dolgozzunk nyolc órát és szórakozzunk nyolc órát. Szerinte ez a kiegyensúlyozott élet képlete.

Ma már kikerekedne a szemetek, ha ezt mondanák nektek, s hallom is: „Na ne mondd!”

A tanárom képletével nem értek egyet, de azzal igen, hogy életünknek egyensúlyra van szüksége, és hogy ezt elérjük, helyezzük az első helyre az Úrral való kapcsolatunkat.

Emlékeztek a történetre, amikor Jézus figyelmeztette Mártát, Mária és Lázár testvérét, hogy jó volna átgondolnia a fontossági sorrendet? Mártát bosszantotta, hogy Mária letette a kezéből, amit épp csinált, és odaült Jézus lábához. Márta közben folytatta háziasszonyi teendőit, amíg elege nem lett.

„Márta pedig sürgött-forgott a sok házi munkában. Egyszer csak megállt, és így szolt: ’Uram! Nem törődsz vele, hogy a testvérem egyedül hagy engem szolgálni? Szólj már neki, hogy segítsen!’” (Lk 10:40)

De Jézus megmondta neki, hogy Mária az, aki első helyre tette az életében az Úrral való kapcsolatát. „’Márta, Márta! Sok mindenre gondod van, és sok mindennel törődsz, pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta, és nem is veszíti el soha.’” (Lk 10:41-42)

Márta okos asszony volt, megtanulta a leckét. Legközelebb, mikor Jézus megérkezett, hogy előhívja Lázárt a sírból, Mária maradt a házban, és Márta szaladt Jézus elé.

Nagyon tetszik nekem, hogy Márta volt az, akinek Jézus ezeket mondta: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meg hal is, élni fog, és mindaz, aki él és hisz bennem, nem hal meg soha. Hiszed ezt?’” (Jn 11:25-26).

Márta válasza igazolja, hogy megváltozott számára a fontossági sorrend: „’Igen, Uram, hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, aki a világba jön’” (Jn 11:27).

A fontossági sorrend beállítása mai rohanó világunkban nem könnyű feladat. Próbálunk belegyömöszölni, amennyit csak tudunk, a napi 24 órába. És amikor elegünk lesz, már nem bírjuk tovább, akkor kiáltunk az Úrhoz segítségért. Ha te is olyan vagy, mint én, meg fogod hallani Jézus kedves szavát, amit a lelkedbe suttog: „Csak egy a szükséges”.

Egyszerűen az az igazság, hogy ha Istent rakjuk első helyre az életünkben, minden más is a helyére kerül. Megmarad a felelősségünk, folytatódnak az élet kihívásai, de ott lesz Isten, hogy segítsen rendet rakni a káoszban. „Minden utadon rá gondolj, s ő majd igazgatja lépéseidet.” (Péld. 3:6)

Uram, bevallom, hogy életemet túl sokfelé húzzák a teendők. Amikor igyekszem mindennek eleget tenni, nehezen hallom meg a szavadat. Segíts megőriznem az „egyet, ami szükséges”, és bízzam benne, hogy Te a többit elrendezed. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2010.05.14.
www.proverbs31.org

Fogjátok el a rókakölyköket
Melanie Chitwood

„Minden keserűség és harag, indulat, szóváltás és szitkozódás legyen távol tőletek minden gonoszsággal együtt. Egymás iránt legyetek inkább jóságosak, könyörületesek, bocsássatok meg egymásnak, ahogy Isten is megbocsátott nektek Krisztusban.” Eféz 4:31-32.



Holly nehezen tud beparkolni a garázsba, ami sajátos szögben áll, ezért már számtalanszor nekitolatott a garázs falának. A kocsin számos horzsolás, karcolás viseli ennek a nyomát. Férje, Dan, sokféleképpen reagálhatott volna, dühönghetett volna minden esetben, szidhatta, megalázhatta volna, de nem ezt tette. Újra meg újra elnézte Hollynak az ügyetlenségét. Az ő esetük az Énekek éneke rókakölykeire emlékeztet (2:15): „Fogjátok el nekünk a rókakölyköket, mert feldúlják a szőlőt, pedig szőlőnk már virágzik!” Eltávolíthatta volna őket egymástól ez a „rókakölyök”, de Dan szelíd reagálása megmentette „szőlőjüket”.

Ha belegondolsz a házasságotokba, fenyegetik „rókakölykök”? Talán a férjed ingerülten szólt hozzád, nem volt olyan figyelmes, ahogy szeretted volna, nem reagált szerelmes közeledésedre, elfelejtett egy évfordulót, későn jött haza, anélkül, hogy szólt volna telefonon. A házasságok mindennapjaiban számtalan alkalom kínálkozik, amikor választhatunk: sértetten, indulatosan reagálunk, vagy jóságosan, könyörületesen, ahogy mai igénk sugallja.

Megbocsátás nélkül ingerlékennyé, keménnyé, keserűvé válhatunk társunkkal szemben, lassacskán elhidegülhetünk tőle. Egyik barátnőm megtanított egy módszert, amivel biztosan nem jutunk idáig: Abban a pillanatban, amikor megbántva érzem magam, rögtön választhatom a megbocsátást. Ha a párom mond valamit, ami feldühít vagy elkeserít, azonnal kezdjek imádkozni, hogy tudjak neki megbocsátani. Így lehetőséget adok Istennek, hogy meglágyítsa szívemet, mielőtt megkeményedne.

Amellett, hogy a kis megbántásokat kezelni tudjuk, néha nagyobb dolgokat kell megbocsátanunk a házastársunknak. Hűtlenséget követhet el, bizalmunkat megrendítheti, hogy valamit titkol előlünk, érzelmeinket irányában hűthetik a gyakran ismétlődő bántó megnyilvánulások. Ha van valami, ami megkülönbözteti a keresztény házasságot a többitől, az az, hogy választhatjuk a megbocsátást. Talán azt gondoljuk, ártunk vele, ha figyelmen kívül hagyjuk a sérelmeket, olyan, mintha rábólintanánk. Büszkeségünk, félelmünk ágaskodik: Mi lesz, ha újra meg újra megtörténik? Ha úgy gondolja, velem mindent meg lehet csinálni? Mit gondolnak mások, ha látják, hogy megbocsátok?

A megbocsátással Isten parancsának engedelmeskedünk. A megbocsátás választási lehetőség, akár újra meg újra, azt jelenti, hogy nem ragadunk le a megbántottságnál, amitől a keserűség gyökeret verhet a szívünkben. Tehát: ha a házastársad valamit vétett ellened, bocsáss meg neki, de szánjatok időt rá, hogy megbeszéljétek a dolgot, hogy imádkozzatok külön és együtt is, és szükség esetén forduljatok lelki tanácsért.

A megbocsátás a Krisztussal való kapcsolatunkból ered, és ez az egyik legfontosabb magatartás, ami erősíti az egységet a házastársak között.



Uram, kérlek, borítsd be házasságunkat a megbocsátás lelkületével. Megvallom, gyakran neheztelnék, szívesen megtorolnék valamit, azt akarom, hogy elismerje az igazamat, mindezt inkább, mint hogy megbocsássak. De Uram, nem akarom, hogy az ellenség megvesse a lábát a házasságunkban, ezért a Szentlélek segítségével megbocsátok a társamnak, és ezzel becsapom az ajtót a Sátán előtt, mielőtt beférkőzne. Jézus nevében, Ámen.



Encouragement for today, 2010.05.17.
www.proverbs31.org



A zúgolódó lélek megfékezése

Glynnis Whitwer



„Ezenközben zúgolódás támadt az Úr ellen a nép között a fáradság miatt. Amikor az Úr ezt meghallotta, megharagudott, és kigyulladt ellenük az Úr tüze és emészteni kezdte a tábor szélét.” Számok 11:1



Éppen csomagoltunk a nyaralásra, mikor egyik gyermekem elém állt, és egy új videojátékot kért, amivel játszhat útközben. Mivel tudtam, hogy minden létező forrásunkra szükség van a nyaraláshoz, nemet mondtam a gyermekemnek, majd tisztán és határozottan elmagyaráztam neki, miért nem költjük a pénzünket videojátékra nyaralás előtt. Elsoroltam, mennyi mindent fogunk látni, mi mindent csinálunk, s mindez mennyibe kerül majd. Biztos voltam benne, hogy megérti: mindezek mellett nem marad pénz videojátékokra.

Attól, amiről azt hittem, tökéletesen logikus érvelés, és a gyermekem egyetért vele, s mindent megtesz, hogy minél csodálatosabb legyen a nyaralásunk – ő megsértődött. Rám. Lemondó hangon annyit közölt, hogy ő soha semmit nem kap meg, amit szeretne. Mindezt mély, drámai sóhajtással, keresztbe tett karral, ajkát lebiggyesztve.

