Lélekerősítő levelek 97

Hasonlítgatás
Renee Swope

„Mert nem merjük magunkat azokhoz számítani vagy hasonlítani, akik önmagukat ajánlják. Ezek nem veszik észre, hogy magukhoz mérik, és magukhoz hasonlítják önmagukat.” 2 Kor 10,12

Össze szoktad hasonlítani magadat másokkal, akiket magadnál különbnek tartasz? Úgy érzed, nem vagy olyan okos, csinos, izgalmas, rendes, jólelkű stb., mint ők?
Könnyen gondolhatjuk, hogy ha többet tudnánk, ha különbek volnánk, magabiztosabbak lennénk. Pedig sokan kételkednek önmagukban, sokan küzdenek a bizonytalansággal azok közül is, akiknek látszólag mindenük megvan. A Biblia egy olyan nő történetével indul, akinek nem volt elég a minden, ami az övé volt (1Móz 2).
A Teremtő az istengyermekség méltóságát adta Évának, a teremtés koronájává tette. Megadott neki mindent, amire vágyhatott: bensőséges kapcsolatot, szépséget, biztonságot, fontosnak érezhette magát, célt kapott az élete. Sátánnak mégis sikerült elbizonytalanítania őt azzal, hogy rávette, fordítsa el tekintetét mindarról, amije van, s figyeljen arra, amije nincs.
Ismerős, ugye? Mint Éva, én is meghallottam a Sátán suttogását, hogy nem az vagyok, aki lehetnék, nem olyan vagyok, amilyennek lennem kéne. Amikor újraolvastam a teremtéstörténetnek ezt a részét, észrevettem, hogy a Sátán minden kérdése, felvetése arra szolgált, hogy elbizonytalanítsa Évát, hogy a kételkedés magját ültesse el a lelkében. Azt akarta, hogy kezdjen kételkedni Istenben, és kezdjen kételkedni önmagában.
Az ellenség sugalmazása arra irányult, hogy Éva többet akarjon, mint amije van, több akarjon lenni, mint ami, Isten gondoskodását megkerülve akarjon fontosabbá válni. Meggyőzte a Sátán Évát, hogy valami hiányzik az életéből, s ha eszik a tiltott fa gyümölcséből, olyanná válik, mint Isten.
Milyen ostoba összevetés. De minden hasonlítgatás ilyen. És mégis állandóan ezt tesszük. Ha olyan tudnék lenni, mint …, ha olyan házam / férjem / állásom lenne, mint x-nek, ha a gyermekem úgy viselkedne, mint y-é …, akkor boldog lennék, fontos lennék, biztonságban lennék.
Mai igénk arra int, hogy a hasonlítgatás ostoba dolog. Csak arra való, hogy elégedetlenek legyünk. Egyre többet akarunk, és mégsem lesz soha elég.
Bárcsak tudott volna Éva arra figyelni, kicsoda ő, mi mindene van neki Isten gyermekeként! Bárcsak mi is tudnánk erre figyelni.
Sátán el akarja fordítani a tekintetünket, hogy csak gyengeségeinket lássuk, hogy elbizonytalanodjunk, s energiánkat feleméssze hiányosságaink takargatása és a megfelelési vágy. De nem muszáj megadnunk magunkat neki. Vegyük észre a mesterkedéseit, állítsuk hazugságai helyébe Isten igazságát, védekezzünk a kísértései ellen úgy, hogy az Istentől kapott elfogadottságunkra, biztonságunkra, fontosságunkra figyelünk. Megköszönjük Isten gondoskodását és szavait, melyek ráébresztenek, kik is vagyunk mi valójában – Őbenne:
Elismer és elfogad engem:
Isten kiválasztott, és gyermekévé fogadott (Ef 2,10).
Megváltott, megbocsátotta minden bűnömet (Kol 1,13-14).
Krisztusban teljessé lettem (Kol 2,9-10).
Biztonságot ad:
Isten minden körülmények közt a javamat akarja (Róm 8,28).
Megszabadultam az ítélettől. Semmi sem választhat el Isten szeretetétől (Róm 8, 31-39).
Bízom benne, hogy Isten bevégzi mindazt a jót, amit elkezdett bennem (Filippi 1,6).
Fontos vagyok:
Isten remekműve vagyok (Ef 2,10).
Szabadon és bizalommal közeledhetem Istenhez (Ef 3,12).
Mindenre képes vagyok Krisztusban, aki megerősít engem (Fil ippi 4,13).
Dr. Neil T. Anderson, pszichológus és író, írja: „Minél inkább ragaszkodsz ahhoz, aki Krisztusban vagy, annál jobban átüt majd rajtad valódi egyéniséged.”
Legközelebb hát, ha előkerül a mérőrúd, emeljük magasra, és mutassunk vele Krisztus felé, arra az önmagunkra, akik Őbenne vagyunk.

