Lélekerősítő levelek 96

Az ő nyelvükön
Melissa Taylor

„Mutasd meg a gyereknek, melyik úton járjon, s akkor sem hagyja el, amikor idősebb lesz.” Péld 22,6

„Nem fogok csatlakozni a Facebook-hoz, és nem küldök neked sms-eket. Te se küldj nekem. Ha valamit akarsz mondani, beszélj! Ti mai gyerekek már azt is elfelejtettétek, hogy kell beszélgetni.”
„De nagyapa, így nagyon sok mindenről lemaradsz, ami velem történik.”
„Nem érdekel” – morogta az öreg.
Ez a beszélgetés, aminek tanúja voltam, napokig kísértett. Persze, hogy nem igaz, hogy nem érdekli nagyapát, mi történik az unokájával. Csak nem tudja, hogy viszonyuljon hozzá, és az új technológiák megrémítik. Megvallom, én is féltem tőlük. Nem szeretek változtatni a régi szokásokon.
Mikor a gyermekeim kisebbek voltak, reggelire nem csak ételt kaptak, hanem közös bibliaolvasást és elmélkedést is. Akkor még nem jártam dolgozni, több időm volt reggelente.
Manapság csak arra figyelek, hogy időre elkészüljünk. Ők is meg én is. Hatan rohangálunk a lakásban, sorban állunk a két fürdőszoba előtt, bekapunk valamit, és irány a kijárat. Hiányzik nekem az az idő, amit arra szánhatok, hogy megtanítsam gyermekeimnek a legfontosabbat: Isten Igéjét.
Egyik este elnéztem, milyen villámgyorsan sms-ezik tizenéves fiam, s az jutott eszembe, mi lenne, ha naponta küldenék a gyermekeimnek egy igét a mobiljukra. Számítana vajon? Aztán elvetettem a gondolatot. Hogy néz az ki, hogy én küldjem nekik mobilon Isten Igéjét? Maguktól kell, hogy olvassák a Bibliát.
Aztán eszembe jutott nagyapa, ahogy elutasította az unokáját, ahogy semmibe vette a válaszát. Én nem akartam elszalasztani semmit.
Ha naponta elküldök gyermekeimnek egy igeverset, nem változik meg az életük tőle, de mi van, ha mégis. Vajon, töprengtem, ha Jézus élne, használná az sms-t, az emailt, a facebook-ot?
Mikor a földön járt, alkalmazkodott hallgatóihoz, a kultúrájukhoz. Mondanivalója, üzenete nem változott, de az, ahogy kifejezte magát, néha igen. Jézus ott érte el az embereket, ahol voltak. Gyalogolt, szamárra vagy hajóba ült, tanított házakban, domboldalon, ünnepségeken, közös vacsoránál.
Már több mint egy éve küldöm az Ige-sms-eket a gyermekeimnek. Néha kapok egy „köszönöm”-öt válaszul, vagy nem reagálnak, de az is előfordult már, hogy ők is küldtek válaszul nekem egy igeverset. Ugyanazt a verset küldöm mindegyiknek, így ha úgy adódik, beszélgetni tudunk róla.
Az sms és társai összekötnek a gyermekeimmel, mert az ő nyelvükön szólok hozzájuk. Az üzenet nem változott, de a hatékonyság kedvéért változott a csatorna, amin elindítom. S mekkora öröm, mikor azt tapasztalom, hogy továbbküldik barátaiknak az üzenetemet.
Lehet, hogy nem az sms a legkedvesebb megnyilatkozási formám, de ha segítségével Isten üzenetét közvetíthetem a gyermekeimnek, persze, hogy hozzányúlok. Ez is egy eszköze az „útmutatásnak”.
Gondoljuk át ezen a héten, milyen új lehetőségeket találhatunk, hogy Isten Igéjét az ő nyelvükön közvetítsük gyermekeinknek.

Uram, nehezemre esik változtatni, de ha szeretnéd, hogy valamit változtassak a másik kedvéért, meg fogom próbálni. Segítségeddel minden lehetséges. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2012.05.18.
www.proverbs31.org

Mikor tovatűnni látszik a remény
Samantha Reed

„Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm. Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem, lelkemet felüdíti.” Zsolt 23,1-3

