Lélekerősítő levelek 103

Napi idegességeink kezelése
Lysa TerKeurst

„A jó földbe hulló szemek azok, akik tiszta és jó szívvel hallgatják a tanítást, meg is tartják és kitartásukkal gyümölcsöt teremnek.” Lk 8,15

Egy internetes áruház ügyfélszolgálatát hívtam, akiktől már évek óta vásárolok. Szerettem volna segítséget kérni, hogyan küldhetnék vissza egy terméket. Beszélgetésünk jól indult, de amikor elmondtam, melyik áruról lenne szó, hirtelen dél felé kanyarodott a hangulat.
A hölgy közölte velem, hogy ez a bizonyos árucikk nem küldhető vissza. Az utolsó darabok listáján szerepel, többé nem forgalmazzák. Csakhogy nekem fogalmam sem volt a vissza nem küldhető vagy kiárusítási listáról. Nem kaptam meg a csomagban, nincs rajta az internetes oldalon sem.
Igyekeztem logikusan érvelni, hogy megértse a szempontjaimat. De hiába, mondhattam, magyarázhattam bármit, nem tágított.
Tudtam, hogy a hölgy a vonal túloldalán csak a kötelességét teljesíti, de attól még ez az eljárás igazságtalan volt. Persze, hogy feldühített!
A hangnemem pontosan tükrözte az indulataimat.
Aznap délután sorban álltam a zöldségesnél. Az előttem lévő férfi egy lejárt kupont akart beváltani. A pénztáros közölte vele, hogy érvénytelen a kupon, nem válthatja be. Hát ettől a férfi kiborult. Olyan hangon nyilvánította ki nemtetszését, hogy a körülötte lévők mind tudomást szerezhettek róla.
Viselkedése meghökkentett.
Hoppá. Bizony én is majdnem így reagáltam, mikor az ügyfélszolgálatos megtagadta, amit kértem tőle. A szívemig hatolt a felismerés, és nagyon bántott az illető hölggyel való viselkedésem.
Az én hívásom után jött biztos a következő ideges ügyfél. Aztán a következő. Meg a következő. Hirtelen nagyon megsajnáltam.
Tudtam, nem ő akart kiábrándítani. Ő csak követte a föntről érkező utasításokat. Elképzeltem, ahogy a hosszú munkanap végén összepakol, és elindul hazafelé. Haza, ahol újabb feladatok várják, s ahol fel kellene dolgoznia az elmúlt nap feszültségeit, idegességét.
Rájöttem, hogy mialatt beszéltem vele, nem is gondoltam rá emberként. Számomra ő csak egy hang volt a vonal túlsó végén, aki borzasztóan felidegesített.
Vajon hogy reagáltam volna, ha magam előtt látom ugyanolyan nőként, amilyen én vagyok? Milyen lehet a helyében lenni, az ő életét élni, az ő munkáját végezni?
Tudtam, hogy Isten figyelmeztetni akar, gondoljam meg jobban, hogyan reagálok. Ügyeljek rá, hogy napi idegességeim közben is olyan szívről tegyek tanúságot, amelyik szereti az Urat. Erre figyelmeztet Lukács is, a mai alapigénkben (Lk 8,15): „A jó földbe hulló szemek azok, akik tiszta és jó szívvel hallgatják a tanítást, meg is tartják és kitartásukkal gyümölcsöt teremnek.”
Szeretném, ha Jézus üzenete olyan szívbe hullna, mely elég alázatos és termékeny ahhoz, hogy:
- befogadja az Igét,
- betartsa Isten utasításait
- szavaival tetteivel, reakcióival Isten természetét tükrözze.
Nagy kihívás ez nekem. Akár az ismeretlen ügyintézővel a vonal túlsó végén, akár azokkal lépek interakcióba, akikkel mindennapi életemet élem, igyekezni akarok Isten hívő leányaként viselkedni. Isten üzenetei hassanak rám úgy, hogy a Lk 8,15 biztatása szerint szívem és szám tiszta és jó legyen, akár idegesítő, akár barátságos a beszélgetés, amit folytatok.

Uram, könnyebb dicsőségedre válni, amikor jól átgondoltan cselekszem vagy beszélek, de gyakran kudarcot vallok hirtelen reakcióimmal. Kérlek, Uram, segíts, hogy váratlan helyzetekben is a Te szereteted és türelmed áradjon mások felé a szívemből.

Encouragement for today, 2012.08.01.
www.proverbs31.org



Amikor vissza akarok vágni
Lysa TerKeurst

„Mivel tehát elismertétek Krisztus Jézust uratoknak, éljetek is benne. Verjetek benne gyökeret, épüljetek rá, és erősödjetek meg a hitben, ahogy tanultátok, s bővelkedjetek a hálaadásban.”
Kol 2,6-7

Hogy képes ennyire érzéketlen, ennyire bántó lenni? Nem akartam hinni a szememnek, mikor elolvastam az sms-t.
Van egy mondás: „Botok és kövek összetörhetik a csontjaimat, de a szavak nem bántanak.” Aki ezt kitalálta, annak acélból vannak az idegei, vagy egy lakatlan szigeten él, távol az emberektől. Nemcsak bántani tudnak a szavak, de képesek rávenni arra, hogy aljasul visszavágjak.
Voltál már olyan helyzetben, hogy tudtad, neked van igazad, s a másik téved? De amikor legalábbis meg tudtad volna védeni az ügyedet?
Ó mennyire harcolni akarok a magam igazáért ezekben az esetekben! Mintha lenne egy belső ügyvédem, aki meg akar védeni, s bebizonyítani a másiknak, hogy nálam az igazság.
De hát ez természetes, nem?
Igen, de attól még, hogy természetes, egyáltalán nem biztos, hogy jó. Főleg mai alapigénk fényében.
A Kolosszé 2,6-7 figyelmeztet: „Mivel tehát elismertétek Krisztus Jézust uratoknak, éljetek is benne. Verjetek benne gyökeret, épüljetek rá, és erősödjetek meg a hitben, ahogy tanultátok, s bővelkedjetek a hálaadásban.”Jézusban kell gyökereznem, bővelkednem kell hálaadásban. Ennek pontosan az ellentéte, amikor énközpontú nézetekben gyökerezem, s sértettségben bővelkedem. Hagynom kell, hogy Isten megmutassa ügyemet a másik fél oldaláról, egy másik nézőpontból. Ettől erősebb és okosabb leszek.
A Kolosszé 3,12-14 tovább pontosít: „Mint Istennek szent és kedves választottai, öltsétek magatokra az irgalmasságot, a jóságot, a szelídséget és a türelmet. Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza van a másik ellen. Ahogy az Úr megbocsátott nektek, ti is bocsássatok meg egymásnak. Legfőként pedig szeressétek egymást, mert ez a tökéletesség köteléke.”
Nem az a dolgom, hogy helyre tegyem a másikat, s rávegyem, nézze a dolgot az én szempontomból. Az én dolgom, hogy engedelmeskedjem Istennek, azaz továbbadjam az irgalmasságot, amit kapok Tőle. Ezt tehetem a józanság határain belül is, a megbocsátás nem azt jelenti, hogy hagyom, hogy a másik újra meg újra olyan helyzetbe hozzon, ami kiválthatja belőlem a méltatlan reakciót.
A Kol 3,27 végül arra szólít fel: „Akár mondtok, akár tesztek valamit, tegyetek mindent Urunk Jézus nevében, így adjatok hálát általa Istennek, az Atyának.”
Bármit mondok vagy teszek, azt igazolja, kinek az uralma alatt állok. Ha dühösen, csípősen reagálok, utat engedek az ellenségnek, a sötétség terjedésének. Ha tetteim méltók az Úrhoz, Jézus nevét és az Ő világosságát terjesztem.
Isten dicsőítése a nap végén jóra vezet. Minden más zavart, érzelmi kimerülést, a jó dolgok hiányát okozza.
Férjemmel átbeszélgettük a fent említett sms-t. Mondott valamit, ami sok mindenre fényt vetett. „Tudod, Lysa, amikor a jó úton jársz, Isten megáld téged. Újra meg újra megtapasztalhattad ezt eddig is, amikor Isten dicsőségét szolgáló döntéseket hoztál. Dönts most is úgy, hogy áldással járjon, s ezzel megkíméled magad az érzelmi zűrzavartól, ami az igazad bizonygatásából eredne.”
Okos ember.
Tudom, hogy nem könnyű út. Úgy kell járnom rajta, hogy közben nagyon megbántva érzem magam. De békét hoz a lelkembe, hogy más, egészségesebb nézőpontból nézem a dolgokat: a biblia oldaláról. És örömmel fogadom az áldásokat, amik ezzel járnak.

Uram, te tudod, milyen sértő szavakat és tetteket kell elviselnem. Segíts, kérlek, hogy ne akarjak visszavágni, hanem a Te igazságod alapján cselekedjek. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2012.08.02.
www.proverbs31.org

Válaszutak
T. Suzanne Eller

„Ha meg akár jobbra, akár balra letérnél, füled hallani fogja mögötted figyelmeztető szavát: „Ez a helyes út, ezen járjatok!” Iz 30,21

A legújabb statisztikák szerint naponta mintegy 5000 döntést hozunk. Létezik?
Lássuk. Úgy döntöttem, felkelek. Eldöntöttem, hogy felhúzom a teniszcipőmet, s futok egyet reggel 6-kor.
Reggelire mogyoróvajas gabonapelyhet választottam. Eldöntöttem, melyik számlákat fizetem be. Mit főzök ebédre. Visszahívok-e valakit, aki keresett. Milyen ruhát veszek fel. Meg kell-e öntözni a virágokat, vagy még várhatnak egy napig. Teletöltöm-e a tankot vagy csak egy bizonyos összeghatárig veszek benzint.
Lehet, hogy 5000-nél is több döntést hozok egy nap!
Választásaink némelyike véletlenszerű, mások súlyosabbak, és sok esetben válaszútnak tekinthetők. A válaszutak nem mindig látszanak fontosnak, de egyértelműen két irány közül kell döntenünk.
Eldönthetem, ingerülten válaszolok-e a férjemnek, vagy megértő türelemmel.
Eldönthetem, mennyire fújom fel, hogy a barátnőm valami sértőt mondott.
Eldönthetem, hogy időt szánok-e Mennyei Atyámmal való együttlétre, vagy elhalasztom holnapra. Megint.
Eldönthetem, hogy odavágom-e azokat a szavakat a gyermekemnek, amikről tudom, hogy fájnak neki.
Nemrég jöttem haza egy igencsak fárasztó, hatnapos missziós útról a csapatunkkal. Egyik este lekéstük a vonatunkat, csalódottan álltunk a peronon a holdfényben. Éjfél felé járt az idő, hideg volt, esett. Holnap korán kezdődött a következő missziós program.
Odajött hozzám a szervezőnk. „Nagyon sajnálom – mondta. - Nem így képzeltem.”
Válaszútnál álltam.
Megoszthatom vele idegességemet. Elmondhatom, mennyire kialvatlan vagyok. Vagy hallgathatok, mártírképpel sóhajtva egyet.
Míg a válaszomat várva álldogált, arra gondoltam, mekkora privilégium ez, hogy itt lehetek. Megváltómnak sosem adatott meg az én gondtalanságom, kényelmem, egy kis alváshiány semmi ahhoz képest, amin Ő ment keresztül. Az is eszembe jutott, hogy akik körülöttem állnak, legalább olyan fáradtak, mint én.
„Minden rendben – szóltam. – Jól vagyok. Ami azt illeti, csodálatos napunk volt, s kíváncsian várom, mit tartogat nekünk Isten a holnapi napra.”
Átkarolt, és szorosan magához ölelt. „Köszönöm, Suz”.
Jó volna azt mondani, hogy mindig így szoktam dönteni a válaszutakon, de nem mindig sikerül. Ezért imádkozom, hogy mindig tartsam szem előtt, mennyire számít, hogyan döntök ilyenkor. Mert választásom nemcsak engem befolyásol, hanem mindenkit, akinek köze van hozzá, akik a maguk döntése előtt állnak.
Hány ilyen válaszút van mai 5000 döntésünk között?
Hogyan fogja befolyásolni választásunk a körülöttünk élőket?
Mit tehetünk másként, mikor holnapi 5000 döntésünket meghozzuk?

Uram, néha elborítanak a választási lehetőségek, szótlan és mogorva leszek miattuk. Amikor mai 5000 döntésemet meghozom, kérlek, végig légy velem, juttasd eszembe, hogyan befolyásolnak másokat is a választásaim, és segíts, hogy mindig bölcsen döntsek. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2012.08.03.
www.proverbs31.org

Véleménydaráló
Amy Carroll

„Van, akinek fecsegése olyan, mint a tőrdöfés, a bölcsek nyelve pedig gyógyít.” Péld 12,18

Kimerülten álltam életem első olyan rendezvénye végén, amit én szerveztem. Én voltam a nap hőse, és még nem tudtam feldolgozni ezt a szerepet. Miután az utolsó áradozó vendégnek is búcsút intettem, a barátnőmhöz, Peggyhez fordultam: „Most mihez kezdjek ezzel a rengeteg dicsérettel?”
Gonoszkodva rám mosolygott: „Nyugi. Majd jönnek a kritikák is.”
Igaza volt.
Vezető pozícióban lévén – legyél bár lelkész, előadó, egyesületi elnök, tanár, anya, menedzser vagy ügyvezető – óhatatlanul bekerülsz a véleménydarálóba. A kések beindulnak, s ha nem állítod le a gépet, előbb butává pörgetnek, majd feldarabolják önbecsülésedet, s végül felismerhetetlen masszává kevernek a lapátok.
Mark Driscollt szokták idézni, aki író és lelkész is egyben: „A lelkészeknek (illeszd a helyére a saját pozíciódat)sok ellenségük, sok rajongójuk, de kevés barátjuk van.” Ez sokféle vezetőre érvényes megállapítás. Én rengeteget küszködtem, hogy megkülönböztessem egymástól az ellenségeimet, a rajongóimat és a barátaimat. A visszajelzések az építő megjegyzésektől a maró kritikákon át csöpögő bókokig terjedtek. Nem csoda, ha bepörgették a szívemet s az agyamat!
A tapasztalat hozta bölcsesség megtanított végül a véleménydaráló okos működtetésére.
A kritikák kezelése
Perry Noble, lelkipásztor, a következő okos tanáccsal szolgál: „Ha hallgatsz a kritikákra, rosszabbnak fogod látni magadat, mint amilyen vagy. Ha a dicséretekre hallgatsz, akkor meg jobbnak a valóságosnál. Hallgass a barátaidra, hogy megállj a kettő közti egyensúly kötelén.”
Gondolkodásom sokáig a gödör- és a sikerélmények között himbálózott. Mindkét véglet veszélyes hely. Lassacskán megtanultam, hogyan kapcsoljam ki a véleménydarálót, és a szégyenkezés vagy a büszkeség helyett Isten rólam szóló igazságára és a velem igazán törődők tanácsára alapozzak. Igyekszem őszinte barátokkal körülvenni magamat, akik szeretnek hibáimmal együtt, és akik tisztán látják is ezeket a hibákat. Akik nem félnek kimondani az igazságot, de szeretetbe, kedvességbe burkolják, amit mondani akarnak. Együtt örülnek velem a sikereimen, s velem gyászolják kudarcaimat.
A dicséret kezelése
Jane barátnőm, aki tehetségesen énekel és vezet dicsőítő alkalmakat, Corrie ten Boom szavaitól megihletve így fogadja a dicséreteket: „Elképzelem, hogy minden szép visszajelzés és dicséret egy-egy szál virág, összegyűjtöm őket, s a nap végén a gyönyörű csokrot átnyújtom Jézusnak.”
Ez a hozzáállás nekem is segített. Tisztelni akarom azt, aki dicsér, nem akarok pökhendinek vagy álszerénynek látszani, nem vetem oda minden alkalommal, hogy „Jézusé a dicséret”, amikor valaki szépet mond a teljesítményemről. De én azt tartom, és azt akarom, hogy Jézusé legyen a dicséret.
Egyszerű köszönömmel hálásan átveszem a „virágot”, s este felidézem a nap közben kapott dicséreteket, majd imádkozás közben odahelyezem a csokrot Jézus lába elé. Az, hogy Jézusnak adom, ami őt illeti, nemcsak örömöt szerez, de arra is jó, hogy megnyomja az agyamban a véleménydaráló kikapcsoló gombját.
Ha vezető pozícióban vagy bárhol, biztatni szeretnélek. Nem vagy olyan gyenge, mint amilyennek az ellenségeid állítanak. De nem vagy olyan csodálatos sem, ahogy a rajongóid mondják. (Mosolyt kérek). Az igazság valahol a kettő között van.
Hozzám hasonlóan te sem vagy tökéletes. Ha megtanuljuk elfogadni az építő kritikát, ez hozzájárul fejlődésünkhöz. Ha átveszem a dicséret motiváló erejét, a többit pedig továbbadom Jézusnak, ezzel lelassítom a véleménydaráló forgását. És ami a legfontosabb, mindkettő eszünkbe juttatja, hogy Isten szeretett gyermekei vagyunk, úton afelé, hogy Jézushoz váljunk hasonlóvá.
Mikor Isten igazsága belénk ivódik, az Ő véleménye válik hűséges tanácsadónkká, lecsendesíti háborgó szívünket, egyensúlyba hozza a lelkünket.

Uram, segíts, hogy megtaláljam az igazság egyensúlyát a kritika és a dicséret között. Tanulni akarok a jogos kritikákból, s Neked akarom továbbadni a dicséretet. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2012.08.06.
www.proverbs31.org

A kritika fáj
Lysa TerKeurst

"A bölcsek nyelve tudást ad tovább, az ostobák szája meg balgaságot áraszt." Péld 15,2

Hangüzenet volt. Két kezemet a halántékomra szorítva azt kérdeztem magamtól: „Most ez miért kellett? Miért éppen ma?” Annyira a hatása alá kerültem a kritikának, hogy szerettem volna elbújni a világ szeme elől egy földalatti üregbe.
A kritika fáj. Nem számít, ki vagy, hányan biztatnak, és mennyire vagy jó hangulatban, mielőtt „az az e-mail”, „az a telefonhívás” megérkezik. A kritika cseppjei gyorsan és dühödt erővel árasztanak el mindent.
Mennyire szeretném, ha lenne valami ellenmérgem, amit ilyenkor bevehetnék. De nincs. Van viszont egy kis prédikációm magamnak ilyen esetekre.
Mikor valaki kritizál, az első, amit tisztán kell látnom, hogy segíteni akar vagy bántani.
Semmilyen kritika nem esik jól, de hasznos lehet, ha egy bölcs valaki segítőszándékkal mondja. „A bölcsek nyelve tudást ad tovább…” mondja a Péld 15,2a. Kit tartok bölcsnek ebben az értelemben? Szerintem bölcs az, aki
- törődik velem annyira, hogy nyíltan közölje velem a tényeket, és nem feltételezések alapján beszél;
- meg szokta beszélni dolgait Istennel, kedves, törődő hangon kommunikál;
- kritikáját irgalomba és alázatba csomagolja.
Az ilyen kritika célja, hogy segítsen bölcsességével, építsen, ne romboljon.
Ha a kritika rombol és fáj, az ige második felére gondolok: „az ostobák szája meg balgaságot áraszt” (Péld 15,2b). Az ostoba nem képes felfogni, érteni és értelmezni a dolgokat.
Legyünk tudatában, hogy az éles, értelmetlen kritika többet elárul a közlő bizonytalanságáról, mint a mi alkalmatlanságunkról.
Nem tudjuk begyógyítani a sebet, ami kiváltotta a kirohanását. De elhatározhatjuk, hogy nem húzódunk fel, higgadtak maradunk, és nem tetézzük a bajt. „A higgadt válasz elhárítja az indulatot, de a bántó beszéd haragot támaszt.” (Péld 15,1).
Legyen bár segítő vagy bántó szándékú – a kritika fáj. És nem tudjuk nyugodtan fogadni. Én sem éreztem higgadtnak magam, mikor visszahívtam az illetőt, akinek az üzenetétől vadul vert a szívem, és dobolt az agyam. De higgadtnak kellett maradnom akkor is, ha a lelkem csupa háborgás volt. Azt látom már, hogy a higgadt reagálással legalább annyi jót teszek magamnak, mint annak, aki bírált engem.

Uram, tudom, hogy te nem az ítélet és kritika Istene vagy. Taníts meg visszatartani az indulataimat, s rád hagyatkozni, amikor a körülöttem élők bántanak. Szeretném megtanulni, hogy elfogadjam az építő kritikát, s ne törődjek azzal, amelyik csak fájdalmat akar okozni. Tudom, hogy erre csak Veled vagyok képes, csak te segíthetsz, hogy én se ítélkezzem. Köszönöm szelíd meggyőzésedet és irántam való türelmedet. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2012.08.07.
www.proverbs31.org

Ha felgyűl a neheztelés
Lysa terKeurst

„Ha elfog is benneteket az indulat, ne vétkezzetek. A nap ne nyugodjék le haragotok fölött. Ne adjatok teret a sátánnak.” Ef 4,26-27

Mosolyogva nyitottam ajtót: „Megjött a négy nagy pizza?”
A pizzás fiú elbizonytalanodott, amiből rögtön tudtam, hogy a hátsó udvaron játszó kamaszok csalódni fognak.
„Hát…csak kettő van nálam. Lássuk a megrendelőlapot. Itt tényleg négy pizza szerepel. Húsz perc, és hozom a másik kettőt, rendben?” – ajánlotta.
Átvettem a pizzákat, s megnyugtattam. „Semmi baj. Ezt szétosztom a gyerekek között, s mire végeznek, már itt lesz az utánpótlás.”
Bementem a konyhába, kezemben a két dobozzal. A férjem furcsállotta: „Azt hittem, négyet rendeltél.”
„Igen, csak a pizzás fiú eltévesztette. De mindjárt hozza a másik kettőt. Nem gond.”
Art kétkedve nézett rám: „Nem is kértél árengedményt vagy kuponokat?”
„Megsajnáltam a fiút. Tudnak még várni pár percet a gyerekek”- válaszoltam mosolyogva.
Art visszaemlékezett, hogyan viselkedtem reggeli „növekedésre alkalmat adó” csetepaténkban: „Velem is lehetnél ilyen elnéző.”
Óóó. Ez talált. Megnehezteltem valamiért, amit Art tett, és ezt kellő vehemenciával tudomására is hoztam reggel.
Miért van az, hogy idegenekkel olyan könnyű kedvesnek lenni, s akiket szeretünk, azokkal meg kiabálunk? Azt hiszem, a felgyűlt neheztelés teszi.
Ezt a pizzás fiút most láttam életemben először. Érzelmeim semlegesek voltak vele szemben. Amikor hibázott, el tudtam nézni neki szó nélkül.
Arttal viszont közös történelmünk van. Életünk nagy részét együtt töltjük. Ha hagyom, hogy az apró neheztelések felgyűljenek, egyre nő bennem a feszültség, az indulat. Aztán ha valami történik, már nem tudom elnézni, hanem robbanok.
A felgyűlt neheztelés ellenséges magatartásba csap át.
Életbevágó tehát, hogy ne gyűjtsem fel a nehezteléseket. Hányszor hallottam már: „Ne menjen le a nap a haragotok fölött…” (Ef 4,26). Tudom jól. De megvallom, néha nem törődöm vele. Gyűlik az indulat, mert fáradt vagyok szóba hozni. Vagy nem akarok foglalkozni vele. Vagy meggyőzöm magam, nem olyan nagy vétek, ha nehezteléssel a szívemben fekszem le aludni.
Igen ám, de ha tovább olvasom az efézusi levelet, megértem, miért nem hagyhatom figyelmen kívül az intést, miért kell azonnal foglalkoznom a nehezteléssel. Nem szabad hosszan tárolnom. Miért? Mert kemény figyelmeztetéssel folytatódik az ige: „… ne adjatok teret a sátánnak.”
Jaj!
A sátán csak alkalomra vár. Elképzelem, ahogy ott áll sziszegve: „Feküdj le dühösen… feküdj le dühösen… feküdj le dühösen, és adj teret nekem…” Lúdbőrözik a hátam tőle. Joggal.
Szeretem a férjemet. Szoktam neheztelni rá. De attól még szeretem. És nem akarok alkalmat adni az ördögnek, hogy az apró nehezteléseket ellenségességgé alakítsa.
Letettem az asztalra a dobozokat, és arcon csókoltam Artot. „Szeretlek, és sajnálom, hogy nem voltam elnézőbb hozzád.”
Vigyorogva válaszolt: „Azért kérhettünk volna egy kis árengedményt.”
Mondom, szeretem!

Uram, én tényleg követni akarlak, és irgalommal teli életet szeretnék élni. Mégis néha annyira nehéz elnézőnek lenni azokhoz, akik legközelebb állnak hozzám. Segíts, kérlek. Nem akarok teret adni az ördögnek a házasságomban, a gyerekeimmel való kapcsolatomban, a barátságaimban. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2012.08.08.
www.proverbs31.org