A hangsúly, a bántó szavak, a drámai testbeszéd arra késztetett, hogy felhúzzam a szemöldökömet (csak az egyiket húztam volna fel, ha képes volnék rá). Kihúztam magam, egyik kezem a csípőmre: „Tényleg?” - kérdeztem látszólag nyugodt, halk hangon. „Soha nem kaptál meg semmit? Egy nappal azelőtt, hogy egy csodálatos útra indulunk, amiért apáddal ketten egy éven keresztül gürcöltünk és rakosgattunk félre, hogy lehetővé tegyük neked, képes vagy azt mondani, semmit nem kapsz meg, amit szeretnél?”

Mondjam, mennyire, de mennyire ki tud borítani a hálátlanság? Főleg, mert tudom, mi van mögötte.

Néha arra gondolok, talán Isten is így érez, amikor morgolódom, mert nem kapok meg valamit. Mint akkor, amikor három évig küzdöttem a meddőséggel, mielőtt várandós lettem – háromszor – aztán elfogadtam. Pedig közben Isten megajándékozott három évvel, ami alatt még tízes méretű ruhákat hordhattam, s az agyam képes volt befejezni egy gondolatot. Akkor viszont csak a teljes ürességet éreztem.

Valójában a gyermekem természetes emberi reakcióval válaszolt, úgy, ahogy bárki, amikor az, aki tudja, mit rejt a jövő, azt mondja neki, „nem” vagy „még nem”. Néha Isten is visszatartja az „igent”, mert tudja, hogy még nem készültünk fel az Ő ajándékára. Máskor azért kapunk „nemet”, mert rosszul választottunk mi vagy mások. Visszatartja az „igent”, mert valamire meg akar tanítani. Vagy állandósul a „nem”, hogy megvédjen minket. Akárhogy van, Isten mindig úgy rendezi a dolgokat, hogy a legjobb legyen azoknak, akik szeretik Őt.

Nem tudom, felfogta-e a fiam, hogy miért mondtam nemet a videojátékra. De ahogy múlt az idő, ahogy növekedett és egyre felnőttebb lett, megtanulta, hogy bízhat bennem, s hogy szeretem akkor is, ha nemet mondok. Felnőtt emberekként sem mindig értjük Isten útjait. Vannak dolgok, amiket soha sem fogunk megérteni. Ha nem értek valamit, a következőket teszem, hogy hitem is egyre felnőttebbé váljon. Talán neked is segítenek majd:

1. Nem zúgolódom Isten ellen mások előtt.
2. Őszintén elmondom Istennek, mit érzek, de nem vádolom azzal, hogy szándékosan rosszat akar, fájdalmat akar okozni nekem.
3. Bízom benne. Ha feltörnek a kételyek, megint a bizalom mellett döntök.
4. Énekelek. A dicsőítő énekek felidézik Isten valódi természetét, ami maga a jóság.

Sosem könnyű „nemet” hallani. Mégis, a minket szerető Mennyei Atya gyermekeiként idővel megtanulhatunk bízni abban, hogy Ő valami olyat tervez számunkra, amit jobban fogunk szeretni, mint azt, amit most kívánunk. Ha bízunk abban, hogy Isten értünk dolgozik a színfalak mögött, féken tudjuk tartani zúgolódó lelkünket, mely örömünk elrablásával fenyeget. És vissza tudjuk állítani hitünket Isten jóságában.



Istenem, tudom, sokszor úgy reagálok a „nemre”, mint egy kisgyerek. Segíts, hogy megértsem a tudatommal és a szívemmel, hogy Te valami jót tervezel. Bocsáss meg, ha kételkedem, és ha zúgolódva szavakba is foglalom kételyeimet. Jézus nevében, Ámen.



Encouragement for today, 2010.05.18.
www.proverbs31.org



Mássz fel az ölébe
Lynn Cowell



„…biztonságban lakik majd mellette. A Magasságbeli védelmezi egész nap, s az ő vállai között nyugszik.” 5Móz 33:12



Megijedtem, hogy elveszett!

Azt hittem, elvesztettem az egyetlen tárgyat a földön, ami fontos nekem: egy finom kis nyakláncot, amit férjemtől kaptam huszadik házassági évfordulónkra. Megnéztem a sálamat, hátha ráakadt, nem volt ott. Kiborítottam a legutóbbi utamra tákolt ékszeres tasakot. Abban sem volt. Ellopták a hotelszobából? Hátha bekeveredett a fülbevalók közé. Ott se volt. A szívem kétségbeesve fel akarta adni a reményt, de nem hagytam. Tudtam, hogy olyasmit vesztettem el, amit soha nem tudnék pótolni. Imádkozni kezdtem. Igaz, hogy egy földi dologról volt szó, de hittem, hogy Jézus megért.

Hirtelen felerősödött bennem a gondolat: menj vissza, és nézz körül újra. Egy halom szemét között megcsillant valami. Ott volt a láncom.

Néha fáj, hogy elvesztettem valamit, ami értékesebb annál a medálnál. Hiányzik édesapám, aki hazatért Jézushoz. Hiányoznak a régi barátok a szülővárosomból, a Facebook nem tudja visszahozni a közös múltat. Jó volna, ha az élet még mindig egyszerűbb lenne – játszó, nevető kisgyerekekkel körülöttem. Fáj, hogy a testem, az energiaszintem már nem a régi!

Neked vannak olyan napjaid, amikor gyászolod valami számodra fontos időszak vagy dolog elmúlását, elvesztését? Egy házasságot, ami már nincs? Egy barátot, aki messzire költözött? Egy gyermeket, akinek félresiklott az élete? Egy szülőt, aki eltávozott?

A 73. zsoltár szerzője is veszteséget élt át. A 2. versben bevallja: „Az én lábam mégis majdnem megingott, majdnem megtántorodott lépésem.” Majd elmondja, milyen belső harcot vív magával, amikor elnézi azokat, akiknek látszólag minden sikerül. De a 23. versben a lelke újra visszatér Isten igazságához: „De én mindenkor veled maradok, mert te megfogtad jobbomat. Tanácsoddal vezetsz, s aztán dicsőségre emelsz. Hiszen kim van az égben, és miben lelném a földön kedvemet rajtad kívül? Érje bár testemet, szívemet enyészet, szívem ereje, s osztályrészem mindörökké az Isten.”

Más szavakkal ezt mondja az író: „Majdnem elvesztettem! De aztán eszembe jutott, ki vagyok; mint az apa a gyermekét, megfogtad a kezemet. Visszaemlékeztem, ki vagy Te. Te vagy minden, amire szükségem van.” Félretette a fájdalmát, ahogy Isten ereje jóérzéssel és erővel töltötte el. A félelem és reményvesztettség hitté változott.

Néha a fájdalom vagy a mostoha körülmények próbálják eltakarni előlünk legnagyobb kincsünket. Nehéz észrevenni Isten munkálkodását. Azt hihetjük, hogy soha többé nem tudunk szeretni, hogy egy hajdan szoros kapcsolat soha nem áll helyre többé. Ilyenkor kell elővennünk a hitünket, és bíznunk abban, hogy Isten velünk van ott és akkor, és segít újra megtalálni az Ő kincseit.

Talán veszteség ért, vagy mint az én kicsi nyakláncomat a lomok, a jót eltakarják az életnél is nagyobbnak tűnő dolgok körülötted. Vegyél egy mély lélegzetet, és kezdj el imádkozni. Mózes 5. könyve idézett verse azt írja, az Ő vállai között fogunk nyugodni. Tudod, mi van a két válla között? A szíve! A béke, a meleg, a szeretet helye. Fel akar venni az ölébe, hogy nyugalmat és békét találj, amire akkora szükséged van.



Uram, néha rettenetesen fáj a veszteség, máskor azzal fenyeget, hogy elborít, alig kapok tőle levegőt. Szeretnék felmászni az öledbe, a szívedre borulni, hogy megnyugodjam Nálad. Jézus nevében, Ámen.



Encouragement for today, 2010.05.19.
www.proverbs31.org



Képzeletbeli temetések
Lysa TerKeurst



„Hát ki az közületek, aki aggodalmaskodásával meghosszabbíthatja az ő életét egy arasznyi idővel?” Mt 6:27



Pár évvel ezelőtt tizenéves fiam odajött hozzám, és megkérdezte, elviheti-e az öccsét és a húgát fagylaltozni. Milyen figyelmes! Szuper ötlet! „Persze”, mondtam, „hozom a kulcsokat, s mehetünk.”

„Nem úgy értettem, anya… Mi magunk szeretnénk menni, csak mi gyerekek,” mondta gyorsan.

„Óh”, ennyit tudtam kinyögni, s az agyam őrült iramban beindult. Képek villantak fel egy szörnyű balesetről, telefonhívás a rendőrségtől, temetés, aztán visszaemlékezés erre a pillanatra, amikor mindezt megelőzhettem volna, ha nemet mondok.

Az a furcsa érzés, hogy minden rajtam és a döntésemen múlik, arra késztet, hogy nemet mondjak. Szó sem lehet róla. Itthon maradtok. Mindnyájan örökre itthon maradtok. Csak velem vagytok biztonságban.

Mi anyák miért csináljuk ezt? Legtöbben ezzel a fájó, szorongató, kétségbeejtő félelemmel élünk, hogy a gyermekeinknek valami baja esik. Magunkra vett teher alatt nyögünk, hogy minden aszerint virul vagy omlik össze, hogy odafigyelünk-e rá, kézben tartjuk-e. És számtalan képzeletbeli temetésre kárhoztatjuk magunkat.

Azért van ez, mert tudjuk, milyen félresiklott világban élünk, ahol számtalan autóbaleset történik. A tragédia nem válogat öregek és fiatalok között. Semmi sem garantálja a holnapot. És ez borzasztóan nyomasztja az anyai szívet.

Ott álltam a házunk kapu felőli ablakában körmömet rágva, s néztem, ahogy anyai szívem teljes tartalmára rácsukódik a kocsiajtó.

És rádöbbentem, hogy megvolt a választási lehetőségem.

Tovább őrjíthettem volna magam azzal a hamis tudattal, hogy minden tőlem függött. Vagy odafordulhattam Istenhez, kérve, hogy segítsen bölcs döntéseket hozni, s ráirányíthattam a tudatomat az igazságra.

Mert az igazság ez:

Isten előre minden gyermekem számára meghatározta élete napjainak a számát.

Az én döntéseim befolyásolhatják életük minőségét, de nem a mennyiségét. Szárnyaim alatt dédelgethetem őket állandóan, de mikor eljön az idő, hogy Jézussal legyenek, el fognak menni.

„Még alakot sem nyertek tagjaim, és szemed már látott engem. Könyvedben már minden fel volt jegyezve rólam: napjaim már eltervezted, mielőtt egy is eltelt volna belőlük.” (Zsolt.139:16).

Jézus legyőzte a halált, hogy többé ne féljünk tőle.

Persze, hihetetlenül fájna, ha bárki meghalna szeretteim közül, összetörne a szívem, elborítana a gyötrelem. De nem kell, hogy a halálfélelem foglya legyek.

„Mivel tehát a gyermekek részesei a testnek és vérnek, ő maga is hasonlóan részese lett ezeknek, hogy a halál által lerontsa azt, akinek a halál fölött uralma volt, az ördögöt, és megszabadítsa azokat, akiket a halál félelme egész életükön át rabszolgaságban tartott.” (Zsid 2:14-15).

A halál csak időleges elválás. Majd újra együtt leszünk.

A 2Sámuel 12-ben, Dávid teljes bizalommal így beszél kicsi gyermeke halálakor: „Én hozzá megyek, de ő nem tér vissza hozzám” (23.) Dávid tudta, hogy újra látni fogja gyermekét – nem egy személytelen, alaktalan lélekként, hanem akként a gyermekként, akire vágyott. Meg fogja ismerni, át fogja ölelni, megcsókolja, és a halál által okozott szétválás egyszer s mindenkorra véget ér.

Tudom, kicsit kemény falat ez egy hétköznapi reggelen. Arra sem számítok, hogy ezek az igazságok megóvnak majd a félelemtől. De bízom benne, hogy a lelketek kicsit jobban fogja érezni magát ezután.

S legközelebb, ha a gyermekeim magukban indulnak fagylaltozni, nem rágom le tövig a körmöm, csak bosszankodni fogok egy kicsit, míg vissza nem érnek. Ez is haladás, nem?



Istenem, olyan keserves dolog a félelem attól, hogy valami rossz fog történni a gyermekemmel. Azt hiszem attól ennyire erős, mert tudom, hogy egy romlott világban élünk, és szörnyű dolgok történhetnek a gyermekekkel. De ha benne maradok ebben a félelemben, fel fog emészteni. Ezért inkább Benned szeretnék maradni, hogy a Te igazságod, a Te szereteted, a Te fényed, a Te erőd emésszen fel. Jézus nevében, Ámen.