A szék mindig nyikorog, ahogy klienseim fészkelődnek benne. A karok túl közel állnak egymáshoz, hogy kényelmes legyen, mintha direkt ki akarnák sajtolni a fájdalmat azokból, akik tanácsadásra jönnek hozzám. Ez jutott eszembe akkor is, mikor a barátnőm látogatott meg.
Néztem, ahogy sír, és abban bíztam, hogy a könnyek enyhítenek a terhen, ami ránehezedik.
Egy ideje a magában hordozott új élet örömét dédelgette. Aztán kiderült, hogy a remény beteljesülése újra kitolódik. Nincs itt az idő. Még nincs. Még hosszú ideig nem lesz.
Egy napon eljött hozzám ebédelni. A konyhában állva ujjongtunk a jó hír hallatán, szorosan összeölelkeztünk, és sírtunk mindketten. Most itt volt az idő.
Emlékszem, mikor ez a régvárt kisbaba megszületett. Egy olyan napon történt, mikor az élet belőlem igyekezett kisajtolni a fájdalmat.
Kimerített a tízévnyi várakozás a házasság reményének beteljesülésére. Féltem, hogy Isten jósága elfordult tőlem. Egyik barátnőmnek beszéltem a félelmeimről a kórházba menet. „Bíznod kell Isten hűségében. Ő jó. Ne hagyd, hogy rettegő kételkedésben peregjenek a napjaid, akkor sem, ha a reményeid teljesülése egyre csak tolódik.”
Ezeket a szavakat emésztgettem, ahogy később karomon tartottam az édes kisbabát, Sophie Brooke-ot. A neve bölcsességet és csendes vizeket jelent. Bátorító, kedves szavak annak, aki úgy érzi, fájdalmas a teher, s a reményt nehéz életben tartani.
A Bölcsesség ezt súgja a szívünkbe: Az Úr az én Pásztorom. Át fog vezetni ezen a fájdalmas időszakon. Benne mindenem megvan és meglesz. Eszünkbe juttatja, hogy a Pásztor jó, és nem hagy el.
A csendes vizek pedig? Ahova az Úr vezet, hogy felüdítse lelkünket, hogy újratámassza reményünket, mikor ellankaszt a várakozás fájdalmunk völgyében. Ha ránk tör a csüggedés, üdítő forráshoz hív minket, menedékhez, ahol Vele találkozhatunk, megpihenhetünk a jelenlétében.
Négy év telt el Sophie Brooke születése óta. Ez idő alatt megtapasztaltam, hogy könnyebben telnek a napok, megfoghatóbbá válik a remény, ha gyötrő kétségeim helyett a Pásztoromra figyelek.
Az élet minden időszakában, minden helyzetében ott van Isten, és nyújtja nekünk a bölcsességet, a békét, visszavezet a reménykedéshez.
Amikor a remény tovatűnni látszik, amikor nem lelem sehol, felidézem barátnőm szavait: „Bíznod kell Isten hűségében. Ő jó. Ne hagyd, hogy rettegő kételkedésben peregjenek a napjaid akkor sem, ha a reményeid teljesülése egyre csak tolódik.”

Uram, úgy érzem, az élet fájdalmat présel ki belőlem, s nem találok reményt sehol. Tehetetlennek érzem magam. Mutasd meg, kérlek, hogyan imádkozzam, keressek, várakozzak jól ebben az időszakban. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2012.05.23.
www.proverbs31.org

Minden, mi kell
Tracie Miles

„Testem és szívem elenyészik, de sziklám és osztályrészem örökre az Isten.” Zsolt 73,26

Ha szó szerint érthetnénk az „az vagy, amit megeszel” kifejezést, a kisfiam egy nagy tál csokis fagyi lenne.
Még nem volt akkora, hogy adhattam volna neki, de már akkor imádta. Néhány éve történt, hogy megállt előttem, és – az érzelmi rámhatás végett - előrebiggyesztett alsó ajakkal csokis fagyit kért. Sosem tudtam ellenállni zabálnivaló arckifejezésének, most is elővettem a jégkrémes dobozt a fagyasztóból.
Felnyitottam a fedelét, de már csak az egyik sarkában volt fagylalt. Időt nyerek, és kevesebbet kell mosogatni, ha nem kanalazgatom át egy tálkába, így hát odaadtam Michaelnak, egye meg a dobozból.
Ezzel aztán kiengedtem a szellemet a palackból.
Michael felfedezte, hogy ha a dobozból eszik, nem korlátozódik az adagja két-három gombócra, s ezzel megnyílt számára a világ. Azóta nem fordult elő, hogy mikor jégkrémet kért, ne kérdezte volna meg, hogy ehet-e a dobozból.
Michael vágya a korlátlan adag fagyira elgondolkodtatott. Számunkra is megnyílik a világ, ha határtalanul vágyunk Istenre. Az a szó, amit a zsoltáros használ a fenti igeversben, amit osztályrésznek fordítottak, adagot is jelent. Annyi, amennyi kielégít, amennyire szükségem van. A zsoltáros tudja, hogy meg fog inogni, szíve és teste is megadja magát a kísértésnek, tárgyakban és emberekben keresi majd a kielégülést, de azt is tudja, hogy Isten mindennel ellátja, amire szüksége van.
Az Úr megfelelő adagnyi energiával tölt fel, ha gyengék és elesettek vagyunk. Megerősít, ha félünk, ha csüggedünk, ha idegesek vagy fáradtak vagyunk. Megígérte, hogy botlásainkat megbocsátja. S ami a legfontosabb, akármeddig feszítjük is vágyainkat, s próbálunk örömöt és kielégülést találni földi dolgokban, Ő türelmesen kitart, és nyújtja Önmagát, míg rá nem jövünk, hogy amire valóban szükségünk van, az csak egy nagyobb adag Belőle.
Az „osztályrésznek” fordított szó „örökrészt”, „örökséget” is jelent a héberben. Gondoljunk úgy Istenre, mint örökségre, Ő mindenestül nekünk adja magát. Annyit kaphatunk Belőle, amennyit csak kérünk, amennyire csak vágyunk.
Mikor szomjazó szívvel Jézushoz járulunk, tökéletesen kielégíti vágyainkat, meggyógyítja sebeinket, fedezi szükségleteinket. Amikor Istenről és az Igéről van szó, nyugodtan ehetünk egyenesen a dobozból!

