Keresztelés

Ma kicsit utánajártam (a Lk 12,50 hatására) a keresztség szónak a bibliában. Röviden leírom, mit találtam.
A baptisma szó eredetileg bemerülést, bemerítést, bemártást jelent, és annak eredményét
21-x fordul elő a bibliában, mindegyik az Újszövetségben.
Háromféle jelentést különíthetünk el.
1. Elborít valami gond, baj, szenvedés, fájdalom (3 helyen értelmezhető így a szó, mindegyik az evangéliumokban, pl. épp a Lk 12,50 is), belemerülök, de benne van a szó jelentésében, hogy ki is kerülök belőle
2. János keresztsége - a vízbemerítés jelképezi, hogy a bűnbánat megtisztít, és előkészít arra, hogy tagja lehess az országnak, amit a Messiás fog megalapítani. Legtöbbször ebben a jelentésben szerepel az evangéliumokban és az Apostolok cselekedeteiben
3. A levelekben a keresztség már Jézus parancsa, itt már a Szentlélekbe merítkezünk, és válunk Isten országának tagjaivá.

Arra gondoltam, milyen szép lenne, ha így mondaná a pap kereszteléskor (vagy legalább mi gondolatban átfordítanánk, s átélnénk): én téged belemártalak az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevébe (valóságába). Mint a falatot a mártásba, átitatja minden porcikádat, s örökre magadon-magadban viseled.
Így megoldódna az a dilemma is, hogy a Szentháromság nevére, nevébe vagy nevében keresztelünk. Egyértelműen: nevébe, mert megkeresztellek/belemerítelek áll előtte.