Lélekerősítő levelek 30

Hogy áll a házasságod?
Melissa Taylor

„Kérjetek és adnak nektek, keressetek és találni fogtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek.” Mt 7:7

Nemrégiben írtam egy bizonyságtevő levelet, melyben megemlítettem múltam néhány szakaszát, amelyek máig befolyásolják a házasságomat. Aztán egy másikat is írtam arról a küzdelemről, amely bennem és közöttünk zajlik az intim együttlétek körül. Százával kaptam a leveleket különböző korú asszonyoktól, akik mind hasonló élményeket éltek át. Mivel arról is írtam, hogy most virágzik a házasságunk, rengeteg kérdés is érkezett:

„Hogyan jutott el a halódó házasságotok a virágzásig?”

„Mi van akkor, ha a férjed nem hajlandó elmenni tanácsadásra?”

„Már nem szeretem a férjemet; mit tegyek?”

„Már nem jó együtt lenni a férjemmel; észre sem vesz.”

„Kimerültem az állandó boldogságkeresésben.”

„A férjem folyton csak a szexet akarja. Nem bírom már, fáradt vagyok.”

„Mi van akkor, ha a férjed nem keresztény?”

„Nagyon jó, hogy neked sikerült, de velem mi lesz?”

Jó lett volna, ha tudom a választ ezekre a kérdésekre. Hát nem csodálatos lenne, ha lenne Valaki, akihez mindig fordulhatnánk tanácsért, aki megválaszolná a kérdéseinket? De hát van ilyen.

Egyetlen dolog segített: az imádság. Tudom, ez túl egyszerűen hangzik. Azt is tudom, hogy nem könnyű. Néha nehéz imádkozni, és nehéz elégedettnek lenni Isten válaszával. Előre el kell döntenünk, hogy elfogadjuk, amit kapunk, és nem csak azt várjuk, amit kérünk.

Évekig azt kértem imádságaimban, hogy Isten változtassa meg Jeffet, a férjemet. Őt hibáztattam boldogtalanságomért.

Ha jobban rám figyelne, boldog lennék.

Ha csak egy kicsit romantikusabb lenne, elégedett lennék.

Úgy szeretném, ha megértene.

Jobban szereti a munkáját, mint engem.

Olyan jó lenne, ha ő is olvasná a Bibliát, és együtt imádkozhatnánk.

Megvettem „Az imádkozó feleség hatalma” című könyvet, biztos voltam benne, hogy ha szorgalmasan imádkozom a férjemért, minden rendbe jön. Kinyitottam a könyvet, készen arra, hogy az ima erejével megváltoztatom a férjemet. Mennyire meglepődtem, mikor az első tanács, amit olvastam, az volt, hogy imádkozzam magamért! De én Jeffet akartam megváltoztatni az imádkozással, nem magamat. Felnyílt a szemem. Lehet, hogy Isten nem Jeffet akarja megváltoztatni, hanem engem??

Ettől kezdve arra fordítottam a figyelmemet, mit tehet Isten bennem és általam. Már nem azt kerestem, hogyan illik az Ige tanítása másokra (főleg Jeffre), hanem azt, hogyan illik rám. Mekkora különbség!

Ahogy elkezdtem magamért imádkozni, Jeffért is imádkoztam. Félreálltam Isten útjából, és hagytam, hogy mindkettőnk lelkén dolgozzon. Nem volt gyors, de tartós lett a változás. Összehasonlítva azt az időt, amikor először határoztam el, hogy jobban figyelek a magam szerepére a házasságunkban, mint a Jeffére azzal, ami ma van, hát ég és föld a különbség.

Feleség vagyok, de még ennél is fontosabb: Isten gyermeke vagyok. Azért imádkozom, hogy örökké tartson a házasságom, de erre nincs garancia. Viszont arra van, hogy Jézussal való kapcsolatom örökké tart. Elsősorban ezen a kapcsolaton kell dolgoznom. S csodálatos módon, ha ezt rendben tartom, minden más is a helyére kerül. Nem azt jelenti, hogy minden jó lesz, de én jól leszek.

Legközelebb, ha azon kapod magad, hogy a házasságodon és a férjeden rágódsz, gondolj erre. Ahelyett, hogy azt kérdeznéd magadtól: „Milyen a házasságom?” vagy „Milyen a kapcsolatom a férjemmel?, kérdezd azt, hogy „Mi van velem?” „Milyen a kapcsolatom Jézussal?”

Uram, segíts, hogy szívem minden vágyát kiönthessem eléd. Dolgozz rajtuk és a kapcsolataimon, és kezdd velem. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2009.02.23.
www.proverbs31.org

Feltöltve hittel
Wendy Pope

„Nincs semmim sem a házamban, csak egy kis olajom.” 2 Kir 4:2

Már szinte egy éve súlyos beteg volt a férjem. Mindent az előírások szerint csináltunk. Először elmentünk a háziorvoshoz. Az utasításai szerint jártunk el, de semmi sem változott. Ő általános orvos volt, elküldött egy specialistához. Annak az utasításait is betartottuk. Nem javult semmi. Hónapokig ingadoztunk remény és bizonytalanság között, minden új orvos vagy új gyógyszer bizakodással töltött el. Semmi sem változott. Úgy tűnt, nincs megoldás a betegségére. A hitem is hullámzani kezdett. Hittem, hogy Isten képes csodát tenni, de kételkedtem benne, hogy megtörténhet.

Ez a hosszú folyamat mind fizikailag, mind mentálisan és spirituálisan kimerített. Szerte az egész világon voltak emberek, akik imádkoztak értünk. Miért nem hallotta meg Isten, a Nagy Gyógyító, népe könyörgését, miért nem válaszolt rá? Miért nem történhet meg a csoda a férjemmel? A csodába vetett remény utolsó morzsáival a lelkében a férjem elment egy másik városba egy specialistához. Képtelen voltam már vele menni. Nem is sejtettem, hogy Isten itthon készíti elő nekem a csodát.

Azon a héten olvastam a bibliában egy asszonyról, aki hosszú ideje szenvedett már, a hite a végét járta. Kétségbe volt esve. Saját sorsom párhuzamát láttam a történetében. Ennek az özvegynek a férje még életében felhalmozott egy csomó adósságot, amit az asszony nem tudott megfizetni. Jöttek a végrehajtók, hogy elvigyék a fiait rabszolgának az adósság fejében. Maradék hitét összeszedve elment az egyetlen emberhez, aki talán még segíthetett: Elizeushoz. Elizeus meghagyta neki, hogy kérjen kölcsön üres edényeket a szomszédasszonyoktól, majd töltse meg őket azzal a kis olajjal, amije van, s adja el az olajat, hogy az árából kifizethesse az adósságát. Az asszony engedelmeskedett. Csodálatos módon az edények megteltek olajjal, s az értük kapott pénz bőven elég volt a tartozás megfizetésére.

Mialatt eltöprengtem ennek az özvegyasszonynak a kétségbeejtő helyzetén, Isten arra indított, hogy kövessem példáját. Arra kért, hogy - képletesen szólva - vigyem az üres edényeimet az oltárhoz a következő vasárnap reggeli istentisztelet végén. Nem értettem, és nem is akartam engedelmeskedni. Szomorúságom mély volt, hitem sekély. Egész héten éreztem a közelségét, és a noszogatását, hogy vigyem Elé az üres edényeket. Egész héten ismételgettem, hogy nem. Megrémültem. Nem akartam, hogy mások velem foglalkozzanak az oltárnál. És nem akartam megint csalódni.

Eljött a vasárnap reggel, és én még mindig vitáztam az Úrral. Képzeljétek a csodálkozásomat, mikor a lelkész megszólalt: Nyissátok ki a Bibliátokat a Királyok 2. könyve 4. rész 38-44. verseknél. Isten megtette nekem a csodát. Nem azt a csodát, hogy meggyógyítsa a férjem, hanem azt, hogy meggyógyítsa az én hitemet, hogy feltöltse a bennem lévő ürességet új hittel, amivel végig tudom kísérni a férjemet bizonytalan jövője útján. A prédikáció végén félve és remegve odavittem üres edényeimet az oltárhoz. Nagyon személyes, nagyon értékes percek voltak. Mintha egyedül lennék a szentélyben az Úrral. Találkozott velem, és feltöltött hittel.

Szeretnél eltelni hittel? Mély a szomorúságod és sekély a hited? Szedd össze az edényeidet, és vidd el őket az Egyetlenhez, aki segíteni tud. Az Úr találkozni fog veled. Személyes lesz és értékes a találkozás. Elég hitet fog tölteni az edényeidbe, hogy túljuss azon, amit tudsz, és túljuss az ismeretlenen is. Csak Isten tud feltölteni.

Uram, drága Jézus, hiszek Benned. Segíts ma, hogy higgyek Benned. Eléd hozom hitem kiürült edényeit, hogy feltöltsd őket. Nem akarok mély szomorúságban és sekély hitben élni. Tudom, hogy Te vagy az Egyetlen, aki segíthetsz. Segíts tudnom, hogy jó vagy. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2010.08.10.
www.proverbs31.org

Szépségsebek
Shari Braendel

„Isten meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi a sebeiket.” Zsolt. 147:3

Az utóbbi időben több barátnőm is mesélt régi sebekről, amik máig fájnak. Egyikük elmondta, hogy több mint húsz éve dolgozik azon, hogy tompítsa magában a nyers szavak okozta fájdalmat. „Anyám mindig túlsúlyosnak tartott. Elefántnak hívott. Mindig összehasonlított a nálam sokkal kisebb húgommal. Még azzal is megvádolt, hogy bulímiás vagyok, ami 13 éves sérülékeny lelkemnek nagyon rosszul esett.”

Egy másik kedves fiatalasszony így mesélt: „Édesanyám barátnője egyszer megkérdezte tőlem, milyen érzés, ha az embernek ennyire tökéletes szépségű testvére van. Szánakozva mondta, milyen nehéz lehetett felnőni egy ilyen gyönyörű, csinos nővér mellett, merthogy én nem olyan voltam. Pedig nem voltam kövér. Csak egészen más volt a testalkatunk. Emlékszem, mennyire meglepett, hogy ezt mondja, s nem értettem azt sem, miért mondta. Az az egyetlen megjegyzés hosszú évekre meghatározta önértékelésemet, és még ma is fáj, ha rágondolok.”

Szépségsebek. Mindegyikünk tudna ilyet mondani. Némelyik mély fájdalommal jár, másik csak felszínes horzsolás, ami olykor gondot okoz. Így vagy úgy, de mindegyik rosszul esik.

Sokmindennek kell történnie, hogy meggyógyuljon legbenső énünk, és hogy ne kövessük el mi magunk is ezeket a hibákat szeretteinkkel vagy olyanokkal, akiket nem is ismerünk igazán.

Fontos, hogy meg tudjunk bocsátani azoknak, akik megbántottak. Tudom, könnyebb mondani, mint megtenni, de Krisztussal minden lehetséges. Gyakran előfordul, hogy annak, aki fájdalmat okozott, fogalma sincs róla, hogyan hatottak ránk a szavai. Néha belegondolok, hányszor megbánthattam valakit akaratlanul, és csak reménykedem meg imádkozom, hogy megbocsássanak, s elfelejtsék meggondolatlanságomat.

A Biblia azt tanítja, a szavaknak hatalmuk van. De hatalmuk van a gondolatoknak is. Túl nagy jelentőséget tulajdonítunk múltbeli párbeszédeknek, amik újra meg újra elhangzanak az emlékeinkben. Meghallgatjuk a visszatérő fájdalmas gondolatokat, amik ismétlődnek, mint egy sérült lemez hangjai. Abban a pillanatban, ahogy felbukkannak, kapjuk el őket. Azonnal helyettesítsük a sérült gondolatot valamivel, ami erősebb, amiben szeretet van.

Nekem az segített, hogy megtanult bibliai részleteket tartottam készenlétben ilyen alkalmakra. Például, ha a külsőmre, a testsúlyomra vonatkozó kritikus megjegyzés jut az eszembe, igyekszem azonnal felismerni, és rögtön a 45. zsoltár 12. versét mondom magamnak: „Szépséged elbűvölte a királyt”.

Arra szeretnélek biztatni, ne hagyd, hogy a csúnya gondolatok uralkodjanak rajtad. Isten, a legnagyobb Úr, odavan érted. A kincse vagy. Nem hibázott, amikor megalkotott téged! Könyörgök, hidd ezt el, és állj szilárdan ebben az igazságban, barátnőm. Abban is biztos lehetsz, hogy Jézus azért jött, hogy meggyógyítsa az összetört szívűeket, és bekötözze a sebeinket, a szépségsebeinket is.

Istenem, tudom, hogy Te a szívem legmélyebb rejtekeit is látod, ismered azokat a szavakat, azokat a hazugságokat, amelyek üldöznek és gyötörnek engem. Vedd el, kérlek a fájdalmat, amit okoznak, jó? Gyógyíts meg, és segíts, hogy megértsem és elfogadjam, hogy nem hibáztál, mikor megteremtettél engem. Csodálatosnak alkottál. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2010.08.11.
www.proverbs31.org

Vannak álmaid?
Lysa TerKeurst

„Aki kicsiben hű, a nagyban is hű.” Lk. 16:10

Álmodsz valamiről? Valamiről, amit szeretnél elérni, megcsinálni? Húszas éveim elején már öt állást próbáltam ki és hagytam ott, mielőtt a Proverbs 31 Ministries (Példabeszédek 31 Szolgálatok) megalapításában segédkeztem volna. Sokan kérdezték már tőlem e-mail-ben, hogy kerültem kapcsolatba a Szolgálatok elindításával. Jó volna ilyenkor meghatározni három konkrét lépést, ami oda vezetett, ahol most vagyok, ahhoz a munkához, amire érzem, hogy teremtettem. De az út idáig nehezen körülhatárolható, és nem tudok felsorolni határozott, könnyű lépéseket. Inkább úgy mondhatnám, idebotorkáltam.

A szolgálatot az a barátnőm nevezte el, aki felkért a létrehozására. Már majdnem négy hónapja dolgoztam benne, mikor felötlött a gondolat, talán ideje lenne elolvasnom a Bibliában a Példabeszédek 31-et. Azelőtt sosem tettem.

Miután elolvastam, vitatkozni kezdtem Istennel, figyelmeztettem, hogy nem a megfelelő csajt hívta meg egy olyan szolgálatba, amelyik nevében a tökéletes nő leírását viseli.

Akkor épp egy gyermekem volt, aki minden nap megríkatott, teljesen kimerített, és ráadásul a házasságomben is harcok dúltak.

Isten nem tágított.

Szeretem ezt a mondatot. Ő utat csinál ott, ahol nincs út. Szeret alkalmatlannak látszó embereket rakni a feladatokhoz, mert így bármi jó származik ügyetlen próbálkozásaikból, az egyértelműen Neki tulajdonítható. Biztos vagyok benne, hogy nem egy jól képzett nőt keresett, hanem egyszerűen egy olyat, aki igent mer mondani Neki.

Hogyan növesztette Isten ezt a szolgálatot aprócska magból azzá, ami mára lett?

Meggyőződésem, hogy az én feladatom végig nem az volt, hogy létrehozzak majd vezessek egy sikeres szolgálatot. Az én munkám végig az volt, hogy engedelmeskedjem Istennek. Az én dolgom az engedelmesség volt, az eredményesség Istené.

Ez igaz mindenre, amit csinálunk: munkára, házasságra, hivatásra, az álmainkra.

Engedelmeskednem kellett Istennek a kicsi dolgokban és a nagy dolgokban. Néha a szolgálatom abból állt, hogy pelenkákat cseréljek, és elnézést kérjek a férjemtől makacsságomért. Máskor abból, hogy együtt kávézzak valakivel, és meghallgassam, ami a szívét nyomja. Megint máskor az volt a szolgálat, hogy cikket írjak szerény kis újságunkba, aminek akkor 35 olvasója volt.

Isten sosem hagyta, hogy ez a szolgálat túlnőjön engedelmességem korlátain.

Amikor összeválogattam a csapatot, olyanokat kerestem, akik ugyanilyen szenvedélyesen mondanak igent Istennek. Ahogy Ő hűségesnek talált engem és kis csapatomat a kicsi dolgokban, nagyobb kihívások következtek. Nem volt könnyű, és nem tudtunk minden nap tökéletesen engedelmeskedni, de azt tudtuk, hogy nem adjuk fel.

A Példabeszédek 31 Szolgálatok lassan bontakozott ki. 17 éve kelünk fel minden nap úgy, hogy felajánljuk engedelmességünket arra a napra Istennek, és azt, hogy igent mondunk, bárhova vezet minket aznap.

Ha érzel a szívedben valami indíttatást egy álom megvalósítására, hagyd, hogy lassacskán bontakozzék ki. Vedd észre, hogy elkezdheted még ma. Kérd Istent, hogy tegye eléd az engedelmességi nyilatkozatot, és írd ma alá. Ki tudja, mi kezdődik el ezzel az igennel…

Segíts, Istenem, hogy függetlenül a nagy álmoktól, amelyeknek a csíráit a szívünkbe ültetted, a kicsi dolgokban mutatkozzunk hűségesnek. Emlékeztess mindig arra, hogy a mi dolgunk az engedelmesség, és Te majd gondoskodni fogsz az eredményről. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2010.08.12.
www.proverbs31.org

Sérült áru
Carol Davis

„Isten előtt kedves áldozat: töredelmes lélek; az összetört és alázatos szívet, oh Isten, nem veted meg.” Zsolt 51:19.

A diszkontbolt polcai közt keresgéltem egy akciós terméket, amire nagy szükségem lett volna. „Amíg a készlet tart” – típusú üzlet volt: vagy sikerül elkapnod időben, amit akarsz, vagy nem. Most ez utóbbi jött be…

Csalódottan mentem tovább, amikor észrevettem egy kosarat a földön. A felirata tűnt fel: „Sérült áru”. Horpadt és címke nélküli konzervdobozok voltak benne, kisebbek, nagyobbak, kövérek, soványak, minden rendszer nélkül. Olyanok, amik nem méltók arra, hogy a polcra kerüljenek. Hirtelen megéreztem, milyen lehet nekik ott a kosárban.

Az élet néha váratlan üzeneteket küld. A kemény ütések iskolájában horpadások keletkeznek rajtunk, olvashatatlanná válik vagy lemállik a feliratunk. Úgy érezzük, bekerültünk egy kosárba, névtelenül, méltatlanul arra, hogy a polcra tegyenek. Valakik egyre azt hajtogatják rólunk, hogy másodosztályú selejtek vagyunk, kár velünk foglalkozni, reménytelen.

Együttérzéstől vezérelve lehajoltam, és kiemeltem egy bádogdobozt, amin semmi felirat nem volt. Hazavittem, ráillesztettem a konzervnyitót, s izgatottan vártam az eredményt. Végre belehatolt a konzervnyitó kése a fedélbe, és kiderült: őszibarackkonzerv volt! Hangosan felujjongtam, mint egy kis csitri örömében. Hát nem csodálatos: kinyitom a névtelen dobozt, és a kedvenc kompótomat találom benne! A doboz sérült, de ami benne van, ép… és édes.

Isten biztos mosolygott rajtam, mert abban a pillanatban beragyogott egy napsugár a konyhaablakon. A szívem mélyén tudtam, hogy ez egy lecke volt.

Én is sérült vagyok. Valamilyen szinten mindnyájan azok vagyunk. Nem azt az életet élem, amiről gyermekkoromban álmodoztam. A sérülések viszont, amelyeket elszenvedtem, a bensőmet édesebbé, együttérzőbbé, Jézuskeresővé tették. Sokan lenéztek és elítéltek, akik csak a hiányzó címkét látták, s büszkén mutogatták a magukét.

Úgy megmondtam volna nekik: „Ne ítélj túl korán. Nem a sérülések határoznak meg, hanem az, amit létrehoztak bennem.” Lehetek én az élet kosarának mélyén, de Jézus ugyanazt az árat fizette értem, mint azokért, akik a polcon sorakoznak.

Nézz körül. Van a környezetedben: családodban, barátaid közt, a gyülekezetben valaki, akit „sérült árunak” tartasz? Ne mulaszd el, hogy utána nyúlj, hogy biztosítsd a szeretetedről. Barátságra lelhetsz, ami ép… és édes.

Uram, az életem nem egészen olyan, amilyennek elképzeltem. De tudom, hogy te így is használni tudsz engem. Bocsásd meg, ha másokat a címkék, a külső körülmények alapján ítélek meg, s nem azt nézem, hogy Te milyen munkát végzel bennük. Segíts, hogy sose felejtsem el: mindnyájunkon vannak horpadások, de ezek őrzik meg a vágyunkat a Megmentőre. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2010.08.16.
www.proverbs31.org

Magasra célozz az imádságban
Glynnis Whitwer

„’Ezért a gyermekért imádkoztam, és az Úr teljesítette kérésemet, amelyet hozzá intéztem. Ezért én is átadom őt az Úrnak. Egész életére az Úrnak szentelem.’ És (Éli) imádta ott az Urat.” 1 Sám 1:27-28

Öt tizenéves gyermek édesanyjaként az egyes gyermekeimért való imádságaimban újra meg újra ugyanaz a kérés ismétlődik. „Atyám, kérlek, őrizd meg …..-t épségben itt és itt (ahol éppen van).” Ha kell, megjegyzem, miért kell különösképpen vigyázni ma rá, aztán tovább lépek a következőhöz.

Mondhatjátok, hogy aggodalmaskodó vagyok. A statisztikák nem csökkentik aggódásomat. Hiába tudom, hogy az emberek 99%-a nem sérül meg, mialatt elmegy a McDonalds-ba, de ott van az 1%, aki igen. Mindig azon izgulok, hogy olyan valaki lesz az 1%-ban, akit szeretek.

Az évek során Isten jelentkezett életemnek ezen a területén, és megvilágította, hogy nem bízom eléggé az ő őrző hatalmában. A bénító félelmet csodálatos gyógyítással ellenpontozta. Mindemellett a gyermekeimért való könyörgéseim továbbra is az épségük megőrzésére irányultak elsősorban. Aztán egyszer hallottam egy prédikációt, amelyben a lelkész arra ösztönözte a szülőket, hogy célozzanak magasra, amikor gyermekeikért imádkoznak.

Nem kellett részletes táblázattal, statisztikával igazolnom magamnak, hogy az én könyörgéseim közös nevezője a testi épség volt. Azzal együtt, hogy ez rendkívül fontos, kénytelen voltam beismerni, hogy a jövőjükről alkotott látomást a jelenükért való aggódással cseréltem fel. Tizennyolc éve igyekszem a gyermekeimet gondozni, ami néha annyira kimerítő, hogy örülök, ha végére jutok egy napnak.

Bár tudom, mennyire fontos lenne többért imádkozni, gyakran nagyon nehéz fölülemelkedni a mindennapok gondján, s kitekinteni a jövő felé. A Biblia szerencsére bemutat egy anyát, aki mert előre nézni, és csodálatos jövőt képzelt el gyermekének. Hannára gondolok.

Hanna történetét a Sámuel első könyvében olvashatjuk. Elkána szeretett felesége volt, de nem fogant gyermeket. Hanna elment az Úr házába, s gyermekért könyörgött. Megígérte, hogy visszaadja az Úrnak a gyermeket „élete valamennyi napján” (1Sám 1:11). Isten meghallgatta az imádságot és az ígéretet, és Hannát egy fiúgyermekkel áldotta meg, akit Sámuelnek neveztek el.

Hanna betartotta ígértet: miután elválasztotta a gyermeket, felvitte az Úr házába, Silóba, és átadta őt Élinek. Az anya továbbra is áldotta az Urat fia elhívásáért, és minden évben gyolcs köntöst készített és vitt neki a templomba, amikor férjével felmentek bemutatni az áldozatot.

Hanna abbahagyhatta volna a könyörgést, amikor megszületett a gyermeke. Aki küzdött a meddőséggel, tudhatja, mennyire felemészti az embert. De Hanna többet akart, mint gondozni és szeretni egy kisgyermeket. Nem olyan gyermeket akart, akit megtart magának. Olyan gyermekről álmodozott, aki az Urat szolgálja élete minden napján. És Isten meghallgatta és teljesítette a kérését.

Úgy imádkozni, mint Hanna más, mint ahogy én szoktam. Minden este, mikor beesem az ágyba, hálát adok, hogy a gyermekeim túlélték ezt a napot. Egy unokahúgomat veszítettük el egy autóbalesetben, úgyhogy minden egyes lélegzetvételért hálás tudok lenni. Ám ha leszűkítem imádságomat az életben maradásukra, elvesztegetem a lehetőséget, hogy Istenhez társulva építsem a jövőjüket.

Az új tanév elején kitágítom kéréseim körét. Szeretném újra Isten szolgálatára ajánlani a három fiamat és a két lányomat. Imádkozni fogok azért, hogy Isten használja fel őket országa építéséhez, hogy világító lámpások legyenek a sötétségben. Persze hogy folytatom az épségükért való imádkozást. De nem fogok itt leállni. Ha felszedem a korlátokat az imádságom elől, határtalan perspektíva nyílik meg, ahol együttműködhetek Istennel.

Drága Mennyei Atyám, köszönöm, hogy meghívsz magadhoz az imádságban. Néha elfelejtem, hogy te többet akarsz tenni az életemmel és gyermekeim életével. Segíts lerombolnom imádságaim korlátait, s hagynom, hogy a Szentlélek vezesse könyörgésemet. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2010.08.16.
www.proverbs31.org