Uram, köszönöm, hogy Krisztusban kiválasztott, szent és nagyon szeretett ember vagyok. Amikor kísértést érzek arra, hogy a világ szemével nézzem magam, vagy összehasonlítsam magam másokkal, figyelmeztess, kérlek, hogy vegyem észre a Sátán mesterkedését, segíts, hogy álljak ellen neki, és a Te igazságodba kapaszkodjam. Tudatosítsd bennem, hogy ez az önbizalom Krisztusban illet meg engem, nem önmagamban vagyok alkalmas bármire, hanem értékességem Tőled származik. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2012.05.30.
www.proverbs31.org

Tényleg félek!
Lysa TerKeurst

„Az Úr angyala védőfalat emel, s körülveszi az igazat, hogy oltalmazza.” Zsolt 34,8

Tavaly elkezdett fájni az egyik zápfogam. Megint. Hogy őszinte legyek, nem akartam foglalkozni vele. Az egész fog egy fájdalom volt. Szó szerint.
Nem egyszer, nem kétszer, de háromszor rakattam már rá koronát. Az első eltört. A második is eltört. S bár úgy tűnt, a harmadik végre működni fog, most elkezdett fájni. Jaj!
A fogorvos közölte, hogy gyökérkezelni kell a fogamat. Nincs nekem semmi bajom a „gyökér” vagy a „kezelés” szóval, de így együtt... Vad félelem szorította össze a szívemet, s minden erőt kivitt belőlem. Nem, azt nem. Képtelen voltam rá, hogy időpontot kérjek.
Inkább hordozom a fájdalmat.
Egy évig nem rágtam azon az oldalon. Nem hagytam, hogy hideg folyadék kerüljön oda. Amikor már nem bírtam, az ibuprofenhez fordultam.
Egy teljes évig!
Aztán elegem lett. A fájdalom túlnőtt a félelmemen, s kértem időpontot a gyökérkezeléshez.
S tudod mi történt? Túléltem! Nemcsak túléltem, de kiderült, hogy nem is olyan nagy ügy a gyökérkezelés. A félelmem sokkal nagyobb volt, mint amit a beavatkozás indokolt.
Azt hiszem, a félelem gyakran játssza ezt velünk. A félelem attól, ami bekövetkezhet, sokkal nagyobb stresszben és szorongásban tart, mint ha megtörténik, amitől féltünk. Van valami, amit a félelem miatt kerülsz, elodázol?
A 34. zsoltár emlékeztet: Isten angyala körülöleli és megvédi az istenfélő embert. Az istenfélelem azt jelenti, hogy tiszteljük, és mindenek fölé helyezzük Istent az életünkben. Ha a félelmemre koncentrálok, felnagyítom azt, és semmi másra nem tudok gondolni. Meg kellett hát tanulnom Istenre figyelni három módon:
- Őszinte imában kiáltok Hozzá. Kimondom, hogy félek, és hogy megbénít a félelem. Kérem, hogy világítsa meg a következő lépést, amit meg kell tennem.
- Kinyitom a bibliámat, és útmutatást keresek, mi az, amit Isten vár tőlem félelmemben. Összegyűjtöm, feljegyzem a Biblia igazságait a félelemről, s a következő tetteimet ezek alapján tervezem.
- Ellenőrzöm magam, hogy félem, azaz tisztelem-e Istent, ahogy a Zsolt 37,4 írja, tehát biztos lehetek benne, hogy Isten egy angyala körbevesz, és Isten megszabadít engem.

Nagyon szeretem ezt az ígéretet. Megnyugtat. Biztonságot ad. Arra hív, hogy úgy éljek, mint aki komolyan veszi, és hiszi ezt az ígéretet.
Milyen félelmeddel tudsz most szembenézni? Gondolj valami gyakori félelmedre, ami visszatart. Félsz találkozni valami vita miatt egyik ismerősöddel, barátoddal? Visszatart a félelem valamitől, amire érzed, Isten hív? Félsz egy diagnózis miatt? Vagy egy gyökérkezeléstől?
Ha ott lehetnék melletted, megfognám a kezed. De ennél sokkal jobb, hogy Isten ott van veled. S ha ezt tudod, ha az angyalai körülvesznek, minden félelemmel szembe tudsz nézni.

Uram, segíts, hogy csak Téged féljelek tisztelettel, engedelmesen. Ha valamilyen félelmem Tőled származó jogos figyelmeztetés, mutasd meg, kérlek. De ha félelmem csak arra szolgál, hogy elvonja Rólad a figyelmemet, tégy bátorrá, hogy biztonságban járjak a Te jelenlétedben. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2012.05.31.
www.proverbs31.org

Munkaeszköz? Játék? Időtöltés?
Karen Ehman

„Az én időm a te kezedben van, ragadj ki ellenségeim és üldözőim hatalmából!” Zsolt 31, 15

Egyszerre szeretem és gyűlölöm a szociális médiát: Facebook, Twitter, Pinterest és társait. Szeretem, mert kapcsolatban tart a családtagjaimmal, a barátaimmal. Megleshetem…khm, lépést tarthatok a gyermekeimmel, felrakhatok egy imakérést, ha valami baj történik. Imádom felfedezni régen látott osztálytársaimat, ismerőseimet.
De gyűlölöm, ahogy – ha nem állítok korlátokat – óriási fekete lyukként szívja magába az időmet, az energiámat, elvonva figyelmemet a fontosabb dolgokról.
Úgy próbálok rendet teremteni, hogy megkérdezem magamtól: munkaeszköz, játék vagy felszínes időtöltés az internet?
Az internet általában véve csodálatos munkaeszköz. A szociális médiát jó, Istennek tetsző célra is használhatjuk – amikor megszervezzük a komatálat, egy szegény család megsegítését, vagy részt veszünk egy online bibliatanfolyamon. De használhatjuk rosszra is – kibererőszakra, házasságszédelgésre, mások bemocskolására.
Lehet játék is.
Semmi gond a játékokkal. Szükségünk van kikapcsolódásra, felüdülésre. Nagyszerű dolog online játszani másokkal, ha kedveljük az ilyesmit. A gondok akkor kezdődnek, ha felszínes időtöltéssé válik az internet: megakasztja gondolatmenetünket, elvon a fontosabb tennivalóktól, kötelességeinktől.
A céltalan navigálás, az ide-oda kapkodás észrevétlenül elrabolja az időnket, kiszívja energiánkat, elfordít szeretteinktől. Azt a hamis érzetet kelti, hogy foglalkozunk valamivel. Pedig igazából semmit sem csinálunk. Mikor erre rájövünk, idegesek leszünk, bosszankodunk, megint elcsábultunk, bűntudatot érzünk az elvesztegetett idő miatt.
Mai igénkben a zsoltáros Isten kezébe helyezi idejét, s kéri az Urat, szabadítsa meg ellenségeitől. Ő valóságos ellenségekről beszél, akik ártani akarnak neki, de mi gondolhatunk munkaeszközünkre, játékainkra, haszontalan időtöltésünkre is, mert ezek is tudnak ártani.
Megesett, hogy az internet elvette az időmet a családomtól, a háztartásbeli kötelességeimtől. Nagyon szenvedtem miatta, vesztesnek, legyőzöttnek éreztem magam.
Talán veled is megtörtént már. Gyere, imádságos lélekkel, lelkiismeretesen vizsgáljuk meg eredeti kérdésünket, és válaszoljunk rá: „Mi számunkra az internet: munkaeszköz, játék, vagy időtöltés?” Állítsunk fel ésszerű, egészséges korlátokat, s akkor felülkerekedhetünk a győzni akaró ellenségen, megússzuk a bűntudatot és idegeskedést. Felszabadul az időnk valóban fontos kapcsolatainkra, s olyan feladatokra, amiket Isten szánt nekünk. Életünk értelmesebbé válik, csökken a felszínessége.

Uram, taníts meg bölcsen beosztani az időmet. Olyan életet szeretnék élni, ami méltó Hozzád, ami nem puszta időtöltés. Országod szorgalmas, hatékony munkása akarok lenni. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2012.06.01.
www.proverbs31.org

Kapjuk el a rókákat és a rókafiakat
Melanie Chitwood

„Inkább legyetek egymás iránt jóindulatúak, könyörületesek, és bocsássatok meg egymásnak, amint Isten is megbocsátott nektek Krisztusban.” Ef 4,32

Holly barátnőm sokat bajlódik a beparkolással a garázsukba. Olyan szögben kell beállnia, ami miatt, többször nekikoccant már a garázs falának. Jó néhány karcolás, horpadás őrzi ezek nyomát az autón.
Dan, a férje, sokféleképpen reagálhatna minderre – mérgesen, lekicsinylően, de nem ezt teszi. Újra meg újra elnézi Holly ügyetlenkedését. Az ő példájuk jól szemlélteti a „rókafiak” esetét, amit az Énekek éneke említ: „Fogjátok meg a rókákat és a rókafiakat, mert feldúlják a szőlőt, a mi szőlőnket is, amely éppen most virágzik!” (Én 2,15).
Hollyék esete alkalmas lenne a „feldúlásra”, de Dan hozzáállása a „rókafiakhoz”, megmenti szerelmük „szőlőjét”.
Fel tudsz idézni ilyen „kisrókákat” a házasságotokban?
Talán hirtelen haragú a férjed, vagy nem figyel rád eléggé, nem reagál úgy, ahogy szeretnéd, amikor közeledsz hozzá, megfeledkezett a házassági évfordulótokról, vagy késett a munkából, és nem szólt oda telefonon. A házasság mindennapjai számos alkalmat adnak a reagálásra: megsértődhetünk, vagy megbocsáthatunk, ahogy mai igénk kéri.
Megbocsátás nélkül ingerültté, megkeseredetté válunk, szívünk megkeményedik, eltávolodik a társunktól. Egy barátnőm megtanított, hogyan előzhetem meg mindezt. Abban a pillanatban, amikor úgy érzem, megbántottak, azonnal dönthetek. Ha olyasmit mond a férjem, amivel felingerel, rögtön elkezdek imádkozni, s kérem Istent, segítsen megbocsátani. Így Neki lehetősége van az első perctől meglágyítani a szívemet.
Az apróbb hibák, tévedések kisrókáin túl néha komoly sérelmeket is meg kell bocsátanunk. Hűtlenség, titkolózás ingathatja meg a bizalmunkat. Érzéseink ki lehetnek téve állandó támadásnak, ha párunk ugyanazt a sérelmet követi el ellenünk újra meg újra.
Ha van valami, ami megkülönbözteti a keresztény házasságot a többitől, az éppen a megbocsátás. Talán úgy érezzük, ha elnézzük a hibát, akkor szemet hunyunk felette, vagy hozzájárulásunkat adjuk. Feléled büszkeségünk vagy a félelem, hogy mi lesz, ha újra megteszi. Mi van, ha hülyének néz? Mit mondanak majd mások?
A megbocsátással Isten parancsának engedelmeskedünk. A megbocsátással amellett döntünk - gyakran újra meg újra – hogy nem foglalkozunk egy sérelemmel, nehogy a keserűség gyökeret verjen a szívünkben. Tisztázzunk viszont valamit. Ha valami bűn esett a házasságotokban, bocsássatok meg egymásnak, de fordítsatok időt az eset megbeszélésére, az imádkozásra együtt és külön-külön, vagy a keresztény tanácskérésre.
A megbocsátás, ami Krisztussal való kapcsolatunkból ered, az egyik legfontosabb attitűd, ami megteremti és megtartja a házasság egységét.

Uram, áraszd házasságunkra a megbocsátás lelkét. Bevallom, gyakran szeretnék megsértődni, kitartani a magam igaza mellett, duzzogni ahelyett, hogy megbocsátanék. Uram, nem akarom, hogy az ellenség beférkőzzék a házasságunkba, a Szentlélek erejével rácsapom az ajtót a Sátánra, és megbocsátok a társamnak. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2012.06.04.
www.proverbs31.org

Boldogságra vágyva
Sarah Martin

„Az élet útjára tanítasz engem. Színed előtt az öröm teljessége, s jobbodon a gyönyörűség mindörökké.” Zsolt 16,11

Lecövekeltem az illatszerrészleg sminkpolca előtt. A selymesen fénylő rózsaszín és vörös üvegecskék színterápiás hatással voltak rám a stresszes nap végén. Egy vadonatúj szájfény el fogja űzni rossz hangulatomat, s boldogsággal tölt majd el.
Pár óra elteltével ott álltam a sminkszekrényem előtt, hogy helyrerakjam legújabb szerzeményemet. Akkor vágott belém a felismerés. 47 üvegcse rúzst halmoztam fel; 47 alkalom, amikor utam során boldogságra vágyva beléptem az illatszerboltba.
A korallpiros rúzst azután vettem, hogy összevesztem valakivel, akit szerettem.
A rubinszínűvel az volt a célom, hogy eltereljem a figyelmemet anyagi gondjaimról.
Amikor a színtelen szájfényt vettem, a magányosság elől menekültem.
A rúzs- (vagy ruha-, ékszer-, magazin-, édesség- stb. ) vásárlás önmagában nem bűn. Akkor helytelen egyértelműen, ha a rövid ideig tartó élvezetekkel igyekszem kielégíteni boldogságvágyamat ahelyett, hogy a hosszantartó örömöt keresném, amit csak Istenben találhatok meg.
Az anyagi dolgok generálta boldogság hamar elszáll, az öröm, amit igénk említ, örökké tart. Ez az öröm segít át a nehéz napokon, mert ezt az örömöt mindig jelenvaló Urunkban találjuk meg. „Színed előtt az öröm teljessége, s jobbodon a gyönyörűség mindörökké”, mondja a zsoltáros. A dolgok nyújtotta, rövid idő alatt kialvó élvezet helyett az Isten színe előtt fellelhető örök örömöt kell megtalálnom.
Meg kell próbálnom, hogy
ahelyett, hogy vásárolni rohannék, forduljak Isten felé, hagyjam, hogy Ő adjon pihenést fáradt testemnek, elmémnek egy hajszolt nap után.
Ahelyett, hogy egy fagylaltkehellyel vezetném le a kocsim lerobbanása miatti feszültségemet, Istennel osszam meg gondjaimat, s bízzam rá, hogy megnyugtasson.
Ahelyett, hogy egy újabb, örömöt harsogó, vad számot felvennék az iPodomra, jegyezzem le, mi mindenért lehetek hálás Istennek, és szabaduljak meg rossz berögződéseimtől.
Kedvem lett volna kidobni az összes rúzst, hamis boldogságkeresésem szimbólumait. Soha többé nem veszek rúzst. Meg akarom mutatni Istennek, hogy Őt akarom keresni, ahelyett, hogy a pillanatnyi boldogságot kergetném.
De aztán úgy döntöttem, használni fogom őket, hogy minden egyes alkalommal, amikor előveszem valamelyiket, emlékeztessen rá, hogy egyedül Istenben találok tartós örömöt és beteljesülést.

Uram, köszönöm Neked, hogy a Benned fellelhető öröm mindig rendelkezésünkre áll. Emlékeztess erre mindig, amikor pillanatnyi élvezettel akarom enyhíteni szorongásomat vagy fájdalmamat.
Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2012.06.05.
www.proverbs31.org

Isten intézkedik érted
Samantha Reed

„Soha, senki sem hallotta, fülébe nem jutott, szemével nem látta, hogy volna isten rajtad kívül, aki ilyet tenne a benne bízókért.” Ézs 64,3

Főnököm ultimátuma felvillantotta a munkanélküliség rémét. Sosem felejtem el azt a napot, mikor egy olyan feladat lebonyolítását bízta rám, ami ellentétes volt Isten Igéjével.
Ha maradok, megtagadom a hitemet. Ha távozom, próbára teszem. Elborított a félelem. Ha otthagyom az állásomat, tönkremehetek. Nincs férjem, nincs tartalékom, nincs más megélhetési forrásom.
Minden nap könyörögtem Istenhez, tegyen valamit, változtassa meg a főnöknőm szándékát. Nem történt meg.
A főnök döntött, ez engem is lépni késztetett: beadtam a felmondásom. Első lépés a munkanélküliség útján. Két hét felmondási időm volt. Az agyamban kérdéseket pörgetett a rettegés: miből fizetem ki az albérletemet? Hol találok új munkát? Meddig tart fenn a remény? Anyagi, lelki, érzelmi készleteim napról-napra fogyatkoztak. Nem tudtam túlnézni a nyers rettegésen, a helyzetem kilátástalanságán.
Isten arra indított, hogy adjam be a pályázatomat egy jótékony szervezethet, bár tudtam, hogy nincs üres helyük, és nem cserélgetik az alkalmazottaikat. Abban sem voltam biztos, alkalmas vagyok-e a munkára. Kétségbe vontam, hogy elfogadják a jelentkezésemet, halogattam.
Ha felemeltem volna a tekintetemet a kétségbeesésből, észrevehettem volna, hogy Isten dolgozik, intézkedik értem. Ahogy intézkedett Noémiért Rut Könyvében.
Emlékeztek ugye: a talajt felszántották, a magot elvetették, zöld árpát lengetett a szél, mikor Noéminak Isten közbelépésére volt szüksége. Megözvegyült két menyének így panaszkodott Noémi: „De ha azt mondanám, hogy még remélhetek, és ha még ma éjszaka férjhez mennék is és fiaim születnének, akkor is várhatnátok-e addig, amíg fölnevelem őket?” (Rut 1,12b-13a.)
A nyomor és szűkölködés réme kétségbe ejtette Noémit. Át tudod érezni a helyzetét?
Így szólt a menyeihez: „Menjetek haza, lányaim, miért is jönnétek velem?” (u.o. 11a).
Időbe telik, míg Noémi túl tud nézni pillanatnyi körülményein, és felfedezi Isten intézkedéseit, amik várják. Istennek megváltó tervei voltak, amikhez épp Rutot akarta felhasználni, Rutot, akit Noémi hazaküldött volna. Annyira eszét vette a fájdalom, a jövő fölötti aggódás, hogy képtelenségnek látta, hogy Isten gondoskodna róla. „Ne hívjatok többé Naominak (kellemesnek), nevezzetek Marának (keserűnek), mert a Mindenható keserűséggel töltött el.” (u.o. 20b.)
Talán a te helyzeted is keserű, komor. Talán a te utad is túl hosszúra nyúlik. Nyomát se látod annak, hogy Isten gondodat viseli. Nincs már energiád új munkahelyet megpályázni, nem akarsz újra csalódni, nem veszed fel a lehetséges mentőövet, amit egy ismerősöd dob feléd. Talán úgy érzed, már úgyis tönkrement a házasságod, visszamondod az előre megbeszélt időpontot a tanácsadáson. Sötétség vesz körül, begubózol, visszautasítod testvéred ebédmeghívását.
Ha kimerült vagy; ha túl nehéz a kaptató; ha kiszáradtál érzelmileg, lelkileg, anyagilag – figyelj csak:
„Így tért vissza Noémi és vele a menye, Rut, a moábita nő, aki vele jött Moáb földjéről. Éppen aratni kezdték az árpát, mire megérkeztek.” (u.o.22.)
Noémi útja hosszú volt, rögös és kimerítő. De az első lépéseket akkor tette meg, mikor földbe került a mag. És mikor megérkezett megváltása színhelyére, épp elkezdődött az aratás. Az aratás, amiben felragyog Rut szerepe, Ruté, akit vissza akart küldeni.
Aratás közben akadt meg Boáz szeme Ruton. Boáz Noémi elhunyt férjének rokona volt, övé volt a föld, ahol Rut szedni kezdte az elhullott kalászokat. Boáznak köszönhetően élete hátralévő részében mindene megvolt Rutnak éppúgy, mint Noéminek.
Jóval azelőtt, hogy letelt volna az én kéthetes felmondási időm, az Úr belenyúlt leendő munkaadóm szívébe, és elvetette ott egy új állás létrehozásának gondolatát. Hűségesen öntözte az elvetett magot, mialatt munkát kerestem. Mikorra pályázatom beérkezett, már szárba szökkent az új állás gondolata, beérett a termés, és én munkához jutottam.
Visszatekintve úgy látom, kár volt annyit gyötörnöm magam félve és aggódva, hinnem kellett volna Isten gondviselésében, bizakodva várakozhattam volna.
Láthatatlanul ugyan, de Isten munkálkodik, és közbelép, amikor eljön az idő. Ha valami miatt rettegsz, kétségbe vagy esve, biztatni szeretnélek: az Úrra nézz, ne a pillanatnyi helyzetedre. Javában tart már intézkedéseinek sorozata érted.

Uram, köszönöm hűségedet. Irányítsd, kérlek, gondolataimat, lépteimet. Vedd el, ami nem kellene, hogy hozzám tartozzék: a félelmet, a kétségeket, a kishitűséget, és adj helyettük reményt, bizakodást és örömöt. Segíts, hogy Rád figyeljek, ne a körülményekre. Köszönöm, hogy mindig intézkedsz értem, Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2012.06.06.
www.proverbs31.org