Advent 4. vasárnapja

János 5,24-30
24. Bizony, bizony mondom néktek, hogy aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki engem elküldött: örök élete van, és nem megy ítéletre, hanem már átment a halálból az életre.
25. Bizony, bizony mondom néktek, hogy eljő az idő, és az most vagyon, mikor a halottak hallják az Isten Fiának szavát, és a kik hallják, élnek.
26 Mert a miként az Atyának élete van önmagában, akként adta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában:
27 És hatalmat ada néki az ítélettételre is, mivelhogy embernek fia
28. Ne csodálkozzatok ezen: mert eljő az óra, a melyben mindazok, a kik a koporsókban vannak, meghallják az ő szavát,
29 És kijőnek; a kik a jót cselekedték, az élet feltámadására; a kik pedig a gonoszt művelték, a kárhozat feltámadására.
30 Én semmit sem cselekedhetem magamtól; a mint hallok, úgy ítélek, és az én ítéletem igazságos; mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak + akaratát, a ki elküldött engem, az Atyáét.

Jézus és az emberi világ találkozásáról a XVIII.szd.-ban élt prédikátor, Bod Péter azt írta, hogy: „Krisztusnak négy adventusa, eljövetele vagyon. Midőn a testben megjelent. Midőn a szívbe bészállt, és az embert megérinti. Midőn halála órájában elmégyen az emberhez. Midőn eljő az utolsó ítéletre.” Ádvent 4. vasárnapján ezzel a negyedik gondolattal foglalkozunk.

Meglepő, hogy a karácsonyt váró adventi készülődés idején Jézus eljövetelének szentsége, nagyszerűsége helyett Bod Péter az utolsó ítéletre emlékeztet. /…/

Jézus ezt a részt, amely az ítélkezésről szól, azzal kezdi, hogy ünnepélyesen kinyilvánítja, hogy vannak, akiknek ítélet nélkül örök életük van: aki hallja, vagy meghallgatja, aki hajlandó befogadni a jézusi igéket. Sőt. Annyira ünnepélyes és hangsúlyos, amit mond, hogy az előző versekhez képest egyes szám első személyben beszél, azaz azt mondja, hogy most Én mondom, és Én biztosítalak felőle, hogy aki hallja, meghallgatja az igaz igéket, annak örök élete van. Ráadásul Jánosnál a hallani, meghallani szó nem valamilyen tétlen viselkedést jelent, hanem a belőle fakadó cselekvést is. Így tehát aki hallja és cselekszi az igéket, annak van örök élete.

Ma alig hallunk meg valamit. Talán nem akarunk már újabb és újabb nehézségekről hallani, vagy egyszerűen megromlott már a hallásunk a körülöttünk szüntelenül harsogó zajtól. Hallatlan világban élünk, amelyben jobb nem is hallani sok mindent, pedig mi magunk másra sem vágyunk, mint hogy bennünket meghallgasson valaki, akiben bízhatunk.
Van-e benned készség a hallásra? Kész vagy-e segíteni máson azzal, hogy meghallgatod, hallgatsz rá? Elhatároztad-e már, hogy meg akarod hallani Isten igéjét, amely Jézusban lett teljessé? Most nem az a kérdés, amit a 38 éve beteg embernek tett fel Jézus, hogy akarsz-e meggyógyulni, hanem az, hogy meg akarod-e hallani az adventi igéket? Elhatároztad-e, hogy meg akarod hallani Isten igéjét, amely Jézusban lett teljessé?

Az ige, amiről János beszél, amit meg kell hallanunk, amit fel kell ismernünk, az nem más, mint az Atya akaratának teljesítése. Jézus is azért jött, hogy a Mindenség akaratát cselekedje az emberi érdekkel és akarattal szemben. Valahogy olyan ez a világ, hogy a mi egyéni akarataink következtében szépen létrejön egy nagy közösségi érdekszövetség, de az eredménye mégsem élet, hanem halál és elmúlás. Ezt jön helyreigazítani Jézus, azt mondván, hogy aki képes személyes érdekein túl fölfelé nézni és befogadni a legmagasabb szintű akaratot, amely az életet megtarthatja, az igazán él. Annak köze van nem csak a földi- biológiai élethez, hanem a teljességhez is.

János őrizte meg Jézus prédikációját az ítéletről. Azonban a felolvasott igében elsősorban nem az ítéletről van szó. A hangsúly azon van, hogy Jézus egy az Atyával, az ő akaratát cselekszi. Mintegy megindokolja, hogy miért is jött erre a földre: hogy az Atya akaratát cselekedje, s mindezt nem magától tette, hanem az Atya küldte erre a feladatra. Egyben az Atya akaratát cselekszi akkor is, amikor megítéli ezt a világot. Így az utolsó ítélet is az Atya akarata szerint szükséges. Ez tehát az első fontos üzenet számunkra Advent negyedik vasárnapján, hogy az Atya számol velünk, a személyünkkel, ezzel a világgal, és Jézus Krisztus személyén keresztül nemcsak egy kedves gyermeket küldött el hozzánk, hanem a gyógyító orvost, a bölcs tanítót, aki az ítéleten keresztül belép az életünkbe.
A második üzenet az, hogy aki hisz ebben a Jézust közénk, megmentésünkre küldő Atyában, az nem megy ítéletre, nem jut az örök halálra.

Az ítélet most van, legalább is a következő vers szerint: elkövetkezik az ítélet ideje, és ez az idő JELEN idő, ahogy máshol is olvasható: „..az óra most van”, nem pedig valami meseszerű messzeségben, vagy olyan helyen és időben, amire most még nem kell figyelni, mert az csak majd lesz, és a személyünket ma még nem érinti. A Mindenség idő és anyag fölötti, ezért mindig jelen idejű. Jézusnak tehát az utolsó ítéletre való eljövetele is a mai anyagi, mindennapi világ feletti, de mégis az időtlenségének ideje miatt e világra ható mai ítélet.

S az ő ítélete igazságos. Egyrészt megerősíti azokat, akik cselekszik az Atya akaratát, másrészt lehetőséget ad mindenkinek, hogy ne csak a maga esze, érdeke, érzései szerint éljen, hanem ezeken túllépve a szeretet irányítsa életét. Jézus Istennek szeretetét árasztotta reánk, úgy, hogy azzal élni tudjunk. Isten ítéletének első zsengéje Jézus volt, aki első eljövetelével testben jelent meg közöttünk. Második eljövetelével a szívünkbe beszállt, a harmadik eljövetelekor mellettünk áll és átölel a halálos órán, s a negyedik eljövetelekor, a teljes ítéletben nem halált, hanem életet adott nekünk. Ámen.


Bereczky Zoltán, lelkész
Budapest Külső - Üllői Úti Református Egyházközség

(A szerző szíves engedelmével)