Nagy örömöt hirdetek - December 12,szerda

Miért jött el Jézus

„Minthogy a gyermekeknek közös a testük és a vérük, ő is részt kapott belőle, hogy így halálával legyőzze azt, aki a halálon uralkodott, tudniillik a sátánt, és felszabadítsa azokat, akiket a haláltól való félelem egész életükre rabszolgává tett.” Zsid 2,14-15

A Zsidókhoz írt levél 2,14-15 két percnél több figyelmet érdemel egy adventi elmélkedésben. Ebben a versben összekapcsolódik Jézus földi életének kezdete és vége. Világossá válik, miért jött el közénk. Kiválóan alkalmas arra, hogy egy nem hívő ismerősünknek vagy családtagunknak lépésről lépésre bemutassuk a Karácsony keresztény értelmezését. Valahogy így:

„Minthogy a gyermekeknek közös a testük és a vérük”

A gyermek szó az előbbi mondatban jelenik meg, ahol Krisztus, a Messiás lelki utódait jelenti (ld: Iz 8,18; 53,10). Ők egyszersmind „Isten gyermekei”. Más szóval, Krisztus elküldésekor Isten a „gyermekeit” tartja szem előtt. Igaz az, hogy „Isten úgy szerette a világot, hogy elküldte /Jézust/” (Jn 3,16). És igaz az is, hogy Isten főleg azt akarja, „hogy szétszóródott gyermekeit egybegyűjtse” (Jn 11,52). Isten terve tehát az, hogy felajánlja Krisztust a világnak, és ezzel elérje, hogy „gyermekei” megszabaduljanak, azaz üdvözüljenek (1 Tim 4,10). Átélheted fogadott gyermekségedet, ha befogadod Krisztust (Jn 1,12).

„ő is részt kapott belőle” (a közös testből és vérből)

Krisztus a megtestesülés előtt is létezett. Lélek/Szellem volt. Ő volt az örök Ige. Istennél volt, Isten volt (Jn 1,1; Kol 2,9). De testet és vért vett magára, istenségét emberségbe öltöztette. Teljesen emberré lett, és teljesen Isten maradt. Nagy titok ez, sokszorosan az. De ott áll hitünk középpontjában, és ezt tanítja a Biblia.

„hogy így halálával”

Jézus azért lett emberré, hogy meghaljon. Istenként nem halhatott meg a bűnösökért. De emberként igen. Az volt a célja, hogy meghaljon. Ezért emberként kellett megszületnie. Megszületett, hogy meghalhasson. Nagypéntek adja Karácsony értelmét. Ezt mondjuk csak ki, ha a Karácsony jelentéséről beszélünk.

„legyőzze azt, aki a halálon uralkodott, tudniillik a sátánt,”

Halálával Krisztus kitörte a sátán méregfogát. Hogyan? Úgy, hogy elfedte a bűneinket. A Sátánnak már nincs jogos alapja arra, hogy vádoljon minket Isten előtt. Ezek után „Ki emel vádat Isten választottai ellen? Isten, aki a megigazulást adta?” (Róm 8,33). Hogyan adott Isten megigazulást? Jézus vére által (Róm 5,9).
A Sátán végső fegyvere ellenünk a mi saját bűnünk. Ha Jézus halála eltörli a bűneinket, megfosztja a Sátánt legfőbb fegyverétől. Nem tud vádat emelni ellenünk, hogy halálbüntetést kérjen, mert a Bíró felmentett minket Fia halála által.

„és felszabadítsa azokat, akiket a haláltól való félelem egész életükre rabszolgává tett.”

Felszabadultunk tehát a halálfélelem alól. Isten felmentett. A Sátán nem bírálhatja felül ezt az ítéletet. És Isten azt akarja, hogy végső biztonságunknak már most élvezzük a hatását. Azt akarja, hogy a boldog vég szabadítson fel a ma szolgaságából és félelméből.
Ha nem kell rettegnünk végső és legnagyobb ellenségünktől, a haláltól, akkor már nem kell félnünk semmitől. Szabadok lehetünk: szabadok az örömre, szabadok másokért.
Mekkora hatalmas karácsonyi ajándék ez Istentől nekünk! És aztán tőlünk tovább a világnak!

Wednesday, December 12 – Why Jesus Came
Good News of Great Joy – Daily Readings for Advent
www.desiringgod.org