Encouragement for today, 2010.05.20.
www.proverbs31.org



Odavagyunk a szórakozásért
Amy Carroll

„Szentek legyetek számomra, mert szent vagyok én, az Úr, s én elkülönítettelek titeket a többi népektől, hogy az enyéim legyetek.” Lev 20:26

„Hogyan engedhetjük meg magunknak, hogy olyasmin szórakozzunk, ami miatt Jézus meghalt?” Ez a kérdés keringett a fejemben, a szívemben, ahogy néztem a TV műsorokat, kerestem egy nézhető mozifilmet, egy rádióadást. Egy lelkigyakorlaton hallottam ezt a kérdést még az év elején, és úgy piszkálja a lelkem azóta is, mint egy kavics a zokniban hosszú gyalogút végén. Sokszor eszembe jutott, miközben elmerültem kultúránk különböző szórakozásai lehetőségeiben, és ilyenkor legtöbbször vádolva éreztem magam.

Egy alkalommal különösen erősen hasított belém ez a mondat. A fiam megkapta egy barátjától egyik kedvenc vígjáték-sorozatunk teljes félévi felvételét. Néhány epizód után fészkelődni kezdtem a fotelban. A családunk nemrég csatlakozott ahhoz a felhíváshoz, hogy közösen végigolvassuk a Bibliát egy év alatt. A Léviták Könyvét épp akkor fejeztük be. Időről időre, ahogy haladt előre a törvények leszögezésében, az Úr így intette népét: „Szentek legyetek számomra, mert szent vagyok én, az Úr, s én elkülönítettelek titeket a többi népektől, hogy az enyéim legyetek” Lev 20:26. Többször olvastuk ezt a mondatot együtt az elmúlt időszakban.

Az Ószövetségi törvény egyértelművé teszi, hogy a bűnt tényleges halál tudja kiegyenlíteni. Míg én magam is nem olvastam ezeket a szakaszokat, azt hittem, Izrael népe évente néhány alkalommal mutatott be áldozatot. A valóság viszont az, hogy évente 1231 állatot öltek meg, hogy eleget tegyenek a törvénynek. Isten kegyelme megengedte, hogy állatokat áldozzanak, ahelyett, hogy a bűnt elkövető emberek életét követelte volna. El tudod képzelni a pap életét, aki naponta látta a halált s a vér spriccelését szerteszét? A Zsidókhoz írt levél (9:22) így értelmezi a törvényt: „A törvény szerint ugyanis majdnem minden dolog vérrel tisztul meg, vérontás nélkül nincs bűnbocsánat.” Isten népének nagyon konkrét, önmérsékletre intő képe volt a bűn következményéről, a bűnbocsánat áráról.

Milyen könnyedén kezelem én a bűnt manapság! Jézus, Isten Báránya kifizette a végső árat élete feláldozásával. Engedte, hogy az Ő vérét ontsák, hogy ő legyen az áldozatok Áldozata. Ő volt a végső, teljes áldozat. Jézus halála szabaddá tett a bűntől, és kikövezte a szent élet útját.

Míg ennek az áldozatnak a fényében néztem a helyzetkomikumra alapozó filmet, rájöttem, hogy döntenem kell. Folytathatom a nevetést olyasmiken, amit a Biblia egyértelműen bűnnek tart és hátat fordíthatok az ajándéknak, amit kaptam, vagy választhatom a szentség útját. Nagyon fájt, hogy Jézus helyett akár csak egy percig is a szórakozást választottam, ezért lenyomtam a kikapcsoló gombot. Ránéztem a fiaimra, és csendesen így szóltam: „Hogyan engedhetjük meg magunknak, hogy olyasmin szórakozzunk, ami miatt Jézus meghalt?” Szelíden elmagyaráztam, hogyan juttatott el Isten erre a döntésre, és kértem őket, válasszák ők is velem a szentség útját.

Tudom, hogy ez egy folyamatos küzdelem lesz, Isten szórakozásom mérlegelésére hív, de apró, egyszeri győzelmekkel előre haladhatok.



Istenem, naponta eláraszt a szórákozási lehetőségek tömkelege. Meg akarom becsülni áldozatodat. Segíts, hogy bölcsen válasszak. Jézus nevében, Ámen.


Encouragement for today, 2010.05.21.
www.proverbs31.org