Lélekerősítő levelek 90

Üres fészek
LeAnn Rice

„Nem maradok el tőled, nem hagylak el.” Józs 1,5

Vajon a rózsabokornak vannak tüskéi, vagy a tüskebokornak rózsái? Minden attól függ, honnan nézzük.
A tüskékkel teli nézőpontról tekintek rövidesen kiürülő fészkemre. Keményen igyekszem elűzni a gondolatot, hogy nemsokára egyedül maradok (a macskámmal!), mikor a fiam leérettségizik, és az idei nyártól kollégiumba költözik, mert felvették a főiskolára.
15 éve, mióta a férjem meghalt, csak mi ketten vagyunk. Durva dolog egyedül felnevelni egy gyermeket. De életem legnagyobb öröme volt végignézni, ahogy a totyogó kisfiú kedves, rendes fiatalemberré serdül. Gügyögése minden pillanatát élveztem, szerettem az autótologatást kísérő brüm-brüüüm-öket, de még a videójátékok hangját is, ami a szobájából kiszűrődik.
Könnyű filmekkel, mások szolgálatával, állandó nyüzsgéssel próbálom elvonni a figyelmemet a napról, amikor bepakolunk a kocsiba. De végül elfáradok, s minden este álomba sírom magam.
Hogy miért fáj ennyire? Mert ha Nick elmegy, ezentúl egy személyre fogok főzni. Egy személyre fogok takarítani. Minden egyszemélyes lesz. Nem hallok szívemnek kedves hangokat, mikor hazaérkezem. Nem jön senki, hogy segítsen behozni a vásárolt holmit a kocsiból. Nem meséli el, mi történt ma az iskolában. Nem hallom a kacagást, ahogy a macskánkkal bolondozik.
Az elengedés és egyedül maradás gondolata mindig előcsalja a könnyeket, s a párnám újra lucskos lesz. Pedig nagyon ronda ilyenkor.
Azokon a napokon, mikor rám nehezednek a kiürülő fészekkel kapcsolatos gondolatok, reggel nem igyekszem kikelni az ágyból. Csak fekszem, és dagonyázom az önsajnálatban. Minek igyekeznék? Csak hogy induljon egy újabb nap, amelyik közelebb visz az elváláshoz?
De aztán egy keskeny fénysugár beóvakodik a szobába. Nyávogni kezd a macska, ki akar menni. A kamaszgyerek, aki még az enyém, eldönti, hogy éhes. Indul az élet.
Nincs idő tocsogó párnára, félig üres napra, tüskékkel teli rózsabokorra.
Ugrás ki az ágyból, fogadni kell az új napot a maga új kihívásaival. Ideje feltűzni a gyönyörű rózsákat a tüskebokorra.
- Isten szeret, örökké tartó szeretettel (Jer 31,3).
- A tenyerébe vésett (Ézs 42,16).
- Átsegít minden viharon (Mk 4,35-41).
- Csodásan megalkotott (Zsolt 139,14).
- Éjjel-nappal oltalmaz (Zsolt 121, 1-8)
- Megbocsátott, megtisztított (1 Jn 1-9).
- Ujjongva örül nekem (Zof 1,17).
Nem félig teli, hanem csordultig van az életem. Csak akarjam észrevenni, akarjak örülni Istennek és mindannak a gyönyörűségnek, amit ad nekem.
Fájnak a tüskék, de az élet tele van rózsákkal. Azt kérem mindegyikünknek, akik az üres fészekkel szembesülünk, engedjük, hogy eláradjon bennünk az Isten jósága fölött érzett öröm, és mindannak a jó illata, ami Tőle származik. A gyermekek kirepülnek a fészekből, de Isten nem hagy el sohasem.

Uram, segíts, hogy meglássam a rózsákat a tüskék között. Arra akarok figyelni, hogy Te mindig velem maradsz, és vigyázol rám éjjel-nappal. Uram, hálás vagyok, hogy eddig a gyermekemmel lehettem. Köszönöm, Uram, hogy Hozzád tartozom, és hogy sosem vagyok egyedül. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.04.03.
www.proverbs31.org

Nem tudok világosan gondolkozni!
Glynnis Whitwer

„Ha pedig valamelyiktek bölcsességre szorul, kérjen Istentől, aki mindenkinek bőven, szemrehányó szavak nélkül ad.” Jak 1,5

Úgy éreztem, csak járok körbe-körbe. Tennivalóim listája hosszú volt, de nem jutottam semminek a végére. Csak tologattam a lomot egyik helyről a másikra, és egyre idegesebb lettem.
Miért nem tudok tisztán gondolkozni? Sürgős dolgaim lettek volna, ideges voltam, s mégsem jutottam előre.
Gyakran megtörténik, hogy csak telnek a napok, és reménykedem, hogy összeszedem magam, s újra hatékony leszek. Sajnos ezzel a hozzáállással ez igen ritkán sikerül. Amikor a gondolataim szanaszét futnak, nem segít, ha egyre jobban igyekszem helytállni.
Ritkán függ külső körülményektől, hogy rendezettség van-e a napjaimban. Nem a túl sok tennivaló, nem a szűkös lakás, nem a sok gyerek az ok. Igen, ezek mind kihívás elé állítanak, de nem bennük van a probléma gyökere. Legnagyobb ellenségem a szétszórtság. Amikor nem tudok világosan gondolkozni, nem tudom megoldani a helyzeteket.
Az agyunk életünk rendezésének vezérlőasztala. Kárhoztathatjuk a kívülről ránk nehezedő nyomást a problémáinkért, de a hiba gyakran bennünk van: agyunk nem fordul segítségért a bölcsesség és tiszta gondolkodás Forrásához: Istenhez.
Keresztényként hozzáférésünk van Isten bölcsességéhez, amint ezt alapigénk is ígéri. Ezen kívül bennünk lakik a Szentlélek, Tanácsadónk és Vigasztalónk (Jn 14,26), valamint azt is mondja a Biblia, hogy „Krisztus gondolatainak birtokában vagyunk” (1Kor 2,16). Mekkora erőműve ez így együtt a segítségnek!
De nem fordulunk mindig a Forráshoz. Ha pedig mégis, valljuk be, nem bízunk igazán abban, hogy Isten válaszol. Talán azoknak a tisztáknak, kegyeseknek. De nem nekem – gondoljuk.
És küzdünk tovább a problémával. Idegesítenek a körülményeink, nem tudjuk, mihez kezdjünk, elcsüggedünk, vesztesnek érezzük magunkat. Lefelé húz az örvény.
Évekig eszembe se jutott, hogy Istenhez forduljak apróbb gondjaimmal. A nagyobbakkal igen, de a kisebbekkel, úgy gondoltam, magam is elbánok. Mennyi tisztánlátást vesztegettem el!
Ha úgy érzed, valami baj van a gondolkodásoddal, kérd Istent, segítsen világosan gondolkozni, irányítsa töprengéseidet. És hidd, hogy megteszi. Ha kéred Istent, hogy szóljon hozzád, várd bizalommal, hidd, hogy bekövetkezik. Ez a bizakodás kulcsfontosságú ahhoz, hogy meghalljuk Isten szavát. Figyeld, mit mond a Jakab-levél 1,5-8:
„Ha pedig valamelyiktek bölcsességre szorul, kérjen Istentől, aki mindenkinek bőven, szemrehányó szavak nélkül ad, - és meg is kapja, csak bizalommal kérjen, és csöppet se kételkedjék. Aki ugyanis kételkedik, hasonlít a tenger hullámához, melyet fölver a szél és idestova hány. Ne gondolja tehát az ilyen ember, hogy valamit is kap az Úrtól: a tétova ember, aki minden tettében határozatlan.”
Ha kételkedni kezdesz, kapd el a kételkedő gondolatot, ne férkőzhessen a hited helyébe, ne kérdőjelezze meg, hogy Isten válaszolt. Az odahallgatás és a bizalom nagyon fontos részei az imádságnak, ami nem mindig arról szól, hogy Istent cselekvésre serkentjük. Az imádság gyakran arra szolgál, hogy Isten serkentsen minket cselekvésre. Az imádsággal Isten szívéhez igazítjuk a miénket, és a dolgok szépen kitisztulnak.
Agyad kattogása gátolja, hogy világosan gondolkozz? Talán az ennek egyik oka, hogy magad akarod feltárni és megoldani a problémákat. Miénk Krisztus gondolkodása, Isten felkínálja bölcsességét! Kérjünk, és kapni fogunk.

Uram, Te tudod, milyen nehezen tudok összpontosítani néha. Nehezen szedem össze a gondolataimat, nem látom a megoldást. Kimerült és csüggedt vagyok. Tudom, Uram, hogy Te nem a zűrzavar, hanem a rend Istene vagy, segíts, kérlek, adj bölcsességet és tisztánlátást, hogy rendet tudjak rakni agyam káoszában. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2012.04.04.
www.proverbs31.org

Istenem, össze vagyok zavarodva
Lysa TerKeurst

„A föld határáról kiáltok hozzád, mert eleped a szívem. Vezess arra a sziklára fel, amely túlságosan magas nekem!” Zsolt 61,3

Nagyon nehéz, mikor úgy érezzük, Isten nem válaszol az imádságunkra.
Egyik pillanatban elhatározom, hogy bízom Istenben.
Másik pillanatban elbizonytalanodom. A miértek dörömbölnek az agyamon. Sajog a szívem. Elerednek a könnyeim. Ezekben a percekben nagyon, de nagyon össze vagyok zavarodva.
Éreztél már ilyet?
Nem akarom túlságosan leegyszerűsíteni, mi a teendő ilyenkor. Az imakérésekből, amiket az évek során kaptam, nagyon jól tudom, milyen nehéz helyzetekkel szembesülhetünk. Ahol bizony nincsenek egyenes válaszok, pontosan kijelölt útvonalak.
De rájöttem néhány dologra, amik segítenek, ha úgy érzem, hallgat az Isten.
Nyomulj rá jobban, ha úgy érzed, Isten elhúzódik tőled.
Olyankor, amikor nagyon szeretném, hogy szóljon Isten hozzám, de Ő hallgat, előfordul, hogy azon kapom magam, már nem tartom be vallásos szokásaimat. Néha elmaradok a templomból, a Bibliámat visszateszem a polcra. Nem ülök le imádkozni, amikor szoktam.
Pedig a Biblia azt mondja, megtaláljuk Istent, ha teljes szívünkből keressük. Jeremiás 29,13: „Megtaláltok engem, ha kerestek és teljes szívvel folyamodtok hozzám.” Teljes szívvel, beleértve a sérült részeket is. Az egészet rakd Isten elé. Őszinteséged nem zavarja össze, válaszolni fog. De olyan körülményeket kell teremtened, ahol meghallod az igazságot. Menj el a templomba. Hallgass dicsőítő énekeket. Olvass lelki irodalmat. Tanulj meg igeverseket. És újra meg újra beszélj Istenhez.
Hangosan dicsőítsd Istent, amikor csak siránkozni akarsz.
Mindabban, amin keresztülmész, próbálj odafigyelni az apróságokra, amikért hálát adhatsz. Nem azt mondom, hogy köszönd meg neki a bajt. Arról beszélek, hogy azokért a kis dolgokért adj hálát, amik a baj közepette is eléd kerülnek. Egy gyermek kacagásáért. Egy virágba borult bokorért. Egy takaró puhaságáért. A lélegzetvétel ajándékáért.
A 40. zsoltár 3. verse arra tanít, hogy ha a dicséret szívem és szám szokásává válik, Isten új énekkel ajándékoz meg. „Új éneket adott a számba, Istenünknek dicséretét. Sokan látják ezt, félik az Urat, és bíznak benne.”
Tartózkodj az igazság közelében.
Van egy barátod, barátnőd, aki az igazságról szokott beszélni? Hallgasd őt. Hagyd, hogy szólja az igaz szót, még akkor is, ha úgy érzed, eleged van belőle. Maradj az ő hite árnyékában, ha a tied elgyengül. Hagyd, hogy újra meg újra visszavezessen Istenhez. „Az igaz utat tud mutatni másnak is.” (Péld 12,26).
Nem baj, ha néha úgy érzed, össze vagy zavarodva. Elég nagy a mi Istenünk, hogy kezelni tudja őszinte érzéseinket. Csak azt ne hagyd, hogy érzéseid eltávolítsanak Istentől és az igazságtól. Nyomulj Rá. Dicsérd. És tartózkodj az igazság közelében.
Ha ezt teszed, ha Isten közelében maradsz ily módon, készen leszel, mikor végre megadja a választ.

Uram, köszönöm, hogy meghallgatsz minden miértet, amit szívem küld Feléd. Bocsásd meg, amikor visszahúzódom Tőled és Igédtől. Jobban akarok bízni Benned. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2012.04.05.
www.proverbs31.org

Amikor várni nehéz
Wendy Pope

„Ezért remélj az Úrban és légy erős, légy bátor, és bízzál az Úrban!” Zsolt 27,14

Állandó sietésre unszoló kultúránk arra nevel, hogy a várakozást rossznak lássuk, valaminek, aminek nem kéne megtörténnie velünk. Percek alatt tudunk rendelni egy csinos blúzt a webáruházból, a Skype segítségével kontinensek távolából tudunk beszélgetni barátainkkal, sms-ben elküldhetjük férjünknek a listát, miket vegyen meg hazafelé jövet. Ebbe az életmódba nehezen illeszkedik be a várakozás.
Alapigénk szerzője, Dávid, megszokta a várakozást, ismerte a nehézségeit is. A semmiből egyszercsak előbukkant Sámuel, hogy felkenje Izrael következő királyát Dávid családjából. Jessze egyik fiát választotta ki Isten szeretett Izraele élére. Ez a kiválasztott fiú Dávid volt.
A Szentírás elbeszéli, hogy Isten Lelke leszállt Dávidra, és rajta is maradt élete napjain (1Sám 16,13). Egy ilyen felkenés után azt gondolnánk, hogy Dávid rohan elfoglalni a trónt. De Dávid rohanásának iránya egészen más volt: vissza a legelőre a juhaihoz. Így indult a várakozása.
Várakozása közben Isten felkészítette a királyságra. Dávid egyetlen dologhoz értett, a pásztorkodáshoz. Fogalma sem volt az udvari protokoll finomságairól, a nép vagy a hadsereg felügyeletéről. Ahelyett, hogy ment volna átvenni a megígért címet, Dávid Istenre várt, hogy Ő helyezze át a legelőről a királyi palotába.
A jelen várakozása jótékonyan hat a jövőnkre. Ezt Dávid megtapasztalta, sok más tanulnivalóval együtt, amik mind reményt adhatnak hiábavalónak tűnő várakozásunk közben.
1. Még ha kiválasztanak és felkennek, akkor is várnunk kell. Dávid 15 évig várt, hogy Júda, és még tovább, hogy Izrael királya legyen.
2. Isten útjai nem a mi útjaink; gondolatai nem a mi gondolataink. Miután kiválasztották és felkenték, Dávid először Saul szolgája kellett, hogy legyen, Saulé, aki az „ő” trónján ült.
3. Isten nem vesztegeti el a várakozás idejét. Később beváltja, gyümölcsözteti életünk különböző szakaszaiban.
4. A várakozás ideje alatt, ha hagyjuk, közel kerülhetünk Megváltónkhoz, olyan közel, ahogy másképpen nem lenne mód rá. Dávid leggyönyörűbb, legköltőibb zsoltárai a barlangokban, a pusztákon íródtak, mialatt Istenre várakozott.
5. Isten meghallja gyermekei kiáltását. Dávid kiáltott, néha esdekelt az Úrhoz segítségért, világosságért, védelemért. Isten sosem hagyta cserben. Végül, minden nehézségen túl, elfoglalta a trónt.
6. Várakozásunk más számára is gyümölcsöző. Gondoljunk bele, mekkora gazdagsággal ajándékozott meg minket Dávid várakozása. Csodálatos költészete gyönyörködtet, megnyugtat, meggyógyít, reményt ad nekünk.
Dávid élete kiváló útmutató a várakozáshoz. Várakozásunk kevésbé megterhelő és jövőnk ragyogóbb lesz, ha hagyjuk, hogy Isten működjön várakozásunk közben. Ha ellazulunk, ha abbahagyjuk a hasztalan viaskodást, Isten bebizonyítja hűségét, és megvalósítja terveit az életünkben.

Uram, segíts várakozni. Segíts jól várakozni. Nyugton akarok maradni, s hagyni akarom, hogy végbevidd tervedet az életemben. Nélküled erre képtelen vagyok. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2012.04.06.
www.proverbs31.org

Túl a nehéz napok egyikén
Tracie Miles

„De nemcsak ezzel dicsekszünk, hanem a megpróbáltatásokkal is, mivel tudjuk, hogy a megpróbáltatás munkálja ki az állhatatosságot, az állhatatosság a kipróbáltságot, a kipróbáltság a reménységet .” Róm 5,3-4

Egyike volt a drámateli napoknak, amiket felnőtté érő ifjú hölgyek társaságában szoktunk megélni. Mialatt tinédzser lányaim az emeleti szobájukban próbálták feldolgozni álmaik elvesztését, én leültem házunk hátsó bejárata elé a lépcsőre, s átadtam magam az érzelmeimnek.
Mindkét lányom nehéz időket élt érzelmileg, döntéseket kellett hozniuk, s egyikük sem fogadta lelkesen anyai tanácsaimat.
Békességre és csendre vágytam, egy helyre, ahol megbeszélhetem Istennel a dolgainkat. Mialatt a szavakat keresgéltem az imádkozáshoz, titokban visszavágytam abba az időbe, amikor még lányaim kicsik voltak, s a legnagyobb döntés, amit hoznom kellett, az volt, adhatok-e valami rágcsálnivalót nekik ebéd előtt.
Ahogy ott ültem, a virágágyásban feltűnt valami, ami nem illett oda. Részben már benyomulva a talajtakaró mulcs alá, a magyalfa tövében ott volt két megfakult, műanyag húsvéti tojás.
Éveket ugrottam vissza gondolatban, s azon töprengtem, vajon még a hajdani, szívemnek oly drága húsvétreggelek egyikéről maradtak-e ott a tojások. Behunytam a szemem, s hagytam, hogy a gondolataim visszarepítsenek a könnyebbnek tűnő időkbe.
Lelki szemeim előtt megjelent két szőke kislányom, ahogy a magas fűben játszanak rózsaszín, húsvéti ruhácskáikban. Apró ujjacskák kulcsolódnak szorosan a kis vesszőkosarak fülére, amikből színes húsvéti tojásokat dugdosnak a magyalbokrok alá. A bokrok, amik akkor félméteresek voltak, ma már hat méter magasak. Ahogy képzeletben újrajátszottam a kedves jelenetet, elsírtam magam.
Míg én a múltat éltem vissza, s próbáltam a jelenben levegőhöz jutni, lányaim kijöttek a házból, és mellém telepedtek a lépcsőn. Katlyn rámutatott a tojásokra – s ettől a szemem újra megtelt könnyel.
Mindketten úgy néztek rám, mintha megbolondultam volna, nem értették, mi sírnivaló van két megfakult műanyagtojáson. Aztán hirtelen mindhármunkból kitört a kacagás, megoldódott a nyelvünk, s beszélgetni kezdtünk érzéseinkről, gondolatainkról, a történtekről. Mire végére értünk, mindnyájan hálásak voltunk a kapocsért, ami összeköt minket, és átvezet a legnehezebb napokon is.
Hihetetlen áldás anyának lenni, de lesznek „nehéz napok”, amikor úgy érezzük, bedobjuk a törülközőt, és feladjuk. Olyan napok, amikor idegesen és érzelmileg kimerülten nézünk szembe a végeérhetetlen kihívásokkal, hogy Isten útjaira neveljük gyermekeinket egy olyan társadalomban, amelyiknek ezek az utak nem számítanak.
Mai alapigénk arra bátorít, hogy tartsak ki „azokon” a napokon. Az állhatatosság „ragaszkodás valamilyen cselekvéshez, hithez vagy célhoz a nehézségek, az akadályok vagy a csüggedés ellenére”.
Szülőkként Isten arra hív, hogy maradjunk az úton, ragaszkodjunk hitünkhöz, és bízzunk abban, hogy Istennek célja van mindezzel – a „nehéz napokkal” is. Segít, ha beszélgetünk más keresztény szülőkkel, eljárunk közös imaalkalmakra, belegyökerezünk Isten Igéjébe.
Azon a bizonyos napon, amikor nehéz volt a szívem, Isten két fakó húsvéti tojással akart emlékeztetni, hogy Ő velem van az anyasággal járó napi megpróbáltatások közben is, és ez reménységgel tölt el.
A remény pedig erőt ad a kitartáshoz, a kitartás segít megépíteni saját jellemünket, mialatt gyermekeink jellemének alakításába fektetjük erőnket.
Ha a múlt könnyebbnek tűnik is a jelennél, Isten arra hív, hogy a mostani szülői feladatainknak is adjuk át magunkat, s bízzunk benne, hogy Neki csodálatos terve van, amihez a „nehéz napok” is hozzátartoznak.

Uram, köszönöm, hogy néha egyszerű dolgokkal emlékeztetsz jóságodra, és köszönöm a gyermekeim életét érő pozitív hatások kegyelmét. Segíts kitartanom a Te nevedben, hogy olyan szülő legyek, amilyennek meghívtál engem. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2012.04.09.
www.proverb31.org