Uram, szítsd fel bennem a vágyat Igéd iránt. Minden nap kérek Belőled, és számítok rá, hogy mindig fedezed a szükségleteimet. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2012.05.25.
www.proverbs31.org

Ha a férjed már feladta
Lysa TerKeurst

„Te alkottad veséimet, anyám méhében te szőtted a testem. Áldalak, amiért csodálatosan megalkottál, és amiért csodálatos minden műved. Lelkem jól tudja ezt.” Zsolt 139,13-14

Hallgatás. Elutasítás. Kemény szavak. Az intimitás hiánya. Kérdések. Elmaradó válaszok. Fájdalom.
Fáj a szívem mindazokért, akiknek küzdelmes a házassága. Ismerem, milyen az. Sokan ismerjük.
De a legnagyobb fájdalom akkor jön, amikor észrevesszük, hogy társunk lemondott a kapcsolatunkról, mialatt mi még küzdünk érte. Pánikszerűen próbáljuk felébreszteni a másikat, meggyőzni, hogy érdemes, hogy segítenie kell megmenteni a kapcsolatot.
Egy ilyen szituáció bonyolultabb annál, semhogy egyszerű tanácsokkal mernék előállni. Mégis adnék neked egy támpontot, ami megszüntetheti a pánikot, és visszatalálhatsz belső egyensúlyodhoz.
Fogadd el, hidd el, hogy értékes vagy.
Mert az vagy. Értékes. Akkor is, ha másként érzel. Ha egy pillantást vetek a 139. zsoltárra, tudom, hogy igazam van: értékes vagy, csodálatos. És jobb, ha Isten szilárd igazságaira támaszkodunk, mint tünékeny érzelmeink hullámvölgyeire.
Szép vagy, elragadó, vonzó, aranyos és ügyes. Ha teljesítetlen elvárásokkal, megoldatlan vitákkal, feszült kommunikációval teli kapcsolatban élsz, úgy vélem, nem egészen olyannak látod magad, mint amilyennek leírtalak.
Egy tönkrement kapcsolatban mi is tönkre tudunk menni.
Ha csak kicsit is hasonlítunk egymáshoz, akkor, amikor padlón érzed magad, a körülötted élők a legrosszabbat kapják belőled. Ettől aztán a sok-sok bántásra és aggódásra még ráteszel egy rakás lelkiismeret furdalást, szégyenérzetet, azt az érzést, hogy már nem vagy önmagad. Elvesztetted kislány-énedet, aki mindig pozitív és derűs volt, és úgy érezte, övé a világ.
Simogató igazságot súgok most neked. Vissza tudod őt szerezni, a kislány-énedet, ha felbuksz levegőt venni, és emlékezteted magad értékes voltodra.
Akkor tudsz értékesen cselekedni.
Ki tudsz lépni az érzelmi kakiból, s elkezdhetsz emelt fővel gondolkozni és döntéseket hozni.
Tervezd meg, mit teszel. Beszélgess bölcs emberekkel, akik szeretnek téged, és elkísérnek ezen a göröngyös úton.
Húzzatok meg bizonyos határokat a férjeddel, ha szükségesnek látjátok. Eszeveszetten imádkozz/imádkozzatok tisztánlátásért.
Olvass jó könyveket, amik segítségedre lehetnek. Nemrég olvastam Dr. Tim Clinton új könyvét, az Áttörést (Breakthrough). Ebben írja: „Ha felfogjuk Isten meghatározását az igaz szeretetre, és megtanulunk aszerint élni, megnyílik számunkra a szabadság ajtaja. Jövőnk Isten kezében van. Ha felismered és befogadod ezt az igazságot – ez lesz a te igazi áttörésed!”
Ne feledd, az nem rajtad áll, hogy a férjed mit tesz és hogyan reagál, de az rajtad múlik, hogy te mit teszel és hogyan reagálsz.
Légy újra önmagad.
Imádkozom, hogy fennmaradjon a kapcsolatotok. Lényem minden sejtjével imádkozom ezért. De ha mégis vége szakad, leginkább azért imádkozom, hogy az az értékes asszony, aki vagy, emelkedjen ki a romok közül, és kapaszkodjon erősen az egyetlen véleménybe, ami számít: Annak véleményébe, aki örökké csodálatosnak mond téged.

Uram, a házasságom harcmezővé vált. Küzdök, Uram. Kérlek, segíts. Bele kell kapaszkodnom igazságodba, abba, hogy Szerinted értékes vagyok. Uram, kérlek, mutasd meg, mit kell tennem, hogy megerősítsem házasságomat. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2012.05.24.
www.proverbs31.org

Vezetőszerep
Glynnis Whitwer

„Hallgass, fiam, apád intésére, és ne hagyd el anyád tanítását.” Péld 1,8

Mikor megszületett harmadik kisfiúnk, az erőegyensúly megingott a családunkban. A három kis rajkó számbeli fölénybe került velünk szemben, és ennek nagyon is tudatában voltak. Mintha minden nap összeesküdtek volna, hogy megbolondítanak. Szülőknek szóló nevelési könyveket bújtam, de aztán csalódottan csaptam őket az asztalra. Tele voltak bölcs tanácsokkal, de egyik sem adott útmutatást arra, mit tegyek, amikor három ördögfióka három különböző rosszaságot művel egyidőben.
Más anyák nem szembesültek ezzel a történelem folyamán? Én volnék az első?
Napról napra nőtt bennem a feszültség amiatt, hogy nem tudom kézben tartani dolgokat. Miért nem bírok velük? A karrierem sikeres volt, a különböző teszteken magas pontszámot értem el a vezetési képesség terén, könnyedén vezettem kiscsoportokat, szervezeteket.
Mi történt hát? Hol van a kezdeményező készségem? Hol van a hatékonyságom? Ahelyett, hogy egy követnivaló vezetőt láttak volna bennem a fiaim, előttük egy határozatlan, ötlettelen, fáradt nő voltam. Nem csoda, hogy nem engedelmeskedtek.
Úgy éreztem magam, mint egy fogoly, akin három börtönőr uralkodik. Lemondtam a tekintélyről, s csak a túlélésre játszottam.
Végre aztán eljött a nap, amikor elhatároztam, változtatok a dolgokon. Azon a napon rájöttem, hogy az anyaság csak egy másik lehetőség a vezetésre. A Péld. 1,8 ráébresztett, hogy Isten arra hív, hogy tanítsam, neveljem, irányítsam a fiaimat, nem arra, hogy megadjam magam az ő irányításuknak.
Minél többet gondolkodtam, annál izgatottabb lettem. Feltöltött energiával a gondolat, hogy az anyaság is vezetői szerepkör. Meg akartam tanulni. De ügyelnem kell, hogy ne bitoroljam Jézus és a férjem tekintélyét gyermekeim életében. Naponta kértem Istent, segítsen, hogy elfoglaljam az Általa megállapított helyemet a tekintély- és tisztelet-hierarchiában, és hogy mutassa meg, hogyan vezethetem hatékonyan a gyermekeimet.
Iránymutatást, bölcsességet kértem Istentől, nagyon sok időt töltöttem igeolvasással, hogy megértsem helyemet anyaként Krisztusban. Újra meg újra emlékeztetnem kellett magamat azokban az igazán nehéz napokban: „én vagyok az anya, én vagyok az anya”.
Eléjük kell élnem, rá kell vezetnem őket a helyes magatartásra, ahelyett, hogy megsértődnék, és duzzognék, mint annyiszor tettem azelőtt. Kemény dolog ez.
Anyaként vezetőnek lenni azért is nehéz, mert nincs szabadnap. No meg az érzelmi reakcióim nem mindig logikusak. Kimerít és elveszi a kedvemet a kudarc, a csalódás, s ilyenkor könnyen átadom a terepet. Ahelyett, hogy magasabbra raknám a mércét, leteszem a földre, csak hogy túléljük a napot. Bizony ez megesik. Beadom a derekam, ahelyett, hogy megállnék szilárdan. De észrevettem, hogy a gyenge pillanataimban Isten kegyelme jelen van. Igen, főleg a gyenge pillanatokban, amikor kudarcnak élem meg az anyaságomat, érzem meg Isten jelenlétét. És a tudat, hogy Ő ott van nekem, bátorságot ad az újrakezdéshez.
A kezdeti nehéz évek óta szaporodott a családunk két fogadott kislánnyal, s a hajdani kisfiúk már 16, 18, 20 évesek. Nagyon szeretem tanítani, oktatni a gyermekeimet. De még mindig vannak keményebb napok, amikor emlékeztetnem kell magamat, hogy én vagyok az anya. És továbbra is keresem Isten útmutatását és bölcsességét, hogy a szülői lét újabb fázisában is jó vezető lehessek.
Gyermekeim vezetése a legnehezebb feladat, amivel találkoztam. Komoly ára van a sikernek. De kész vagyok megfizetni az árat azért az öt drága fiatalért, akik anyunak hívnak.

Uram, köszönöm, hogy Te vezetsz, és én követhetlek Téged. Segítsz azzá válnom, akivé meghívtál. De kell a segítséged, hogy bátorítsam és ösztönözzem azokat, akiket a gondjaimra bíztál. Fakassz bennem lendületet a kedved szerint való vezetői szerep ellátásához. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2012.05.28.
www.proverbs31.org

Elhallgattatom a lelkem
Wendy Pope

„Megtanítottam hallgatni a lelkem, így békét szereztem neki.” Zsolt 131,2

Beszédes vagyok. Mindig is az voltam. Bizonyítványosztás idején szüleim mindig közepes osztályzatot láthattak a „magatartás” rubrikában. Egyik alsós tanítóm kedvesen „társasági lényként” definiált, de nem mindenki volt ilyen elnéző. „Wendynek be nem áll a szája. Pedig többet tudna tanulni, ha kevesebbet beszélne.”
A rég bevett szokások tartósak. Cserfességemet magammal vittem Istennel való együttléteimbe is, mindig megtöltöttem a csendet szavakkal – rengeteg szóval. Elképzelem Mennyei Atyámat, ahogy a Fiára néz, s azt mondja neki: „Nem jutok szóhoz, ha ezzel a lánnyal beszélgetek! Pedig többet tudna tanulni, ha kevesebbet beszélne.”
Az igazat megvallva, képtelen voltam csendben maradni. El akartam mondani Istennek minden jó megoldást az életemre. Közben a tennivalóimon járt az agyam ahelyett, hogy átéltem volna a békességet, a csendet. Poros polcok, szétszórt játékok vonták el a figyelmemet.
Erőltetettnek éreztem a hallgatást, ezért nem is próbálkoztam.
Megosztottam Istennel nyugtalanságomat, de tudtam, hogy a csendet, a hallgatást gyakorolnom kell. Hallottam Isten gyengéd biztatását. „Sssss. Légy csendben. Helyes és jó dolog hallgatni. Nem kell szólnod egy szót sem.”
Lassacskán kezdtem megérezni valamit, amit nem tudtam kifejezni, míg rá nem találtam a mai igénkre. Nyugalom.
A lelkem megújult és békére lelt. A csendben, a szótlanságban Isten egyesítette szívét az enyémmel, és hagyta, hogy megízleljem a nyugalmat, amire szükségem volt.
Ahogy megtöltjük lelkünket Istentől származó felüdüléssel, megtanulunk ellazulni kegyelme ritmusában. Valódi békességet és nyugalmat élünk át, ami csak a Vele való együttlét csendjéből, mozdulatlanságából eredhet. Ez a felfrissülés egész napi munkavégzésünk során kísérni fog minket.
Te is olyan cserfes vagy, mint én? Nehéz csendben maradni Istennel? Kérd, hogy segítsen gyakorolni a csendet, és hogy tudd élvezni is. Lelked üdítő békességet fog megtapasztalni. Nyughatatlan lelkünknek éppen Isten nyugalmára van szüksége.

Uram, nagyon nehéz elcsendesítenem a lelkem. Leteszem eléd az ellenállásomat, és elhatározom, hogy a következő hónapban minden nap eltöltök Veled teljes csendben öt percet. Előre hálát adok mindazért, amit mondani fogsz nekem a csendben. Köszönöm a nyugalmat, amit csak Te tudsz nyújtani. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2012.05.29.
www.proverbs31.org