Lélekerősítő levelek 22

Isten nem távolodik el a katasztrófában
Micca Monda Campbell

„Megparancsolom neked: légy erős és bátor! Ne rettegj és ne félj, mert veled van az Úr, a te Istened mindenütt, bárhova mégy.” Józsué 1:9

A Tennessee állambeli Nashville-t katasztrófasúlytotta területté nyilvánították a múlt heti esőzések és áradások miatt. Az, amit a meteorológusok az elmúlt 500 év áradásának neveznek, ezreket ért váratlanul. A károsultak 90%-ának nincs biztosítása árvíz ellen, ami így anyagilag is hatalmas veszteséget jelent az embereknek.

Mi megmenekültünk. Bár volt víz az utcánkon, a házba nem jött be egy csepp sem. Mások nem voltak ilyen szerencsések. Miután megtelt a medre, a Cumberland folyó nem nézte, hol talál helyet magának. A megszámlálhatatlan épület között, amely kárt szenvedett, ott van a híres Opryland szálloda, a történelmi műemlék Grand Ole Opry House, a Nassville-i Szimfonikus Zenekar székhelye, a Schermerhorn Symphony Center. Sokan elvesztették otthonukat, életüket. Katasztrófa idején vannak, akik megkérdőjelezik Isten hűséges gondoskodását irántunk.

A Bibliában Isten megígéri, hogy gondoskodik rólunk és megvéd minket. Miért tűnik akkor olyan távolinak katasztrófák idején? Talán a heverőjén horkol? Vagy kávészünetet tart? Vagy ami még rosszabb: nem is olyan szavahihető és megbízható, mint hittük. Esetleg mi látjuk túl kicsi keretben a képet?

Igen, Isten ígéri, hogy vigyáz ránk. Ugyanakkor egy szóval sem állítja, hogy nem ér baj minket. Krisztus figyelmeztetett: „Ezeket azért mondtam el nektek, hogy békességtek legyen bennem. A világban megpróbáltatások érnek titeket, de bízzatok, én legyőztem a világot” (Jn 16:33). Te meg én akkor tudjuk megtapasztalni Krisztus békéjét, ha rájövünk, hogy a békesség nem a ránk nehezedő nyomás hiánya. A békesség Isten jelenléte a káoszban.

A stressz, az aggódás súlya alatt könnyű elfelejteni vagy figyelmen kívül hagyni Isten békéjét. Többnyire mi magunk távolodunk el Istentől – és nem fordítva. De amikor te meg én lecsendesítjük magunkat, és tudatosítjuk Isten jelenlétét, a békesség elmossa az aggodalmat. Az igazság az, hogy Isten mindig közel van a baj idején, és nagyon is törődik fájdalmainkkal.

Neked meg nekem nem olyan Istenünk van, aki érzéketlen a fájdalomra, az érzelmekre. Ő ismer minket, ismeri a fájdalmat. Az ismer (know) szó héberül a dictionary.com szerint „yadaa”. A görögben a „yada” jelentése: „mély emocionális tapasztalat; két ember közti kötődés, mikor az egyik valóságosan érzi a másik érzelmeit.” Ez a mi Istenünk, barátaim! Talán valami magasabb cél áll előtte, amit mi nem ismerünk, de biztos, hogy nincs távol a mi fájdalmainktól. Csendesítse le ez az igazság a félelmeidet, nyugtassa meg a szívedet; Isten mindig is jelen volt, és most is jelen van.

A megpróbáltatások, melyek szenvedést okoznak, gyakran megnyitják a kaput valami jó dolog előtt, amire vágyunk, például mélyül a kapcsolatunk Istennel, növekszik a türelmünk, a toleranciánk, az együttérzésünk mások iránt. A mostani nashville-i katasztrófa például lehetőséget ad az itteni egyházaknak, hogy kezüket nyújtsák az emberek felé, hogy erősítsék közösségeiket. Bármi legyen Isten terve, egy biztos: a terv jó. Míg minket a folyamat hullámai emelnek-süllyesztenek, velünk van megígért jelenléte, gondviselése, megértése. Elisabeth Elliot ezt így fogalmazza meg: „Isten az, aki elkísér utunkon, Ő a cél, de ott van velünk minden megállóban is.”

Uram, Te velem vagy, amikor erős vagyok, és velem vagy, amikor gyenge vagyok. Soha nem lépsz el mellőlem. Ma és minden nap segíts bíznom ígéreteidben, megtapasztalnom jelenlétedet, éreznem szeretetedet. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2010.05.24.
www.proverbs31.org


Oktalan istentisztelet
T. Suzanne Eller

„Kérlek azért titeket, testvérek, az Isten irgalmára, hogy szánjátok oda testeteket élő, szent és Istennek tetsző áldozatul. Ez legyen a ti okos istentiszteletetek.” Róm 12:1

A Római levél mindig összezavar. Oktalan. Komolyan mondom.

Pál életének legnehezebb szakaszában íródott, amikor börtönben ült, ártatlanul. Akkor írta, amikor a gyülekezeti hívek, akik egykor dicsőítették őt, most összefogtak a megölésére, és köntösüket szaggatva várakoztak az utcákon, őrjöngve, hogy nem tudják agyonkövezni.

Az zavar össze, hogy mindeközben a levél tele van olyan kifejezésekkel, hogy „semmi sem választhat el Isten szeretetétől”, meg hogy örüljünk, ha megpróbáltatások érnek. Az egész levél a reményről, az örömről, az életről szól. Pedig Pál a sötétség helyén írta.

Pál igazi ember volt, nem szuperhős. Mi volt az, amit felfedezett azokban a nehéz időkben, ami ilyen gazdag megfogalmazásokat eredményezett? Azt hiszem, a mai versünkben találjuk meg a felfedezett kincset. Istentisztelet. Tudjuk róla, hogy szeretett énekelni, a Szentírásban azt olvassuk, hogy a börtönben teljes torokból énekelt. Nem hiszem, hogy csak a himnuszokra szorítkozott. Az éneklés az életmódja volt. Az őt körülvevő sötétség ellenére a Fény felé fordult, és ott örömre lelt.

Tíz éve egy részeg sofőr belement a fiam kocsijába. Pár nappal a baleset után a templomban álltam. A csomagtartómban ott volt egy teli szatyor, készültem vissza a fiamhoz a kórházba, amint vége a prédikációnak. Kimerült voltam. Tehetetlennek éreztem magam. Csak azért jöttem a templomba, mert a férjem rávett.

„Kicsim, muszáj kikapcsolnod”, mondta, megígérve, hogy ott marad Ryan ágya mellett.

A fiamnak erős fájdalmai voltak, még hónapokig fog tartani a gyógyulása. A részeg sofőr meghalt a balesetben, alacsony biztosítása kórházi számlák és adósság tömkelegét hagyta ránk.

Sajnáltam a fiamat. Sajnáltam a részeg sofőr családját. Sajnáltam az értelmetlenséget. Sajnáltam az időt.

Egyetlen dologra voltam képes: kitártam a karjaimat és az arcomat az ég felé. Nem a sötétségért dicsőítettem Istent, hanem azért mert Ő volt az egyetlen Fény, amely felé nyújtózkodhattam. „Uram, nem tudom, mit tartogat a jövő. Nem tudom, mi lesz ennek a vége. De ismerlek Téged.”

Testi cselekedet volt – a karom kitárása – és lelki cselekedet. Felkúsztam Atyám karjaiba, és a hála zokogott bennem. Bensőmben táncra keltem, pedig nem bálterem volt körülöttem.

Suz, azt hittem nem érted a Római levelet.

Ezért szeretem annyira. A természetes valóságban nincs értelme, oktalan, de a természetfölöttiben megnyílik az értelme. A sötétségnek nincs hatalma, ha a Fénybe kapaszkodom. Tehetnék mást, mint hogy imádom Őt, amikor rájövök erre a csodálatos igazságra?

Atyám, imádkozom testvéremért, aki elesettnek, túlterheltnek, tehetetlennek érzi magát. Imádlak, mert Te vagy Fényünk a sötétségben. Te látod őt, örömmel fogadod mustármagnyi hitét is, ami elég nagy, ha a Te tenyeredbe helyezi.

Encouragement for today, 2010.05.25.
www.proverbs31.org



Hajléktalanul, nem elhagyatva
Luann Prater

„Az Úristen lelke van rajtam, mert felkent engem az Úr, elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, hogy bekötözzem a megtört szívűeket; hogy hirdessem a foglyoknak a szabadulást, és a megkötözötteknek a börtön megnyitását.” Iz 61:1

Sms-t kaptam, hogy a húgom beszél a helyi TV-ben. Odafutottam a számítógépemhez, hogy beindítsam az adást. Bajbajutott fiatal nők otthonának igazgatójaként amellett érvelt, hogy a 2010-es népszámlálásban vegyék számba a hajléktalanokat.

Nem is olyan sok évvel ezelőtt közel jártunk ahhoz a testvéremmel, hogy mi is abban az otthonban kössünk ki. Vehetett volna az életünk olyan fordulatot, mint Maryé. Maryvel egy jótékonysági banketten találkoztam, amit a Mentő Misszió szervezett. Egymás mellé kerültünk az asztalnál, s rögtön beszélgetni kezdtünk. Két évvel azelőtt beszállt egy autóba, amibe nem kellett volna. A férfi megszerezte tőle, amit akart, aztán kitette meghalni az út szélére.

Nehéz élete volt már azelőtt is. Gyermekként fellázadt a szülei ellen, és megszökött otthonról. Huszonegy évig élt az utcán. Aztán egyik hajléktalan társával jelentkezett a Mentő Misszióban. Amit belépésekor tapasztalt, mélyen megérintette. A Misszió munkatársai átölelték a hajléktalan lányt, elmondták neki, mennyire várták már, és hogy sokat imádkoztak a biztonságáért. Huszonegy év alatt senki sem viselkedett így Maryvel.

Ez a hely valahogy más volt. Mary testileg felépült, lelkileg pedig Jézus gyógyította szolgái szeretete által. Felfedezte, milyen a Király leányának lenni, és odaadta szívét Jézusnak. Megtanult okos döntéseket hozni, engedelmeskedni a Misszió szabályainak, hűségesnek lenni önmagához és Jézushoz.

Marynek most két munkája van, saját lakásában lakik, és szolgál a templomban a reggeli kapunyitástól kezdve. Ragyog Isten sugárzó kegyelmétől, és olyan, mintha most lépett volna ki egy divatmagazinból. Mosolya fényt áraszt.

Elmondta, hogy édesanyja sosem szűnt meg imádkozni érte. Mostmár hálát ad Istennek a sok fájdalomért és nyomorúságért, mert ezeknek köszönheti, hogy találkozott a Megváltóval.

Az én szüleim is sokszor térdeltek Isten elé értem és a testvéremért. Talán annak a hajléktalannak a szülei is, akit az utcán látsz, bőrkeményedéseket hordanak a térdükön.

A valaha tévelygő húgom látványa a TV-ben, ahogy felemeli szavát a hajléktalanokért, mosolyra késztette a szívemet. A szüleim is mosolyognának, mert az Úr csodáját tükrözi a Mentő Misszióban.

Te is mellette tanúskodsz? Menj, sugározd szét a fényét, mert látom rajtad kegyelmének ragyogását!

Uram, bocsásd meg nekem, hogy úgy megyek el a szenvedők mellett, hogy észre sem veszem őket. Nyisd meg a szemem, hogy a te szemeddel lássam a világot. Hadd hívjam fel a Nagy Gyógyító figyelmét egy összetört szívű bárányára. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2010.05.26.
www.proverbs31.org



Az igazságba kapaszkodva
Lysa TerKeurst

„megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket.” Jn 8:32

Bármivel állunk szemben, mindig belekapaszkodhatunk az igazságba. Engedjünk el minden egyebet. Engedjük el a szorongást, a félelmet, a bizonytalanságot. Összpontosítsunk az igazságra. „…akkor megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket.”

Káprázatos dolgokat tehet velünk az igazság.

Pár hete épp pakoltam össze a holmimat egy konferencia végén, ahol előadást tartottam. Beth barátnőmmel arról beszélgettünk, hol tartjuk este a csoporttalálkozót. Egyszer csak sietősen hozzánk lép az egyik szervező, s kér, menjünk vele gyorsan, mert szükség van ránk.

Az előadáson részt vevő egyik idősebb hölgy most kapta a hírt, hogy két unokája meghalt egy balesetben.

Odasiettünk. A nénit ismerősei gyűrűjében találtuk, zokogott, alig kapott levegőt. Nemrég vált el négy és nyolc éves unokáitól. Nála töltötték múlt héten a tavaszi szünetet. Az ölében ültek, mesélt nekik, simogatta, puszilgatta őket. Nem lehet, hogy már nincsenek!

Túl sok volt ahhoz, hogy az agya követni tudja.

Mikor odaértünk, a többiek félreálltak, hogy imádkozhassunk fölötte. Könyörögtem Jézus leggyöngédebb irgalmáért. Könyörögtem vigasztalásért, hogy átélje a néni, hogy a gyermekek Jézus ölelő karjában vannak.

Nagyon nehéz helyzet volt. Anyai szívem majd megszakadt ezért az asszonyért. Hiába próbáltam visszatartani a könnyeimet, megállíthatatlanul folytak az arcomon.

Mikor Beth átvette a helyemet az imádkozásban, csodálatos dolgot vettem észre. Valahányszor elhangzott Jézus neve, a néni teste egy pillanatra elernyedt, a sírás enyhült, lélegzése lassult.

Így mikor újra én következtem, nem tettem mást, csak Jézus nevét ismételtem lassan, újra meg újra. A drága nagymama csatlakozott hozzám: „Jézus, Jézus, Jézus”.

Míg Jézus nevét mondogattam, hirtelen világosság gyúlt a szívemben, megláttam az igazságot.

Eszembe jutott, mit írtam múlt héten a Lélekerősítőben a halálfélelemről. A halál csak időleges elszakadás. Újra együtt leszünk.

Eszembe jutott a 2 Sámuel 12-ből Dávid király bizakodó mondata kisgyermeke halálakor: „Én elmegyek hozzá, de ő nem jön hozzám”. Dávid tudta, hogy újra látni fogja a gyermeket – nem egy névtelen, arctalan, személyiség nélküli lelket, hanem az igazi gyermekét. Rá fog ismerni, átöleli, megcsókolja, és a különválás, amit a halál okozott, örökre véget ér.

Az egyetlen dolog, ami lecsitította kétségbeesett testvéremet, Jézus neve volt, és az Ő igazsága.

Kapaszkodj az Ő igéjébe, kedves testvérem. Mondd ki hangosan az Ő igazságát, és az Ő nevét, bármilyen gonddal kerülj is szembe a mai napon. Lelkünk úgy van megalkotva, hogy felismerje Jézus nyugodt biztonságát, és reagáljon rá.

Sosem volt ez világosabb számomra, mint ott, és akkor, imádkozás közben.

Imádkozz, kérlek, ezért a barátnőnkért és a családjáért.

És jusson ez eszedbe, bármivel találkozol is ma.

Mindig belekapaszkodhatunk az igazságba. Engedjünk el minden egyebet. „És megismerjük az igazságot, és az igazság szabaddá tesz”.

Jézusom, feléd nyújtom ezt a testvéremet és a családját. Hozzád emelem a tudatomat is, és megkérlek, juttasd eszembe, hogy kimondjam a nevedet és a Te igazságodat, akármilyen helyzettel kerülök szembe, amit nehéznek érzek – kicsi gondban és súlyos gondban egyaránt. Tudom, hogy a lelkemet úgy alkottad meg, hogy felismerje az Igazság nyugodt biztonságát, és reagáljon rá. Hála Néked ezért, Uram. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2010.05.27.
www.proverbs31.org



Isten akaratában
Rachel Olsen

„Mindig örüljetek. Szüntelenül imádkozzatok. Mindenért adjatok hálát, mert ezt várja Isten mindnyájatoktól Krisztus Jézusban.” 1 Tessz. 5:16-18

Eszembe jut, hányszor kerestem kétségbeesetten, mit akar tőlem Isten. Nagyon sokan vagyunk, akik tudni szeretnénk, mi a szándéka Istennek az életünkben. Általában valami kérdést teszünk fel neki, mialatt kínlódva próbálunk döntést hozni – Erre az egyetemre menjek, vagy arra? Fogadjam el, vagy utasítsam el ezt az ajánlatot? Költözzem el, vagy maradjak?

Nincsenek a Bibliában válaszok ezekre a kérdésekre. Az Írás egyértelműen jelzi Isten akaratát, ha bűnre való kísértésről van szó, de az élet „semleges” kérdéseire – például arra, hogy két jó lehetőség közül melyiket válasszuk – nem ad útmutatást.

Így ír erről Nancy Leigh DeMoss: „… mikor felnyitjuk a Szentírást, hogy megtaláljuk benne Isten akaratát azzal kapcsolatban, hogy mit tegyünk, hova menjünk, kivel találkozzunk – nem sokra jutunk. Ez azért van, mert Isten akarata nem egy helyre, egy állásra, a párválasztásunkra vonatkozik, hanem a szívünkre és az életmódunkra.” Helyesen mondja. Az első Tesszaloniki levél fentebb idézett szakasza világosan elénk tárja, milyen az Isten akarata szerint való szív és életmód: „Mindig örüljetek. Szüntelenül imádkozzatok. Mindenért adjatok hálát, mert ezt várja Isten mindnyájatoktól Krisztus Jézusban.”

Könnyű olvasni ezeket a mondatokat – átfutunk rajtuk felületesen, s úgy érezzük, egyetértünk velük. Megemészteni a jelentésüket, az már más. Nézzünk hát a szavak mögé.

A szüntelen imádkozást és hálaadást akár már ma elkezdhetjük – akár itt és most, azonnal – ahhoz, hogy belehelyezkedjünk Isten akaratába. Ha átimádkozzuk a napunkat, egész nap Istennel való kapcsolatban, vele való szinkronitásban élünk. Ha szívünk és elménk szinkronban van vele, nyitottabbak vagyunk a vezetésére. A Szentlélek hozzáfér a gondolatainkhoz. Az imádkozásra tehát szüksége van annak, aki Isten akarata szerint akar élni. Ehhez nem kell naponta négyszer imaórát tartani. Csak tartsd Istent a tudatod felszínén, mindegyre beszélgess vele, ahogy előre halad a napod.

Miért van annyira szükség a hálaadásra minden körülmények között? (Na, azért biztos nem, hogy Isten jobban érezze magát a mi „köszönöm”-jeinktől.) A hála ráirányítja figyelmünket azokra a dolgokra, amiknek örvendhetünk. Rákényszerít, hogy Istenről gondolkozzunk: a jóságáról, a hűségéről, a gondviseléséről. Az áldozatáról. A hála az ajándékokért, eszünkbe juttatja az ajándékozót. És segít helyes képet alkotni Róla, aki örömét leli abban, hogy vigyázzon ránk, vezessen minket, gondunkat viselje. Ez elcsitítja a Jaj, Istenem, mit vársz tőlem –féle aggodalmaskodásokat. Helyesen kell látnunk Istent, hogy az akaratában járjunk.

Ez az igeszakasz arra is utasít, hogy örüljünk minden nap. Bizonyos napokon úgy tűnhet, ennek nagyon nehéz eleget tenni. De tapasztalatom szerint a rendszeres imádkozás és hálaadás elősegíti a minden körülmények közt örvendő szív kifejlesztését. Hangsúlyozni szeretném, hogy az öröm a Lélek gyümölcse. Valami, amit Isten bennünk lévő Lelke hoz létre. Sem létrehozni, sem fenntartani nem tudjuk tőle teljesen függetlenül. Amikor imádkozunk, imádkozzunk az örömért. És adjunk hálát, ha megkapjuk.

A Biblia tehát leszögezi, hogy Isten akarata az, hogy imádkozz, adj Neki hálát, és élj örömben. Mindegy tehát, hogy melyik egyetemre jársz, mindegy, melyik állást, melyik ajánlatot fogadod el, hogy itt élsz, vagy amott, légy derűs, imádkozz naponta, adj hálát rendszeresen. Lehetséges, hogy ha ezekre összpontosítunk, az út magától megnyílik előttünk? Vagy hogy Ő mindenből a jót hozza ki, függetlenül attól, mi hogyan döntünk?

Ezzel feloldódik a nyomás rajtunk, hogy muszáj megtalálnunk a helyes utat, mert különben nem teljesítjük maradéktalanul Isten akaratát. És ez máris valami, amiért ma hálát adhatunk Istennek!

Uram, köszönöm a hűségedet, a szerető kedvességet, amit évről évre mutattál felém. Kérlek, fejlessz ki bennem örvendező szívet. Azt választom, hogy Rád bízom az életem, és már ma örvendek a körülményeknek, amelyekben élek. Vezess a döntéseimben, a Te dicsőségedre. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2010.05.31.
www.proverbs31.org



Még ez is
Marybeth Whalen

„Ne féljetek, én gondoskodom rólatok és gyermekeitekről.” Megvigasztalta őket, és barátságosan, szelíden beszélt hozzájuk. Gen 50:21

Leraktam a kagylót, és még mindig nem hittem el, amit hallottam. A férjem, fő kenyérkeresőnk, nyolctagú családunk eltartója, elvesztette az állását. Megdermedtem. Szomorúságot éreztem, és dühöt a munkáltatója iránt.

Később, délután, ezek az érzések feloldódtak, s már csak egy dolgot éreztem: békességet.

A következő hónapokban megtapasztalhattuk Isten működését. Éreztük a jelenlétét. Megtanultunk jobban bízni, erőteljesebben imádkozni. És átéltük azt a lelki békességet, amit csak a teljes bizonytalanságban élhet át az ember. Gyakoroltuk a gyermeki hitet, amikor fogalmad sincs, mi következik, de bízol. Hitünk megrázkódott, de nem tört össze. Új szintre érkezett a házasságunk, új szinten jártuk egyéni útjainkat is.

Szembesülve a megpróbáltatással, mikor egy nehéz gazdasági helyzetben hat kicsi arc fordul feléd gondoskodásodban bízva, megtanultuk, mit jelent az, hogy nem aggódunk a holnapért (Mt 6:34). Megtanultuk azzal biztatni magunkat, hogy „Mára mindenünk megvan”, és nem tekintettünk távolabb. Nem tudunk jósolni, nem tartjuk ellenőrzésünk alatt a jövőt, de azt tudjuk, hogy Isten már járt ott, elért oda, ahova mi nem, kiegyenesítette a göröngyös utat, ahogy megígérte (Iz 42:16). Isten ebben az állástalan helyzetben valóságosabb lett, közelebb került hozzánk, mint valaha.

Furcsán hangzik, hogy ez az állásvesztés áldás? Egy új út, ami nem nyílt volna meg előttünk, ha minden a régi helyzetben marad? Isten mindent felhasznál az életünkben, ami közelebb vihet Hozzá. A rossz dolgokat is. Azt is, amit magunktól sosem választottunk volna. A megpróbáltatásokat is, amik megváltoztatnak minket.

A The Mailbox (A postaláda) című regényemben Lindsey, a főszereplő rájön, hogy Isten olyan váratlan körülmények elé állítja, amit el se tudott képzelni. Megtanulja, hogy hálás lehet a fájdalomért, és örülhet a tévútnak látszó eseményeknek is. Ezek az utak nem szerepeltek a térképén, de rajta voltak Istenén. Az Ő ujjlenyomata van minden rossz fordulaton, minden könnycseppen, minden elbukáson. Mindennek a közepén érezheti a kegyelmet és irgalmat, ami újra meg újra kinyúlik feléje. Látja a szerető Atyát, aki átveszi rongyos gönceinket, és ünneplő ruhát szab belőlük.

Ebben a nehéz időben azért imádkozom, hogy Isten ezt is fordítsa az Ő dicsőségére. Most, míg ezt írom, fogalmam sincs, hogy alakul férjem állása. Nem tudom, milyen irányba fordítja Isten családunk életét. De egyet tudok, bízhatok Benne, akármerre vezet. És tudom, hogy Ő mindent felhasznál javunkra – még az állásvesztést, a nehéz élethelyzeteket is. A végén bebizonyosodik hűsége és igaz volta. Látni fogjuk, mit tett, és elámulunk, hogyan használ fel mindent veszteség nélkül. Ezt a mostani helyzetet is.

Uram, tudom, hogy még életemnek ezen a szakaszán is át fog ragyogni dicsőséged. Segíts, hogy kevesebbet aggodalmaskodjam, és bízzak jobban Benned. Segíts, hogy rád szögezzem a tekintetemet, mialatt a hullámok csapkodnak körülöttem, mert tudom, hogy Te ott vagy életemnek ebben a viharában is. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2010.06.01.
www.proverbs31.org