Lélekerősítő levelek 34

A meghallgatás ajándéka
Renee Swope

„Hozzád kiáltok, mert meghallgatsz, Istenem. Fordítsd felém füledet, hallgasd meg beszédemet!” Zsolt 17,6

Egyik este lefekvés után az ágyban olvastam, mikor hallom, hogy a férjem a kutyánkat szólítja. Oda akarta adni neki a szokásos esti csemegéjét. Valójában szerette volna becsábítani 13 éves nőstény tacskónkat az éjszakai fekvőhelyére. A kutya mélyen aludt kedvenc foteljében, s füle botját sem mozdította a szólongatásra, még a csemege ígérete sem bírta rá, hogy elhagyja kényelmes pozícióját.

Mikor a gyermekeim bejöttek elbúcsúzni, megkérdeztem tőlük, mit gondolnak, szelektív hallása van-e a kutyánknak, mert nem akar elmozdulni onnan, ahol van, vagy pedig öregségében kezd megsüketülni. Felidéztünk régi emlékeket, s jókat nevettünk azon, hogy régebben a legkisebb zajt is meghallotta Chelsea, a hűtő bekapcsolásától a ház előtti fa levelének hullásáig.

Kilenc éves Andrew fiam aggódva nézett rám: „Anyu, remélem, mikor te megöregszel, nem leszel olyan süket, mint Chelsea”.

Nevetve válaszoltam, hogy lehet, mindenki jobban jár, ha nem hallok meg mindent, amikor megöregszem. Chelsea is így, hogy nem hall jól, sokkal többet tud aludni, s nem bánkódik, hogy gúnyolódunk rajta vénsége miatt.

Viccelődésem nem oszlatta el az aggódás felhőjét kisfiam homlokáról, ezért megkérdeztem, miért fél attól, hogy meg fogok süketülni. Gondolkodás nélkül válaszolt: „Azért, mert mostanában is megtörténik, hogy nem hallod, amit mondok. Mint mikor a számítógépnél ülsz, és kérdezek valamit. Nem mindig hallod meg.”

Ejha! Eszembe nem jutott volna, hogy a fiam azt hiszi, nem hallom, amikor szól hozzám. Már-már kezdtem a rossz-anya-vagyok hangulatba süllyedni, mert láttam magam, ahogy e-mailezés vagy facebookozás közben annyira lekötött valaki más, hogy nem tudok figyelni a gyermekem szólítására.

Sikerült fölülkerekednem a pillanatnyi bűntudaton, magamhoz vontam Andrewt, és bocsánatot kértem tőle, amiért nem mindig hallottam meg. Mondtam neki, ne féljen attól, hogy ez súlyosbodni fog, ahogy öregszem. Elmagyaráztam, hogy amikor a gépnél ülök, az olyan, mint mikor ő valami izgalmas filmet néz, vagy egy videojátékra koncentrál. Annyira belemélyed, hogy nem veszi észre, mi történik körülötte, s nem hallja meg, ha például vacsorázni hívom. Elmosolyodott, mert így már értette a „hallásvesztésemet”.

De nem akartam, hogy ez mentség legyen. „Andrew, ígérem, hogy ezentúl nagyon igyekezni fogok, és azonnal abbahagyom, amit éppen csinálok, ha odajössz hozzám. Elfordulok a monitortól, és csak rád figyelek majd. Nekem nagyon fontos, amit te mondani akarsz.”

A mai igénk tükrözi a vágyunkat, hogy Isten ránk figyeljen. Ahogy én Istenhez fordulok, mert azt szeretném, ha meghallgatna, és válaszolna nekem, ugyanúgy jön hozzám a gyermekem vagy valaki más, mert azt szeretné, hogy rá figyeljek. Ha abbahagyom, amit addig csináltam, és rájuk figyelek, azt sugárzom feléjük, hogy ők, és a mondandójuk fontosak számomra.

Mai kultúránkban, mikor állandó kapcsolatban tudunk lenni bárkivel, könnyen megoszlik a figyelem, elterelődik azokról, akikkel egy szobában vagyunk. Testileg jelen vagyunk, de a tudatunk távol van. Velem legalábbis ez gyakran megtörténik.

Akkor este Isten megmutatta, milyen nagy ajándékot adhatunk gyermekeinknek, házastársunknak, barátainknak, munkatársunknak, és akár idegeneknek is. A figyelmünket. Mindig ajándékozunk, amikor abbahagyjuk, amit épp csinálunk azért, hogy teljes figyelmünkkel afelé forduljunk, aki megszólít minket. Ezt az ajándékot Isten is mindig odaadja nekünk, amikor szólunk Hozzá.

Uram, köszönöm, hogy meghallgatsz. Segíts, hogy jobban tudjak meghallgatni másokat. Könnyű fél füllel hallgatni valakit, míg a figyelmünk többi részét leköti a számítógép, a tévé vagy a mobiltelefon. A meghallgatás ajándékát szeretném adni azoknak, akik ezt szeretnék, mert ezzel azt közvetítem feléjük, hogy értékesek számomra. Segíts, hogy abbahagyjam, amit csinálok, amikor valaki megszólít, amikor valaki szeretné, hogy rá figyeljek. Úgy szeretnék másokat meghallgatni, ahogy Te mindig meghallgatsz engem. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2010.09.14.
www.proverbs31.org


Se több, se kevesebb
Rachel Olsen

„Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.” Mt 5,5

(Fordító megj.: Eugene Peterson megpróbálta úgy lefordítani a Biblia eredeti héber és görög szövegét, hogy az a mai ember számára ugyanolyan olvasható legyen angolul, mint volt a korabeli embereknek az eredeti nyelveken. Mivel az angol nyelv struktúrája egészen más, mint az említett nyelveké, nem a szó szerinti fordítást választotta, hanem megpróbálta mai angol nyelven elmondani ugyanazt, ami az eredeti üzenet volt. Nem a szavak, hanem a mögöttük lévő jelentés szintjén próbált hiteles de könnyen emészthető fordítást nyújtani a mai olvasóknak – azoknak, akik még nem olvasták a Bibliát, mert idegenül hangzott, s azoknak, akik igyekeztek ugyan olvasni, de nem sokat értettek belőle. Így született meg a „The Message” (Az Üzenet). Rövidítése angol bibliai idézetek végén MSG. 2002-ben adta ki a NavPress, U.S.A.

Rachel ebben a bejegyzésében az MSG szövegéből indul ki. A fenti ige magyarítva így hangzik az MSG-ben):

„Boldogok vagytok, ha elfogadjátok magatokat, ha nem akartok se többek, se kevesebbek lenni annál, ami vagytok. Ha ez sikerül, boldog tulajdonosai lesztek mindennek, amit pénzért nem lehet megszerezni.”

Uram, hogy tudnék elégedett lenni azzal, ami vagyok? Hogyan ne akarjak se több, se kevesebb lenni?

Többnyire minden területen vagy többet szeretnék, vagy kevesebbet. Szeretnék csinosabb, érdekesebb, fittebb lenni. Szeretnék többet alkotni, energikusabb lenni. Ugyanakkor szeretnék higgadtabb, nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb, összeszedettebb lenni.

Szeretnék öntudatosabb lenni, szeretném, ha kevésbé érdekelne, mit gondolnak rólam mások.

Szeretnék jobban főzni, szebben énekelni, rendben tartani a lakást anélkül, hogy túl sok időt fordítanék rá. Azt nem is említem, hogy dúsabb, fényesebb haj is jó lenne. Íróként is jobb szeretnék lenni: kreatívabb és egyben rendszerezettebb gondolkodású. Jó volna, ha kevésbé volnék hajlamos a késésre, az elkedvetlenedésre, a halogatásra.

Igen, van, amiből többet szeretnék, van, amiből kevesebbet.

Jézus rám pisszeg, ahogy önmagam megváltoztatására vonatkozó igényeim végeérhetetlen listáját sorolom. Azt, ahol fejlődni szeretnék, mert szerintem úgy jobb lenne az életem. Azt kéri, hogy alázatosan béküljek ki mindezzel. Szakítsak a jobb emberről-jobb életről alkotott felfogásommal, s hagyjam, hogy mindezt Ő ítélje meg. Egyszerűen fogadjam el, amit kaptam, és ajánljam föl Neki, alárendeltként szolgálatra készen. Tudatosítsam, hogy elég vagyok – megvan mindenem, ami egy nagyszerű élethez szükséges. Olyanhoz, ami tetszik Istennek, és tetszik másoknak.

A mai igénk egyike azoknak a Bibliában, amelyek táplálják egyik fontos meggyőződésemet: ha nem próbálkozom tovább életem felépítésével, megtalálom azt az életet, amelyet Isten épít fel nekem. Ez, drága barátnőm, egy erőteljes igazság, isteni titok. Az életemet felemészti a törtetés és a bűn, de Isten kegyelme és ereje újjáéleszt. Erőt adó bennem lakozása ellát mindennel, amire valóban szükségem van, és nem nyújt semmit, amire valójában nincs szükségem.

Szeretnél te is elégedett lenni azzal, ami vagy Krisztusban – se több, se kevesebb? Jézus hozzánk intézi szavait a Máté 23,11-12-ben (MSG): „Ki akarsz tűnni? Akkor lépj egyet lefelé. Legyél szolga. Ha felfuvalkodsz, a szelet kiverik belőled. De ha megelégedsz azzal, hogy önmagad légy, sokat fog érni az életed.”

Isten kegyelme - különös módon - megszelídít anélkül, hogy megalázna, és felemel anélkül, hogy gőgössé tenne. A Benne megtalált élet a boldog tulajdonosává tesz annak, amit nem lehet megvenni: az elégedettségnek.

Istenem, segíts, hogy elhallgattassam kritikus, törtető énemet, és hálásan fogadjam el magamat olyannak, amilyen vagyok, ott, ahol vagyok. Mert Te itt vagy, készen arra, hogy erővel töltsd fel az életemet, hogy sokat érjen itt, ahol vagyok. Segíts kérlek abban is, hogy ne felejtsem el a „sok” jelentését, ami szerinted: „se több, se kevesebb”. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2010.09.16.
www.proverbs31.org


Ahol a kincsed
T. Suzanne Eller

„Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, és ahol a tolvajok betörnek és ellopják.” Mt 6,19

17 évesen már magamat tartottam el. Két munkahelyen is dolgoztam, s közben egy kis vidéki főiskolára jártam, majd azt is ott hagytam, mert nem jutott rá. Három évvel később férjhez mentem. A következő években gyermekeim születtek, sok pénz ment el az orvosokra. Aztán megbetegedtem: rákos lettem. Talán mindezeket figyelembe véve érthető, mennyire vágytam az anyagi biztonságra.

Egymásra rakosgattam a filléreket. Utolsó centig kiszámoltam a számlákat. Hónap végén összesítettem a tartozásainkat, ötleteltem, hogyan tudnánk mielőbb törleszteni őket. Pénzügyi guruk azt mondanák, a jó úton jártam, de lehetek őszinte? Az anyagi biztonság utáni mérhetetlen vágy közben kialakított számolgatás szokásommá vált, a fillérekhez való ragaszkodás már nem csak a családom fenntartására fordított gondomat jelentette, hanem lelki életem adakozási területét is befolyásolta.

Ott maradt azután is, hogy anyagi helyzetünk helyreállt. Azután is, hogy biztonságban érezhettem volna magam.

Adakoztunk. Adtunk áldozatok árán is. De a szívem nem volt benne az adományban. Mialatt a pénzes borítékot a gyűjtőládába tettem, ilyen gondolatok jártak a fejemben: És a megtakarítás? Nem kéne félre tennünk valamennyit? Vehetnénk valami új holmit magunknak. A kocsink is régi. Sok mérföldet megtett már.

A barátaim nagyon elcsodálkoztak volna, ha megtudják, milyen harcomba került az adakozás. Szégyenkeztem miatta. Ők nagylelkűnek tartottak, de én tudtam az igazságot. Olyan hosszú ideig kellett keményen dolgoznom mindenért, hogy úgy éreztem, csak magamra számíthatok. Engedelmeskedtem Istennek ezen a téren, de bíztam-e Benne?

Nagyon vágytam arra, hogy nagylelkű legyek függetlenül attól, mennyi van a bankszámlánkon.

Az első dolog, amit Isten kért tőlem, az volt, hogy hagyjam abba az aggódást. Imádkozás közben végigtekintettem azokon az alkalmakon, amikor Isten gondot viselt rám. A 17 éves magányos, bizonytalan lányt Ő vezette napról napra. A túlterhelt, fiatal édesanyát biztonságos kegyelmébe takargatta. A 31 éves rákos fiatalasszonyba bizalmat öntött, ami csak Jézustól származhatott.

Istenben való bizalmamnak semmi köze nem volt a pénzhez – az életemben való jelenlétéből származott.

Letettem az aggódást, a félelem helyett Istenben akartam lakni, ehhez kértem erőt.

A második dolog, amit kért tőlem Isten, hogy tegyem le a keserűséget. Oh, Atyám, ez nagyon kemény szó. Biztos vagy benne, hogy a szívem meghatározó állapota a keserűség? Az volt. Mások nem látták, de számomra és Megváltóm számára világos volt, mint a nap.

Évek teltek el azóta a sorsfordító találkozó óta Jézussal. Nemrég egyik lányommal beszélgettem. „Emlékszel, mikor úgy aggódtál a pénz miatt?”- kérdezte. Mosolyogva bólintottam. „Úgy megváltoztál egy ideje, anya. Pedig tudom, mennyire szűk anyagi keretek között gazdálkodtok apával most is, főleg, hogy ő újra tanulni kezdett. Van valami olyan anyagi forrásod, amiről nem tudok?”

Igen, drágám, van. De ennek semmi köze a bankszámlámhoz. Másfajta kincs ez, annak elismerése, mennyire gazdag vagyok, hogy van étel az asztalunkon, van autónk, ami elindul, ha elfordítom benne a kulcsot, van családom, aki nagyon szeret engem, és van nagyon mély hitem. Ez a kincs bent fészkel a lelkemben, s örömmel tölt el, ha könyveket adok oda egy menhelyen, ha pénzt küldök a Compassion Internationalhez a szponzorált gyermekemnek, ha Isten arra hív, hogy ne csak a legkisebb összeget adjam, ha adakozom. Ez a kincs mély bizalom Isten gondviselésében.

Sok tekintetben ugyanaz a 17 éves lány maradtam, aki biztonságra vágyik. De rátaláltam egy egészen másfajta biztonságra. Lehet, hogy sosem leszek vagyonos, de hidd el, mérhetetlenül gazdag vagyok. Isten áldása az enyém.

Drága Jézus, te belelátsz a szívembe. Ismered félelmeimet, aggódásaimat, szomjamat a biztonságra. Könyörgök, hadd lássam meg a hatalmas gazdagságot, ami körülvesz, amit talán nem mindenki tart vagyonnak, de ami megfizethetetlen érték. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2010.09.17.
www.proverbs31.org


A férjem miért …
Melanie Chitwood

„Magasztallak téged, mert hatalmas és csodálatos vagy; csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt.” Zsolt 139,14

Kérdezted már magadtól értetlenkedve, hogy ezt vagy azt miért csinálja vagy nem csinálja a férjed? Zavar néha, hogy miért olyan a hangulata vagy az ízlése, amilyen?

Miért akadékoskodik, hogy nincs mivel elvégeznie egy feladatot, mikor szerinted tíz megfelelő szerszám is van hozzá? Vagy hogy miért nem fekteti le időben a gyerekeket, pedig te megkérted rá? Tudnia kéne, mennyire fontos a napirend betartása. Esetleg te állsz a túloldalon, és azt nem érted, miért nem érzi jól magát társaságban, s miért akar hazamenni már egy órányi együttlét után, mikor pedig arról volt szó, hogy végig ott maradtok a bulin?

Egy pár tagjai közti különbségeknek sok okuk lehet, de a legfontosabb az, ha más-más személyiségtípusba tartoznak. Mikor legutóbb olvastam erről – Florence Littauer Personality Plus for Couples című könyvében -, úgy éreztem, lámpás gyúl az agyamban, mely megvilágítja férjem egyéniségét. Ami annyira más, mint az enyém.

Azt olvastam, hogy négyféle személyiségtípus van, ezek valamelyikébe tartozik mindenki születésétől haláláig: szangvinikus, kolerikus, flegmatikus és melankolikus. Legtöbb embernek van egy elsődleges és egy másodlagos személyiségtípusa, mindkettő hordozza a maga pozitív és negatív vonásait.

A szangvinikus a „népszerű ember”. Szeret eljárni otthonról, kalandvágyó, igényli a figyelmet, beszédes, társaságkedvelő. Lehetséges gyengéi, hogy nem szívesen vállal olyasmit, ami nem szórakoztatja, hajlamos a késésre, és arra, hogy nem fejezi be, amibe belefogott.

A kolerikus az „erős egyéniség”, ő a mindent felvállaló vezető. Szereti a kihívásokat, motivált, határozott. Erős egyéniségéből adódó gyengéje lehet a makacsság, csökönyösség, érzéketlenség másokkal szemben.

A melankolikus a „tökéletes egyén”. Introspektív, kreatív, komoly, könnyen és szívesen elemzi a dolgokat, helyzeteket. Gyengéje, hogy könnyen maximalistává válik, sértődékeny, kritikus másokkal szemben (is).

Végül a negyedik a flegmatikus, a „békés ember”. A flegmatikus kényelmes, stabil, nyugodt, kellemes ember. Békére vágyó természete gyakran segítség, de zavaró is lehet, ha mindenáron el akarja kerülni a konfliktusokat, retteg minden kockázattól, és halogat, elmulaszt fontos tennivalókat.

Ahogy újraolvasom ezt a felsorolást, kuncogok magamban, mert eszembe jut egy nemrég történt „eset” a férjemmel. Szabadtéri főzőcskézést készítettünk elő a barátainkkal. Scott, aki szangvinikus-kolerikus, szörnyen dühös lett, mert nem találta meg azt a kést, amivel fel akarta szeletelni a zöldségeket. Én, aki flegmatikus-melankolikus vagyok, nem láttam át az ügy súlyát, nekem bármilyen ócska kés is megfelel a zöldségszeleteléshez. Később az est folyamán, mikor jobban megnyilvánult a személyiségem befelé forduló, melankolikus oldala, hálát adtam férjem élénk, beszédes, szangvinikus tulajdonságaiért, aki végig fenn tudta tartani a társaság jó hangulatát.

Megértvén férjem személyiségtípusát el tudom fogadni, hogy Isten őt ilyennek alkotta. Ahogy végiggondoltam, milyen erősségeket és gyengeségeket adott mindkettőnknek, rájöttem, hogy kiegészítjük egymást, s hogy mennyivel többek vagyunk együtt, mint külön-külön.

