Váratlan segítség
Londoni ismerősöm mesélte az alábbi történetet.
Pár évvel ezelőtt egy adventi nap vastag köd telepedett a városra. Esteledett, mikor kiléptem a munkahelyemről, ahol épp karácsonyi összejövetelünket tartottuk. Körülnéztem, és szó szerint semmit sem láttam. Elindultam a megszokott irányba, de pár sarok után rájöttem, eltévedtem. Alig egy kilométerre laktam az irodától, ahol dolgoztam, de a teljes homály összezavarta tájékozódásomat. Nem láttam az embereket, a parkoló autókat, villanypóznákat, semmit. A köd mindent a láthatatlanság köpenyébe burkolt. Fogalmam sem volt, merre tovább. Minden irány egyformának tűnt.
Egyszercsak jobb oldalról közeledő lépések ütemes kopogása hallatszott. Megrémültem. Ha most valaki megtámad, el sem tudok menekülni. Álltam, s ijedten várakoztam. A ködből egy férfialak közeledett határozott, biztos léptekkel. Csak mikor már mellettem volt, vettem észre, hogy vak, és fogalma sincs a minket körülölelő ködről. Köszöntem neki, ő visszaköszönt, és folytatta volna az útját. Megállítottam, és hirtelen ötletből elmondtam neki szorult helyzetemet, azt, hogy eltévedtem a ködben, s hogy melyik lakótömbben lakom. „Ó, jól ismerem a helyet. Karoljon belém, odavezetem”, mondta. Pár perc alatt biztonságban hazaértem.
Jack McArdle
And that’s the Gospel truth
www.ciadvent.ie
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése