Mi van meghalt szeretteimmel? Hol vannak most? Haláluk és Krisztus visszajövetele között mi történik?
A Szentírás meglepően hallgatag életünknek erről a szakaszáról. Amikor a test halála és a test feltámadása közti időszakról beszél, a Biblia nem kiabál. Csak suttog. De ha összefolynak a suttogások, határozottá válik a szó. Ez a tekintélyes hang arról biztosít minket, hogy a keresztény ember halálakor azonnal Isten jelenlétébe kerül, és tudatos együttlétnek örvend az Atyával és azokkal, akik előtte mentek el.
Nemde ezt ígérte Jézus a latornak a kereszten? Ez az ember korábban káromolhatta Jézust. Most viszont megbánta ezt, és bocsánatot kér. „Jézus, emlékezz meg rólam, mikor eljössz királyságodba”- kéri. (Lk 23,42). A rabló valami távoli időpontra gondolt a jövőben, amikor megvalósul Jézus királysága. Nem számított azonnali válaszra. De megkapta: „Bizony mondom neked, ma velem leszel a paradicsomban.” – 43. v. Elsődleges üzenete ennek a résznek Isten végtelen, megmagyarázhatatlan irgalmáról szól. De a másodlagos üzenet is egyértelmű: a megváltott ember azonnal Isten jelenlétébe kerül halála után. A hívő ember lelke hazatér, míg a teste a feltámadást várja.
Vannak, akik nem így látják. Egyesek azt mondják, lennie kell egy tisztító helynek, egy „tartálynak”, ahol büntetést kapunk bűneinkért. Ez a „purgatórium” egy olyan hely, ahol határozatlan ideig tartózkodunk, megfizetünk vétkeinkért, hogy megtisztulva járulhassunk Isten elé, és átvehessük, amit nekünk készített.
Két bökkenője van ennek a tanításnak szerintem. Egyik, hogy senki sem viselné el azt, amit bűneinkért érdemlünk. A másik, hogy Jézus már elviselte helyettünk. A Biblia azt tanítja, hogy a bűn zsoldja a halál, nem a purgatórium (Róm 6,23). Azt is tanítja, hogy Jézus lett a mi tisztító helyünk azzal, hogy magára vállalta a büntetésünket. „Miután bűneinktől megtisztított, a mennyei Felség jobbjára ült.” (Zsid 1,3b). Nincs szükség purgatóriumra, mert a tisztítás megtörtént a Kálvárián.
Mások úgy gondolják, hogy mialatt a halott test eltemetve várakozik, a lélek alszik. Becsületesen a Bibliára hivatkoznak. Hét különböző helyen, két levélben is, Pál apostol mint alvásról beszél a halálról (1Kor 11,30; 15,6;18;20; 1Tessz 4,13-15). Ebből tényleg következtethetnénk arra, hogy a halálunk és Krisztus újraeljövetele közötti időt alvással töltjük. (Ugyan ki panaszkodna, ha így lenne? Ránk fog férni a pihenés!)
Van viszont egy probléma. A Biblia említést tesz olyanokról, akik már meghaltak, s bizony nem alvás közben látjuk őket. A testük alszik, de a lelkük nagyon is éber. A Jelenések Könyve 6,9-11-ben arról olvasunk, hogy a mártírok lelkei hatalmas hangon kiáltanak igazságért a földön. A Máté 17,3 Mózest és Illést említi, akik Jézussal beszélgettek a Színeváltozás Hegyén. Még Sámuel is, amikor egy halottlátó asszony megidézte Saulnak, palástba burkolva, „Isten-féle” alakban jelenik meg (1 Sám 28,13-14). Vagy mit gondoljunk a „bizonyságtevők fellegéről”, akik körülvesznek minket (Zsid 12,1)? Nem hitünk hősei ők és szeretteink, akik előttünk távoztak el?
Szerintem azok. Amikor didergünk itt a földön, vigasztalódjunk azzal, hogy halottaink Isten ölelő karjaiban melegszenek. Nem szeretünk búcsút venni azoktól, akiket szeretünk. Jogosan siratjuk el őket, de kétségbeesnünk nem kell. Itt szenvedtek. Ott már nem szenvednek. Mi kérdezhetjük, miért vette őket magához Isten. Ők nem kérdezik. Ők már értik. Őket Isten jelenlétének békéje veszi körül.
Részlet az Amikor eljön Krisztus c. könyvből
Max Lucado: When Christ Comes: The Beginning of the very Best, Thomas Nelson Kiadó, 1999
Upwords with Max lucado
www.crosswalk.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése