Max Lucado
Ha keresgéltek a Cap Haiti árvaház honlapján, rátalálhattok Carinette-re. Őt már adoptálták. Befogadó szülei a barátaim. Vittek neki fényképeket, plüss mackót, müzliszeleteket, kekszet. Carinette szétosztotta az édességet, megkérte az igazgatót, hogy őrizze a mackóját, de a fényképeket magánál tartotta. Ezek emlékeztetik leendő otthonára. Egy, legfeljebb két hónap múlva már ott lesz ő is. Tudja, hogy közeledik a nap. Minden csengetéskor megdobban a szíve. Bármelyik nap megjelenhet az apja. Megígérte, hogy visszajön érte. Egyszer eljött, hogy kikérje. Újra el fog jönni, hagy hazavigye magával.
Addig hazafelé fordított szívvel él.
Nemde nekünk is így kellene? Carinette sorsa a miénket tükrözi. Minket is meglátogatott Apánk. Minket nem kértek ki? Nem adoptáltak? „Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fiúság Lelkét kaptátok, akik által kiáltjuk: ’Abba, Atya!’” (Róm 8,15).
Isten felkutatott téged. Mielőtt tudtad volna, hogy adoptálásra van szükséged, Ő már kitöltötte a papírokat, és kiválasztotta a tapétát a szobádhoz. „Mert akiket előre kiválasztott, azokról eleve el is rendelte, hogy hasonlókká legyenek Fia képéhez, hogy Ő legyen az elsőszülött sok testvér között.” (Róm 8,29)
Elhagyottan egy apátlan világban? Szó sincs róla. Akik hozzáférnek, olvashatják nevedet Isten családi bibliájának hátoldalán. Felírta oda. Sőt még az adoptálási összeget is letette. Sem te, sem Carinette nem tudjátok kifizetni az árvaház elhagyásának díját, ezért „Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született a törvénynek alávetve, hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy Isten fiaivá legyünk.” (Gal 4,5b-6).
Adoptáltak már, de még nem vittek el. Új családunk van már, de még nem élünk mennyei otthonunkban. Ismerjük Atyánk nevét, de még nem láttuk az arcát. Már kikért minket, de még ezután fog értünk jönni.
Itt vagyunk hát. Aközött, ami van, és ami lesz. Már nem vagyunk árvák, de még nem vagyunk otthon. Mit teszünk időközben? Igen, erről van szó: időközben. Egy időszak, amit nyomorúságossá tehet a kemoterápia, a kelleténél több sört ivott sofőrök, késsel hátba támadók, akik miatt olyan rettegésben élhetünk, mintha Afganisztánba mentünk volna nyaralni. Hogyan tudjuk szívünket hazafelé fordítva tartani?
Pálnak van néhány ötlete.
Szerinte a „Lélek” egyfajta előízlelés, az üdvösség „zsengéje” (Róm 8,23). Egészséges étvágyú embernek nem kell megmagyarázni, mit jelent ez. Most is, mialatt ezt írom, képzeletem oda-odakanyarodik egy-egy előíz zamatára. Egy óra múlva Denalyn konyhájában szippantok bele az ebédelőkészítés illatába – ahogy egy Labrador szimatol vadászat előtt. Mikor Denalyn nem néz oda, bele is kóstolok az ételbe. Csak egy falatnyi pulyka, egy kiskanálnyi chili, egy törésnyi kenyérsarok – az ebéd előtti kóstolás meghozza az étvágyat.
A mennyei konyha előfalatkái ugyanezt érik el. Vannak pillanatok, talán túl kevés, amikor eltűnik az idő, hangol az öröm, és a menny átnyújt neked egy falatka előételt.
Például amikor
- nyugtalan újszülött gyermeked elcsendesedik. A holdfénynél lágyan megsimítod ujjaddal a lecsukott pillákat, és azt kérdezed: nekem adott téged Isten? Egy kortyintás a mennyei pince borából.
- belemélyedsz a munkába, amit szeretsz. Hátralépsz a még nedves vászontól, a felásott kerttől, a megjavított motortól, mint friss forrásvíz ömlik el lelkedben az elégedettség, és az angyal megkérdi: „Még egy kortyot?”
- egy dal szövege épp azt mondja el, amit te szerettél volna kifejezni, de nem voltak szavaid rá, s egy percre, egy csodálatos percre megszűnnek a háborúk, a sebek, az adóbefizetés réme. Csak te vagy és Isten, és a csendes bizonyosság, hogy minden rendben van a világban.
Ahelyett, hogy elűznéd, vagy szerencsének tekintve lefokoznád ezeket a pillanatokat, tárold el őket. Segítenek ráhangolódni a mennyre. Ezt teszik a nehéz pillanatok is.
„Bár bennünk van a Lélek, mint az eljövendő dicsőség előíze, sóvárgunk rá, hogy megszabaduljunk a fájdalomtól és a szenvedéstől. Türelmetlenül várjuk a napot, amikor Istentől megkapjuk a nekünk, mint gyermekeinek járó teljes örökséget, beleértve az új testet is, amit megígért.” (23. vers)
Emésztési zavarokkal küzdő tested emlékeztessen az örökkévaló testedre; a stressz okozta savasodás a végtelen békére terelje gondolataidat. Hamisan vádolnak? Együtt kell élned az erőszakkal? A földomlás hozzátartozik ehhez a világhoz, de nem a következőhöz. Ne sajnálkozz az élet bajai miatt, inkább figyelj oda rájuk.
„és letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúlnak.” Jel 21,4
Kösd a reményedet ezekhez az ígéretekhez. Ne sirasd a múló időt, ujjongj neki. Minél többet iszol Isten forrásából, annál gyorsabban ketyeg az óra. A másodpercmutató minden kattanása közelebb visz téged a teljes adoptációhoz. Áldás és teher. Mindkettő felébreszthet a szunnyadásból. Az ajándékok felkeltik honvágyunkat. Ezt teszik a küzdelmek is. Minden otthontalanul töltött perc közelebb hozza a napot, amikor Apánk eljön értünk.
Részlet Max Lucado Come thirsty (Thomas Nelson, 2004) c. könyvéből.
Upwords with Max Lucado, 2011.01.21.
www.crosswalk.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése