Lélekerősítő levelek 31

Árok az ujjon
LeAnn Rice

Ron halálának első évfordulóján elhatároztam, hogy lehúzom a jegygyűrűmet. Emlékszem, arra gondoltam, hogy eljött ennek is az ideje, és a gyűrű lehúzása valami pozitív, reménykeltő dolog. Új fejezet kezdetét jelzi az életemben.

Nagyot tévedtem! Valahányszor ránéztem a gyűrűsujjamra, ott láttam az árkot, amit hét évnyi gyűrűviselés hagyott maga után. Ürességet láttam. Magányt láttam. „Ez egyszerűen nem fair!” –t láttam.

Eltelt egy újabb év, és a kicsi árok még mindig ott volt az ujjamon. Talán nem olyan feltűnően, de ott volt. És még mindig ürességet és magányt láttam, ha ránéztem.

Egyik nap egy ékszerüzlet kirakata előtt mentem el. Épp kiárusítás volt. Megpillantottam egy vékony kicsi aranygyűrűt apró gyémántokkal a tetején. Szép volt és egyszerű. Alig látszott, és mégis ott volt. Megvettem a kedves kis apróságot, és felhúztam az ujjamra a jegygyűrűm helyére. Épp kitöltötte a keskeny árkot, ami még az ujjamon volt. Eldöntöttem, hogy ez lesz a „Jézus jegyese vagyok” gyűrűm, amit büszkén fogok viselni. Ahelyett, hogy a sekélyke árok láttán szomorúságot és magányt éreznék, ezentúl ha odanézek, a remény jut eszembe, amit Jézus jelent.

Ahogy múltak az évek, megszoktam, hogy csak néha veszem fel a gyűrűt. Nem szeretem, ha valami dísz van a kezemen, zavar, ha sokat ülök a gépnél, vagy ha a konyhában ügyködök. De a nehezebb napokon felhúzom a gyűrűt az ujjamra, és rögtön jobban érzem magam. Azonnal érzem Jézus jelenlétének békéjét. Eltölt a szeretet és remény, amit csak Ő tud nyújtani.

A tegnap egy ilyen nehéz napnak indult. Felébredtem, és sírni kezdtem. Nem tudtam, miért sírok. Egyszerűen szomorú voltam, és magányosnak éreztem magam. Előfordul néha minden előjel nélkül. A semmiből jön, anélkül, hogy valami konkrét oka lenne. Egyszerűen az, ami. Egy újabb reggel, amikor nagyon élénken tudatában vagyok egyedüllétemnek.

Alig pár perc múlva a telefonom pittyegése sorozatos sms-ek érkezését jelezte. Drága barátnőm, Luann küldte őket. Anélkül, hogy tudta volna, hogy sírva fekszem az ágyamon, a Szentlélek indíttatására Luann ezt az üzenetet küldte:

„Lelked megújul. Ma elhatározod, hogy nem foglalkozol azzal, amit nem követtél el. Eldöntöd, hogy nem panaszkodsz, nem vádaskodsz, nem magyarázkodsz tovább. Csak az Igazra figyelsz. A Nemesre. A Helyesre. A Tisztára. A Szeretnivalóra. A Csodálatosra. A Kiválóra. A Dicséretesre. Képzeljük el, hogy ma, ahogy felébredtél, a Vőlegényed ott állt az ágyad mellett, amikor kinyitottad a szemed. Kezét nyújtja feléd, és így szól: „Gyere, induljunk együtt. Ahogy végzed a mai tennivalóidat, én figyelem, hogyan készül a Művem. Te több vagy, mint azok a fájó szavak, amiket magadról mondasz. Te az én kincsem vagy. Tudom, hogy fáj. Tudom, hogy küzdesz. Ezért akartam, hogy ma tisztán láss engem. Rám figyelj. Minden cselekedeted egy illatáldozat legyen, amit nekem ajánlasz fel, kedvesem. Egész nap igazságokat fogok suttogni a füledbe. Nagyon figyelj. Könnyen elnyomja a hangomat a gyereksírás, a csattogó zaj. Ezért kérlek, ma ragadd meg a kezemet, ahogy kikelsz az ágyból. Engedd, hogy a csend elborítsa a tudatodat. Borulj a karjaimba. Borulj a karjaimba és figyelj. Fogadd be suttogásaimat a gondolataidba, és átéled a csodát. A lelked megújulását.”

A Szentlélek tudta, hogy nagyon magányosan ébredtem tegnap reggel. Annyira szeret, hogy Luannak szólt értem. És Luann annyira szeret, hogy meghallotta, és válaszolt.

Felszárítottam a könnyeimet. Kikeltem az ágyból, és felhúztam a gyűrűmet. A Vőlegényem határtalanul szeret. Újra sírok. De ezek már a remény könnyei.

Valahányszor az ujjamra pillantottam tegnap, megújult a lelkem. Köszönöm, Luann, a kedves emlékeztetőt, hogy soha nem vagyok egyedül. A vőlegényem szeret, és Ő a remény. Ahogy a pici gyűrű éppen betölti az árkot az ujjamon, Jézus pontosan kitölt minden űrt a lelkemben.

Drága barátnőim, sosem vagytok egyedül. Nagyon szeret titeket a Vőlegényetek. A kincsei vagytok. Meg nekem is.



2010.aug. 17.

http://awidowsmight.org

Egy hely, ahova tartozunk
Amy Carroll

„Ne hagyd el barátodat és atyád barátját, és ne menj testvéred házába nyomorúságod napján. Jobb a szomszéd a közelben, mint a testvér a távolban.” Péld 27:10

Ahogy ott ültünk az asztal körül a naplementével a hátunk mögött, jóleső sóhaj szakadt fel belőlem. Drága barátnőim arcán ragyogott a búcsúzó nap fénye, hangunk halk volt és meghitt. Szívünkben rég eltemetett témákra fordult a szó, nevetés gyöngyözött, könnyek peregtek, arcunk együttérzést, törődést tükrözött, míg apadtak-dagadtak a beszélgetés hullámai. Ahogy a sötétedés mélyülni kezdett körülöttünk, vonakodva álltunk fel, búcsúztunk egymástól, s tért haza ki-ki a családjához, az otthonához.

Szégyenkezve mondtam magamnak azon az estén: „Hol van ettől a Facebook…”

Ne értsetek félre. Én is odavagyok a közösségi hálózat-őrülettől. Lelkendezve újítok fel régi barátságokat, örömmel maradok kapcsolatban újdonsült barátokkal, akikkel egy-egy utazás hoz össze, s csudára élvezem, hogy a gyermekeimmel új utakon-módokon tudom tartani a kapcsolatot. Szórakoztató és élvezetes. Elbűvölő és elragadó. Nevel és ihletet ad. Szó sincs róla, hogy abba akarnám hagyni, de szükség van rá, hogy a helyén kezeljük, annak tartsuk, ami. Ami biztos: nem a hűséges kötődés helye.

A Facebook csak egy a közösségi oldalak közül, de mert a kedvencem, végeztem egy kis kutatást. 2004-es indulása óta 2010 elejéig felhasználóinak száma 1 millióról a döbbenetes 103 millióra emelkedett csak az USÁ-ban. 2009-ben 145 %-os volt a növekedés. És már rég nem csak a fiataloké. Jelenleg a 35-54 éves korosztály vezeti a felhasználók listáját, élükön a nőkkel. Furcsa módon, az 55 fölöttiek létszáma nőtt legnagyobb mértékben 2009-ben: 923% volt a növekedés!

Szinte hihetetlen! Eltöprengtem, mi lehet az oka a hálózatok népszerűségének. Nem kutattam mélyebben, de van néhány elképzelésem. Az idők során kultúránk egyre elszigetelőbbé vált. Az ipar terjedésétől, ami családjainkat kiragadta a falvak bensőségességéből, a légkondicionálásig, ami a kapu előtti kispadról a szobák hűvösébe vonzotta az embereket, egyre nehezebb feladatot jelent a valahova tartozás. Ahelyett, hogy egy életen át kötődnénk egy gyülekezethez, mindegyre más városba költözünk, más templomokba járunk. Ahelyett, hogy átszaladnánk a szomszédba a nagyi tanácsáért valami nevelési kérdésben, bekapcsoljuk a TV-t, vagy fellapozunk egy könyvet. Az asztal körül fogyasztott közös étkezés helyét átveszik az útközben itt-ott bekapott falatok, mialatt egyik elfoglaltságunkról a következőre hajtunk.

Ha mindez gúnyosan hangzik – elnézést kérek. Vérző szívvel írok, saját tapasztalatból. Rólam szól mindez. Én vagyok, aki befelé fordult, és bekapcsolja a gépét, ahelyett, hogy kitárt karokkal, kitárt lélekkel kifelé fordulna. Én vagyok, aki az utóbbi időkben ért csalódások miatt a barátság helyett a „barátkozás” felé fordult. Könnyebb távolról barátkozni, mint közeli barátnak lenni.

Elgondolkoztam nemrég, milyen korba és hova született Jézus. Isten saját tetszése szerint bármelyik korba küldhette volna. Miért nem a mi korunkba küldte? A televízió és az internet biztos gyorsabban terjesztette volna az Igét. Nem tudom, miért küldte Isten telefon, tévé és internet nélküli világba Jézust, de talán, mondom: talán, korválasztásának üzenete van számunkra. Jézus a szoros kapcsolatokat választotta üzenete terjesztésére újraeljöveteléig.

Saját képére és hasonlatosságára alkotott minket, a szemtől-szembe, szívtől szívig kapcsolatok elnyomhatatlan vágyával. Talán egyedül az igazi összetartozás Istennel és másokkal elégíti ki lelkünk állandó vágyakozását.

Uram, tudom, hogy Nálad igazi együvé tartozást találok. Segíts, hogy másokkal is hasonló kapcsolatot építhessek. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2010.08.17.
www.proverbs31.org

Költözz a fényre, mirtusz
Lynn Cowell

„Ciprusfenyő sarjad a tövisbokor helyett, és a bogáncs helyett mirtusz fakad. Az Úr dicsőségére következik ez be mind, eltörölhetetlen örök jelül.” Iz 55,13

Nem értettem, miért nem virít úgy a kínai selyemmirtuszom, ahogyan szeretném.

Mikor a nyárvégi forró, iskolakezdési napokon suliba vittem a gyerekeket, pompázatos selyemmirtuszokban gyönyörködhettem a környéken, melyek meg voltak rakva rózsaszín, mélylila vagy hófehér virágok tömegével. Az én bokraim szépsége messze elmaradt mögöttük.

Egy barátnőm azt mondta, a selyemmirtuszoknak erős metszésre van szükségük télen. Amint beállt a hideg, elő a metszőollóval, s alaposan megnyírtam őket. Jött a nyár – ment a nyár: virág sehol.

Végül szakemberhez fordultam, elhívtam egy kertészt. Ő közölte, hogy a kínai selyemmirtusznak sok napfényre van szüksége, úgyhogy teljesen mindegy, mit csinálok velük, az udvarom hűvös, árnyékos oldalán nem fognak virágozni. Választhattam: elfogadom a virágtalan nyarakat, vagy átültetem a bokrokat máshova. Az utóbbit választottam.

Néha olyan az élet, mint a selyemmirtusz. Egyszerűen nem tudunk virágozni. Megfogadjuk a jóbarátok tanácsait. Valami hobbira van szükséged. Állást kell váltanod. Keress magadnak egy társat. Változtass az életmódodon. Pedig gyakran csak több Fényre van szükségünk. A Kertész azt tanácsolja, lépj ki a Fényre, és megszépülsz. (Játék az egyformán hangzó angol sunlight (napfény) és Sonlight (Fiúfény) szavakkal.)

Izajás 55,13 szerint a bogáncs helyén mirtusz nő majd. Vannak bogáncsmezők az életedben, amiket mirtuszültetvényekre kéne felcserélni? „Bőséges életed” van Krisztusban? Esetleg valami árnyékot vet az életedre, és eltakarja a Fényt? Ha igen, ideje kiköltözni a Fényre.

Kimenni a Fényre néha ugyanolyan bonyolult és nehéz feladat, mint egy fa átültetése. Változtatást, néha drámai változtatást igényel. Szokások, függőségek elhagyását, barátságok átalakítását, lemondást álmokról, vagy eddig ijesztőnek tűnő lehetőségek felvállalását. A Fény felszívásához a Fény forrásával eltöltött időre van szükség: rendszeres napi imádkozás, bibliaolvasás kell hozzá.

Ne félj a változástól, kedves barátnőm. A zsoltáros szerint fájdalmat hoz az éjjel, de örömöt a nappal. A virágbaborulás elmeséli majd, mekkora életerő fakad a Fényben, a Fiúban való életből.

Erős Jézus, Rád van ma szükségem. Az Erős Jézusra. Látom az árnyat az életemen, és félek, hogy teljesen eluralkodik rajtam. Azt ígérted, hogy benned, veled minden lehetséges. Mutasd meg, Jézus, hova költözzem át, hogy a Te fényedbe helyezkedjem. Adj fegyelmet, hogy kitartóan tanulmányozzam szavaidat, melyek megújítják életemet. Segíts, hogy a benned lévő élet szépségét tükrözzem a többiek számára. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2010.08.18.
www.proverbs31.org

Csúnya Anyu, kedves Anyu
Lysa TerKeurst

„Akkor Jézus azt mondta a tanítványainak: Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg önmagát, vegye föl a keresztjét, és kövessen engem.” Mt 16:24

Tegnap hazafelé tartottunk a tengerparti nyaralás nevű mulatságból. Összesen mintegy 20 órát töltöttünk az autóban. Kiváló alkalom a család összekovácsolására…

Egyszercsak ezt hallom a hátsó ülésről:

Ashley: „Anyuu! Brooke megnyalta a sült krumplimat! Pfujjj!”

Én: „Az ég szerelmére, Brooke, miért nyaltad meg a sült krumpliját?”

Brooke: „Mert fáj a kezem.”

Én: „Aha. Így már érthető.”

Százhuszonhétszer hangzott még el valami hasonló: „Anyu, megcsípett!...az én oldalamon ül!...kiöntötte az üdítőjét!...elvette a könyvemet!...”

Csemetéim a végsőkig feszítették az idegeimet, és éreztem, hogy egy dühkitörés buborékai gyöngyöznek a felszín felé.

Te is szoktál azzal küzdeni, hogy a csúnya anyu próbál a felszínre törni? Vagy a közönséges nő? Vagy az utálatos testvér? Vagy a rossz feleség?

Miért van az, hogy a legkedvesebb énemmel élem világomat, aztán hirtelen a semmiből előbukkan belőlem a rossz?

Olyan jó lenne, ha volna egy három lépésből álló módszer, amit ha követünk, szétpattannának a düh-buborékok még kitörés előtt! De ilyen nincs a valóságban. Ha volna egy módszer, amit követnünk kell, nem kéne Jézust követnünk. Végülis nem arra való az élet, hogy bebizonyítsa: szükségünk van Jézus követésére? Ő megmondta, mi az a három lépés. De ezek nem könnyű lépések. Mindhárom szívünk beállítottságának átalakítását kéri.

Mert mit mondott? Tagadjuk meg önmagunkat, vegyük fel a keresztünket, és kövessük Őt.

Tagadjam meg önmagamat…

Lássak a kirobbanni készülő indulatok mögé, és uralkodjam magamon. Tagadjam meg magamtól az azonnali visszavágás, a nyers válasz, a gőzkieresztő üvöltés megkönnyebbülését.

Tagadjam meg önmagamat. Nehéz. De ez a jézusi út.

Azután vegyem fel a keresztemet…

Az én keresztem. Fejezzem be, hogy mindig másban keresem a hibát, hogy mindig mást akarok megváltoztatni, és lássam meg, hogy bűnös reakcióm csak ront a pillanatnyi helyzeten. Vigyem a kitörésemet a keresztje alá, és lássam meg, hogy a bűn – az bűn. És utáljam meg annyira a bűnömet, hogy őszintén változtatni akarjak rajta.

Vegyem fel a keresztemet. Nehéz. De ez a jézusi út.

Végül, kövessem őt…

Valóban kövessem. Kövessem Őt, azt, amilyen Ő. Csukjam be a szám, és maradjak csendben, hogy elállhassa a kitörés útját, s Lelkével más irányt adjon nekem. Igen, a gyermekeimet nevelni kell, de hagyjam, hogy a következmények sikítsanak, nem kell nekem is üvöltenem. Csak egy nyugodt anya tud ésszerűen gondolkozni, és rámutatni a következményekre, amik nevelni tudnak.

Kövessem Őt, legyek olyan, mint Ő. Nehéz. De ez a jézusi út.

Csodálatos, milyen gyorsan eltűnik a csúnya anyu, ha megtagadom önmagam, beismerem a bűnömet, és hagyom, hogy Jézus megállítson.

Ne az én sült krumplimon töltsd ki a haragod, ha fáj a karod, rendben? Mindennek van határa.

Uram, kérlek, a mai napon állítsd le ösztönös kitöréseimet. Meg kell változnom. Újból rájöttem, és elismerem, hogy szükségem van Rád, Uram. Kérlek, állítsd le bennem egyszer s mindenkorra, hogy másokat hibáztassak, másokra mutogassak. Segíts, hogy nyomdokaidba lépjek már ma. Egész lelkemmel keresni akarlak. Mert tudom, hogy aki keres Téged, megtalál. Hálás vagyok, hogy ezt megígérted. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today

Superman
Luann Prater

„Erőm és énekem az Úr, megszabadított engem. Ő az én Istenem, őt dicsőítem, atyám Istene, őt magasztalom.” Kiv 15,2

„Nagyon nagy”- mondta a hatéves kislány.

Sosem hallott Supermanről, s most itt áll a 60 m magas szobra előtt Metropolisban, Illinois államban. Nem tudja, hogy akcióhős, csak a mozdulatlan, hatalmas szobrot látja. Nem tudja, hogy milliók izgulták végig számtalanszor, ahogy megmenti Lois Lane-t. Nem tudja, hogy a Krypton bolygóról származik, és tud repülni. Számára az Superman, amit lát: egy hatalmas, mozdulatlan szobor.

Mikor ezt végiggondoltam, belém vágott, mennyire így van ez istenképünkkel is. Bár az Ő Igéjében több nevét olvassuk: Istenek Istene (Elochim), az Erős Isten (El), a Vagyok (Jahveh), a Gyógyító Isten (Jahveh-Rapha), a Béke Istene (Jahveh-Shalom), a Seregek Ura (Adonáj Cevaot), Megmentő (Necach Izrael) – mégis gyakran statikus szoborként képzeljük el. Ha még sosem bíztuk Rá szükségleteink kielégítését, gyógyításunkat, ha nem kértük erejét, nem tudjuk, ki Ő. Látunk valamit belőle, de messze nem a teljes képet.

A Google-ben rákerestem a Superman szobor képére, s néztem egy darabig. A képen a hatalmas szobor tövénél turisták álltak. Láttad már Istent hideg, érzéketlen szoborként? Töprengtél azon, hogy egyáltalán észrevesz-e téged ott a lábainál? Én igen.

Istenben nincs semmi hideg, semmi érzéketlen. Rengeteg arca van. Ahogy a mai igénk mondja? Ő az én erőm, az énekem, a megmenekülésem, az Istenem, és még annyi, de annyi más! Attól még, hogy esetleg nem érzékeltük a gyógyítását, Ő a Gyógyító. Attól még, hogy nem éreztük meg, hogyan áraszt békét zsibongó lelkünkbe, Ő a Béke Fejedelme. Ha bízunk Benne, engedelmeskedünk Neki, és keressük az arcát, egyre többet fog kinyilvánítani, megmutatni önmagából.

Te meg én nem vagyunk Lois Lane, de van Valaki, aki minden helyzetből ki tud menteni minket. Jézus Krisztus a neve. És ha valaki, hát Ő tényleg Szuper!

Uram, köszönöm, hogy minden vagy, amire szükségünk van. Gazdagítsd, kérlek, a Rólad alkotott képemet. Segíts mögé látnom korlátolt valóságomnak, sekély tudásomnak. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2010.08.20.
www.proverbs31.org

Hitet az érzelmekre
Tracie Miles

„Mert te vagy szabadító Istenem, mindig benned reménykedem.” Zsolt 25,5b

Hónapokig dolgoztam rajta, sokat vártam tőle, tele voltam reményekkel. Aztán egy szempillantás alatt összeomlott az egész. Éles késként hasított szívembe a valóság, és apró szilánkokra szabdalta az álmaimat. Hatalmas csalódás volt; nehezen lettem úrrá az érzéseimen. Fáradhatatlanul dolgoztam ezen a terven, és most nemcsak csalódást, de elutasítást is éreztem.

A csalódás ingerültségbe, majd bánatba fordult. Nem éreztem igazságosnak.

Miért nem hallgatta meg Isten a kéréseimet? Miért helyezett a szívembe egy álmot, hogy aztán hagyja összetörni? Miért engedte, hogy ez megtörténjék? Miért épp velem történt?

Tudtam, hogy pozitívan kéne hozzáállnom, nem kellene feladnom, de nem éreztem magamat képesnek rá.

A kérdések tovább doboltak az agyamon. Mi értelme volna? Miért lenne jó újrakezdeni? Ha Isten ennyi idő után nem hallgatott meg, minek folytassam a próbálkozást?

Látod, hagytam, hogy az érzelmeim eluralkodjanak a gondolkodásom fölött, és háttérbe szorítsák a hitemet.

Csak a csalódás kiváltotta érzelmekkel foglalkoztam, ahelyett, hogy Istennek a hitem által nem látható ténykedését figyeltem volna a háttérben. Igazságtalannak éreztem a történteket, s nem gondoltam arra, hogy Isten megoldásai mindig a lehető legjobbak. Azonnali eredményeket vártam, ahelyett, hogy Isten tökéletes időzítésére hagyatkoztam volna.

Rövidesen rájöttem, hogy érzelmeim a hitem útjában állnak. Ezért a 25. zsoltárhoz fordultam, hogy a következő versek átmossák a lelkemet:

1. „Uram, hozzád emelem a lelkemet,”

Kedveszegett voltam, értéktelennek, reményvesztettnek, elutasítottnak éreztem magam. Kiöntöttem a lelkem az Úrnak, és Ő figyelt rám.

2. „Benned bízom, Istenem, ne szégyenüljek meg, ne nevessenek ki ellenségeim!”

Isten figyelmeztetett, hogy Benne bízzam, ne a vágyaimban vagy egy álomban. Ne a világ véleményében. Ne a saját képességeimben. Ne az időzítésemben. Ne az ötleteimben. Csak Benne. Elé hoztam az ellenségeimet: a kétségeket, az elbizonytalanodást, az összezavarodást, az elkedvetlenedést.

3. „Senki se szégyenüljön meg, aki benned reménykedik, azok szégyenüljenek meg, akik ok nélkül elpártolnak tőled!”

Mindegy, valóra válnak-e az álmaim, nem fogok megszégyenülni, mert Isten az istenem. Ha tervei keresztezik is az álmaimat, tudom, örök ígéreteit be fogja tartani.

4-5a. „Utaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem! Vezess hűségesen, és taníts engem,”

Itt megálltam. Kezdtem világosabban gondolkodni. „Miért verem a falba a fejem? Miért aggodalmaskodom, miért esem kétségbe? Hagyom, hogy Isten irányítsa az utaimat?” Isten gyöngéden figyelmeztetett, hogy ő a tanár, mi diákok vagyunk.

5b. „mert te vagy szabadító Istenem, mindig benned reménykedem”.

Ha a vágyaimba és a képességeimbe vetem a reményemet, eleve kudarcra ítélem magam. Egyetlen reményem az örömre és a beteljesülésre Krisztustól származik. A reményt csak Benne találhatom meg, nem emberekben, karrierben, férjben, gyermekekben, egyházban, anyagi sikerekben, gondtalan életben, beteljesülő álmokban.

Mindig fognak érni csalódások. De ha Istenben élünk, csalódásaink a Vele való találkozások színhelyei lesznek, ahol újra Belé vethetjük bizalmunkat. De gyakorolnunk kell, hogy hitünk eluralkodjék érzéseink fölött.

Uram, Te ismered szívem fájdalmát, a csalódás tüskéit, amik megsebeztek. Segíts, hogy bízzam Benned ahelyett, hogy felőrlődnék bánatomban. Tölts fel olyan erős hittel, ami uralkodni tud az érzelmeim felett. Jézus nevében, Ámen.



Encouragement for today, 2010.08.23.
www.proverbs31.org