Paul egy kocsit kapott a testvérétől karácsonyra. Másnap, mikor munka után kilépett az irodaépületből, egy bámészkodó suhancot látott a vadonatúj, fényes autó mellett.
„Ez a magáé, uram?”, kérdezte a fiú.
Paul bólintott. „A testvéremtől kaptam karácsonyra.” A fiú elképedt. „Úgy érti, a testvérétől kapta, és magának nem került semmibe? Azta, de jó volna, ha …” Itt elhallgatott egy pillanatra. Paul persze tudta, mit fog mondani. Ő is szeretné, ha lenne egy ilyen testvére. De a fiú szavai nagyon meglepték: „De jó volna, ha én is olyan testvér lehetnék.”
Paul csodálkozva, már-már csodálattal nézett a fiúra, s hirtelen ötlettől sarkallva megkérdezte: „Vigyelek el egy körre?”
„Az nagyon jó lenne”, vigyorgott a fiú.
Rövid kocsikázás után Paul felé fordult, és csillogó szemmel kérdezte: „Ne haragudjon, Uram, de nem vinne el hazáig?” Paul elmosolyodott. Értette a fiú szándékát. Biztos a szomszédoknak akar imponálni azzal, hogy milyen szuper kocsival érkezik haza. De Paul megint tévedett.
„Megállna egy pillanatra ott, ahol az a két lépcső van?”, kérte a fiú.
Gyorsan kiszállt, és befutott a házba.
Két perc múlva már jött is visszafelé, de nagyon lassan nyílt ki a kapu. Ahogy megjelent, már látszott, hogy miért.
Ölében hozta nyomorék kisöccsét.
Leültette az alsó lépcsőfokra, aztán lehajolt hozzá, és lelkesen, minden szótagot megnyomva magyarázott az autóra mutatva.
„Látod, öcsi, ott van, amiről fent beszéltem neked.
Az a bácsi a testvérétől kapta karácsonyra, és nem került neki semmibe. Majd ha nagy leszek, én is adok neked egy ilyet. És akkor elviszlek benne, és te is látni fogod azokat a szuper dolgokat a karácsonyi kirakatokban, amikről mesélni szoktam.”
Paul kiszállt, és beemelte a gyermeket az első ülésre. A nagyobbik csillogó szemmel ült be mögé, és elindultak hárman egy feledhetetlen kocsikázásra a kivilágított utcákon.
Azon a karácsonyon értette meg Paul, mit jelent Jézus mondása: „Jobb adni, mint kapni…”
freechristiancontent.org
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése