Lélekerősítő levelek 104

Panaszkodástól hálaadásig
Wendy Pope

„Jó dolog az Urat dicsérni … Tetteid, Uram örömmel töltenek el, kezed művein ujjongok.” Zsolt 92,1.5

Úgy féléve feltűnt, hogy az otthoni hangulat már nem a régi. Valahogy semmivel sem voltunk elégedettek, mindenki negatív volt, tele elvárásokkal a többiek iránt. Öröm helyett panasz, elégedettség helyett nyafogás. Egymással is türelmetlenek voltunk.
Egy nap elegem lett. „Ennek véget kell vetni!”
AZ Úr mintha a „dicsér” szót súgta volna a szívembe, rámutatott, hogy hiányzik otthonunkból, az életünkből a hálaadás, az Isten-dicséret. Hazafelé az iskolából közöltem az új szabályt: „Mától kezdve Isten-dicsérő család leszünk. Mindenért hálát fogunk adni az Úrnak. Apróság vagy nagy dolog, közvetve vagy közvetlenül érint minket, dicsérni fogjuk érte Istent.”
Beszereztem egy kis füzetet, s egy tollal együtt a tévéállványra tettem. Este belelestem, s elragadtatással olvastam kislányom első bejegyzését a lap tetejére írt „Dicsérlek, Uram, mert…” folytatásaként: „Brownie-t sütöttem. Beengednek edzeni a Központba.” A következő napokon szaporodtak a bejegyzések, mindenki írt a füzetbe.
- Mrs Macedóért, az angoltanáromért
- Eladtam 31 doboz sütit a cserkésznapon
- Apa munkájáért
- A ma reggeli családi áhítatért
- 85 doboz süti kelt el
- Ma nem kell túlóráznom
- Nincs semmi bajom…
Ahogy telt az idő, s folytattuk a hálaadást, az otthoni hangulat kezdett megváltozni.
Mai igénkben a zsoltáros arra tanít, hogy jó dolog az Istent dicsérni. Valami titokzatos erő van abban, ha dicsőítjük az Urat. A hálaadással együtt járó öröm elfogadóbbá, elnézőbbé tett minket, melegebbé, barátságosabbá az otthoni hangulatot.
Hogy mostmár csak kedves, dicsérő szavakat hallok? Korántsem. Emberek vagyunk, s újra meg újra panaszkodunk is. De az Istendicsérő füzetünk felhívja figyelmünket Isten jóságára, készségesebbé tesz a hálaadásra. Megtapasztaltuk, hogy „jó dolog az Urat dicsérni”.
Minden nap van alkalom a hálaadásra, hol apróságokért, hol fontosabb dolgokért. A dicséret enyhít a terheken, s életünk mások számára is jó illatot áraszt.
Próbáljátok ki. Adjatok hálát Istennek a szabad parkolóhelyért a bejárat mellett, vagy a távolabbiért, ami alkalmat ad a sétára a szabad levegőn. Dicsérjétek Istent a banki ügyintéző kedvességéért. A kora reggeli felkelésért, ami lehetőséget ad arra, hogy élvezd a természet hajnali szimfóniáját – még akkor is, ha a kutyád ébresztett fel szombaton reggel öt órakor.
Dicsérd az Urat! Jó neked, és jó azoknak, akik veled élnek.

Uram, dicsérő éneket akarok énekelni neked minden nap viszonzásul jóságodért. Bökd meg a szívemet, hogy ezt mindig megtegye, hisz Te, Uram, mindig méltó vagy a dicséretre! Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2012.08.10.
www.proverbs31.org

Csalódások
Lysa TerKeurst

„Tudjuk azt is, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra válik, hiszen ő saját elhatározásából választotta ki őket.” Róm 8,28

Nemrég egy ismerősöm megkérdezte, szoktam-e csalódást érezni. Mondtam, hogy igen, s igyekeztem valami kegyes magyarázatba göngyölni a válaszomat. Másnap aztán bekövetkezett. Egy igazi nagy csalódás vágott fejbe, s szorította össze a szívemet. Volt egy felkérésem még korábbról, hogy vegyek részt előadóként egy igazán jelentős rendezvényen, egyik legmeghatározóbb lett volna az életemben – aztán minden felborult.
Meghívtak, lelkesedtem, fontosnak, megbecsültnek, sőt bennfentesnek érezhettem magam – aztán koppanás, visszautasítás, szomorúság, illúzióvesztés, kitaszítottság. S bár lelkileg szilárd alapokon álltam, jól esett kimondani, hogy: „azt a rohadt…!”
A dolgok néha megrohadnak. Csalódások érnek, amiktől úgy érezzük, Isten nem a javunkra dolgozik, nem úgy, ahogy alapigénkben ígéri. Már épp újra ki akartam mondani, amit az előbb, amikor pillantásom a már hetek óta a konyhapulton álló befőttesüvegre esett. Kislányom, Brooke, talált pár hete néhány hernyót, berakta őket az üvegbe, s azóta is gondjukat viseli. Ami annyit jelent, hogy szeretetteljes pillantásokkal illeti őket a celofán alatt.
Ha hiszitek, ha nem, a hernyók bebábozódtak ebben az idegen környezetben. És mikor épp ki akartam újra mondani, hogy „azt a rohadt…!”, az üvegre néztem, s a szó a torkomon maradt.
A bábok üresek voltak.
Gyönyörű pillangókra számítva bizony összezavarodtam, mikor megvizsgáltam közelebbről kislányom reménykedésének eredményét.
Molyok voltak. Apró éjjeli lepkék.
Nyeltem egyet. Még egy csalódás a mai napra.
Tényleg?
Mikor Brooke felfedezte a lepkéket, sugárzott a boldogságtól. Kézenfogva kivezetett a házból, másik kezében az üveget vitte, aztán kint leszedte a kötöző gumit, a celofánt, s együtt néztük, ahogy az apró, leheletvékony szárnyacskák megrebbennek, verdesnek egy kicsit, majd repülni kezdenek, ki az üveg száján.
Hmmm.
Néztem Brook felhőtlen örömét, s tudtam, teljesen mindegy volt neki, hogy molylepkék vagy pillangók kelnek ki a bábokból. A földön csúszó-mászó lények a repülés ajándékában részesültek. Megdolgoztak érte, de kiszabadultak, s elszálltak a levegőben.
Arra késztettek ezek a kis teremtmények, hogy elmosolyodjam.
Elhatároztam, hogy elengedem a csalódásomat, s arra figyelek inkább, milyen jót hoz ki Isten abból, hogy elmarad a szereplésem. Azt nem tudom, miért kaptam a csodálatos ajánlatot, és miért vették el tőlem. De azt tudom, hogy inkább abban gyönyörködöm, ami van, és ami lesz, mint hogy fuldokoljak azért, ami nincs. Végül is csak addig rohadt érzés a csalódás, amíg hagyom, hogy az legyen.

Uram, köszönöm irgalmadat és türelmedet, amivel fejlődésem tökéletlen útján kísérsz. Bocsásd meg, hogy olyan könnyen átadom a szívemet a csalódásnak. Állítsd helyre a perspektívámat, és segíts meglátnom mindazt, amit életre hívsz bennem. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2012.08.13.
www.proverbs31.org


Istenem, hova tűntél?
Lysa TerKeurst

„Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban.” Zsolt 46,1

„Anya, nem értem az egészet. Imádkozz értem, kérlek. Elbizonytalanodtam Isten gondviselésével kapcsolatban.”
Átéreztem kislányom fájdalmát, mintha velem történt volna. Tudom, milyen érzés, mikor nagyon készülsz, vágysz valamire, aztán szertefoszlik az álom. Becsukódik előtted az ajtó. Az alkalom elszáll.
Ekkor épp arról volt szó, hogy már három éve készült egy különleges próbára a nyári táborban. Eddig nem érte el a korhatárt, de idén, a negyedik táborában végre elég idős volt hozzá. Minden részpróbán sikeresen teljesített, már látta a célt maga előtt, már csak egy akadály volt hátra: meg kellett gyújtania a tábortüzet három szál gyufa, egy kis darab újságpapír és pár vékony vessző segítségével.
Meggyújtotta az első gyufaszálat, oda tartotta az újságpapírhoz, de az nem kapott lángra. Megpróbálta a második gyufaszállal, de a papír nem gyulladt meg. Ránézett a harmadik, az utolsó szál gyufára. A felkészülés egyik fő célja az volt, hogy fejlesszék a gyermekek kapcsolatát Istennel, hogy megtanulják, hogyan kommunikáljanak Vele, hogyan hagyatkozzanak Rá mindenben, a kislányom is végig imádkozott a próbák alatt. Most is, de ez már nem is ima volt, hanem segélykiáltás.
„Istenem, segíts. Könyörgöm, segíts!”- kérte, mialatt meggyújtotta az utolsó szál gyufát. Odatartotta a lángot a papírhoz, és nem akarta elhinni, amit látott. A gyufaszál leégett, a papír széle épp csak megpörkölődött.
Mikor kialudt a láng, csalódottan lehajtotta a fejét.
Kilenc lánynak jutott a megtiszteltetés, hogy elindulhatott ezen az utolsó próbán. Háromnak nem sikerült – más-más részpróbák miatt – köztük az én kislányomnak.
Egy hét múlva, mikor érte mentem, kérte, hogy elemezzük végig a történteket. Leginkább nem is az fájt neki, hogy nem sikerült letennie a próbát. Igazából az gyötörte, hogy nem tapasztalta meg Isten támogatását úgy, mint a többiek.
Azok, akiknek sikerült, lelkendezve mesélték tapasztalataikat Isten segítségéről a feladatok teljesítése közben.
„Anya, én nem értem el Istent. Hogy lehet ez, és miért?”
Olyan kérdés, aminek a megválaszolása nagy felelősség, és én nem akartam elrontani.
Megkértem, vegyük végig az eseményeket, haladjunk lépésről lépésre, és keressük Isten keze nyomát. Nagyon figyeltem minden részletre, minden szokatlanra, megmagyarázhatatlanra.
Mikor elértünk a tűzgyújtáshoz, megtaláltam. Nem volt magyarázat arra, miért nem gyulladt meg a papír. Teljesen érthetetlen. Mindenki másnál működött, ugyanabból a csomagból szedték elő a négyzet alakúra vágott papírokat.
„Drágám, ennek egyetlen magyarázata van: Isten közbelépett. Ott volt. Figyelt rád. Bíznunk kell benne, hogy célja van azzal, hogy nem tudtad folytatni a próbát. Most még nem látjuk, de hinnünk kell, hogy Isten megvédelmezett valamitől. Szeret téged, megmutatta a hatalmát.”
Kislányom a vállamra hajtotta a fejét. „Gondolod, anyu?”
„Tudom”, suttogtam.
Tudom, mert bízom az igazságban, amit Isten kinyilatkoztatott. Igazságokban, melyek horgonyként szolgálnak, hogy megtartsanak Isten kilétének valóságában.
Ő az, Akiben megnyugvást, biztonságot lelek. „Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot.” Jn 16,33.
Itt van velem a bajban, nem vagyok egyedül: „Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban.” Zsolt 46,1
Ő az, Aki a könnyeimmel megöntözi szívem talaját, hogy egy napon az öröm termését hozza. „Akik könnyek között vetnek, majd ujjongva aratnak!” Zsolt 126,5.
Ismerem a mély fájdalmat. De a mély reményt is ismerem. Megismételtem: „Igen, drágám, tudom.”
Olykor Isten hatalma épp abban nyilvánul meg, hogy megakadályoz dolgokat, nem abban, hogy segít, hogy megtörténjenek. Talán sosem tudjuk meg az okát. De bízhatunk Benne, aki így döntött.

Uram, köszönöm, hogy te mindig figyelsz arra, mire van szükségem és mire nincs – akkor is, ha én másként látom. Segíts bíznom Benned, a Te kezed nyomát keresnem minden történésben. Segíts, hogy a Te „Igen”-jeidet és „Nem”-jeidet védelemként és iránymutatásként értelmezzem. Bízni akarok Benned. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2012.08.14.
www.proverbs31.org

Nem könnyű döntés
Melanie Chitwood

„Most már ne arra gondoljatok, ami régen történt, és ne a múlt dolgokra figyeljetek. Nézzétek: én valami újat viszek végbe, már éppen készülőben van; nem látjátok? Valóban utat csinálok a pusztában, és ösvényt a járatlan földön (folyót a sivatagban).” Iz 43,18-19

Néhány évvel azután, hogy barátnőm házassága súlyos vihart élt át, megkérdeztem tőle: „Hogy tudod megtenni, hogy ne foglalkozz vele, hogy ne légy dühös, mikor eszedbe jut, milyen fájdalmat okozott neked a férjed?”
Válasza egyszerű volt, de könnyűnek nem mondható: „Úgy döntöttem, hogy hinni fogok Isten szeretetében irántam, a férjem és a gyermekeink iránt. Úgy döntöttem, hogy bízom Istenben.”
A kulcsszó a döntés. Az elhatározás. Ézsaiástól vett mai igénk is a döntésről szól. A házasságban is dönthetünk úgy, hogy mindegyre a fájdalmas időszakokkal foglalkozunk, de dönthetünk úgy is, hogy nem gondolunk arra, „ami régen történt”.
Lássunk néhány gyakorlati példát, amiben dönthetünk úgy, hogy előre nézünk, és nem visszafelé:
Dönthetek úgy, hogy
- elnézem a férjemnek, hogy nem jutott eszébe a születésnapom;
- nem ismételgetem magamban a fájó szavakat, amiket a vita hevében a fejemhez vágott;
- méltányolom azt, amit értem tesz, és nem vágyom arra, hogy virágot hozzon, mint házasságunk első időszakában;
- elnéző leszek, ha szerintem szükségtelen dologra költi a pénzét;
- nem ápolom magamban a sértődöttséget;
- megbocsátom neki a hűtlenséget;
- nem kérdezgetem magamtól, hogy a megfelelő emberhez mentem-e férjhez.
Ilyenfajta döntéseket házasságunk minden napján hozhatunk, s ha ezt tesszük, észre fogjuk venni Isten csodálatos működését a kapcsolatunkban. Hiszen, mint Ézsaiásnál olvassuk, Isten az, aki képes „utat csinálni a pusztában” és „folyót a sivatagban”.
Barátnőm úgy döntött, hogy Istenben bízik házassága viharában. Később pedig láttam, ahogy újra meg újra amellett dönt, hogy előre néz, az új dolgok felé, amiket Isten ígér, és nem a régi fájdalmakon rágódik. Megkapó látni, hogyan örül az új életnek, amit Isten a házasságukba hozott. Beszélgetésünk végén még ezt mondta: „A fájdalom, amit átéltem, össze tudta volna törni a szívemet, de végig azon imádkoztam, hogy Isten szemével lássam a helyzetet. Hiszem, hogy Isten mindent meg tud újítani, hogy Ő mindent jóra tud fordítani, ha hiszünk benne. Megpihentem Benne, rábíztam magunkat, és Ő átformálta a házasságunkat.”
Ezt tette Isten a barátnőmért és a házasságukért. És ezt tudja tenni érted is és a ti házasságotokért is.

Uram, annyira jó, hogy Te mindent meg tudsz újítani! A halott házasságokat is új életre keltheted! Előre akarok nézni, nem visszafelé, a házasságomban. Úgy döntök, hogy nem gondolok a régi, fájó dolgokra. Alig várom, hogy láthassam, mi újat hozol ki a házasságunkból, mert bízom Benned és engedelmeskedem Neked. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2012.09.03.
www.proverbs31.org

Mások kedvét keresni
Lysa TerKeurst

„Az emberek kedvét keresem ezzel vagy az Istenét? Talán embereknek akarok tetszeni? Ha még emberek tetszését keresném, nem volnék Krisztus szolgája.” Gal 1,10

Szia, Lysa vagyok, és arra vágyom, hogy szeressenek. Ezért néha igent mondok, amikor nemet szeretnék inkább. S ha néha mégis nemet mondok, azon izgulok, mekkora csalódást okoztam a másiknak.
Inkább múlt időben szerettem volna leírni a fentieket. „Sokat küzdöttem ezzel, de most már kinőttem belőle. Szeretném megosztani veletek, milyen bátran mondok már nemet, s ha már megtettem, továbblépek, nem foglalkozom a döntésemmel.”
Csak hát ez nem a múltamhoz tartozik.
Akárhogyan csavargatom, ki kell mondanom: az emberek kedvét keresem.
A DNS-embe van kódolva, hogy szeressek másokat, és ne akarjak csalódást okozni. De fel kell fognom, hogy az igazi szeretet becsületes. Az igazi szeretet törődik annyira a többiekkel, hogy nemet mondjon, ha az „igen” akadálya a kapcsolatnak. A valódi szeretetnek fontosabb az őszinteség, mint a helybenhagyás.
Leírom, hogyan próbálok megszabadulni attól, hogy mindig mások kedvére akarjak tenni.
Meg kell barátkoznom a következő tényekkel:
Csalódást fogok okozni.
Minden „igen”-ért fizetnem kell. Minden „nem” magában hordja a megbántás lehetőségét.
Vagy az van, hogy csalódást okozok azzal, hogy nem felelek meg valaki elvárásainak, vagy az, hogy megbántom a családomat, mert tőlük veszem el az időt. Hogy szeretnék-e mindenre igent mondani, és közben épelméjű maradni? Hát persze! De nem megy. Ezért hát nemet kell mondanom. Valahogy így:
„Köszönöm, hogy rám gondoltál. Szívem szerint hatalmas igent mondanék, de ha a valós időmből indulok ki, nemet kell mondanom.”
Hogy mondja az Ige? „Az emberektől való rettegés csapdába ejt, de aki az Úrban bízik, az oltalmat talál.” Péld 29,25
Ne adjak azonnali választ.
Néha első pillanatra úgy tűnik, nyugodtan igent mondhatok, de már megtanultam, hogy tartsak szünetet, mielőtt válaszolnék. A gondolkodási idő alkalmat ad, hogy felmérjem, mekkora stresszel járna, ha ezt bevállalnám. Nem az fog részesülni stresszes önmagamból, aki ezt a dolgot kéri tőlem. Ha túl sokat vállalok magamra, azok szenvednek tőlem, akiket legjobban szeretek.
Például így kérhetek gondolkodási időt: „Köszönöm, hogy megkértél. Meg kell néznem a naptáramat, össze tudom-e egyeztetni más dolgaimmal. Ha a héten nem hívlak vissza, keress megint.”
A Példabeszédekből szerintem ez illik ide: „Erő és méltóság árad róla, és nevetve néz a holnap elé.” Péld 31,25. Én ezt úgy értelmezem, hogy ne rettegjek attól, ami előttem áll, tehát ne tegyek olyat, amivel rettegésre késztetem magam.
Egyesek nem kedvelnek.
Ha egyensúlyban akarom tartani az életem, több dologra nemet kell mondanom. Ha valaki emiatt eltávolodik tőlem, és nem fog szeretni, előbb-utóbb ugyanoda jutna akkor is, ha most igent mondanék.
Vannak és lesznek emberek, akik nem kedvelnek, bármennyire igyekszem a kedvükben járni. És lesznek mások, akik szeretni fognak, akárhányszor mondok is nemet nekik. A valódi barátok ehhez az utóbbi körhöz tartoznak.
Ahogy alapigénk int: „Az emberek kedvét keresem ezzel vagy az Istenét? Talán embereknek akarok tetszeni? Ha még emberek tetszését keresném, nem volnék Krisztus szolgája.” Gal 1,10
Azt tanácsolom, ha valami újabb program mutatkozik ezen a héten, gondold át alaposan, mielőtt válaszolsz. Ne feledd azt sem, hogy becsületesebb dolog őszintének lenni, mint mások kedvét keresni azzal, hogy mindig igent mondunk.

Uram, köszönöm Igédet. Olyan jó látni, hogy még ilyen mindennapi helyzetekben is eligazít. Segíts, kérlek, helyesen mérlegelnem, mikor kell igent mondanom, mikor nemet. Jó intézője akarok lenni a nekem adott időnek, ugyanakkor jó barát/feleség/anya/munkatárs is szeretnék lenni, és néha összezavarodom a sok felém irányuló elvárástól. Segíts, kérlek, hogy minden helyzetben felismerjem a Te akaratodat, és aszerint cselekedjem. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2012.09.06.
www.proverbs31.org

Ha nehézzé válik a követés
Glynnis Whitwer

„Ha valaki nem hordozza a maga keresztjét és nem jön utánam, az nem lehet az én tanítványom.” Lk 14,27

„Kövess engem a Twitteren!”- hív a híresség. Bennfentes információkat ígér, szellemes bejegyzéseket kevesebb mint 140 karakterben. Nem kerül semmibe, csak nyersz vele. Ha meg nem tetszik, nem követed tovább. Egy-két leütés, és mehetsz a következő, szórakozást ígérő twitterezőre.
Kétezer éve valaki már mondta, hogy „Kövess engem.” De Ő ezen valami egészen mást értett.
Nem ígért velős mondásokat, nem kecsegtetett könnyed időtöltéssel. Bár a vele való együttlét szórakoztatási indexe néha igen magasra szökött, különösen, ha valami csodát művelt, nem állt meg ennyinél. Többet kért azoktól, akik követni akarták. Láthatóan nem olvasott el egyetlen marketingről szóló könyvet sem, hisz nem szépítette a dolgokat.
Mikor Jézus meghívta Pétert és Andrást, ők a munkájukat hagyták ott érte. Mások a családjukat, a vagyonukat, mindenüket, amijük volt. Egy valakit kedvesen elküldött, mert ez az ifjú nem volt hajlandó lemondani a gazdagságáról. De akik követték, minden jogukról lemondtak, hogy együtt lehessenek a Messiással.
Jézus hívása mindent vagy semmit ajánlat. Egyetlen kivétel sincs ehhez a Szentírásban. Én viszont gyakran azon kapom magamat, hogy csak részlegesen követem Jézust. Igazából néha inkább a twitter-fajta követést választanám. Az együttlét rövid legyen és szórakoztató, s egy képernyő mögül történjen.
Ha minden lelki cicomát lehántok, a csupasz igazság az, hogy csak énem egy részével próbálom követni Jézust. Elfogadom a hívását, boldogan követem az eszemmel, a kezemmel. Íróként ennek van is értelme. Követlek, Jézus, a számítógép előtt ülve. Ez ugye elég, vagy mégsem?
Nem igazán, hallom. A szívedre is igényt tartok. Hajlandó vagy elengedni a neheztelést, amit érzel valaki iránt? Meg a lábadnak is követnie kell engem, hogy el tudjalak küldeni, végezd el a munkám a kórházban, a szomszédban, a börtönben, ha kell.
Jól van, egyezkedem tovább. Neked adom a lábamat, amikor be tudom illeszteni a napirendembe. Arról a neheztelésdologról meg még gondolkozom, jó?
Pedig tudom, hogy Jézus ennél többet akar. Nem 140 karakteres kapcsolat kell neki. Nem napi néhány adagnyi engedelmesség, amikor eszembe jut. Nem csak olyan felajánlást vár, ami nekem tetszik. Jézust úgy kell követni, mint egy árnyék: nyomában lépkedni, mikor a lepraterepre megy, barátkozni a kirekesztettekkel, szembesülni a vallásos közösség neheztelésével, szilárdan kitartani abban, ami helyes, bármi áron. Jézust lényem leglényegibb részével kell követnem: abból a mélységből, ahol átadom minden jogomat Valakinek, aki minden jogáról lemondott értem.
Ha innen nézem, újra rájövök, miért akarom egész lényemmel követni Jézust. Mert ő is mindent feladott értem. Hogyan adhatnék én kevesebbet?
Jézust követő lépteim ezen a földön nem mindig szilárdak, nem mindig erőteljesek. Sokszor megbotlottam már. De tudom, hogy ha bárki mást próbálok követni, az csak időszakos békét és örömöt ad. Egyedül Jézus tud kivezetni a sötétségről a fényre, a halálból az életre. Nem hiszem, hogy ilyet találnék a Twitteren.

Drága Mennyei Atyám, bocsásd meg, hogy néha csak részidőben foglalkozom a követéseddel. Mintha mindig visszatartanék magamnak egy részt, főleg ha kellemetlenséggel, kényelmetlenséggel jár a követésed. Tárd fel azokat a területeit a szívemnek, amiket megtartottam magamnak, és segíts olyan emberré válnom, aki mindet feladva követ Téged. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2012.09.10.
www.proverbs31.org