Uram, előfordul, hogy nem értem, miért csinál vagy miért nem csinál a férjem valamit. Kérlek, segíts mindkettőnknek, hogy elfogadjuk a másik sajátos személyiségét. Uram, bízunk abban, hogy különbségeinket jóra használod mind házasságunkban, mind egyéni életünkben. Uram, nem csak elviselni szeretném a férjem személyiségvonásait, amelyek mások, mint az enyémek, de elfogadni és magamhoz ölelni is szeretném őket. Bízni akarok abban, hogy különbözőségeink kiegészítik egymást, és együtt többé válunk általuk. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2010. szeptember 20.
www.proverbs31.org


Bizonyságtétel
Marybeth Whalen

„Parancsolj, Isten, hatalmaddal, isteni hatalmaddal, amellyel értünk munkálkodsz!”
Zsolt 68,29

Első nap történt az általam vezetett Bibliakörben. Még nem ismertem jól a résztvevő asszonyokat, lányokat. Feltettem a szokásos kérdést: mikor szokták megtapasztalni Isten jelenlétét. Hagyományos válaszokat kaptam: imádkozás közben, bibliaolvasás közben, szép zenét hallgatva. Aztán egy hölgy jelentkezett: „Amikor bizonyságot teszek”- mondta.

Tudom, hogy az arcomra kiült a meglepettség. „Amikor bizonyságot teszel?”- kérdeztem. Azt tudtam, hogy a bizonyságtétel azt jelenti, hogy elmeséli a saját történetét, hogyan találkozott Jézussal, vagy hogyan alakította Jézus az ő életét, de nem egészen értettem, mit akar mondani. „Hogyan tapasztalod meg Isten jelenlétét a bizonyságtételeden keresztül?”- faggatóztam.

„Valahányszor bizonyságot teszek, az Ő hűsége jut az eszembe” – mondta csillogó szemmel. „Emlékszem arra, amit tett, és érzem, hogy most is ott van, és biztosít róla, hogy legközelebb is mellettem lesz. Bizonyságtételem felidézi Isten jelenlétét az egész életemben, és azt, hogy mindig számíthatok Rá”.

Legszívesebben megkértem volna, hogy vegye át tőlem a Bibliakör vezetését, hisz lenne mit tanulnom tőle.

Sokszor eszembe jutnak a szavai. Felidézem saját bizonyságtételemet – a sok történetet, amit megoszthatok másokkal, imameghallgatásokat, a halk, biztató hangot, amikor elkedvetlenedem, a lelkemet felforgató istenélményeket, a kinyilatkoztatásokat, amikor kétségbe voltam esve. Nagyon sok példát tudnék sorolni, amikor éreztem Isten jelenlétét az életemben, és azok az élmények megtanítottak arra, hogy számíthatok Rá. Ott volt, ott van, ott lesz. Igen, a bizonyságtételeink nem kerek történetek, amiknek elejük és végük van. Az élő Istennel való, fokozatosan kibomló, élethosszig tartó szerelmi történetek.

Mindig úgy gondoltam a bizonyságtételre, mint eszközre, amivel másokat lelkesíthetek, bátoríthatok, de sosem jutott eszembe, hogy önmagamat lelkesítsem vele. Isten hűséges, és ezt újra meg újra bebizonyítja. Ha visszatekintek az életemre, észrevehetem kezének nyomait, érezhetem jelenlétét, bízhatom vezetésében.

Próbáld meg te is. Hogyan tud hatni rád saját bizonyságtételed? Mit tudsz felidézni a múltadból, ami mai életedet megszólítja? Tégy ma önmagadnak bizonyságot!

Édes Istenem, köszönöm, hogy mindig jelen vagy és működsz az életemben. Ha elcsüggedek, juttasd eszembe, hogy mellettem voltál, és mellettem vagy most is. Add, hogy felidézzem bizonyságtételemet, és általa megérezzem jelenlétedet. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2010.09.21.
www.proverbs31.org


Jó, mint új korában?
Glynnis Whitwer

„Megvakította a szemüket, és megkeményítette a szívüket, hogy szemükkel ne lássanak és szívükkel ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.” Jn 12,40

Néhány éve spórolni akarván, megtanultam hajat vágni. Négy hímnemű lénnyel a családban, úgy gondoltam, egy elektromos hajnyíró jó befektetés. És igazam lett. Az első néhány au! és jaj! után belejöttem, és azóta is én vágom fiaim és férjem haját.

Múltkor mikor épp befejeztem a nyírást, leejtettem a készüléket, s a pengék kimozdultak a helyükről. Fölszedtem, helyre raktam őket. Észrevettem, hogy egy pici műanyag darabka lepattant valahonnan, de úgy tűnt, minden él a helyén van. Összetakarítottam a szemetet, átkeféltem a hajnyíró gépet, s elraktam a dobozába. Jó, mint új korában, gondoltam.

Eljött a következő hajvágás ideje, előszedtem a hajnyírót. A védőgallért a fiam vállára terítettem, beállítottam a hosszúságot, és nekiláttam. A megszokott elektromos zúgás helyett fémes kattogás hallatszott. Úgy látszik, az a letört kis műanyag darabka mégiscsak fontos volt. Nélküle nem működött rendesen a hajnyíró.

Elgondolkoztam, hogy sokan olyanok vagyunk, mint az a hajnyírógép. Valamikor leestünk. Érzelmileg. Megbántottak, megcsaltak, becsaptak, elutasítottak, átnéztek rajtunk. Magunkon hordjuk régi kapcsolatok, munkahelyek, régi döntések nyomait. Legtöbbünket úgy neveltek, hogy felálljunk, és továbbmenjünk. Elő a mosollyal, és tegyünk úgy, mintha nem tört volna le belőlünk egy darabka. A gond csak az, hogy legtöbb eltört holmi nem tudja önmagát helyrehozni, s míg meg nem javítják, nem működik megfelelően.

A két hajvágás közt eltelt időben az a kis műanyag darabka nem ugrott vissza a helyére. Nem jellemző, hogy egy csöpögő csap egyszercsak abbahagyja a csöpögést. A leszakadt gombok nem varrják vissza magukat. Valahányszor elromlik valami, törődni kell vele.

Szomorúan látom, hogy sokan járnak körülöttünk eljátszva, hogy minden rendben van a lelkükben. Ahelyett, hogy elismernék a fájdalmat, és gyógyulást keresnének Annál, aki meg tudja őket gyógyítani, nem foglalkoznak vele. Ahelyett, hogy szakemberhez fordulnának segítségért, eltemetik a fájdalmat, s remélik, elég mélyre kerül ahhoz, hogy ne bántsa őket újra. De a seb nem gyógyul be. Újra meg újra felnyílik. És ilyenkor hatással van az új kapcsolatra, lehetetlenné teszi az önátadást.

Valljuk be, senki sem olyan jó, mint új korában. Valamennyire mind töröttek vagyunk. Mindnyájunknak vannak sebei, amelyeket próbálunk elfelejteni. De a seb nem tudja meggyógyítani magát. Jó hír, hogy van megoldás.

Olyan Isten szolgálatában állunk, aki szeret gyógyítani, aki szereti az egész-séget. Tudja, hogy fájdalmas a múlt sebeivel foglalkozni. De segíteni akar. Egyikünk sem lesz „jó, mint új korában”, míg el nem ér a mennyországba, de már itt a földön meggyógyulhatunk érzelmileg. Lehet, hogy össze kell hozzá szednünk a letört darabkákat, s a tenyerünkön odanyújtanunk őket Jézusnak.

Nem valószínű, hogy könnyű lesz, az is lehet, hogy időbe telik. De lehetséges az érzelmi megújulás. Ő, aki legyőzte a halált, csak meg tudja javítani a sérüléseinket.

Uram, csak te ismered fájdalmam és kétségbeesésem mélységét. Próbáltam eltakarni előled is néha, de többé nem fogom. Megvallom ma neked, hogy fáj a seb, és megkérlek, hogy gyógyítsd meg. Ha nekem kell lépéseket tennem, kérlek, mutasd meg, merre induljak. Köszönöm azt, amit tenni fogsz bennem és általam. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2010.09.22.
www.proverbs31.org