A megbocsátás a Miatyánkban

Két teljesen különböző szót találunk a görög szövegben a „vétkeinket” és az „ellenünk vétkeztek” kifejezésekre. Az angol jobban visszaadja az eredeti jelentést (ezért is néztem utána). A vétkeink az angol Miatyánkban: sins, az ellenünk vétkezők viszont: our debtors (adósaink).

A görög szövegben a vétkeink helyén ez áll: hamartias hemon.
A hamartia különböző előfordulási helyein (nemcsak a bibliában) lényegében mindazt jelenti, amit a mi vétek szavunk, eredetileg ez is „a célt elvéti” igéből származik.
Az ellenünk vétkezőket viszont az opheilonti melléknévi igenév jelzi, az opheilo ige alapjelentése: tartozni. Nem adta, amit adnia kellett volna. Ez egy mínusz, valami elmaradt a részéről, nem pedig egy ellenem irányuló cselekvés. A jó akarat hiánya, nem pedig rosszakarat.


Ugyanakkor van itt még valami. A két mondatot összekötő szó, amit „miképpen”-re fordítanak, (bocsásd meg a vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk), sokkal tágabban értelmezhető, mint a magyar „miképpen”. A „gar” szócska ez, pontosabban „kai gar”. A gar önmagában inkább „mert”-et jelent, a kai-ial együtt van egy „mert még” értelmezése is. Tehát nem azt imádkozzuk, hogy úgy bocsáss meg nekünk, ahogy mi is megbocsátunk, hanem bocsáss meg, mert (még) mi is megbocsátunk (nem azoknak, akik gonosz szándékkal gyötrelmet okoznak nekünk vagy szeretteinknek, hanem) azoknak, akik megbántottak, akiktől nem azt kaptuk, amit vártunk, akik elmulasztottak valamit, amit megígértek, akik nem úgy viselkedtek, ahogy elvártuk tőlük, stb.